Vígh Imre
Egy a trillióhoz

**oldal**

EGY A TRILLIÓHOZ

- Módosítani kell a pályát, igaz? Irány a rendszer közepe?

Az Elsõ Hajós hosszasan hallgatott.

- Igen. Láttad Zero kimutatását és grafikonjait: a csillagközi térben a szivárgás nem csak veszteség, de nem kívánt impulzus is volt, ami jócskán eltérített a tervezettõl. Ez a kis sárga csillag viszont átlendít bennünket a helyes irányba. Különben nem lenne elegendõ energiánk a hazafelé vezetõ útra.

- A planetáris térben a gravitációs módosítás mellett pótolhatjuk az anyagveszteséget is: befoghatunk kõzettörmeléket. Sõt, keresztezzük a bolygópályákat, így kutatószondákat is kihelyezhetünk! Rövidesen megkezdhetjük a pályakorrekciót az ekliptika síkja felé.

Az Elsõ Hajós az égi mechanika képleteivel, az adatbevitellel és Zeroval bajlódott, „aki” megmakacsolta magát, nem reagált az elvárásnak megfelelõen. Zéró ugyan csak egy gép, de nélküle nem mûködne semmi - bizonyos képességei messze-messze megelõzik minden hajózó lehetõségeit -, viszont van „lelkivilága”... A Második Hajós folytatta a gondolatsort:

- Sajnos csökkenteni kell a sebességet, kétharmad fénnyel nem lenne jó belerohanni valami törmelékhalmazba, de még egy ködmezõbe sem.

Az Elsõ Hajós végre felpillantott:

- Ez az átka, hogy a Többi Hajós alszik, mindent nekünk, kettõnknek kell kiötleni! Na, mindenesetre, most munkára fel! Az elfecsérelt energiáért bõven kárpótol bennünket a központi csillag perdítõ ereje, na és persze a pályán útközben befogható anyagtörmelék. Természetesen a kutatási program bõvítésének is örülnek majd otthon.

- Legalább nem unatkozunk! - A Második Hajós maga is felélénkült. - Utasítom Zerot, hogy gyûjtsön elegendõ anyagot az annihilátor tárolójába. Ebben a külsõ övgyûrûben több tucat bolygóra való törmelék van, és kell a tartalék a korrekciókra. Egy része rendszermintának is alkalmas lesz. Feltéve, ha a védõsugár továbbra is teszi a dolgát...

- Különben mi is törmelékként végezzük - szúrta közbe morózusan az Elsõ Hajós. - Mellesleg utálom, ha nekünk kell kitérni valami nagyobb anyagdarab elõl. A hajó perturbációja erõsen megviseli a gyomrom...

- Bíznunk kell a technikában! Meglásd Parancsnok, baj nélkül áthajózunk ezen az átok preplanetáris övezeten. Ha nem erre vágunk utat magunknak, akkor lehetetlen a primer bolygókutatás is. Itt vagyunk, és kár lenne kihagyni. Ki tudja, mikor jövünk erre ismét?

- Bûntett volna a tudomány ellen, ha nem így tennénk! - tódította az Elsõ Hajós. - Mit gondolsz, a szondákat ki fogja kiértékelni?

- Lehet, hogy mi?!

*

A hajó milliómérföldnyi sugárral fordul irányba, ami egy távoli szemlélõnek akár egyenesnek is tûnhetett. De ilyen megfigyelõ aligha tartózkodik éppen itt, a térnek eme Istentõl is elhagyatott szegletén...

Elérik a kisbolygó- és meteor övezetet. A központi égitest innen még csak egy fényes pont, szerencsére a távcsövek és Zero jól meg tudják különböztetni a többi csillagtól.

A radaron fel-feltûnnek az aszteroidák. A hajó egyharmad fénnyel megy, ez a maximum ahhoz, hogy likvidálni tudja a pályát keresztezõ anyagdarabokat. A kisebbeket szétzúzza, félrelöki, a nagyobbakat kikerüli, a közel hajósebességû darabkákat begyûjti. A hajót õrzõ Elsõ és Második Hajós nehezen viseli a lassítás, s az iránymódosítás okozta permanens túlterhelést. Most, hogy ezek megszûnnek, felváltja õket a védõsugár okozta sztochasztikus pályaháborgás. Van okuk irigykedni az alvókra.

De egyszer minden rossznak vége szakad, kikeverednek a törmelék-övezetbõl, hajó sérülés nélkül megúszva a kalandot, sikeresen feltöltve az energiaanyag-tárolót. Zero problémamentesen dolgozik, az érzékelõk analizálnak, a projektorok szintetizálnak, a pályaadatokból a két hajózó látja, hogy minden rendben. A hajó szélesre nyitott parabola pályán esik, egyre jobban gyorsulva, a központi csillag felé.

Zero - bonyolult pályaszámítások után - rendre kilõtte a kutatószondákat a soron következõ bolygópályák irányába. A nagyobb külsõ bolygóknál, gázóriásoknál csak a méretesebb holdak körül álltak pályára a felderítõrobotok, a központi csillag közelében keringõ kõzetbolygók mindegyike saját mûholdat kapott.

Amikor az ûrhajó a legbelsõ törpebolygó pályáján belül elsuhant a fél eget betöltõ csillag mellett, már kétharmad fény volt megint a sebessége. A Második Hajós azonban nem volt teljesen elégedett:

- Most még a tervezett pályán vagyunk, de a csillag külsõ atmoszférája erõsen fékez, kifelé menet eltérhetünk a kijelölt iránytól. Ez a néhány ívmásodperc a célnál millió mérföldekre rúg.

- Már Zeroval elvégeztettem a lehetséges változatok számítását. A szórás sávjának közepén akkor maradhatunk, ha a csillag mögüli kilépéskor tömeget csökkentünk - mondta az Elsõ Hajós.

