Horváth János
A milliárd csillag...
szerző: Horváth János | megjelent: 2008-05-02 16:58:29 | kommentek száma: 2 | olvasottság: 178 | tulajdonos: Johnny_Joker
A MILLIÁRD CSILLAG…
A milliárd csillag,
ha beszélni tudna…
A nap fénye elmossa
mind sötét foltokat.
Álmos, de éber, kicsit néma
harcokat mosogat.
A milliárd csillag,
ha beszélni tudna…
Küzdök, de csak nézem,
hogy szalad el
az igazi küzdelem.
A milliárd csillag,
ha beszélni akarna…
Sötét szárnyak, világfájdalom
sírás az Ég felé,
hatalmas, viharos hidegség.
A milliárd csillag,
ha létezett volna…
Félig vesztes, félig gyõztes
embert látok saját tükrömben
ki fellángolt, de elaludt,
mert egyszerre hervadt és kivirágzott
önámított tó medrében
látott esdeklõ, hazug boldogságot.
Keserû létem
visszhangtalan falai között
a rozsda öltött alakot,
de meglátták fájó szívem,
ahogy gyógyultba öltözött,
s feltépték a lakatot.
A milliárd csillag,
ha beszélni akarna…
S miután felkaroltak,
el is dobtak rögtön,
fehér szívük mögött,
megláttam,
ahogy farkasok táncolnak.
Nem láttam utam,
pedig a sofõr is én voltam,
zúzmarás fákat láttam,
felette nyáladzó farkasokat,
a fák tövében szálkaaknákat,
az úton embersátánokat,
kik rózsatövissel ütötték lábamat,
láttam, ahogy az erdõk tátognak,
s láttam, ahogy egy koponya pattog
a még élõ, nem szálkásodott
füvek sikolyában.
A milliárd csillag,
ha beszélni tudna…
Bíz, magamra csaptam az ajtót,
Kint hagyva a sötétséget,
Gyáva harcos voltam, dühöt altató,
mentegetõzõ ezermester,
kinek menekvése elõtt utolsó szava:
az alaptalan ígéret.
Szerettem sokakat, néha jártak bennem
szívmögötti bárányok,
kik forró csókokban legeltek.
Majd, mint csontot, eldobtak mind a
báránymaszkos szakítóemberek.
Lelkemben nukleáris éj honol,
De néhol találok egy kincset,
Ami ad egy morzsányi mosolyt,
És egy csepp könnyet.
De ahogy jön a szép,
Úgy vág mellbe a rút,
És a hideg újra belém tép,
Míg érzem a farkasok leheletét.
Kabátom adnám egy ölelésért,
Nadrágom egy szép szóért,
Cipõmet egy talajért, sikerért,
De csak visszhangom marad ismét.
Angyali szemeket látok,
kicsi házikóban, kisfiúk, kislányok,
kisapák, kisanyák,
látom, ahogy épp ülnek kicsi vacsorához
kicsi kandalló mellett,
nagy szívük fénye belém karol
én pedig átölelem az ablakot,
s hallgatom nevetésüket,
majd tovamegyek a széllel.
A milliárd csillag,
ha beszélni tudna…
2003. nyara ( ? ) – 2008. április 14.
Értékelés: 0.0/10 (0 szavazattal)
Pontozáshoz előbb be kell jelentkezned!
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2006-12-02 21:31:05
Hozzászólások száma:
145
"Nincs félelem, sötét oldal van! " / Sith Kódex /
Regisztráció ideje:
2006-12-12 16:08:22
Hozzászólások száma:
218
"time heals nothing..." - Sopor Aeternus