EFOTT 0. nap

A tegnapi nappal kezdetét vette az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, immár 32. alkalommal, idén Debrecenben, akik már harmadik alkalommal rendezik meg a fesztivált.

Valószínûleg még maguk a szervezõk sem gondolták, hogy már a nulladik napra olyan sokan utaznak le Deberecenbe, hogy mindenki - a szervezõk és a fesztiválózok egyaránt - majd belerokkannak a viharos gyorsasággal megnõtt népsûrûségbe; és ha ez még nem volna elég a délelõtti és délutáni tûzõ nap rendkívüli gyorsasággal volt képes sósra aszalni a várakozókat. A több órás sorban állás, mind a vasútállomásnál és mind az entreé-nél, már csaknem elvehették mindenki kedvét a fesztiváltól például. A fesztiválbuszon már rögtön igen közeli kapcsolatba lehetett kerülni a többi utassal, mondhatnánk úgy is, hogy "összeértek az ízek". Azonban az este felé érkezõk sem jártak jobban: a kezdetben még csak fáradtan elõre kuszó sötét felhõkbõl aztán 8 óra körül leszakadt az ég, eláztatva jónéhány embert, belengetve jónéhány sátort és színpadot, mialatt a fesztivál kempingjében szinte minden szabad hely elfoglaltatott. Bár a fesztivál és annak szervezõi is büszkék lehetnek magukra: képesek voltak kellõen felkészülni a megnövekedett emberözönre, így senkinek nem kell aggódnia amiatt, hogy nem jut hely neki a fesztivál területén - a leleményesek még a legapróbb sarkokba is képesek voltak felállítani sátraikat. Mindez természetesen a jó helyszínválasztás mellett is szól, lévén a Vekeri-tó ifjúsági kempingje kellõen védett az esõvel szemben, mellesleg a körben elterülõ, zöldellõ fák hûs pihenõt nyújtanak még a reggeli napsütéskor is.

Mivel a fesztivál még csak tegnap kezdõdött, a színpadok többsége, akárcsak a civil falu nagy része, még nem volt készen, a szórakoztatásról az egyetlen üzemelõ Pepsi színpad gondoskodott. A színpad elsõ fellépõje, a Kisbót már magával a megjelenésével képes volt arra, hogy kivívja közönségének elismerését: az énekes Norman Batest idézõ, anyuci kedvenceként lépett a színpadra, tetõtõl-talpig nõnek öltözve, repertoárjukban egyaránt elõadva Motorheadet meg Iron Maident - a feldolgozásaikat és a saját nótáikat is magyaros-paprikás ízzel meghintve. Dalaik között szerepelt a rendkívül nagy sikert aratott refrénnel rendelkezõ "Csúnya vagy, csúnya vagy háhá-há-háhá" is. Sajnálatosan az óvációt és a nevetést nem követte ráadás.

A Kisbót után színpadra lépõ Csá Misi leginkább Kispált idézte mind szövegeikkel mind pedig az énekes hangjával. A közönség rendkívüli lelkesedéssel fogadta a zenekart, talán már ismerték õket valahonnan, de ez a fajta zene már igazi talpalávalóként szolgált a mozdulni vágyó fiataloknak. A Malacka és a Tahó trombitás-szaxofonos, fogós és vicces szövegei bár kissé komolytalanították egy pillanatra az elõzõ zenekar által kitaposott betont, azonban ezt senki nem bánta - a sátor pedig lassan megtelni látszott. A színpadon õket kevetõen még fellépett a Premier Plan, majd a PUF, akiknek koncertjére ismét igencsak sokan összegyûltek, a zenekar rajongóin kívül is. A koncert végéig taps bíztatta a zenekar fellépését. Az este még megszólalt a a Kiscsillag zenéje, majd a 0. napot a Jurij zárta. Azonban a fesztivál elsõ igazi napja még csak ma kezdõdik, így akinek lehetõsége van rá, az mindenképpen látogasson ki rá.

KOMMENTEK