- Kidobhatjuk a befogott kõzettörmelék egy részét. Ha úgy ítéljük, a rendszer elhagyásakor ismét áthaladva a preplanetáris zónán, teletöltjük a tárolót megint, hogy fékezéskor legyen elég muníció: inkább több mint kevesebb.

A két hajózó hosszasan faggatta Zerot a helyes irányról, sebességrõl, tömegviszonyokról, s amikor megkapták a végleges választ, felnyitották a tárolók zsilipjeit. A kiszabadult kõzettörmelék, mint sok ezernyi apró meteor, megkezdte saját pályáját a központi égitest körül.

- Maradt annyi anyag a tárolóban, hogy kiléphetünk az ekliptika síkjából, nem kell átvergõdnünk a külsõ zónán, aztán hazáig nyugodtan hátradõlhetünk - jegyezte meg elégedetten az Elsõ Hajós.

- Hacsak az nem okoz fejfájást, Parancsnok, hogy Zero modulált rádióhullámokat jelez a harmadik bolygó irányából...

- Micsoda?!

- Igen, nincs tévedés, ráadásul odalenn igen intenzív forgalmazás zajlik...

- És Zero demoján láttuk, hogy a kidobott anyagdarabok érintik az égitest pályáját, de nem törõdtünk vele!...

- Nagy baj nincs, hiszen vastag atmoszféra övezi, mind elégnek benne a meteorok.

- Te csak azt hiszed! És ha nem? Egy lakott bolygóra lõttünk...

- Egy a trillióhoz az esélye, hogy valami bajt okoztunk...

- A Központ viszont tudomást fog szerezni róla, és kijelentik, hogy megsértettük a Galaktikus Ûrjog valamelyik rohadt cikkelyét! Ez legalább akkora bûn, mintha bombát dobtunk volna egy tömegbe... Azonnal visszazavarnak ellenõrizni. Érted? Azonnal!

- Megdumáljuk Zeroval Parancsnok, hogy korrigálja a pályaadatokat...

- Zeroval nem lehet alkudozni! Nem felejt, illetve nem töröl semmit! Azt akarod, hogy még eggyel bõvüljön a bûnlajstromunk?

A Második Hajós fejét lehorgasztva hallgatott. De szeme sarkából látta, hogy az Elsõ Hajós idegesen dobol farka végével a padlón... Nem elsõ eset lehet, mert már egy egész gyûrûnyi pikkely hiányzik róla...

- Parancsnok, nem lenne jó felébreszteni a Harmadik és a Negyedik Hajóst? Ránk férne egy kis pihenés!

*

Nem sokkal késõbb, lenn a Földön valóságos tûzijáték kápráztatta el Bécs ébren lévõ lakosságát. Kelet felõl alacsonyan szálló, fényesen izzó csíkok száguldottak végig a hajnali égen, s tûntek el valahol a déli mezõségeken. Nyomukban dörgõ, sziszegõ hang hallatszott.

Herr Grünberger, szántóföldje mezsgyéjén állva, éppen ekkor tankolta meg traktorát, mert vetni készülõdött. Tõle pár száz méterre, rettentõ dörgés közepette fényes villámok vágódtak a talajba, s mintha taposóaknák özöne robbant volna, felvágták a földet jó tíz méterekre, a birtok teljes szélességében. Herr Grünberger elsõ gondolata az volt, hogy alighanem az idén is késve fog elvetni... Aztán letérdelt, keresztet vetett, s miközben imádkozott, egész testében reszketett. Tíz percbe is beletelt, mire elindult a még mindig füstölgõ földhányások felé.

*

Herr Grünberger alapjában véve vallásos férfiú volt, de tisztában állt azzal is, hogy most nem isteni csodát látott, „csak” egy meteorit-záport, mely történetesen az õ földjét és õ magát szemelte ki arra, hogy erejét megmutassa. Azért ebben Isten akarata is biztosan benne van, mert mi lenne most, ha történetesen néhány száz méterrel arrébb tartózkodik? Olyat látott, ami kevés embernek adatik meg, és annak is legfeljebb egyszer az életben. Élte végéig emlékezetes élmény marad, s különösen azért, mert a jelenség nem tett pontot földi pályafutására, pedig ennyi erõvel azt is megtehette volna, s akkor aztán tényleg soha nem lenne elvetve a mag...

Egy ásólapátot vitt magával, s erõsen gondolkodott, hogy mitévõ legyen, miközben óvatosan lépdelt az asztallap-simaságúra elmunkált földön a megbolygatott hely felé. Ahogy szétnézett, százszámra látott kisebb-nagyobb földkupacokat, mintha egy egész vakond-csorda dúlta volna föl a szántót. Odament a legelsõhöz, ami már nem füstölgött, és megpróbálta kitapogatni, hogy hol lehet az idegen rög benne. Csaknem egy óra hosszat ásott, keresgélt, amikor jó méternyi mélyen megtalált egy öklömnyi ércrögöt. Fekete volt, mint a szurok, lukacsos és forró. Herr Grünberger a kezében labdázgatott vele, megszagolta, és kénszagot érzett. Ez akár az ördög ajándéka is lehet...

*

- Egy ember keresi a tisztelendõ urat - jelentett a mindenes templomfelügyelõ.

- Ismerem? Nem? Na, küldje be, kérem - Herr Krieger szokatlanul engedékenynek mutatkozott, mert ma szerencsére elmaradt egy fárasztónak ígérkezõ hivatalos megbeszélése a városvezetéssel.

