Várfoki Gergely
'zanyád! (már ha van)

szerző: Várfoki Gergely | megjelent: 2009-05-19 22:52:00 | kommentek száma: 7 | olvasottság: 103 | tulajdonos: Warfoki



'ZANYÁD! (MÁR HA VAN)

Kreccs! Csörr! Kriccs! Bumm! Kerr! Nem éppen a legkellemesebb hangok ezek. Akkor pedig pláne nem, ha egy gőzautó motorházteteje alól érkezik. És valóban: a masina egy hangos „Krirr!” után végleg kimúlt. Az elhallgatásával beálló csend szinte költőien szép volt, Bergan kommentárja az eseményhez nemkülönben:
– A jó kurva anyád!
Látszik, hogy Bergannak volt gyerekszobája és járt illemtanra (az más kérdés, hogy hányszor lógta el), merthogy ennyivel meg is elégedett, pedig lehetett volna még részletekbe bocsátkozni, elvégre egy Isten háta mögötti sivatagban lerobbanni nem a legkellemesebb élmény.
A fejvadász kikászálódott az acélszerkezetből és a jármű elejéhez lépett, majd egy határozott mozdulattal feltépte a motorháztetőt. Mikor az arcába csapott az alóla felszálló vízgőz, ismét elengedett pár szóvirágot. Látva, hogy itt nincs mit tenni, megkerülte az autót és az anyósülésről kiemelte a csomagját és a hátára vette. Búcsúzóul még belerúgott a gőzautóba egy isteneset. A lábába hasító fájdalom azonban ráébresztette, hogy ez nem feltétlen volt a legzseniálisabb ötlet. Miután néhány kedves szóban összefoglalta ezt a legújabb fejleményt is, hátat fordított az acélmasinának és gyalog folytatta útját.
Persze nem volt kérdéses, hogy ezalatt a robot hatalmas előnyre tesz szert, de ezen nem segíthetett. Amúgy utálta ezt a melót már, elhatározta, hogy ez – a 112. – lesz az utolsó melója, és a pénzből visszavonul. (Bár ezt már az 53.-nál elhatározta, na de majd most…) Vesz egy lakatlan szigetet meg egy vitorlást (csak semmi gőzmasina!) és nyugisan éldegél. Egész nap horgászik, vitorlázik majd, és ha nő kell, hát elugrik valamelyik szomszéd szigetre. Esténként pedig kiül a partra, nézi a kókusztejet és megissza közben a tengert. Esetleg fordítva. De jó is lenne, ha… Plaff!
– Pfaffd mef! – morogta homokkal teli szájjal, miközben feltornászta magát. Kiköpködte a homokot és meghúzta a kulacsát. Az egész sivatagban egy átkozott fémdarab van, de persze neki sikerül benne hasra esnie. Lehajolt és felemelte a bűnös acéldarabkát,hogy messze hajítsa. Ekkor azonban meglátott rajta néhány belekarcolt jelet: HT-3. A táskájából előszedte a gyárban kapott adatlapot és végigfutott rajta. Gyártási idő, felhasznált anyagok, stb, stb. Mennyi tökfelesleges infót adtak...
– Áhh, ez az! – mormogta. – Azonosító: HT-345-Z. Megvagy te rakás ócskavas!
Két hete tűnt el az egyik gyárból, vagy legalábbis akkor vették észre. A munkavezető magához hívatta, de nem jelent meg, és nem találták sehol. Persze ez jelenthette azt is, hogy hónapokkal előtte elszökött már. Azoknak a marháknak az sem tűnne fel, ha eltűnne a tető a fejük fölül, nemhogy egy robot a sok ezerből!
Ekkor hívták őt, hogy kerítse elő, ő meg persze volt akkora vadbarom, hogy el is vállalta. Pedig mindennél jobban utált HT szériás androidokra vadászni. Ravaszak és gyorsak voltak, ráadásul felépítésük megegyezett az emberével, így ha emberi ruhákba öltöztek, könnyen eltűnhettek a tömegben, ráadásul valami furcsa szabadságvágy fűtötte őket. Túl intelligensek voltak robotnak.
Ez a példány azonban úgy látszott, hogy megsérült és egyre lassabban halad; talán ha pár órával járt Bergan előtt. A fejvadász visszadobta a homokba az alkatrészt és folytatta útját a sivatagon keresztül.

