ÉPÜLJÖN HÁT A BIRODALOM
Hallom a kiáltásotokat.
Érzem fájdalmatokat.
Látom a könnyeitek.
Síratom megtört lelketek.
Érzem, hogy azt érzitek,
Hogy tán vége is mindennek:
Hátat fordít a város,
Elalszanak a lángok.
Könnyezlek Titeket!
Álljatok mellém!
Visszavágunk a képmutató orcáknak!
Álljatok mellém!
Kik vihara vagytok pusztaságnak!
Álljatok mellém!
És eljő vad ideje: az Új Ítélet Napjának!
Ők, kik titeket taposnak,
Semmik sem voltak,
Ők, kik titeket vernek,
Semmik sem lesznek!
Nem vették el a Kardod,
Csak megtaposták Kezed!
Emeld hát azzal a Karod!
És sújts le rájuk vele!
Álljatok mellém!
Visszavágunk a képmutató orcáknak!
Álljatok mellém!
Kik vihara vagytok pusztaságnak!
Álljatok mellém!
És eljő vad ideje: az Új Ítélet Napjának!
Azoké vagyok, kiket az utcán vernek,
Azoké vagyok, kiket semmibe se vesznek,
Azoké vagyok, kiket eltaposnak,
Azoké vagyok, kiket kiátkoznak,
Azoké vagyok, kiket az ördög kerget,
Azoké vagyok, kiket eldobnak, átvernek,
Azoké vagyok, kiket csalfa szeretők hitegetnek,
Azoké vagyok, kiket megcsalnak aljasul,
Azoké vagyok, kiket becsapnak ravaszul.
Álljatok mellém!
Visszavágunk a képmutató orcáknak!
Álljatok mellém!
Kik vihara vagytok pusztaságnak!
Álljatok mellém!
És eljő vad ideje: az Új Ítélet Napjának!
Látom szemeiteken,
Szinte holtak vagytok már,
Érzem kezeiteken,
Összedőlt a vár.
A semmi labirintusában jártok,
Az üres űr hidegében fáztok.
Megfagynak a könnyek, szorul a szív,
Köteletek a nyakatokban, de nem mertek meghalni,
Szakadékba zuhanni fél az ösztönös reflex,
Ugranátok, de a lábak nem mernek.
Megfojtani magatokat, egy kanál vízben is elég lenne,
De szomjas ajkatok felszívják a nedvet.
Ne haljatok meg, ne haljatok meg nekem!
Gyűljetek körém ti bús, meggyötört, éhes sereg!
Új Kardot kaptok, mi rettegett acélból van,
Új Utat kaptok, Új Ösvényt, Új Tant!
Lelketek újra épülni kezd, visszanő minden virág,
S Holnapra meglátjátok, Miénk lesz a Világ!
Gyertek velem!
Meggyötörtek engem is egykoron,
Leülepedett rám a kín, mint tiszta téglára a korom,
Láttam, mit Ti láttatok, éreztem, amit éreztetek,
Elvéreztem a jégen fekve, ahogy véreztetek.
Láttam a Kaput! Láttam a Fényt!
És megmutatom Nektek a mögötte álló Új Reményt!
Ám sose gyűlöljetek senki ellenséget,
Mert megölitek a Nagy Bosszút,
Senkit se verjetek, kik Titeket vertek,
Mert visszanyel a Rossz Út.
Álljatok mellém!
Visszavágunk a képmutató orcáknak!
Álljatok mellém!
Kik vihara vagytok pusztaságnak!
Álljatok mellém!
És eljő vad ideje: az Új Ítélet Napjának!
S majdan hősökké leszünk,
Kik szelíden vívtak vad csatát.
S majdan Együtt Új Álmokat szövünk,
Midőn már Miénk lett Világ!
2009. január 31.- február 11. Dunakeszi
















KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!