Herr Grünberger tisztelettel bemutatkozott, és elmondta, hogy õ az az ember, akinek a földjére meteorit-zápor hullott. A pap hallott az esetrõl, a tévében képeket is mutogattak az átvonulásról, szakértõk kommentálták értetlenül a történteket, hogy ez ilyenkor nem szokásos jelenség. Herr Krieger felélénkült a lehetõségtõl, hogy testközelbe került magával a szemtanúval. Vendége nem látszott zavartnak, markáns megjelenésû, kiegyensúlyozott személyiségnek tûnt, amolyan gazdálkodó típusnak, aki megszokta, hogy a dolgokat úgy kell elfogadni, ahogy vannak. Vélhetõen vallásos áhítat, ami ide vezette ezt az embert.

- Üljön le, kérem! Bizonyára mélyen megrázta az eset...

- Igen, tagadhatatlan. Tisztelendõ úr, én Isten ujját látom ebben. Mármint azt, hogy az ég megmutatta a hatalmát, de ugyanakkor életben hagyott, hogy hírt adhassak felõle.

- Isten útjai kifürkészhetetlenek... Igazán megtisztel a bizalmával Herr Grünberger. Tudok talán valamiben segíteni?

- Talán...

- Legyen irántam bizalommal! Ha gondolja, elmehetünk az egyik gyóntatófülkéhez.

- Nem vagyok templomba járó ember, de hiszem Istent, a magam hite szerint, és önben is megbízom, apám még bejárt ide ünnepnapokon...

- Én tiszteletben tartom mindenki személyes vallásos meggyõzõdését. A spontán istenhit elvezet a céltudatos és szokványos vallásgyakorláshoz. Természetesen nem kell meggyónnia, ha nem akar, de látom magán, hogy van még mondanivalója.

- Igen. Tisztelendõ úr, én eltüntettem a meteorit-esõ nyomait...

- Hogyan?  Miért, és mitõl tartott, hogy ezt tette?

- Pár órával az eset után helikoptereket láttam a közelben repkedni. Szerencsére nem fedezték fel a földemet, tudja olyanok voltak a nyomok, mint a vakondtúrások... Én meg már akkor vetettem a kukoricát, így aztán nem is igen jöttek a közelembe. Késõ estig dolgoztam, velem párhuzamosan a fiaim elboronálták, meghengerezték a vetést. Éjszaka esett, reggelre már csak én tudtam volna megmutatni valakinek, hogy hol is történt a dolog.

- Példa nélküli történet. Nem is tudom, egyáltalán kellene-e önnek penitenciát gyakorolnia... Annyi biztos, hogy a tudomány ellen sokat vétett ezzel, ugyanakkor „jogos önvédelembõl” cselekedett, hiszen ezzel elkerült temérdek zaklatást, bár bizonyos többletjövedelmet is, amit akkor kapott volna, ha engedi a földjén a kutatást...

- Higgye el tisztelendõ úr, végiggondoltam én a dolgot, és szeretném nagyon, ha csak ketten tudnánk róla, hiszen még a fiaim sem sejtik, hogy ott vannak ezek az égi kövek nálunk, a föld felszíne alatt. De azt sem akarom, hogy üres fecsegésnek gondolja, amit bárki hazudozó megtehet, s épp’ ezért hoztam önnek bizonyítékot... - s Herr Grünberger nagy gonddal elõhalászott oldaltáskájából egy fehér rongyba csomagolt, madzaggal átkötözött kõdarabot.

- Ezt önnek adom tisztelendõ úr. Hogy Isten ajándéka-e, vagy az ördög gonosz szándéka lapul benne, ön biztosan tudja, bánjon vele belátása szerint.

Herr Krieger érdeklõdéssel bontogatta az asztalra helyezett csomagot, megtapogatta, megemelgette a hideg, fekete ércrögöt.

- Kénes az illata...

- Szaga van ennek tisztelendõ úr, hát még ha akkor szagolta volna, amikor elõször kézbe vettem... – Herr Grünberger köhögött, mint akit fojtogat valami.

- Mindenesetre köszönöm az ajándékot, s már tudom is, hogy kinek fogom megmutatni.

- De...

- Legyen egészen nyugodt, tudós az illetõ, és semmit sem fog tudni az eredetérõl.

*

A Ring egyik elegáns kávéházában két tekintélyes külsejû úriember csendesen kortyolgatta feketéjét. Az utca forgalma a világváros szokásos, nyüzsgõ képét mutatta. A terasz színes ernyõi fölött vidáman sütött a tavaszi nap.

- Már megint a filozófia ingoványos talajára tévedtünk, kedves Herr Hofmann! - a papi gallért viselõ úr mosolyogva ingatta fejét.

- Pedig nem kenyerem, a fizikus maradjon a rideg tényeknél!

- Sõt, még a biofizikus is... Ön szerint a világ megismerhetõ, szerintem pedig nem, ilyen egyszerûek a platformjaink - és Herr Krieger még mindig mosolygott.

- Csak annyit mondtam, hogy már egyetlen, bizonyítottan Földön kívülrõl származó élõ szervezet alapjaiban rázná meg az Egyház axiómáit. És már közel járunk ehhez a felfedezéshez.

- Én pedig annyit, hogy valóban akadna egy-két problémánk, de késõbb az Anyaszentegyház rugalmasan alkalmazkodna a tudomány által feltárt mindenkori valósághoz. Ha nem így lenne, még mindig betû szerint ragaszkodnánk az Ószövetség teremtésmítoszához. Önök, tudósok könnyen rásütik a vallásgyakorlókra a bigottság bélyegét.

- Már bocsásson meg, Herr Krieger, részemrõl szó nincs elõítéletekrõl, bár a rugalmasság nem épp’ a vallás sajátja... **oldal**

- Ahogy a tökéletesség sem a tudományé... Az ön által is vizsgált meteoritról ma sem állítják teljes bizonyossággal, hogy a Marsról származik, sem azt, hogy valódi nanobaktériumok vannak benne. Noch dazu: a tudós társadalom a mai napig nem meri kimondani, hogy nanobák egyáltalán léteznek!