Majd’ húszórányi kitartó gyaloglás után lassan kiért a sivatagból. A dűnék egyre kisebbek lettek és egyre gyakrabban lehetett száraz fűcsomókat és fákat látni. Végül aztán eltűntek a maradék homokdűnék is, és a táj sík volt ameddig el lehetett látni.
Bergan az egyik magányosan álló fa árnyékába húzódott, ledobta két táskáját és lehuppant melléjük. A kisebb táskából előkotort a naplóját, majd a zsebéből előhúzta a tollát.
„Te kis szemét! Nekem itt forr fel az agyvizem a hőségben, míg te kényelmesen utazol egy árnyékos táskában. Igazán cserélhetnénk!
Az ember minden nap tanul valami újat. Én például ma azt, hogy a sivatagi levegő nem meleg, hanem kibaszottul forró! Egyébként szép hely: van itt sok homok, meg dűne, meg… ehh, meg más nincs is. Szerencsére most már barátságosabb a vidék: bár még mindig tojást lehetni sütni a puszta földön, de legalább nagyobb a változatosság. Most már vannak fák, fűcsomók, oroszlánok… Na ne, még ez is!”
Egy hatalmas oroszlán tűnt elő a távolból és egyenesen felé tartott. Remélte, hogy esetleg elkerüli őt, de mikor az oroszlán egyenesen felé tartva rákapcsolt és rohanni kezdett, be kellett látnia, hogy tévedett. Felkelt és a farzsebéből előhúzott egy kardmarkolatot. A keresztvas helyett egy fém gömb volt, rajta egy kis gombbal. Rátenyerelt a gombra, és… semmi. Nem működött. Megrázta és újra rácsapott. Semmi.
Az oroszlán eközben elrugaszkodott a földtől, egyenesen Bergan felé vetődött.
– Mukodj! – morogta összeszorított ajkakkal és ismét rácsapott a gombra, ami ezúttal besüppedt a gömbbe és egy halk kattanás hallatszott. A teleszkópos acélpenge kicsapódott a tokjából; egyenesen az oroszlán torkába. A következő pillanatban Bergan másfél mázsányi halott hústömeg alatt találta magát. Az oroszlán kitátott pofája nagyjából két centire volt Bergan arcától.
– Úristen, de büdös vagy! Lefürödhettél volna néha, te ocsmány hústömeg!
Megpróbálta ledobni magáról a hullát, de sikertelenül. Feladván a próbálkozást, lassan, centiről-centire, elkezdte magát kitolni az oroszlán alól
– Engedj már ki! Olyan nincs, hogy egy döglött oroszlán alatt pusztuljak meg! – üvöltötte, miközben egyre kijjebb jutott, majd végül sikerült kiszabadulnia. Bosszúból jól belerúgott a hullába, majd felvette a naplót és látta, hogy az előző bejegyzése alatt egy nagy vérfolt éktelenkedik.
„Nos, ennyit az oroszlánról.” firkantotta alá, majd visszadobta a kisebb táskába a naplót és a nagyobb csomaghoz lépett. Elhúzta a cipzárt és a földre borította a tartalmát. Egy nagy halom alumínium és acélalkatrész ömlött ki, illetve három kis könyvecske. Megnézte a könyvecskék címlapjait. „Manual”, „Menuel” és „Das Nachschlagewerk”. Nagyszerű, magyar kézikönyv persze megint sehol. Pokolba a sok idegen hablattyal! Akkor marad a „puzzle-módszer”, vagyis addig próbálgatni az adott alkatrészeket, amíg össze nem illenek valamivel.
Egy lemondó sóhajtás keretében leguggolt és elkezdte egymáshoz illeszteni az alkatrészdarabokat.

