Ektomorf - Outcast

A magyar Ektomorf zenekar a tavalyi év végén új albummal jelentkezett. Míg elõzõ albumok, az Instinct sokak szerint kissé elhamarkodott volt, addig a 2006-os Outcast mindenért kárpótol. Az album az elejétõl a végéig egy kõkemény thrash-tribal metál album.

Kevés olyan magyar zenekar van - egy kezemen meg tudnám számolni õket ‑, akik külföldön is nagy sikereket tudhatnak magukénak. Ezen zenekarok egyik legkiválóbb példája az Ektomorf, akik három évvel korábban szerzõdtek le a Nuclear Blast kiadóhoz, s soron következõ albumukat már külföldön jelentették meg, Destroy címmel. Ez a 2004-es album olyan erõvel zúdította ránk a thrash és a tribal metált, hogy nem véletlenül tartják a bandát a mostani Sepulturának - ha a Sepultura a régi lenne, akkor pontosan ilyen zenét játszanának most. Azonban a temetõ zenekar már nem a régi, helyettük itt az Ektomorf, akik bõségesen kárpótolnak minket.

A 2004-es pusztítást 2005-ben egy újabb album követte, az Instinct. Míg a rajongók és a kritikusok véleménye szerint kissé elhamarkodott volt a korongnak a megjelenése, s a rajta szereplõ számok sem tudtak felnõni a Destroy szintjére - ettõl függetlenül akad a lemezen jó pár olyan nóta, mely megmozgat (pl.: Set Me Free, Instinct, I Break You) ‑, addig a tavalyi év végén megjelent Outcast mindenért kárpótol minket. Farkas Zotyáék kissé visszanyúltak a gyökereikhez és ismét nagyobb színteret kapott a roma téma, a népi hangzás és a szitárral kísért zene az albumon.

A lemez a hangzatos Outcast-tal indít. Zotyák jobb címet nem is adhattak volna ennek a korongnak és ennek a dalnak, hiszen a roma származásúak miatt adódó itthoni feszültségek és kitaszítottságuk miatt még a mai napig is sokan lenézik és utálják õket. Nem véletlen tehát, hogy egy olyan számot írtak és olyan számokat tudnak írni, melyben minden dühüket ki tudják adni. A dal egy hangulatos szitárral kísért témával indít, hogy aztán a szám lendülete és fogós témája egy kellõen dühös nótát eredményezzen. Mi pedig ennek tudjuk is az okát! Alig cseng le az Outcast, máris egy újabb pokolian kegyetlen téma következik az I Choke képében. Ismét csak megállás nélküli zúzás, mely egy ilyen thrashcore dalhoz remekül passzol.

Az Ambush In The Night-ot a Max Cavalera vezette Soulfly-os számok közé lehetne leginkább besorolni. A pörgõvel és ropogós témával átitatott nóta hamar bedühödik, hogy a végén egy irdatlan pogós témával zárjon. A dal lendületét egy az egyben továbbviszi a követezõ szám, az I’m Against, mely szintén egy hatalmas mészárlással zárul. A We Rise szintén nem lassít.

A Red I a lassú kezdést követõen hamar bedurvul, a srácok a húrok közé csapnak, a dal pedig majd’ leszakítja mindenki fejét. Tiszta témák és verzék váltogatják egymást – a végeredmény egy koncertkedvenc gyanús szám.

Az eddigi lendületet egyedül a már lírainak is mondható Who Can I Trust szakítja meg. Bár az album egyetlen lassú dala ez, mégsem az igazi - nincs katarzis, nincs se boldogság, se szomorkodás utána. Éppen ezért a következõ nóta, a Leave Me Alone igazi felüdülést hoz fogós, de egyszerû témáival. Néhány hörgés és néhány gitártépés után elégedetten csúszunk át a következõ számra, a Fuel My Fire-re, mely egy Prodigy feldolgozás kissé punkosított formában. Az I Confront My Enemy egy roma éneket és csirkehajhászást követõen egy gyorsabb punkos témába vált, majd hamarosan tovább is perdül egy thrashesebb világ felé. Biztosan koncertkedvenc lesz belõle a „táncolható” témáinak köszönhetõen.

A Hell Is Fire már egy sokkal gyorsabb és keményebb vonalat visz - a thrashes témák elõtérbe kerülnek, a refrénnél pedig a fejünk szakad le attól, ahogy megdörren a hangszóró membránja. A dal végét ismét egy tribálosabb téma zárja, mely az album utolsó számát, a Chamunda-t vezeti fel - itt már nincs ének, nincs durvulás, nincs dob, csak pihenés.

Az Ektomorfnak ismét egy olyan albumot sikerült készítenie, mely az elejétõl a végig dörren, zakatol elõre, megállás és pihenés nélkül. A kristálytiszta hangzásnak és Tue Madsen közremûködésének köszönhetõen a fülhallgatók és a hangszórók elég hamar tönkre fognak menni a lemez rongyosra hallgatástól.

AZ ALBUM ÉRTÉKELÉSE: 95%

DISZKOGRÁFIA

1996 Hangok

1998 Ektomorf

2000 Kalyi Jag

2002 I Scream Up To The Sky

2004 Destroy

2005 Instinct

2006 Outcast

A ZENEKAR HONLAPJA

www.ektomorf.com

KOMMENTEK