- Igaza van, a tudomány bizonyos területein szintén a hit a vezérlõ elv... Ön ugyan csak bulvárszinten ismerheti a kutatási publikációt, de a lényeget visszaadták. Vettem a kritikát, de már sokaknak elmondtam, hogy kinyilatkoztatásaim igazságtartalma valahol a hetven százalékos szintnél mozog. Elvégre a valószínûségek szférájában élünk... Látja, tisztelendõ uram, van, amiben egyetértünk!

- Szerencsére... Egyébként ma Bécsben mindenki a meteoritokról, meg a földön kívüli dolgokról beszél, túl friss az élmény. Még én is elõhozakodtam vele a szószéken, de csakis egy példázat erejéig. Manapság egyre többen vélnek látni idegen lényeket, és egyre kevesebben látják meg tényként Isten valóságát...

- Egyetértek, de én, a magam részérõl továbbra is kitartok a kézzel fogható, mûszerrel kimutatható, ismétlõdõ, megismételhetõ jelenségeknél. Például szívesen lettem volna annak a gazdának a helyében, akinek a földjét elverte a meteorit. Biztosan többet kaszál az idén belõle, mintha elvetette volna a magot...

- Ha egyáltalán jelentkezik. Tudja, ezek a gazdálkodók bizalmatlanok... Herr Hofmann, talán egy ilyen frissen hullott meteoritot is örömmel kézbe venne, megvizsgálna - ha tehetné...

- Feltétlenül. Már csak azért is, mert hiszek benne, hogy ami föntrõl jön, az mind áldás...

- Vagy átok, Herr Hofmann- mondta a pap elkomorulva - s csak késõbb kapcsolt, hogy ilyen szemtelen emberrel nem is szabadna egy asztalhoz ülnie, de aztán csak legyintett - már eldöntötte, mit fog tenni.

*

A Stephanskirche déli tornyának tágas ablakai jó száz méterrel vannak a terepszint fölött, s most egy ember hajol ki az egyiken, kémlelve lenn a Stephansplatz forgalmát. Járókelõt egyet sem lát, egy hajnali autó zaja tisztán felhallatszik valamelyik utcáról. Aztán feltûnik, akire vár, egy apró alak odalenn, joggingban kocog. Minden vasárnap, kora reggel lefut a Dunáig, hogy ott is mozogjon egy keveset.

Az ablakban álló alak megfeszül, kezében meglenget egy öklömnyi fekete követ, s célba veszi a lent látható embert. A kõ a hitelesség kedvéért forróra van hevítve - a kesztyûn keresztül is érzi -, átható kéngáz szag árad belõle... Ismerõsei kitûnõ golfjátékosnak tartják, fel tudja mérni a dobás irányát, erejét. Csakhogy a lyuk most mozog...

Katona korában aknavetõvel is volt dolga, meg kisebb kaliberû lövegekkel, még mindig konyít a ballisztikához. A cél sebessége két-három méter/másodperc, a kõ négy másodpercig zuhan, és százhatvan kilométeres sebességgel csapódik az aszfaltba. Csakhogy a terep most függõleges...

Már fél perce figyeli a célt, jön egyre közelebb a templomhoz, nincs semmi zavaró tényezõ, az ércdarab legalább tíz méterrel a futó mögött fog földet érni. Szét nem törik, de annál nagyobb zajt fog csapni. Most kell eldobni!

Az irány és a hajítás ereje megfelelõ. Odalenn az ember lehajol cipõt kötni. Mozdulj már meg! Egy örökkévalóság az a négy másodperc!! A kõ csak hull, ahogy kell, parabolában lefelé...

Aztán a futó alak villámsújtottan összeesik, párat vonaglik, majd mozdulatlanná dermed. Körötte egyre nagyobb tócsába gyûlik a vér...

- Uramisten! Uramisten!!! Mit tettem, mit tettem???

A kõhajító arca hamuszürkére vált, kis híja, hogy le nem veti magát a magasból. De aztán visszahúzódik, és rohan lefelé az átkozottul sokfokú, meredek lépcsõn. Segíteni! Segíteni! Hátha lehet még segíteni! Megszédül, nem kap levegõt, elesik, legurul, a lépcsõfordulóban fekve marad...

*

- Kedves nézõink! A Wiener Spiegel vasárnap esti híradóját látják!

- Rövid, fõvárosi, kékfény híreink következnek:

- Rendkívül különös balesethez riasztották a mentõket hajnalban, Bécs belvárosában. A Stephansdom mellett vérbe fagyva találtak rá az ismert biofizikus, Josef Hofmann holttestére. Minden jel szerint egy, a magasból aláhulló kõ- vagy vasdarab a halál oka, ami teljesen átfúrta az éppen futóedzést végzõ szerencsétlen tudós felsõtestét. Munkatársunk járt a patológián, ott azt nyilatkozták, hogy a kõ akár kozmikus eredetû is lehet, formája és színe szerint; jellegzetes kénes szagot áraszt, és még forró volt, amikor megtalálták az aszfalton. Lehetséges, hogy a pár napja Bécs fölött átvonuló meteorraj egy megkésett példánya? Rövidesen megkapjuk rá szakértõinktõl a választ.

- Ugyancsak nem mindennapi eset történt a nap folyamán a Stephanskirche déli tornyában, ahol a templom egyik papját halva találták, mert vélhetõen elvétette a lépcsõt, és lezuhant a fordulóba. A lelkész holttestét a templomfelügyelõ találta meg délutáni bejárása folyamán. Külsérelmi nyomok nincsenek rajta. A szemtanú szerint Helmut Kriegernek nem volt szokása a toronyba feljárni, és érthetetlen, hogy mit keresett ott fönn.