Már késő éjjel volt mire befejezte. Amennyire utálta nappal az őrült hőséget, legalább annyira örült volna neki most: a hőmérséklet valahol 0 és 5 Celsius-fok között volt. Úgy érezte mindjárt megfagy, sürgősen valami tűz után kellett néznie. Felkapta a három kézikönyvet és a közelben levő fa tövébe hajította őket. A kulacsából – fájó szívvel bár, de – rájuk locsolta a megmaradt pálinkát, majd az utolsó gyufájával meggyújtotta az egészet.
A tűznek hátat fordítva visszament az összeszerelt járgányához és a két teleszkópos kardját – összecsukott állapotban – rákötözte az elülső szélvédő két szélére. Kipróbálta, mindkettő azonnal kicsapódott. Remek, oldalról védve van. Hátrált egy lépést és megcsodálta művét.
Háromkerekű, könnyű fémjármű volt. Hátul helyezkedett el a motor. Ez hat rotorral volt kapcsolatban: három volt elöl, három hátul. Egyszerre azonban csak hármat tudott meghajtani. Ezenfelül az alváz a vezetőülésből egy karral szétnyitható volt és, mint szárnyként funkcionált, repülésre is alkalmassá téve a szerkezetet – elvileg legalábbis. A gyárban figyelmeztették azonban, hogy ezt a funkciót nem tesztelték, még úgyhogy nem biztos, hogy működik. Jellemző.
Megfordult, hogy összeszedje a cókmókját, de a kis táskát leszámítva, abból már nem maradt semmi: a tűz felemésztette. A kiszáradt fa ugyanis már leégett és a lángok futótűzként terjedtek tova. Bergan habozás nélkül felkapta a táskát és a sajátépítésű járgányába vágta magát. Teljes sebességre kapcsolt, de a lángok tartották a tempót, sőt egyre közelebb értek, miközben már legalább egy teljes négyzetkilométernyi terület állt már lángokban.
– Itt az ideje letesztelni ezt a tákolmányt! – mondta ki hangosan a gondolatát miközben a jobb kezével megragadta az ülése melletti kart és teljes erőből megrántotta. Az alváz kétfelé vált és kicsapódott oldalra. A szárnyak alá áramló levegő néhányszor a levegőbe dobta gépet, majd végül a sikerült ott is tartania.
Hamarosan már többszáz méterre a föld fölött repült és alatta, ameddig csak ellátott lángolt az egész szavanna.
– Öregem, tudtam erős az a pia, na de hogy ennyire?!

