Ács Nikolett
Vallomások kapuja
szerző: Ács Nikolett | megjelent: 2009-11-04 12:35:00 | kommentek száma: 0 | olvasottság: 5 | tulajdonos: Niki
VALLOMÁSOK KAPUJA
Mikor először láttalak, valami megváltozott nagyon.
Úgy jöttél, ahogy a fény suhan a becsukott ablakon.
Lassan s halkan érintette lelkem egy lágy dallam.
Lelkedért szólt, s szórta az igét valahol egy dalban.
Kárhozottan éltem, sötétben kóborolt sebzett szívem,
S nagyon fájt legbelül mindenem, úgy éreztem, végem.
Észrevétlen ébredtem, s te gyógyítottad lassan hegeim,
A szenvedésem múlott, s ahogyan jöttél felnyíltak a szemeim.
S azóta akarlak, ez az önzés kísért, és lelkemben kihunyt a fagyos közöny.
Napfényes nyár után szívembe is melegség költözött ezen az őszön.
Jó veled. Olyan jó, mint mikor a hideg telet felváltva jön a tavaszi alkonyat,
Mikor beköszönt a kikelet, s a fák virágai bontják hervadó szirmukat.
Talán magamra találtam kissé én, és már nem inogtam tétova szárnyakon.
Talán megszelídítettél, s elűzted belőlem a keserű múltat. Nem tudom.
De már nem hagyják el ajkamat szüntelen konok dacból jövő szavak.
A meggondolatlanságom talán elhagyom, nem kell, hogy másra hassanak.
Kívánlak. Önfejű és akaratos a vágy, s nincs, ami nyugtot ad.
Viseld el, a makacsság mostanában érzékeimből fakad.
Valós-valótlan, örök s röpke álmot láttam a múlt éjjel.
Szerető volt a gyönyör, s találkozott a szenvedéllyel.
Arra gondoltam, oly kevesek a tőled jövő futó ölelések.
Belőled több kell. Az álmok percek alatt véget érnek.
S ne ródd fel szókimondásom. A vágy húrjai lassan pengnek.
Mint űrben az égitest, úgy gondolataim is keringnek.
Sóhajtva útra kelnek az érzékek. Mert veled nem tudok soha akarattalan lenni.
Nem elég a hangod hallani, nem elég látni vagy érezni, egyet akarok: érinteni.
S akarom, hogy te is érints, mert nélküled fájdalom gyötri minden porcikám.
Fáj a létezés, sajognak a karcolatok is lelkem mélyében. S heves kín tör rám,
Ne gyötörj. Csak engedd szeretni magad, és hadd lássak a lelkedbe kicsit én.
Hadd legyek veled, mikor szívedet emészti a bánat, s nem engedi a kín.
Melletted megtanultam kérni is, eddig talán naivan csak követelni tudtam.
De most már a zárva tartott kapuknak szívemben végre tán szabad utat nyitottam.
2008. november 3.
Értékelés: 0.0/10 (0 szavazattal)
Pontozáshoz előbb be kell jelentkezned!
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!