Tóth A. Tamás
Álomvölgy
szerző: Tóth A. Tamás | megjelent: 2009-07-08 16:32:00 | kommentek száma: 3 | olvasottság: 60 | tulajdonos: totaÁLOMVÖLGY
Szeretett az ablaknál ülni és nézni, ahogy a táj fokozatosan eltűnik, a felhők mögöttük maradnak, majd a hideg űr vesz őket körül üvegszerű tisztaságával és fényesen ragyogó csillagaival. A sikló viszonylag gyorsan megtette a Holdon létrehozott elit lakótelepekig tartó utat.
A shuttle járaton jól öltözött emberek beszélgettek modern szabású légkondicionált ruháikban, melyeket télen és nyáron egyaránt lehetett hordani, csak a hőmérsékletet és a szellőzést kellett beállítaniuk rajtuk. Többen a karjukon lévő személyi számítógép által kivetített képeket, ábrákat tanulmányoztak, vagy éppen levelet írtak az agyhullámok elektromos jeleivel működtetett szövegszerkesztőkön, hiszen a Holdig tartó kétórás repülési időt valamivel el kellett ütniük.
Béla jó módú üzletembernek számított, mert a számítástechnika területén komoly tradíciókkal rendelkező cége még az Unió felbomlása után bekövetkezett piaci zűrzavarban is tudott érvényesülni a szoftveriparban. Így csinos kis vagyonkát gyűjtött össze és egyre többet megengedhetett magának.
Többször utazott a Holdon létrehozott wellness szállodákba egy kis felfrissülés vagy pihenés céljából és utazásai során mindig megcsodálta a termékeny földeket és a föléjük boruló csillagos eget, a kék bolygóval a horizonton, amely a Holdat körülvevő mesterséges légkör tisztasága miatt olyan élesen valószínűtlennek látszott, mint egykor a Földön a mediterrán napfényben úszó kék tengerek és zöld hegyek.
A Holdon kialakított telepek a kiváltságosok menedékének számítottak, mert a Föld egyes területei a környezetszennyezés miatt egészséges életmódra alkalmatlanok voltak. Akárcsak egykor a nagyvárosok külső kerületei, ahol a szegény és hátrányos helyzetű emberek tengették életüket, az egész anyabolygó egyre inkább külvárosias jelleget öltött. Mint egy hatalmas gyárnegyed, ahol az alacsony képzettségű munkások a koszban melóznak, úgy éltek és dolgoztak az olcsó és egészségtelen anyagokból készült házaikban lakó, szintetikus élelmet fogyasztó tömegek.
Az olajkészletek kimerülése némileg enyhített a környezetszennyezésen, de az alternatív energiahordozók összehangolatlansága miatt a legkülönfélébb mérgező anyagokkal telítődött a légkör, ami az állatok gyors pusztulásához és a növényzet satnyulásához vezetett. A tengerek algatelepei csak részleges megoldást hoztak, mert a változatosan elkészített algaalapú élelmiszerek enyhítették ugyan a robbanásszerűen növekvő népesség szükségleteit, de egy valódi gyümölcs vagy génkezelés nélküli egész csirke ritkaságnak számított. A hústermelés ugyanis jórészt célorientált volt, hiszen az egész állatot a klónozás elterjedése óta már nem nevelték fel, hanem eleve sonkát, májat vagy húsféleséget neveltek és így az állat többi, haszontalan részének előállítása nem vonta el az éltető energiát a többi emberi tevékenységtől.
Béla felriadt gondolataiból és mély lélegzetet vett az oxigéndús levegőből. Milyen jó, hogy lélegezni tud. Sajnos nem lesz ez így sokáig. Bár több genetikai műtétnek is alávetette magát, de nem tudták mégsem megszüntetni azt a ritka tüdőbetegséget, melyet szüleitől örökölt. Ezért már elkészíttette klónjait, hogy ha szükséges, akkor „alkatrészt” cserélhessenek benne, vagy tudatát áttölthessék egy frissebb testbe. De mindez kockázatos és lelkileg nehéz, fárasztó tortúrának számított.