Mivel a gőzgépnek a szén épphogy csak a felszálláshoz volt elegendő, nemsokára át kellett térnie a pedálok használatára. Többszörös áttételnek köszönhetően képes volt olyan gyorsan forgatni a rotorokat, hogy a gép a levegőben maradt. Ennek következtében azonban reggelre már veszettül fájtak a lábai, és mivel a tűzvészt már sikerült maga mögött hagynia, úgy döntött, hogy leteszi a gépet. Már ha sikerül.
Lassított a tekerésen és egyre lejjebb ereszkedett, végül már csak méterekre volt a talajtól, aztán egyszer csak a kerekek szelíd zökkenéssel földet értek.
Bergan behúzta a szárnyakat és körülnézett. Fentről mintha valamilyen építményt látott volna. Rövidesen meg is látta és felé fordította a gépét, majd rövid átkozódás után ismét taposni kezdte a pedálokat. Pár perc múlva már az épület – egy kis kunyhó, mellette egy talpalatnyi megművelt földdel – mellet állt. A hely teljesen elhagyatottnak tűnt: a kert jó részén csak gaz nőtt, a faház falai pedig korhadásnak indultak. Fogadni mert volna, hogy nem él itt senki, de feltételezését meghazudtolta a kunyhó mellett kapálgató ember.
– Helló öregem! Tudsz magyarul? – kiáltott oda a földművesnek, de az csak a fejét rázta és valami hülye nyelven vartyogott.
– Tudhattam volna! – sóhajtott fel Bergan, majd bőszen mutogatva megkérdezte az embert, hogy nem látott-e erre jönni valakit. Eltartott egy darabig, míg megértette magát, de a próbálkozását végül siker koronázta. A pasas lelkesen bólogatott és nyugat felé mutogatott. Bergan bólintott és a mutatott irányba indult.
Egész éjjel megállás nélkül repült, úgyhogy már nem lehet messze az az android. Azért jó, hogy még itt, a világ végén is akadnak segítő arcok. Micsoda szerencsés véletlen, hogy pont belefutott, bár tagadhatatlanul fura egy alak volt. A házára nagyon ráfért volna egy tatarozás. Na meg a kertjére egy alapos kigyomlálás. De a legfurcsább az volt, hogy a rekkenő hőség ellenére is hosszú kabátot viselt. Ezt végkép megmagyarázhatatlan volt, hacsak…
– ’zanyád! Hogy van pofád átverni! – üvöltötte és kattanásig tekerte a kormányt, majd teljes erővel taposni kezdte a pedálokat, miközben a kezébe kapta a hálóvető puskáját. Egy perc alatt visszaért a kunyhóhoz. A „földművesnek” nyoma sem volt, de a ruhája ott feküdt a földön.
Bergan körülnézett és még épp látott egy rohanó alakot eltűnni a közeli domb mögött.
– Ne is álmodj róla apukám! – csapott dühösen a műszerfalra; pont a „Don’t push it!” feliratú gombra. A járgány hátuljából kiálló két csőből láng csapott elő, eszement sebességre gyorsítva azt. A hirtelen megugró nyomás Bergant valósággal hozzáragasztotta az üléséhez.
A sugárhajtású jármű őrült sebességgel rohant a domb felé, már majdnem a tetején járt, amikor egy hatalmas csattanás kíséretében egy kőbe csapódott. Bergant a lendület ágyúgolyóként lőtte ki az ülésből.
A fejvadász egy hangos „VÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!” kíséretében elegáns ívben átszelte az eget, és mikor átrepült a rohanó robot felett, elsütötte a még mindig bőszen szorongatott hálóvetőjét. A következő pillanatban repülőkarrierje egy kis tóban ért véget, kisebb fajta cunamit előidézve.
Sárosan és csuromvizesen mászott partra, és kitörő kárörömmel konstatálta, hogy a robot kétségbeesetten próbál kiszabadulni a háló fogságából.
– No, mi van pajtás? Elfogyott a szufla? – vigyorgott az androidra.
– Nem megyek vissza dolgozni! Soha! – kiabált, már-már emberi dühvel, a robot.
– Áh, szóval mégis tudsz magyarul?! Akkor most ide figyelj kispofám! Először is: utálom, ha egy robot hülyére vesz. Másodszor: utálok poshadt vízben úszni. Harmadszor: nem szeretem, ha egy oroszlán ebédnek néz. Végül pedig rohadtul utálok cirka negyven fokban a sivatagban mászkálni! Azt meg pláne, ha mindezt egy rakás, mitugrász ócskavas miatt kell megtennem. Szóval, hacsak nem akarsz te is fürdeni egyet, akkor kussolsz és azt teszed, amit mondok! Fogtad?!
A robot nem szólt semmit, csak bólintott egyet.
– Helyes! – Bergan a zsebébe nyúlt és egy teljesen elázott papírt húzott elő. Miután széthajtogatta, láthatóvá vált a fejlécén a „Felmondólevél” felirat. – Akkor ezt írd alá légy szíves!
A robot – pillanatnyi habozás után – elvette a felkínált tollat és aláfirkantotta az azonosítóját. Bergan eltette a papírt, majd egy bicskát vett elő a zsebéből és lyukat vágott a hálóra. A robot kimászott, majd a lehető leggyorsabban távozott. Perceken belül nyoma sem maradt.
Bergan visszament a tönkrezúzott járművéhez és kihalászta a roncsok közül a táskáját. Elővett két tömlőt és a tóból feltöltötte, majd a vállára dobta őket és megindult nyugat felé, ahol a távolban egy város fényei látszottak.



  • Jelenleg 4.00/10

Értékelés: 4.0/10 (1 szavazattal)
Pontozáshoz előbb be kell jelentkezned!

Megosztás |

KOMMENTEK

hirdetés

Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!
Desdichado [#7] | Elküldve: 2009-10-03 16:50:50    
Tag


Regisztráció ideje:
2006-11-15 18:46:25
Hozzászólások száma:
136
[Ugrás az elõzményhez]

Amint lesz időm, elolvasom egyéb írásaidat is. Én is próbálkoztam viccesnek szánt írással, eléggé lehangoló sikerrel, mivel rajtam kívül, emlékeim szerint senki em röhögött rajta:)))) Egyébként talán fenn is van az oldalon, csakhogy egykicsit reklámozzam magam:)Sírrablók címmel:)
ami a mondanivalót illeti, én sem gondolom, hogy feltétlenül mindig szükséges, nagyon sokszor bőven elég egy jó történet, nyilván jut bele az élet dolgaiból, elvégre ezekben élünk, kinél erősebben, kinél kevésbé jelentősen jelenik meg.
A történeted könnyedségével nincs baj, az sem gond, hogy igazából nem fut ki sehova, és  a többi hozzászólásból látszik, hogy azért sokan élvezték a poénokat.