- Most érkezett friss hír, hogy a Südautobahnon, Vösendorf felé haladó sávban két autó koccant egymással. Az egyikben ülõ két orvos meghalt, a vétlen kocsiban tartózkodó fiatal házaspár karcolás nélkül megúszta. A pályarendõrség szóvivõje szerint a balesetet okozók halálát semmiképpen nem az ütközés okozta, mert az autók sérülése is minimális - egyelõre vizsgálják a halál okát. A történet pikantériája, hogy mindkét szerencsétlenül járt ember igazságügyi orvos-szakértõ.

- Tegnap este óta érthetetlen esemény tartja lázban Vösendorf lakóit. Holtan találtak házának udvarán egy mezõgazdasági vállalkozót és feleségét. Az éhezõ kutyák már kikezdték a tetemeket… Reggel másik két házban a fiaik holttestére bukkantak. Semmi jel nem utal arra, hogy erõszakos halállal haltak volna. Kollektív öngyilkosság, vagy talán valamiféle járvány? Egyelõre hírforrásaink nem tudnak semmi bizonyosat.

- Ennyit ebben az órában. A további fejleményekkel hatvan perc múlva jelentkezünk!

*

Bécsben az események rövidesen drámai változásokon mentek keresztül. A halálos végkifejletû megbetegedések láncreakció-szerûen kiterjedtek az egész lakosságra. Röviddel az elsõ halálesetek után tömegesen jelentkeztek újabbak, és ráterelték a figyelmet a kiváltó okokra. Nyilvánosságot kapott a teória, hogy meteoritokból kiszabadult nanobák a „tettesek”. Pár nap után már kiderült, hogy a ragály cseppfertõzéssel terjed, a kórokozó az emberi testben szaporodik, a tüdõben okoz visszafordíthatatlan károkat, majd légzésbénulást, s a légáramlatokban utazik újabb véletlen áldozatához. De ekkorra már senkit nem érdekelt, hogy mi az ok, nanoba vagy prion, csak a következménytõl tudnának megszabadulni! Ez azonban lehetetlen feladatnak bizonyult. Ezrek haltak meg naponta, dacára minden arcmaszknak, karanténnak, immunválasz-erõsítõ védõoltásnak, és a városban, majd az országban elszabadult az anarchia. A hatóságok rendkívüli állapotot vezettek be, és utazási tilalmat, de már nem segített semmi, a ragály terjedt feltartóztathatatlanul, hiszen az elsõ napokban elutazók már széthurcolták szerte az országban, sõt, „hála” a repülésnek, az egész világon... Külvilágtól hermetikusan elzárt kutatócsoportok küzdöttek az ismeretlen kórral, de õhozzájuk is beszivárgott a halálos mikroorganizmus, és sorra szedte áldozatait, az utolsó emberig elpusztítva azokat is, akik még tehettek volna valamit ellene. A borzalmas betegség gyorsabban végzett áldozataival bármilyen eddig ismert trópusi fertõzésnél. Mindegy volt, hogy a megtámadott szervezet fiatal vagy öreg, erõs vagy gyenge, egy-két napnál nem élt tovább senki, akibe a nanobaktérium beleköltözött.

Bécs kihalt, megszûnt minden szolgáltatás, úton-útfélen temetetlen halottak hevertek, s néhány héttel az elsõ halálesetek után már csak elvétve élt még egy-két ember, lakások mélyére húzódva, s várva az elkerülhetetlen véget.

Ausztriával egy hónap alatt végzett a szörnyû járvány, Európa lakossága fél év alatt halt ki, a világban pedig még évekig eltartott a folyamat, míg a legutolsó kis szigetet is elérték a gyilkos légáramlatok.

És könnyû, kénes pára lebegett a vizek felett...

A nanoba vagy prion az állatvilágot sem kímélte. Kipusztult minden tüdõvel lélegzõ lény, kivéve a vizek emlõseit, a hüllõket és a kétéltûeket.

Beköszöntött egy olyan világ a Földön, mint amihez hasonló a prehisztorikus idõkben, pár százmillió évvel ezelõtt lehetett.

*

Ötszáz év múlva eleredt az esõ a Kalaháriban, a Góbiban, a Nazca fennsíkon és a Szaharában is.

Ezer év múlva minden építményt benõtt a vegetáció, melynek terjedését nem akadályozta már semmi. A toronyházak ledõltek, a kunyhókat, a palotákat és a romokat egyaránt maguk alá temették a határtalanul terjeszkedõ tajgák és dzsungelek, jobban, mint hajdanán az inka birodalom templomait, vagy Angkor városát. Maguk a gizai Nagy Piramisok is pálmával sûrûn benõtt dombokká alakultak.

A Földön immár semmi sem emlékeztetett arra a pár ezer évre, amikor az ember már annyi nyomot hagyott maga után, hogy akár az ûrbõl fel lehetett fedezni a civilizációt. A globális felmelegedés nem gerjedt tovább, a növénytakaró és a tengerek lekötötték a légkörben felgyülemlett szenet, a vizek pedig, oly tiszták lettek ismét, hogy élettel telt meg minden korábban kihalt folyó, tó és tenger. Az élet harcaitól pezsgett minden. De ezek a harcosok csak egy-egy napra, egyetlen órára látták a jövõt, és csakis a közvetlen szükséglet erejéig. Nem a világ kellett nekik, csak egy darabja, egy fészek, egy barlang, egy falat étel, egy korty víz.

Egy csoda volt ismét a Föld, az Éden maga, a teremtés ötödik napján.

*

Egy ûrhajó közeledett ismét a kis sárga csillag rendszere felé.

Még messze jártak a külsõ övezetektõl is, de Zero már megkezdte a fékezést, hogy csak egészen enyhe legyen a túlterhelés. A sebességet nagyjából a harminc ezredére kellett csökkenteni. Az annihilátor tiszta energiává égette az anyag-antianyag keveréket. A tûéles, vakító izzás mérföldekre hatolt az üres-fekete vákuumban, a hegye pedig a Terra pályája felé mutatott. A legkülsõ gyûjtõszonda adatbankjából Zero lehívta a Terra-ra vonatkozó információkat.