Így azt tervezte, hogy vesz egy kis házat a Holdon, a kiváltságosok között, ahol a levegő összetétele tökéletesen tervezett, a növényzet és a klíma az emberi létezés legkellemesebb paramétereire épül.
Úgy gondolta, elég pénzzel rendelkezik ahhoz, hogy végre visszavonulhasson és életének további részét golfozással vagy virtuális szórakozással töltse. Talán még megírja az önéletrajzát is, hiszen újabban elit körökben divatba jött megint a papíralapú könyv. Az emberek megunták a kivetítőkön vagy a képernyőkön a digitális jeleket olvasgatni és érzékelni. Egy valódi könyv, amelynek papír- és festékszaga van, amelyet tapintani és lapozni lehet, az olvasás rég elfelejtett élményét hozta vissza a gondolatok közé vetítetett mesterséges álmok és szövegek helyett. Nem hagyta az ember agyát ellustulni, mert saját álmát álmodhatta és saját képeit képzelhette el, nem pedig egy kommersz internetes boltban kapható besugárzó berendezésbe feltöltött típus-álmok és képek jelentek meg agyában.
Az űrsikló puhán csatlakozott a kikötő kiszálló folyosójához és egy vetített, virtuális stewardess invitálta az utasokat a holdi szállítójárművekhez. Béla nem vette igénybe az antigravitációs szállítóeszközöket, a mozgójárdákat és lépcsőket, mert szerette érezni izmainak erejét. Voltak olyan emberek, akik elsatnyult testük miatt persze rá voltak kényszerítve az automatizált eszközökkel ellátott mozgásformákra, de Béla szerette a lábát használni, a karját mozgatni és az agyát tornáztatni. A Földön a jómód jele volt, ha valaki megőrizte emberformáját és élénk tekintetét, mert a szegények kövérek vagy satnyák voltak és szemükben a bambaság köde lebegett.
A kapunál már a legmodernebb szintetikus szerves anyagokkal kombinált kiborg várta, aki a Hold Álomvölgy Ingatlanközvetítő Iroda egyik utaskísérőjeként érkezett Béla fogadására.
- Jó levegőt kívánok! – üdvözölte az újabban elterjedt köszönéssel és egy hároméltű autóba ültek, hogy a lakóparkhoz repüljenek.
Béla gyerekes örömét lelte azokban az autókban, amelyek rövid gurulás után a levegőbe emelkedtek és a szilárd feszín felett erre a célra kialakított második sávban repültek. A legfelső sávot ugyanis a tömegközlekedési eszközök használták, oda belépni magánjárművel nem volt szabad. Ezzel a módszerrel komoly forgalmat tudtak lebonyolítani, mert nemcsak egymás mellett, de egymás fölött is közlekedtek. A központi elektronika biztosította, hogy az emberi beavatkozással elindított járművek nem ütközhessenek össze addig, amíg a robotpilóta be nem kapcsol.
Béla a kilátást, a tisztaságot és a gyönyörű színeket élvezte, de hirtelen belényilallt, hogy a Földön, ahol eddig dolgozott és élt, minden mennyire más, koszos és lepusztult kezd lenni. Gyermekkorában még reménykedett abban, hogy az emberi mohóság és az igénytelenség elburjánzása nem fogja tönkretenni a környezetet, de mára már egyértelművé vált számára, hogy ha színvonalas életet akar élni, akkor azt csak valamelyik kolónián, a Holdon vagy a műbolygókon teheti meg.