 
 
[Profil]
 		 
Warfoki [#6] | Elküldve: 2009-10-03 14:52:07    
Tag


Regisztráció ideje:
2008-05-14 20:56:01
Hozzászólások száma:
30
[Ugrás az elõzményhez]

A poénokról annyit, hogy a humoros/vidám írás nagyon, de nagyon távol áll tőlem álltalában. Élőben van egy sajátos (legtöbbek szerint kegyetlenül fárasztő ) humorom, de írásban ez volt az első (és valószínűleg utolsó: nem fogott meg ez a hangulat) ilyen próbálkozásom. A derpresszív/befordulós/világvége hangulatot sokkal nagyobb átérzéssel tudom átadni általában. Azért egy próbát megért, de nincsenek illúzióim afelől, hogy nem egy, nem kettő ilyen írás van a neten. És ezekből nem egy, nem kettő teszi magasabbra a lécet, mint a enyém.

A további kommentekhez még annyit: aki komolyabb tartalmat akar látni bele, ne tegye! Mivel nincs benne: ezt az írást nem gondoltam teljesen (ha egyáltalán) komolyan, így ha valaki ebben bármilyen magvas gondolatot vél felfedezni, azt sikerült szépen belemagyaráznia. Tekintve, hogy nincs és nem is volt tervezve bele.



Az utolsó szerkesztés idôpontja: 2009-10-03 14:55:13

 
"Hiszen a csoda és valóság között a különbség annyi, hogy a csodának még nem ismerjük az algoritmusát." (Tóth A. Tamás)
[Profil]
 		 
Desdichado [#5] | Elküldve: 2009-10-03 14:41:24    
Tag


Regisztráció ideje:
2006-11-15 18:46:25
Hozzászólások száma:
136
Tényleg jól fogalmazol, tehát az íráskészséggel nincs is gond. a sztori szépen építkezik, élvezetes is lenne, csak sajnos a lényeg nekem nem igazán tetszett, azaz a poénok többségén nem nevettem fel, ami szerintem ebben az írásban a legfontosabb tényező kellett volna. hogy legyen. Ezért csak 4


 
 
[Profil]
 		 
szegeri [#4] | Elküldve: 2009-09-01 16:31:57    
Tag


Regisztráció ideje:
2007-12-13 12:35:19
Hozzászólások száma:
17

Nagyon jól és változatosan fogalmazol. A főhös karakterével már sok helyen találkoztam, de mindig bejön. Jól szórakoztam rajta. Egyedül az oroszlános részt éreztem már soknak, de a következők hamar feledtették velem. A történetben talán utaltam volna egy bonyolult jogi háttérre, mint pl. egy defektes robotika, ami miatt a vége értelmet nyer.  A végén vártam, hogy újra összerak valami gagyi közlekedési eszközt, de így is jó volt.

 



 
 
[Profil]
 		 
tota [#3] | Elküldve: 2009-08-26 14:19:35    
Tag


Regisztráció ideje:
2009-02-10 08:00:38
Hozzászólások száma:
7
Szerintem van érzéked a kalandregényíráshoz még ha ez a történet inkább a paródiához áll is közelebb. A poénok lejönnek, úgyhogy szerintem nem baromkodtad el, mert ez is egy műfaj.
Az hiányzik nekem, hogy mivégre történik az egész és miféle tanulság alakul ki belőle. Azt keresem, hogy milyen irányban és miért halad a történet. Ha magamból indulok ki - bár az itteni novelláim nem a legjobbak - de például az én alkotói módszerem az, hogy addig nem ülök le, amíg ki nem találom, hogy hova fusson ki a történet, mert nemcsak mesél az ember, hanem mondani is akar vele valamit. Ha pedig tudod már, hogy mit akarsz mondani, figyeld meg, hogy az célirányosan vezeti majd a tolladat.
Üdvözöl
Tota


 
 
[Profil]
 		 
Warfoki [#2] | Elküldve: 2009-05-20 14:04:04    
Tag


Regisztráció ideje:
2008-05-14 20:56:01
Hozzászólások száma:
30
[Ugrás az elõzményhez]

Igazából ez úgy volt, hogy a határidő szorongatásában próbáltam valami komoly hangvételűt alkotni, de miután rájöttem, hogy nekem nagyon nem fekszik ez a téma, inkább elbaromkodtam az egészet.

Ami a főhőst illeti, sosem szerettem túl kidolgozott, részletezett karakterekkel dolgozni, inkább leírom a főbb vonásait, vagy cselekedetivel jellemzem, a többit meg képzelje el hozzá az olvasó. Magam részéről nem szeretek kidolgozott karaktereket olvasni sem ugyanis: túlzottan behatárolják a képzeletemet.

Ami a kidolgozottságot illeti, a dolog valajhogy úgy jött ki, hogy miután eldöntöttem, hogy poénra veszem a dolgot, először is kizártam azt a lehetőséget, hogy a főhös elpusztítsa/elfogja a robotot a végén. Túl snassz lett volna, úgyhogy inkább csavartam egyet a dolgon. Ezt leszámítva nem találtam ki semmit előre: lesz, amilyen lesz alapon elkezdtem írni, majd két órával később végeztem is vele, az eseményeket menet közben alakítva ki.

Egyébként be tudnád határolni, hogy melyik részek nem jöttek be pontosan? Segíthetne, ha esetleg eszembe jut javítgatni valamikor...



 
 
"Hiszen a csoda és valóság között a különbség annyi, hogy a csodának még nem ismerjük az algoritmusát." (Tóth A. Tamás)
[Profil]
 		 
-Hel- [#1] | Elküldve: 2009-05-20 13:44:50    
Tag


Regisztráció ideje:
2009-05-05 14:46:50
Hozzászólások száma:
5
Nos, cím alapján nem tudtam mire számítsak, aztán kiderültek a dolgok. Az eleje nekem nagyon szaggatott volt. A főszereplő fejvadászt kicsit jobban jellemzhetted volna szerintem, de a közepétől kezdve már nincs vele problémám, egykét kivétellel. ;) Egyébként a főhős beszólásai viccesek, de az egészen még ha kicsit javítanál akkor teljesen jó lenne. Ez a véleményem erről. :)


 
 
"Életed olyan, amilyenné gondolataid teszik."
[Profil]
 		 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználó neved

Jelszavad

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1055)
Darren Shan (89)
Mit olvasol jelenleg? (604)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Sokkumentum filmek

A sokkumentum filmek célja, hogy megmutassák a nyers valóságot cenzúra nélkül. Gyenge idegzetűek számára a megtekintésük nem ajánlott. Nem véletlenül vannak sok országban tiltólistán ezek az alkotások. | tovább...

Brick

Hogy a film noir nem halott, arra számos, jobbnál jobb példát találhatunk a stílus uralkodását jelentõ ’40-es, ’50-es évek óta eltelt évtizedekben. Hollywood emblematikus fekete mozija nem egy igazi klasszikust szült, és voltaképp meg is változtatta a bûnügyi történetekrõl alkotott filmes felfogást – olyannyira, hogy hatása mind a mai napig érzõdik. | tovább...

Agatha Christie - Gyilkosság a Csendes házban

Agatha Christie ebben a mûvében is olyan gyilkosságok felderítését bízza Poirot-ra és vele együtt az olvasóra, mely bûntények megoldásához az intelligencia hányados középes értéke igencsak csekélynek bizonyulhat. | tovább...

Utazás a jelenbe

Nem sûrûn lehet olyan magyar sci-fi íróval találkozni, akinek regényei, novellái saját neve alatt jelennek meg. László Zoltán, aki 2005-ben az EuroCon (Európai tudományos- fantasztikus irodalmi találkozó) díjai közül elnyerte a legjobb fiatal szerzõnek járó elismerést, közéjük tartozik. Harmadik regénye, A keringés, semmivel sem marad el díjazott írásától. | tovább...

Philip K. Dick: Visszafelé világ (részlet)

A mai napon jelenteti meg az Agave Könyvek Philip K. Dick Visszafelé világ című könyvét. A kiadó jóvoltából olvashatjátok el most a regény első fejezetét. | tovább...

Tim Burton: Majmok bolygója

A kritikusok szerint Tim Burton kötelezõ feladatként bánt Pierre Boulle azonos címû történetével, mikor 2001-ben a 20th Century Fox stúdió égisze alatt elkészítette filmjét. Burton kijelentette: filmje sem remake-je, sem folytatása az 1968-as sztorinak. Ez igaz is, hiszen ez a film közelebb áll az eredeti mûhöz, a regényhez, mint az anno elkészített több részes mozifilm, mely meglehetõsen szabadon kezelte az írott alkotást. Inkább csak ihletet merített belõle. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)
Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu