NYITOTT ÚT
Ha lennék én õrült, szárnyaló vitéz,
Sárkányt röptetõ harcos, Boszorkányok nem tudnák rám vetni
Gyilkos tekintetük, nem üldöznének
Lélekkúton át, s én sem néznék megborultan arcukba!
Ha az lennék, az összes szörny,
és banya kifli orrán hintáznék,
s az elveszetteknek vizet adnék,
ha kérik, és sebeiket füvekkel, és teával ápolnám.
Ha így lenne, folyton élõkkel beszélgetnék,
S a holtakat, – nagy erény –
Hagynám békében nyugodni,
És nem készítnék mérgeket élõknek.
Felnõtt, nem állítna meg sosem,
Csupán gyermek, de õ jó okkal
Tenné, az igazságot velök kart
Karba öltve hirdetném!
A nagy szörnyet pedig, kit mindenki
Fél, elpusztítnám, s húsából
Jóllakna ezer madár, csak
ablakodon keresztûl nézném a
világot, alkotnánk, szeretnénk,
jó bort innék, hol
a fenevad koponyája lenne serlegem…
Úgy szeretném, ha így volna, Istenem!
2004. febr. 4.
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!