Nagy szívfájdalma volt, hogy a Mars-projekt még nem indult el, pedig titkon remélte, hogy a vörös bolygó lehet a menedéke öreg napjaira. A világcégek azonban az egymás közti hatalmi harc során egymást akadályozták az előre haladásban. Az államok és a nemzetek a Földön kezdtek fokozatosan háttérbe szorulni és néhány nagy multinacionális cég épített ki politikai és gazdasági birodalmat. Ezek a birodalmak és gazdasági tömörülések konkrét harcot folytattak egymással szinte az élet minden területén, saját fegyveres erővel, politikai nyomásgyakorló képviselőkkel rendelkeztek a Világtanácsban, és gyakran egész véres összecsapásokat produkáltak az öreg bolygó egyes vidékein.
A Hold és a műbolygók kolóniái azonban védett területnek számítottak, mert a legnagyobb vállalat tartotta kézben és védelmezte őket.
A kiborg ügyesen lavírozott a növekvő forgalomban, amíg egy csöndesebb sávba nem értek és végül egy hatalmas zöld mezőn, enyhén dombos vidéken, árnyas fák között elterülő modern házcsoport kezdett feléjük közeledni.
A főtérre érve leparkoltak az ingatlanközvetítő irodája elé, ahonnan a videotelefonból már jól ismert vezető beosztású alkalmazott sietett eléjük.
- Üdvözlöm uram – hajolt meg udvariasan – Kíván egy rövid sétát tenni a lakóparkban? Bemutassam a lehetőségeket létező valójukban is?
Béla köszönettel elhárította a kedvességet, mert háromdimenziós virtuális DVD-jén már alaposan megnézte az egész vidéket, sőt körbe is sétálta. A DVD jó minőségűnek számított, így az általa biztosított virtuális háromdimenziós kép olyan élethűnek tűnt, mintha a házak és a bútorok közt járkált volna böngészés közben. Ezért sok újdonságot nem remélt a sétától, hiszen a szimuláción a hangok és a szagok is tökéletesen reprodukálásra kerültek, így a hatást annyira valóságosnak és élethűnek érezte, mintha a helyszínen lett volna.
- Nem, köszönöm. Inkább térjünk át a konkrét üzletre. Szeretnék ugyanis minél hamarabb beköltözni a barátnőmmel együtt.
- Emberi barátnőt hoz magával vagy gép-gésát? – kérdezte a kényelmes fotelban ülve, a frissítők iszogatása közben az irodavezető.
- Miért? Van ennek jelentősége?
A férfi némi zavartsággal az arcán megpróbált magyarázatot adni.
- Tudja a törvények szerint az ember és gép közötti érzelmi kapcsolatokról nyilvántartást kell vezetünk. Vannak ugyanis a kolóniában gépgyűlölők.
Béla hallott már a gépek iránt érzett fajgyűlöletről és a szélsőséges nézeteket valló gépellenesekről. Sokan viszolyogva nézték ugyanis az emberformára létrehozott és mesterséges intelligenciával, érzelemmel is bíró szerves anyagú szerkezeteket, amelyek egy-egy magányos ember számára társként szolgáltak. Ezek a rendkívül drága partnerek praktikusak és teljesen önvezérlők voltak, így biztosították a magányos emberek számára azt az érzelmi melegséget és intellektuális szintet, amelyhez esetleg nem sikerült a Földön lakó populációban szert tenniük. Afféle gépi gésák vagy művelt gép-dzsigolók voltak, akik igen kis üzemeltetési költséggel és igénnyel, de mégis teljes értékű illúziót nyújtottak a tulajdonosnak és egybe a családi fészek melegét is megadták.
- Nem. Nem élek ilyen mesterséges és drága megoldásokkal. Valódi hús-vér női partnerem van, szerencsére.
A férfi szemmel láthatóan megkönnyebbült, hiszen jelentős adminisztrációtól és számos kényelmetlen kérdéstől menekült meg ezzel a bejelentéssel.
