| hirdetés |
Az bizton kijelenthetõ - már most az elején -, hogy a Vekeri-tó az egyik legjobb hazai fesztivál helyszín. 2002-ben, amikor elõször rendezték meg a Vekeri-tó Fesztivált, még alig volt pár színpad, s a helyszín is leginkább a tó mellett fekvõ zöldesben terült el - ha jól emlékszem összesen talán 3 színpad lehetett. Így utólag visszatekintve olyan régi, már-már nosztalgikus érzések kerítik hatalmába az embert, melyet megfogalmazni - és ezt most higgye el mindenki - nem is olyan egyszerû. Egyrészt eszünkbe jutnak azok a mámoros ébredések, aztán a reggel még dértõl nedves növényzet, végül látjuk a kempingtõl nem messze esõ betonplatcot, melyen más heteken a fiatalok focizhatnak, anno ott állt az egyik színpad, már nem emlékszem melyik, most a Friss Rádió színpad terül el ugyanott - mindenmás kiköltözött a tó mellé.
A 0. napon, minthogy az már lenni szokott a fesztiválokon, némi várakozással kellett szembesülniük a látogatóknak, majd a hatalmas sárral, melyet az elõzõ napi esõzés, majd késõbb, a még ugyanezen éjjeli égszakadás csak tovább fokozott. Sátorállítások és sörbevitelek követik egymást komótosan, ahogy az idõsemberek sétálnak, és mindösszesen csak egy színpad mûködik, a már említett Friss Rádió színpad. Debreceni zenekarok követik egymást: a korábban nagyreménnyel induló Szeg, de elõttük még fellép a Diktátor, '80-as évekbeli motoros rockzenéjükkel. 18:00-tól a Frogshow nevû formáció teszi tiszteletét a színpadon, a gyarapodó közönség elõtt, hangulatos alternatív, táncolható rockot játszanak, azt hiszem: a késõbbiekben figyelemmel fogom követni õket. 21:00-kor már Kowalsky nélkül lép fel a nagymúltú Black-Out, és a közönségen is érezhetõ némi félelem, mivel Kowa hangját igencsak nehéz pótolni, legyen akármilyen jó is az új énekes. A közönséget reakcióit hallgatva és figyelve, vegyes érzések kavarogak bennünk is, majd a Gyönyörû zombi címû szám után valaki azt mondja mögüllem: "Hát ez nagyon rossz volt". Bár az elhangzott számok többsége elég jól szólalt meg, karcosabb lett; volt a Maya, a Legyen, a Tetovált sorszám, a Spirál, majd egy pár új nóta is, végül pedig a Fekete-kékkel zártak.
Az 1. nap, 11:00-kor ébredés. Az éjjeli esõzés rendkívül megviselte és igencsak nyomott hagyott a fesztivál helyszínén. A Nagyszínpad elõtt hatalmas bûz terjeng, elér mindent, majd a sártengerre szénát borítanak folyamatosan, és lassacskán, estére járható is lesz minden út. Talán pont a rossz idõnek köszönhetõ az, hogy nincsenek olyan sokan a fesztiválon, a koncerteken van szabad hely kellõen, mindent jól látni, a hangosítás kiváló.
Az utóbbi idõben igencsak nagy népszerûségre tett szert a stand-up comedy hazánkban is, és már rögtön az elsõ nap Szõke András lép színpadra, hogy az életérõl, a szüleirõl és a nagyszüleirõl meséljen az arra kiváncsiaknak. Kezdetben nincsen akkora óváció, Szõke András láthatóan kissé feszélyezetten beszél magáról, sokszor el-elgondolkozik: "Most mit is mondjak.", de mûsorának végére belejön és mindenki dõl a röhögéstõl. Pár órával késõbb Galla Miklós (Holló színház) mutatja be produkcióját egy másik színpadon, nincsenek túl sokan, de mindenki lefordul, felfordul, meghal a nevetéstõl, majd a mûsor végén Galla "angol, úri modoráról" tesz bizonyosságot, mondja: "Ennyi volt a mûsor, ennyivel készültünk, de mit szeretnétek még? Mi legyen? Adjunk még elõ valamit?" Majd mond egy pár disznó viccet.
Koncertekbõl sincsen hiány. A Red Loudge sátorban fellépett a Vad Fruttik, alternatív, kissé pszichedelikus rock, és azt érzem: rá kellene gyújtanunk. Nekem is, meg kollégámnak is. De nem tesszünk, inkább távozunk. A 1. nap alkalmával a Deák Bill Blues Band lép fel a Nagyszínpadon, õket látjuk elõször aznap, majd Galla Miklós után a Kowalsky meg a Vegát halljuk. Ez az amúgy csak projecknek induló zenekar, az ex-Black-Out énekessel, állapítjuk meg, kinõtte magát. A már visszaszorított sártengerben még így is képesek ugrálni az emberek, õrülten, sör- és borgõzös állapotban, és elhangzanak a klasszikus elsõ lemezes nóták, majd a másodikról is jópár; volt: Pimasz Grimasz, Fekete lepke, Ennyi csak, Aszfalt és fehét csík, Forradalom Rt., majd zárásként Kowalsky közli: "Október 10-én új album". Kowáék produkciója után még belehallgatunk a Kispál és a borzba, meg kellene hallgatni már a lemezeiket, ismételten rágyújtanánk, majd átnézünk a Friss Rádió színpadára, márcsak azért is, lássuk: ott mennyien vannak. A Moby Dick játszik éppen a színpadon, a kis számú, de annál lelkesebb közönségnek. Régi számok, régi zenekar, "régi" produkció. Már-már rutinból megy minden.
Egy fesztivál életében rendszerint a hétvégi napok a döntõek. A pénteki, vagyis a mai napon, olyan zenekarok fellépésével kedveskedik a fesztivál a látogatóknak majd, mint a HS7, a Depresszió, végül a Quimby zárja a Nagyszínpadot; a Friss Rádió színpadán az Aljas Kúszóbab, az Aurora, a Neck Sprain, a Road, a Prosectura és a Mangod Inc. lép fel. Már most tudom/tudjuk: hosszú lesz ez a mai nap is; holnap pedig sokat kell írni.
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!