EFOTT 2. nap

Kezdetét vette az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, immár 32. alkalommal, idén Debrecenben, akik már harmadik alkalommal rendezik meg a fesztivált.

Amikor tegnap azt írtuk, hogy az ellenõrök mennyire segítõkészek, nem hazudtam. Azonban az idõk változnak, ahogy azt teóriák is tartják, a rendezõknek sikerült kijavítani azon apró hibájukat, hogy a dolgozók nem utazhatnak és nem lubickolhatnak ingyen a debreceni strandokon – Köszönet érte!-, ebben a „kecske melegben”. Mert itt kecske meleg van, ahogy reggel megállapították az EFOTT rádiójában, bár azt, hogy ez mit is jelent valójában, még senkinek nem sikerült dekódolnia - talán még a fesztivál Vodafone-os csodaszámítógépei sem képesek megfejteni ennek a szókapcsolatnak az értelmét. Az azonban biztos, hogy rendkívül jól hangzik.

A szervezõk mindenképpen jól döntöttek, amikor a fesztiválra meghívták az utóbbi idõkben nagy népszerûségnek örvendõ StandUp Comedy legtehetségesebb elõadóit, így a második nap színpadra lépõ Kõhalmi Zoltán szövegeit, melyek a XIX. századi kannibalizmus elfogadott formájáról, az anyatejbõl készült Embersajtról szóltak, illetve megtudtuk milyen ipari eljárással is készül a sózott, hántolt szotyi, melynek még külön Infovonala is van; hívható akár hajnali háromkor is. A közönség elismerõ tapsviharral és lódobogásszerû éljenzéssel köszönte meg a produkciót.

Tekintetünk egy számunkra eleddig ismeretlen formációra is felfigyelt (de hát persze errõl szól a fesztiválozás), akik Frogshow néven futnak, de lehet, hogy azóta már feloszlottak. A zene milyenségét megítélni nem lenne ildomos, mivel elsõ élményként nem igazán lehet kõkemény véleményt alkotni róla, és persze egy óriási arculcsapás is ért minket. A SÖR. Azt hinné az ember, hogy a mai világban nem lehet azzal probléma, ha meg akar inni egy korsó serecskét az ember. De van. Ha nincs korsó. Bár ez nem tûnhet olyan eget verõ problémának, mégis sokat veszíthet értékébõl az éppen hallgatott zenemû. De legalább pár lelkes rajongólánnyal összefutottunk, akik Szõkekapitányt részben kárpótolták a bosszúságok miatt.

Már javában játszott a De Facto, amikor a helyszínre értünk. Az Ultrafilmes Tóth Gyula pedig nem gyõzte kihangsúlyozni, hogy milyen átkozott meleg van – õ valószínûleg nem értesült még a kecske meleg szakkifejezésrõl. A lelkes rajongótábor azért így is tökéletesen meg lehetett elégedve a koncerttel. A gé pedig=9.81.

Az ugyancsak a Zúzda színpadon fellépõ Wisdom a hírnevéhez méltó teljesítményt nyújtott. A közönség végre nemcsak a már régen megjelent, mindössze 4 számos EP-t volt kénytelen végig hallgatni, hanem a már megjelent nagy lemezt is végig õrjönghették. A színpadi showjáról és teljesítményérõl elhíresült heavy-power metal banda talán most érte el igazán azt a szintet, mellyel külföldön is próbálkozhatnának már. Bár az Eurovíziós dalfesztiválra várható volt, hogy Rúzsa Magdi fog kijutni, azt meg kell jegyezni, hogy a Wisdom a válogatáson a második helyet érte el akkor.

Már a színpadra lépéskor el lehetett könyvelni, hogy a Quimby hatalmas sikerû koncertet fog nyújtani. A több mint egy éve megjelent Kilégzés adta a program fõ vonalát, Kiss Tibi hangosbeszélõjével egyaránt, azonban a zenekar sajnálatos módon elég visszafogottan játszott. A programban alig voltak hallhatóak a régi, nagy és bemozdulós számok - amik voltak, azok is leginkább csak kötelezõként hatottak -, így a zenekar leginkább csak a lassabb és jammelgetõsebb nótákra koncentrált. Talán kedvet akarták csinálni a Borsodi Malátabárban fellépõ Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncerthez. Nem kellett volna. Persze Szõkekapitánynak semmi kivetnivalója nem volt a fellépéssel kapcsolatban.

A MOKÉP jóvoltából filmvetítésekre is sor kerül a fesztivál területén. Mi, a Donnie Darko címû opuszra „váltottunk jegyet”, ahol sajnos pár lélekben szegény, ámde boldog (értsd: tudatlan, tahó, paraszt) nézõtársunk is akadt. Sajnos ezeknek a humanoid létformáknak és a szinkronnak köszönhetõen, az amúgy igazán remek retro film sokat vesztett értékeibõl.

A Zúzda színpadot ekkor már a legendás Akela uralta bõ egy óra erejéig, és adott a farkasmancsú - igen népes - közönségnek egy felejthetetlen koncertélményt. A színpad szélérõl végigkísért eseményeket az a felejthetetlen élmény tetõzte számunkra, amikor a Fõnök lecammogott a színrõl, megállt mellettünk, majd pár másodperc meghitt csönd után heveny érdeklõdést mutatott dohányzási szokásaink felé: „Van cigitek?”. Nem járt szerencsével, de nem szontyolodott el, az igazi farkas máris új préda után nézett.

Az Akelát követõen, utolsó fellépõként a Cadaveres állt a színpadra. Bár a klasszikus CDT (Cadaveres de Tortugas) már nem létezik, illetve csak nyomokban tartalmaz már mogyorót, a Körmi által vezetett csapat végre össze szokni látszik. Míg kezdetben a koncertek gyermekbetegségekben szenvedtek, ráadásul még a közönség sem tudta teljesen elfogadni az új felállást, a tegnapi nap mindenkit képes volt meggyõzni arról, hogy azért, ha már nincs is a CDT, a Cadaveres méltó utódja az underground színtér legendás zenekarának. A koncert legjavát az elsõ album számai adták, melyeket már a lelkes rajongók fejbõl dúdoltak; de fölcsendültek a régi CDT korszak klasszikusai is, mint a Castaway és Mangod.

KOMMENTEK