- Lassan megérkezünk - jegyezte meg szinte csak magának az Elsõ Hajós.

- A Terra ezerszer kerülte meg azóta a Solt - fûzte hozzá ábrándosan a Második Hajós. 

- Szerencsére mi nem öregedtünk annyit! - mutatta ki fogait el az Elsõ Hajós.

- Nincs egyetlen szürke pikkelyed sem! - kontrázott a Második Hajós, társa vállára téve kezét.

- Azt hiszem, mégsem büntetés ez az út nekünk, hanem lehetõség: mi leszünk az elsõk, akik felveszik a kapcsolatot a Terra lakóival. Nem is adtam volna át az ügyeletet senki másnak! De hát, így is a logikusabb, mi voltunk csak ébren legutóbb, mi ismerjük legjobban a rendszert, mi hallottuk meg elõször a rádiózajban a jeleket.

- Mennyivel másabb most idejönni! Legutóbb csak tranzitnak, energiatöltõnek használtuk ezt a rendszert, egy hosszú felderítés végsõ pontján. Szó szerint az életünkért küzdve, végképp elfáradva - csak átsuhantunk rajta, szét sem nézve!

- Most meg is állunk. És nem kell keresztültörni a törmelékövön, van energiánk bõven! Érdekes világ lesz a Terra, szokatlan küllemû lakókkal, magasan fejlett civilizációval. Hosszú periódusokig el tudnám nézegetni az információs anyagot, amit a kutatószonda összegyûjtött.

- Kár, hogy annyira kevés ideig mûködött! Lehetséges, hogy a Terra lakói...

- Nem tudhatjuk. Az utolsó terraperiódusok alatt történt valami, ami nem tetszik nekem. Nagyon zûrzavarosnak látszik minden a mûholdképeken.

- Óvatosnak kell lennünk. Elõször csak egy távoli parkoló pálya, aztán lassan közelítjük a Terrát, fokról-fokra…

- Természetesen. A Többieket is fel kell ébreszteni, és informálni a kutatószonda adatairól…

- Majd következhet az elsõ rádióüzenet. Képeket egyelõre nem küldünk magunkról, netán riasztó lehet szembesülni azzal, hogy ennyire különbözõek vagyunk… Nekünk is taszító az õ kinézetük…

- Gondolod? Szerintem, ha jobban belegondolunk, õk is sauromorfok!

*

Minden a tervek szerint alakult, Zero tette a dolgát, beálltak Terra körüli pályára, ferde síkban az ekliptikára, éppen az egyenlítõ fölé.

A Többiek sorra felébredtek, és lelkesen tanulmányozták a temérdek információt az új bolygóról és lakóiról. Az Elsõ és Második Hajós közben igyekezett rádió- és látható tartományban is friss adatokra szert tenni. Erõsen megdöbbentette õket, hogy az éter teljesen süket, csak a fehér zaj hallatszik, mint bárhol másutt.

- Rossz elõérzetem van, már felfedeztek bennünket! - mondta az Elsõ Hajós.

- Gondolod, hogy az egész bolygón rádiócsendet tudtak elrendelni? Hatmilliárd individuum és ki tudja hány rádiófrekvenciás, zajkeltõ berendezés képes ennek az utasításnak engedelmeskedni? Visszahívták a mûholdakat is a Terra felszínére?

- Zero most közli, hogy már az idefelé vezetõ úton sem fogott modulált jeleket... Igazad van, szerintem is képtelenség, amit feltételeztem! De akkor mi lehet az ok? Nézzünk körül vizuálisan!

- Gyönyörû kék ez a bolygó! Az Isten is arra teremtette, hogy birtokba vegye az értelmes élet. Ha pedig így van, akkor meg is fogjuk találni!

Rövidesen minden Hajós ott tolongott az összes fellelhetõ optikai megfigyelõ képernyõi elõtt, és konstatálták, hogy a Terra immár nem csak kék, hanem zöld bolygó is: kivétel nélkül minden szárazföldet dús vegetáció borított, csak a magas hegységek hátán és a sarkokon bukkant ki az erdõk alól a kõ vagy a hó. A tengerek, vizek hemzsegtek az egészen apró és a hatalmas vízi élõlényektõl, a szárazulatokon azonban csak apróbbakat fedeztek fel. A dzsungelek belseje viszont rejtve maradt, pedig többféle frekvencián próbálkoztak bepillantani a lombok alá.

Homo-t azonban sehol sem láttak, sem pedig a jellegzetes terrai építményeket, a városokat, utakat, hidakat. Az Elsõ Hajós fejében nagy volt a zûrzavar, nem erre az esetre készültek:

- Látjátok, amit mi is látunk. Az értelmes életnek semmi nyoma. Noha a bolygó tele van élettel, jel nem mutat arra, amit annak idején, ezer solperiódussal ezelõtt a saját fülünkkel hallottunk, sem pedig arra az információtömegre, amit ugyanakkor a kutatószonda felvett, s most ti is láthattatok. Egészen más a bolygó kültakarója is, mint amire számítottunk. Egy azonban biztos: ez nyilvánvalóan maga a Terra, nem tévedés - leszállunk rá, és ki fogjuk deríteni, hogy mi történt!

A Második Hajós is szólt a Többiekhez:

- Csapdára gondoltunk elõször, de elvetettük, mint képtelenséget. A bolygó arculata teljesen más, mint az ezer solperiódussal ezelõtti képeken. Itt valami planetáris léptékû átalakítás folyt. Az is lehet, hogy a Homo-k elköltöztek! Egyszerûen itt hagyták a Terra-t, bár el nem tudom képzelni, hogy mi lehet az a hely, ami ennél is vonzóbb...

