Az Óceán és a Kert különös esete

szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2009-03-13 17:44:00 | címkék: 2009, beszámoló, cikk, koncert, kritika, zene | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Az ember számtalan koncerttel a háta mögött már kellően kényessé válik a megrendezés helyszínének színvonalára és a minőségre. Igaz, nem elhanyagolható szempont egy szórakozóhely esetében, hogy milyen árban is mérik a sört, azonban ahogy egyre idősebb az ember, kénytelen lesz ráébredni, már az fontos, hogy mit hallgatunk, pláne, hogy az élőben milyen minőségben is szólal meg. Összegezve az ifjabb korosztály számára: nem csak az a fontos, hogy elmenjünk egy helyre és leigyuk magunkat.


hirdetés

Miután a Kultiplex bezárt, sok rocker szíve egyszerre dobbant föl, hogy hol lehet majd Pesten megfelelő minőségű és igényes koncerteket a magukévá tenni. Úgy tűnik, hogy a Dürer Kert fogja betölteni a Kultiplex maga után hagyta űrt. Nemrégiben a Quimby zenélt a Nagyteremben, ezen a héten pedig a kemény és modern rock kedvelőinek fog helyet biztosítani a Kert (Wrong Side of the Wall, Watch My Dying, Neck Sprain Blind Myself). Azonban akik szeretik az igényes, borult, nehezebben befogadható fémzenét, azok egy igazán internacionálisra sikeredett koncertélménnyel gazdagodhattak március harmadikán a Dürer Kistermében.

Bár csalódottan értesültünk arról, hogy a The Ocean nem az utolsó és egyben a főzenekar lesz e napon, a görög mitológiából eredő és férfiasságot jelentő Medeia nevű finn formáció ‑ élén a Rottensound énekesével ‑ egy igencsak minőségi alaphangot adott az éjszakának, őrült, leginkább ordítozós, szintetizátorral és samplerrel kísért zenéjével. Azonban az éjszaka inkább hasonlított egy péntek 13-ai katasztrófa-sorozathoz. Első körben a Medeia szintise ficamította ki a bokáját. A Medeiát követő Bison B. C. sem járt sokkal jobban, amit igencsak sajnálunk, mivel a következő kellemetlen élményekkel kellett elhagyniuk kis országunkat: 1.) Ebben az országban egy tisztességes helyen dolgozó hangosító nem ért az angolból még annyit sem, hogy „down” vagy „less”. Még akkor sem, ha elmutogatják neki. Tapasztalat: keverd be magadnak a zenéd. 2.) Koncert közben kimegy az egész világítás, kénytelenek vagyunk sötétben játszani. 3.) A helynek nincs egy strapabíró dobos széke sem. 4.) A dühtől nálunk elszakadnak a gitárhúrok. A kanadai Bison B. C. egyébiránt egy többszöri hallgatásra érdemes heavy-doom-thrash metált játszik.

Az este fénypontja mindenképpen a The Ocean volt. A két éve megjelent Precambrian elnevezésű dupla korong a poszt-experimentál metált (lásd például a Cult of Lunát) kedvelőknek kötelező darab! Élőben pedig még inkább. A koncertet az amúgy német illetőségű banda saját előreprogramozott fényjátéka kíséri végig, igazodva az éppen elhangzó nóta hideg vagy meleg voltára ‑ ugyanis a Precambrian egy konceptalbum, méghozzá a földtörténeti korszakokról; nem véletlennek tehát a címválasztások: Hadean, Archaean, Palaeoproterozoic, Mesoproterozoic és Neoproterozoic, melyek egy-egy korszakot jelölnek, illetve még ezen korszakokat is tovább szokás osztani. A koncertet a Mesoproterozoic kor Calymmian részkorszaka nyitotta, mely 1600 millió évvel ezelőtt kezdődött és 1400 millió évvel ezelőtt ért véget. Elhangzott még többek között az Archaean kor Mesoarchaean című száma, a Meseproterozoic kor Ectasian című hegedőszólammal is kísért dala, a Hadean kor Hadean című száma. A Precambrian album kivételével még egy pár nóta az előző, 2005-ös albumról, az Aeolian címűről is elhangzott. Egy basszushúr azért náluk is elszakadt.

A The Ocean távozása után szinte érthetetlen, hogyan gondolhatták, hogy a Burst néhol kemény, néhol dallamosba hajló zenéje méltó zárása lesz egy olyan éjszakának, ahol eleddig csak a kemény rock kapott színteret. Nem arról van szó, hogy a Burst rossz zenekar volna, lemezen igen kellemes, de a The Ocean után inkább tűnt úgy, mintha egy blues band lépett volna színpadra, nem pedig egy metalcore zenekar. Érdekes, hogy a Burst-re mennyivel több leányzó volt kíváncsi, mint a korábban fellépő zenekarokra. A Burst-nek azonban a dallamos részeket hamar el kellene felejtenie, mivel ezen próbálkozásaik inkább macskanyúzásnak nevezhetőek, mint ténylegesen értékelhető teljesítménynek.

 

A koncerten készített képeink alább megtekinthetők!






KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!
BEJELENTKEZÉS
Felhasználó neved

Jelszavad

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

A massza

Az ûr a legvégsõ határ, ennek végtelenjét... hoppá egy kicsit eltévedtem ez nem az a film. Végülis annyira nem keveredtem el, hiszen ennek a filmnek is van köze az ûrhöz (legalábbis az elején). Az ûrhöz, mely az amerikai rendezõk fantáziáját legjobban megmozgató titokzatos, rejtélyekkel teli feketeség. | tovább...

Bret Easton Ellis - A vonzás szabályai

Bret Easton Ellis a Nullánál is kevesebb címû mûvében mutatta be elõször annak a ’80-as évekbeli generációnak a kiüresedett, céltalan életvitelét, melyben minden csak a drog, a pénz és a szex körül forog. Következõ mûvében, az A vonzás szabályaiban mindezt még részletesebben és kegyetlenebbül jelenítette meg. | tovább...

Thomas Harris - Fekete vasárnap

Felejtsük is el gyorsan, ahogy Hopkins a rácsok mögött várja a csinos Starling ügynököt, hogy trükkös fejtörõkkel segítsen neki a nyomozásban (és persze saját menekülésében), mivel Harris bemutatkozó regénye jóval kegyetlenebb és a valósághoz sokkal közelebb álló történetet mesél el. | tovább...

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem (részlet)

Az Agave Könyvek augusztus 7-én jelenteti meg Dennis Lehane Sötétség, fogd meg a kezem címû könyvét. Ebbõl az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashattok most a könyvbõl egy részletet. | tovább...

Texasi láncfûrészes mészárlás: A kezdet

Még a sorozatgyilkosoknak is volt gyerekszobájuk. Azonban az, aki azt reméli, hogy Jonathan Liebesman filmjébõl kiderül, hogy milyen volt Thomas Hewitt mielõtt Bõrpofa becenéven a '70-es évek generációjának a megtizedelésére adta a fejét, annak be kell érnie egy hétköznapi tini-horrorral. | tovább...

Ópium - Egy elmebeteg nõ naplója

A Moravcsik-klinika romos és nyugtalan falai közé kocsizik be Brenner József, mintha Jonathan Harkerrel tartanánk Drakula ódon kastélyába. A kocsi megáll, és a film kezdetét veszi. Morbid, szadomazo eszközök és szerelem. Ördög és szimbolika. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)
Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu