| hirdetés |
Miután a Kultiplex bezárt, sok rocker szíve egyszerre dobbant föl, hogy hol lehet majd Pesten megfelelő minőségű és igényes koncerteket a magukévá tenni. Úgy tűnik, hogy a Dürer Kert fogja betölteni a Kultiplex maga után hagyta űrt. Nemrégiben a Quimby zenélt a Nagyteremben, ezen a héten pedig a kemény és modern rock kedvelőinek fog helyet biztosítani a Kert (Wrong Side of the Wall, Watch My Dying, Neck Sprain Blind Myself). Azonban akik szeretik az igényes, borult, nehezebben befogadható fémzenét, azok egy igazán internacionálisra sikeredett koncertélménnyel gazdagodhattak március harmadikán a Dürer Kistermében.
Bár csalódottan értesültünk arról, hogy a The Ocean nem az utolsó és egyben a főzenekar lesz e napon, a görög mitológiából eredő és férfiasságot jelentő Medeia nevű finn formáció ‑ élén a Rottensound énekesével ‑ egy igencsak minőségi alaphangot adott az éjszakának, őrült, leginkább ordítozós, szintetizátorral és samplerrel kísért zenéjével. Azonban az éjszaka inkább hasonlított egy péntek 13-ai katasztrófa-sorozathoz. Első körben a Medeia szintise ficamította ki a bokáját. A Medeiát követő Bison B. C. sem járt sokkal jobban, amit igencsak sajnálunk, mivel a következő kellemetlen élményekkel kellett elhagyniuk kis országunkat: 1.) Ebben az országban egy tisztességes helyen dolgozó hangosító nem ért az angolból még annyit sem, hogy „down” vagy „less”. Még akkor sem, ha elmutogatják neki. Tapasztalat: keverd be magadnak a zenéd. 2.) Koncert közben kimegy az egész világítás, kénytelenek vagyunk sötétben játszani. 3.) A helynek nincs egy strapabíró dobos széke sem. 4.) A dühtől nálunk elszakadnak a gitárhúrok. A kanadai Bison B. C. egyébiránt egy többszöri hallgatásra érdemes heavy-doom-thrash metált játszik.
Az este fénypontja mindenképpen a The Ocean volt. A két éve megjelent Precambrian elnevezésű dupla korong a poszt-experimentál metált (lásd például a Cult of Lunát) kedvelőknek kötelező darab! Élőben pedig még inkább. A koncertet az amúgy német illetőségű banda saját előreprogramozott fényjátéka kíséri végig, igazodva az éppen elhangzó nóta hideg vagy meleg voltára ‑ ugyanis a Precambrian egy konceptalbum, méghozzá a földtörténeti korszakokról; nem véletlennek tehát a címválasztások: Hadean, Archaean, Palaeoproterozoic, Mesoproterozoic és Neoproterozoic, melyek egy-egy korszakot jelölnek, illetve még ezen korszakokat is tovább szokás osztani. A koncertet a Mesoproterozoic kor Calymmian részkorszaka nyitotta, mely 1600 millió évvel ezelőtt kezdődött és 1400 millió évvel ezelőtt ért véget. Elhangzott még többek között az Archaean kor Mesoarchaean című száma, a Meseproterozoic kor Ectasian című hegedőszólammal is kísért dala, a Hadean kor Hadean című száma. A Precambrian album kivételével még egy pár nóta az előző, 2005-ös albumról, az Aeolian címűről is elhangzott. Egy basszushúr azért náluk is elszakadt.
A The Ocean távozása után szinte érthetetlen, hogyan gondolhatták, hogy a Burst néhol kemény, néhol dallamosba hajló zenéje méltó zárása lesz egy olyan éjszakának, ahol eleddig csak a kemény rock kapott színteret. Nem arról van szó, hogy a Burst rossz zenekar volna, lemezen igen kellemes, de a The Ocean után inkább tűnt úgy, mintha egy blues band lépett volna színpadra, nem pedig egy metalcore zenekar. Érdekes, hogy a Burst-re mennyivel több leányzó volt kíváncsi, mint a korábban fellépő zenekarokra. A Burst-nek azonban a dallamos részeket hamar el kellene felejtenie, mivel ezen próbálkozásaik inkább macskanyúzásnak nevezhetőek, mint ténylegesen értékelhető teljesítménynek.
A koncerten készített képeink alább megtekinthetők!
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!