EFOTT 4. nap

Véget ért az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, melyet immár 32. alkalommal rendeztek meg, idén Debrecenben.

Elõbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor valami véget ér. Így van ez minden fesztivál esetében is - az EFOTT sem úszhatja meg. Bár az eddig eltelt 4 nap alatt bõven kijutott nekünk mindenbõl, azért az utolsó nap is akadtak még izgalmas és érdekes látnivaló események és fellépõk a fesztiválon. Igaz, már kora reggel elfogyott a zsömle a büfében, meg a mackósajt is, melyet szándékunkban állt a zsömle és a maradék szalámi alá kenni, kifli azonban még volt. Ahogy sör is, bár nem mindenhol. A szervezõk azért tekintettel lehettek volna arra, hogy egy kissé több sorcsapot helyezzenek el a Vekeri-tó területén - fõleg a Zúzda színpadnál állíthattak volna föl egy pultot, hogy nem kelljen folyton-folyvást vándorolni keresztül a mezõn a hatalmas a portól fuldokolva - bár a füves talaj kellõen jól bírta a megpróbáltatásokat, azért a természetes fû élettartama sem végtelen.

Eddig minden alkalommal megemlítettem/tük a Café színpad stand-up comedy fellépõit, most sem tekintek el tõle. Az utolsó nap a szervezõk egy igen neves, a mûfaj talán legismertebb elõadóját hívták meg, aki azonban – sajnálatosan - nem teljesített olyan frappánsan, mint fiatal kollégái. Már jóval a kezdés elõtt helyet foglaltuk a sátor egyik pecsenyesütõjében (pirosan világító lámpával felszerelt boksz), hogy mindent jól láthassunk. A mûvész úr színpadra lépett, azonban sem õ, sem a közönség nem volt túl lelkes. Mi történt a mûvész úrral? Fogalmunk sincsen róla, azonban kollégái után, Kõhalmi Zoltán és Kiss Ádám fellépése után, Badár úr mûsora rendkívül nyögve nyelõsre sikeredett. Kissé elszontyolodtuk, azonban fiatal még a nap, csak 16:30 írunk.

Különös meglepetésre lettünk figyelmesek a Zúzda színpadnál, méghozzá a Dulity Parties fellépésére. Amint megláttuk és meghallottuk õket, azt hittük, hogy már a Subscribe játszik. Pedig nem, csak a tagok ugyanazok. A Dulity Parties a Rage Against the Machine számaival sokkolta a népet, elvezetve a zenekar legismertebb dalait. A nosztalgiázást félórás pihenõ követte, hogy utána frissült erõvel térjenek vissza, mint Subscribe – kiegészülve még egy énekessel. A zenekar az egyetlen, 2004-es albumára, a Sanity Has Left The Building-re koncentrált, majd egy kis ízelítõ erejéig eljátszottak egy pár számot a már készülõ új albumukról is. A koncertet egyetlen szomorú esemény zavarta meg csak: valaki összeesett a színpad elõtt, valószínûleg elájult, majd miután magához tért, csak annyit a kért a zenekartól: „Ne hagyjátok abba!” Egy ilyenfajta hízelgõ kérésnek csak eleget tenni lehet, fõleg egy ilyen energikus és kirobbanó alternative/hardcore zene mellett, mialatt a közönség soraiban már azt sugdolóztak: „Marha jól tolják!”

A régi Cadaveres de Tortugas maradék három tagja, az utóbbi idõben már Mangod Inc. néven játszik; nem kis sikerrel. A tavalyi Sziget fesztivál Tehetségkutató döntõjének nyertes zenekara már teljesen más stílusú zenét játszik, mint korábban a CDT és jelenleg a Körmi vezette Cadaveres, azonban a most elhangzott dalok mindegyike kirobbanó sikerrel debütált a közönség elõtt, úgy, hogy mégsem jelent az elsõ, bemutatkozó lemezük. A új nóták mellett, akárcsak a két nappal korábban fellépõ Cadaveres, a Mangod Inc. is megidézte 3-4 szám erejéig a nagy múltú CDT-t. Zárásként pedig most nem a Sepultura Roots-át adták elõ, hanem a Stone Sour egyik kevésbé ismert dalát.

A legtöbben mégis a debreceni illetõségû Tankcsapda érdekelt. Körülbelül mintegy 15 ezer ember volt kíváncsi a magyar rock színtér legismertebb csapatára, akik egy igazi best of mûsort adtak, ismét elõszedve olyan régien játszott kedvenceket, mint a Johnny a mocsokban, A legjobb méreg vagy a Törülközõ teniszütõkkel. A Slayer fellépéseket idézõ színpadképhez, a háttérben felstócolt hangládákhoz persze nem társult akkora mészárlás, a Tankcsapda most a régi kedvenceken kívül inkább nyúlt az ismert és könnyedebb darabjaihoz.

A Tankcsapda koncert sajnos kissé túlnyúlt az általunk várt kereten, persze ez köszönhetõ a lelkes közönségnek is, így lemaradunk a Zúzda színpadon fellépõ Replika koncert elejérõl. Annyit azonban bizton megállapíthatunk, hogy a Replika kirobbanó formában van, koncertjeiken végeláthatatlan a tömeg, zenéjük pedig egyre karakteresebb. A legutóbb megjelent albumukról, Nem hiszek-rõl azonban alig játszottak el pár számot; a legtöbb dal az elõzõ albumról, a Durva életrõl hangzott el. Gergõ pedig egy zseniális dobos.

A Pepsi sátorban, mint a fesztivál minden eddigi éjszakáján, Dévényi Tibi bácsi retro zenélt, ismételten lepörgetve ugyanazt a 30 dalt, mint az elõzõ estéken. A legnagyobb õrjöngés mindig az Én, a lemezlovas címû indulónál üvöltött. Tibi bácsi után Náksi és Brunner zenélt egészen hajnali 4-ig.

A másnapi hazaindulás kissé fáradtra sikerült. Körbetekintve a fesztiválozókon, volt, akinek arcáról árulkodott a megszeppent fáradtság, meg hogy egész éjjel nem aludt, mert már kora hajnalban el akart indulni, hogy elkerülje a tömeget. Vagy az is lehetséges, hogy a Dub székházban töltötte az éjszakát, egy kis chill out zenét hallgatva, majd a megdörrenõ basszustól felriadt, aztán ismételten álomba szenderült.

A sátorváros, akárcsak EFOTT és a Vekeri-tó partjai, már némák. A fesztiválról pedig egy busz kísért ki a debreceni vasútállomásra.

KOMMENTEK