- Más változatok is lehetségesek! Esetleg beköltöztek a vizekbe, vagy a föld alá húzódtak, netán kihaltak... - a Harmadik Hajós improvizált.

- Felesleges ötletelés! - jegyezte meg a Negyedik Hajós. - Ez visszafejlõdés lenne, vagy most is nukleáris sugárzást mérnénk, ami mellesleg a teljes élõvilágban totális pusztulást okozott volna!

- Esetleg járvány?

- Gondolod, hogy ezen a technikai, technológiai szinten nem lettek volna képesek kezelni egy mikrobiológiai infekciót?

Az Elsõ Hajós megelégelte a vitát:

- Ki jön velem, mert én máris indulni akarok?!

Természetesen mindenki vágyott arra, hogy tagja legyen az expedíciónak, újra szilárd talajt érezzen a lába alatt, és felfedezések részese legyen, de végül, sorshúzás után, két ifjú Hajós ügyeletes maradt a hajón, a Parancsnok szerint azért, hogy Zero ne unatkozzon... Tíz hajós, felkészülés után két komphajóba szállt, s leereszkedtek egy alkalmasnak vélt tengerparton, egy folyótorkolatnál. **oldal**

*

A Terra szemlátomást maga volt a Paradicsom. A gravitáció az otthon megszokottnál kissé kevesebb, a levegõ összetétele, nyomása és hõmérséklete szinte ideális, s hála az Unirezisztein immunerõsítõnek, rövidesen arcmaszk nélkül mertek közlekedni a terepen.

Vízi-, szárazföldi- és légi eszközöket is vitt magával a két komp, de a közvetlen kutatásban elsõsorban a kitûnõ testi kondíciónak és a bozótirtónak is alkalmas fegyvereknek vehették hasznát, mert a mindenhol ott terpeszkedõ vegetáció útját állta bármiféle jármûves megközelítésnek.

Az Elsõ Hajós jó érzékkel irányította két kis csapatát a folyótorkolat két oldalára, mert sejtette, hogy ha valaha volt város ezen a bolygón, akkor itt is kellett egynek lennie. Egy terraperiódus alatt elérték az elsõ átütõ sikerû felfedezést.

Addig kúsztak, másztak a gyökerek, indák és cserjék között, míg mindkét csoport mesterséges építményekre, romokra talált, majd félig épségben maradt épületekre, termekre, eszközökre, s csontokra a romok belsejében.

Mire másodszorra kúszott fel az égre a Sol, már azt is tudták, hogy mely csontok tartoznak a Homo fajhoz, s melyek valami kihalt állatfajé. Merthogy most már biztosak voltak benne: tömeges kihalásban tûnt el az értelmes élet a Terra-ról, és bizony, ennek az okát is jó lenne tudni!

- Egy hadseregnyi régészre lesz itt szükség, ha tisztán akarunk látni - szögezte le a sokadik terraperiódus után az Elsõ Hajós. - Szálljunk kopterekre, és keressünk más települést is. Talán egy nagyobb városban több információhoz jutunk.

Öt fõ a tengerparton folytatta a munkát, az Elsõ és Második Hajós ötödmagával mélyen berepült a kontinens belsejébe, és a magasból kiszemelt egy dúsan burjánzó, magasabbra kiemelkedõ erdõséget, mely vélhetõen egy elpusztult város romjain terjeszkedett fölfelé. Hosszú keresés után találtak egy csúcson annyi lapos helyet, ahol a kopter leszállhatott. Hamar kiderült, hogy egy építmény tetején landoltak, mely lefelé aknaszerûen mélyült, s valaha torony lehetett. Kibontották a romhalmaz alól a tetõzetet, s a kopterrel behatoltak az épületbe. Veszélyes mutatvány volt, de ez látszott a leggyorsabb megoldásnak. Hatalmas terembe jutottak, s leszálltak a padlózatot borító romokra. A Sol lomboktól zöld fénye beszûrõdött a túlméretezett ablakokon. Ezernyi gazdagon faragott, színezett szerkezet borította a falakat, a félig beomlott mennyezetet. A Második Hajós a romhalmazból, a padlót sûrûn borító csontok közül felvett egy vastag lapköteget, ami valami fekete bõrfélébe volt kötve.

- Menjünk, mielõtt ránk omlik az egész! - szólt az Elsõ Hajós, s kirepültek a csonkolt torony tetején. - Mit hoztál magaddal? - kérdezte társát.

- Írás, megnézzük, mirõl szól?

A kopterben ülve hosszasan vizsgálták a lapköteget. Láttak már ilyet, a nyomtatott írásjelek egy részéhez volt is fordítóprogramjuk. Ennek azonban az elsõ lapján valami érdekes írás díszelgett, ami más színnel, más formában íródott.

- Ezt nézzük meg elõször!

Három társuk lemászott az építmény tetejérõl, hogy újabb információt keressenek odalent, de õk ketten egy egész periódusnyi idõt rászántak arra, hogy lefordítsák a különös jeleket, mintegy ráérezve, hogy valami jelentõs információ birtokába jutottak. Zero is segített az analízisben, különben nem boldogultak volna. Saját nyelvükön így szólt az írás:

„Uram! Segíts rajtunk, bûnösökön!!! A járvány terjed feltartóztathatatlanul; maroknyi híved várja itt a megszabadulást... Azt mondják a meteoritokban voltak a mikroorganizmusok... Minden melegvérû állat elpusztul!! És az ember, Uram? Mi lesz az Emberrel Nélküled? Mi lesz Veled Uram, nélkülünk?? Stephansdom, Anno Domini...”

- Zero azt mondja, hogy ez egy szent könyv, amibe valaki kézírással jegyezte be ezeket a gondolatokat.

