Sehol se látlak,
mégis érzem az éter falai közt
valahol a nem látott határban,
ahogy tekinteted felettem köröz.
Néha nem érzek még ennyit sem,
mégis látom az eltelt idők szelíden
ölelő nevelését, melyek eltérítenek
minden sárkánytól messzire.
Néha kerüllek,
mégis mindvégig Tehozzád szólok,
hisz nem tudok se elmenni, se élni nélküled,
s ha kell, Melletted harcolok.
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!