- A lakóparkban egyébként csak klónozott háziállatokat szabad tartani, a legjobb kennelből származókat. Az olcsóbb típusok ugyanis elég sok szemetet termelnek és neveletlenek, amely az itt lakók nyugalmát zavarja.
Béla kicsit türelmetlenül elhúzta a száját. Egy vagyont készül fizetni ezért a házért és még ők szabnak szabályokat. Persze meg kell értenie, hiszen nem egyedül él a környéken, hanem számos más kiváltságos társával együtt. Ők is sokat fizetnek ezért a lehetőségért és ki kell jönniük egymással.
Nem mindegy azonban, hogy kikkel lesz összezárva egy kisbolygóra, ezért már régen eltervezte, hogy a ház megvétele előtt megismerkedik néhány itt lakóval. A többdimenziós felvételek ugyanis kiválóak és csábítóak voltak, de az emberekről nem rendelkezett semmilyen konkrét információval. Így eleve azt kérte az ingatlanközvetítőtől, hogy az egyik lakógyűlés napján szeretne megjelenni, amikor a hátsó sorokból személyesen megfigyelheti az embereket.
Persze bekapcsolódhatott volna az Föld-Hold közti kommunikációs rendszerbe és háromdimenziós konferencia-beszélgetésen lényegében olyan illúziót élhetett volna át a fárasztó utazás nélkül is, mintha a helyszínen lenne. De elege volt már a sok virtualitásból, illúzióból, másolatból, pótlékból, valami eredeti élményt szeretett volna. No, meg az ördög a részletekben van.
A lakógyűlés egy hatalmas, kupolás épületben zajlott, ahol az egész park többszáz háztulajdonosa elfért volna, de sosem volt tele, mert sokan a virtuális részvételt választották. A fali kivetítőkön a gyűlés eseményeit mindenki nyomon követhette.
Mielőtt a terembe lépett volna, Béla búcsút intett az irodavezetőnek és a büfé körül algaszörpöt iszogató társasághoz csatlakozott. Azok a beszélgetésbe annyira belemelegedtek, hogy észre sem vették az újonnan jöttet.
- Nem azért fizetek ennyit, hogy ennek a bolond művésznek a fafüstjét szívjam egész nap. Az ócska cserepeit égeti ki egy ősi kemencében, hogy a természetesség illúzióját keltse. Valódi élelmiszert eszik és bioszörpöket iszik. Teljesen agyalágyult, mert hangszeres zenét hallgat és állandóan működtetnem kell a zaj- és szagelszívó berendezéseket csak azért, mert neki ihletre van szüksége. Felháborító…! – morgolódott egy őszülő hajú férfi.
- Milyen berendezésed van? Mert tudod, hogy a PKT-11-es a legjobb. Ma már egy magára adó luxusember nem vesz ennél rosszabb minőségűt – szólt be egy szőke hajú lány.
- Ugyan már a PKT-11-est csak a csórók használják. Nekem egy sokkal fejlettebb gyémántberakásos típusom van, ha eljössz a következő partimra, megmutatom – tódította a harmadik.
- Tényleg felháborító, hogy ezek a természetmániások teljesen ellepik már az összes lakóparkot. Behozzák azokat az ősi művészeteket, meg mindenféle hókuszpókuszt és szerintük csak az a jó, ami bio, meg mittudomén. Pedig ami drága, az biztos, hogy minőségi áru is. Én a magam részéről nem is foglalkozom az olcsóbb dolgokkal, az maradjon csak a földi ganajtúróké. A minőséget meg kell fizetni.
- Ganajtúrók. Ez jó. Ma már mindenféle felkapaszkodott kiborg-ölelő, ha egy kis pénzre szert tesz, rögtön a kiválasztottak kolóniájába tartozhat. Pedig hát ez az új nemesség kiváltsága. Pfuj, micsoda undorító népség. Szerintem újabb letelepedési engedélyt már nem kellene kiadni, mert csak fertőzik elit közösségünket…
Bélának összeszorult a gyomra. Ezek közé jöjjön lakni? Ezt bezzeg nem látta a háromdimenziós reklámfilmen.