- A szavakat egyenként értem, de az értelmét fel nem fogom, Zero sem képes kihámozni.

- Várj, fog ez menni: Az Uram! Isten megszólítása, a járvány annyi mint betegség, a meteorit ûrbéli, földre hulló törmelék, a melegvérû állat az olyasmi élõlény, mint az ember...

- És a vége?

- Talán a feljegyzést készítõ azonosítója...

- Na, szóval annyit már sejtünk, hogy betegség okozta a tömeges kipusztulást, és az pedig a meteoritokkal érkezett...

- A meteoritokkal!...

- Mi jutott eszedbe?

- A Terra szondája nem sokkal a kihelyezés után megsemmisült, miután az utolsó adás képei hihetetlen káoszt mutattak a bolygó teljes területén. Talán lelõtték, mint ellenséges objektumot? Lehetséges, hogy az általunk felesleges ballasztként kidobott ûrtörmelékben rejtõzõ mikroorganizmus irtotta volna ki a melegvérû lényeket, és az okozta az anarchiát? Elképesztõ véletlen!

- Azt mondtam akkor, egy a trillióhoz az esélye annak, hogy ez az akció valami bajt okozzon...

- Szentséges ûr! Tévedni saurusi dolog...

*

A kutatók visszatértek az alaptáborba a tengerpartra, a folyótorkolathoz. Most már lényegesen többet tudtak a Terra-ról, mint pár tucat periódussal korábban, ideje elhatározni, hogyan tovább. Megbízatásuk egészen másra szólt, mint oknyomozó régészetre. Az Elsõ és Második Hajós, mint a misszió felelõs vezetõi sokat töprengtek, hogy mitévõk legyenek.

- Talán valamit jóváteszünk a bûnbõl!

- Eddig azt sem tudtuk, hogy bûnösek vagyunk...

- Kiirtottunk egy egész bolygót!...

- Akkor Zero is bûnös, nem csak mi, õ határozta meg a ballasztkidobás koordinátáit!

- Zero azt sem tudja, mi az a bûn...

- Dehogynem, azóta is fordítja és értelmezi nekem a Bibliát, abban bõven van errõl szó...

- Micsodát?

- Tudod, azt a könyvet, amit találtunk, szent szöveg van benne Istenrõl és Isten Fiáról.

- Elképesztõ történet lehet.

- Az is. Figyelj csak, feljegyeztem néhány dolgot belõle: „Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonnyá teremté õket. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet...”

- Akár mi is lehetnénk ezen a helyen az a bizonyos elsõ férfi és elsõ asszony...

- Gondolj csak a Többiekre is! Tudod, hányan voltak Isten Fiának tanítványai?

- Nem igazán...

- Éppen tizenketten, mint mi vagyunk! Nemde, fantasztikus párhuzam?

- Azt gondolom, hogy legújabb ismereteinket majd jó idõben meg is kell osztanunk a Többiekkel.

- Abban reménykedsz, hogy nem csak mi ketten maradunk ezen a bolygón?

- Abban bízom, hogy Zero egyedül is haza tudja vezetni a hajót!...

*

Nem sokkal a beszélgetést követõen az Elsõ és Második Hajós a Többiektõl távol, kéz a kézben sétálgatott az alkonyi tengerpart homokján...

- Hihetetlenül békés ez a bolygó, egyre jobban megkedvelem!

- Te is? Örömmel hallom!

- Még ma fel kell tennünk a kérdést a Többieknek - ki akar hazamenni?

- Te mit szeretnél?

- Maradni...

- Meddig?...

- Veled? Örökké!

És a két Homo Saurus összeborulva bámulta, ahogy a vérvörös Sol lebukik a végtelennek tûnõ tenger horizontja mögött.

De a romantikának egy csapásra vége szakadt, mert hirtelen feltûnt a Harmadik Hajós alakja, aki rohant feléjük lélekszakadva, és kiáltozott:

- Parancsnok! Második Parancsnok! Gyertek gyorsan! Két Homo-t fogtunk a táborban!

Az Elsõ Hajós tekintete olyan sötét lett, akár az éjszaka.

- Tehát vannak túlélõk!... Megnézzük õket, aztán csomagolunk, és hazamegyünk...

- De hát mire fel ez a nagy sietség? Aligha kell tõlük megijedni, nem lehetnek sokan, és nem lepõdnék meg, ha kõbaltát vagy íjat viselnének a hátukon - nézett nagyot a Második Hajós.

- Küldetésünk értelmében formálisan felvesszük velük a kapcsolatot, aztán sorsukra hagyjuk õket. Éppen azért, amit mondtál: nincs értelme forszírozni a kapcsolatépítést egy primitív szórványpopulációval. Viszont ha ezer periódusig fennmaradtak, akkor van remény, hogy újra benépesítsék a Terrát. Bizony, van is joguk hozzá, nem is kevés! Nekünk pedig, nincs semmi, de semmi! Majd költenek rólunk szép mítoszokat, de két generációváltás után elfelejtik a mai találkozás halvány emlékét is... Na hát, ennyit a nagy reményekrõl... Ne bámuljatok, gyertek, essünk túl rajta!

KOMMENTEK

Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!
LeopoldB	[#1] | Elküldve: 2007-12-31 02:47:50
Tag Regisztráció ideje: 2007-11-10 12:13:29 Hozzászólások száma: 13	A novella, stílusa jó, ugyanakkor kissé száraz volt az elején és nem csigázott fel. De minél tovább olvastam, minél több váltás volt annál jobban belefeledkeztem és élveztem. Nagyon jó, a téma pedig nálam telitalálat (apokaliptikát illetve a poszt apokaliptikát mindig is kedveltem). Tízes.     "Tedd lehetetlenné a bejutást, és nem fogsz kijutni."
[Profil]