- Bocsánat uram – fordult felé a szőke nő. – Kihez van szerencsém?
Béla ránézett, majd elváltoztatott hangon azt mondta:
- Csak egy ingatlanközvetítő-tanuló vagyok. Egy algaszörpért jöttem. Bocsánat a zavarásért.
Aztán megmarkolt egy közeli poharat és a tovább beszélgető társaság mellett lassan kioldalgott az előtérből vissza a koszos, kék bolygóra.
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Mit olvasol jelenleg? (605)Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1059)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Caleb Carr: A sötétség angyala (részlet)
Hamarosan megjelenik itthon Caleb Carr A sötétség angyala címû könyve. Ebbõl az alkalomból, a kiadó jóvoltából, oldalunkon elolvashatjátok a könyv elsõ fejezetét. | tovább...
Neil Gaiman - Csillagpor
A mesék voltaképp az életrõl szólnak. Az élet útjáról és az azon leselkedõ veszélyekrõl. No meg arról, hogy ha erõsek vagyunk, és nem térünk le az útról, akkor megvalósíthatjuk legbensõbb vágyainkat. Neil Gaiman is ezt a sablont követi, bár nem éppen abban a stílusban és formában, mint ahogyan azt mindannyian megszoktuk már. | tovább...Titanic Filmfesztivál (1. rész)
Már javában dübörög a 16. Titanic Filmfesztivál, melynek idén az Uránia, a Toldi, az Örökmozgó és a Kino mozi ad helyett. | tovább...
EFOTT 3. nap
Kezdetét vette az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, immár 32. alkalommal, idén Debrecenben, akik már harmadik alkalommal rendezik meg a fesztivált. | tovább...Nemere Istvánnal beszélgettünk
Az írás szeretetérõl és az irodalomról Micheal Mansfield beszélgetett Nemere Istvánnal. | tovább...
Pókember III.
A képregény-adaptációk egy részének sikerült eltalálnia a megfelelõ kvalitású megvalósítást: ilyen volt a Pókember-széria is. A múlt idõ használata, bármilyen szomorú is, indokolt, ugyanis az elõzõ rész óta eltelt két év, és az ez idõ alatt zsebbe gyömöszölt dollármilliók kellõen elvették az alkotógárda eszét. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2008-05-14 20:56:01
Hozzászólások száma:
30
A neten természetesnek veszem a tegeződést - meg így húszévesen a mindennapokban is (a képen nem én vagyok, az egy számítógépes játék szereplője).
A novállák olvasása terén számíthaz rám.
"Hiszen a csoda és valóság között a különbség annyi, hogy a csodának még nem ismerjük az algoritmusát." (Tóth A. Tamás)
Regisztráció ideje:
2009-02-10 08:00:38
Hozzászólások száma:
7
Köszönöm, hogy elolvastad. (Remélem, megengeded, hogy tegezzelek. Ha nem, akkor elnézést. ) Köszönöm a hozzászólást is. Teljesen igazad van és nem mentségként mondom, de eredetileg a HP-nek volt egy pályázata, hogy milyen lesz a világ a hetven év múlva. Ez a kis novella eredetileg arra készült. Ezért lett kicsit részletesebb a bevezetés. Mondanom sem kell, hogy eredményt nem értem el vele. Mindez persze nem jelenti azt, hogy feszesebbre kellene húzni a szöveget.
Mégegyszer köszönöm a véleményt. Remélem a jövőben is elolvasod írásaimat.
Üdvözöl
Tóth A. Tamás (Tota)
Regisztráció ideje:
2008-05-14 20:56:01
Hozzászólások száma:
30
"Hiszen a csoda és valóság között a különbség annyi, hogy a csodának még nem ismerjük az algoritmusát." (Tóth A. Tamás)