Tabányi Réka
Illanás
szerző: Tabányi Réka | megjelent: 2008-03-26 12:30:22 | kommentek száma: 2 | olvasottság: 94 | tulajdonos: SzárnyasLányILLANÁS
Az éjszaka megint te szerepeltél az álmomban, s a kezedet nyújtottad. Mosolyogtál, a szemed pedig élettel volt teli. Még mindig érzem az ürességet, amit ezek után az álmok után szoktam érezni. Sosem látom a valódi éned, csupán részleteket. Nem tudom, ki vagy, sem a nevedet. De mégis, úgy érzem, mintha mindig is ismertelek volna.
Most, ebben az álomban a szemed ragadott meg. Nem a színe, arra valamiért sosem emlékszem. A tekinteted volt elragadó! Mintha vidáman lobogó gyertyaláng lenne, vagy egy drágakõ, amelynek fényét örök idõkig a szemed õrzi.
Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. De a te szemed rejtélyes, feneketlen kút, amelyben alámerülnek a dolgok. Csupán a felszínen ragyogó derût látom. S mikor rám nézel, ez a derû nem csupán a felszínen van, hanem egészen mélyrõl fakad. Mintha a kút mélyén felragyogna valami értékes, hosszú ideje elfeledett dolog. Szép... sõt, nem csupán szép, hanem gyönyörû, értékes, szívet melengetõ. Legszívesebben örökre ezt nézegetném, s hagynám, hogy feneketlen tekinteted elnyeljen, s finoman magába zárjon.
Nem bánnám! Ó, nem! Bizony nem!
Most az ágyamban fekszem. A plafont bámulom fáradt, tompa szemekkel, de lelki szemeim elõtt még mindig ott látlak. Nem szeretném ezt a képet elfelejteni, de tudom, hogy hamar meg fog fakulni, minden tiltakozásom ellenére. Így hát, ameddig tudom, õrizem fényed emlékét.
Hallgatom az est zenéjét, a csöndet. Csupán az óra finom kotyogása töri meg, de ez csak még idillikusabbá teszi a pillanatot. Egy apró, esetlen zaj a szomszéd szobából elárulja, hogy nem csak én virrasztok az éjszaka hátralévõ részében.
- Szeretném tudni, ki vagy! – suttogom lágyan a csendnek, s az válaszul megcirógat.
A kívánságokkal teli éjszaka váratlanul ér véget az óra csörgésével. Átkozom a pillanatot. Legszívesebben fognám a vekkert és a szoba másik sarkába hajítanám. Õ minden bajom oka! Amikor az ember a legjobb álmát éli, akkor megszólal, s hirtelen csörömpölésével az álom nyomait is felsepri! De már nincsen menekvés! Az új nap kegyetlenül köszönt rám, s csak remélni merem, hogy hamarosan ismét megédesíted az éjszakámat.
Szinte minden reggel a szokásos, unalomig ismétlõdõ cselekvésekkel kezdõdik. Mosakodás, felöltözés, táska föl, irány a busz. Séta közben kellemes dallamokkal próbálom megédesíteni a reggelt. Félsiker.
A nap vánszorogva telik. Olyan vagyok, mint egy alvajáró. Mindig ez van, amikor felzaklatsz álmomban. De tudod mit? Nem bánom! Megéri!
Az iskola meg sem próbál felrázni, az órák lassan tovakúsznak. Ellenben a barátaim nem egyszer próbálkoznak megnevettetni, de kísérleteiknek kurdarcba kell, hogy fulladjanak. Bocsi, de ma nem vagyok vevõ a viccekre. Ma csakis az álmok fontosak.
Az utolsó órákat ellógom, a közeli botanikus kertbe menekülök, de leginkább az álmaimat választanám. Ott több izgalom kecsegtetne! Vagy talán én vagyok vak, és nem veszem észre, mit kínál valójában az Élet? Lehet, de attól még makacsul ragaszkodom. Órákig ülök a kedvenc tölgyfám ágán. Szeretem ezt a fát. Bölcs, öreg, erõs támaszt ad. Biztonságban érzem magam, ahogyan nekidõlök, s kezemmel végigsimítom a kérgét. Érzem, amint nedvei keringenek. Mennyire élettel teli!
Igen, bevallom, ez az élet is lehet szép, majdnem ugyanolyan szép, mint az álombeli. Ha te nem lennél, és nem zavarnál fel álmaimból, akkor nem vágynék örökösen az éjszaka selymes álomtakarójába. De nem hibáztatlak...
Bizonyos dolgokat viszont nem tud megadni egyetlen álom sem: illatokat, hangokat és az érintést. Álmodozva lógatom a lábamat és közben megpróbálom elképzelni a hangodat. Gyenge kísérlet. A közelben valaki felkiált:
- Ne építs álmokból várat!
Annyira megijedek, hogy majd’ lefordulok a fáról! Kapkodom a fejem, de nem látok senkit, se közel, se távol. Azt sem igazán tudom megmondani, hogy a hangot vajon tényleg hallottam-e, vagy csupán képzeltem. Bármi is volt, nem ismétlõdik meg.
S hirtelen az ötlik fel, hogy nem-e ez a válasz a kívánságomra? Mármint a hangodat illetõen. Vajon tényleg így hangzana? S az elsõ szavaid hozzám ezek lennének?
Aztán arra gondolok, hogy ha ilyen gyorsan teljesült az elsõ kívánságom, akkor a következõ is így teljesülne? Elmosolyodom a gondolatra. Próbáljam? Miért ne? Nincsen semmi veszteni valóm! Az elõzõ talán jel volt, talán nem. A nem az volt, akkor a következõ kívánságom be nem teljesülése fogja igazolni.
Ezúttal az illatodat próbálom elképzelni, de közben gunyorosan mosolygok magamon, belül szitkozódom, de igen mélyen valami halványan reménykedik, de határozottabb formát nem mer ölteni egyrészt a gúnyolódás, de legfõképpen a csalódás miatt.
A képzelet most még hamarabb mondja fel a szolgálatot, mint az elõbb, de még mielõtt hangos szóra emelném a hangomat, egy váratlan fuvallat rázza meg a tölgy leveleit, s olyan illat csiklandozza az orromat, amit eddig sosem éreztem a botanikus kertben. Ismeretlen, hûs illat, szinte a bõröm alá akar férkõzni. A testem magától mozdul meg, leugrom a fáról, egy finom simítással elköszönök tõle, és félig öntudatlan állapotban követni kezdem az illatot. Azt sem figyelem, merre vezet, csak megyek utána. Néhány ember megfordul utánam és fgurcsán néznek rám, a szemem sarkából látom kérdõ tekintetüket.
Bizonyos helyeken az illat egyszerûen megáll, lebeg, s arra kényszerít, hogy megálljak és megszemléljek valamit. Ilyenkor mintha még beszélne is hozzám:
- Nézd, milyen szép! Miért nem állsz meg néha megszemlélni az ilyen apró szépségeket? Nem azért, mert én azt mondom, hanem önmagukért!
Egy rigó éneke, a nap csillanása a vízcseppeken, levelek játéka a szélben, a felhõk vonulása az égen... és így tovább, végtelen sorokon keresztül! De ha hiszed, ha nem, nem csak a természet nyújthat ilyen csodákat! Gyerekek egymást kergetik az utcán, vagy amint a por, s a lehullt levelek követik az elhaladó ember lépte nyomát, ahogyan a komor házak ablakai visszakacsintanak az emberre, amikor fény éri õket...
- Ha hiszed, ha nem, ezek a csodák azért vannak, hogy szemléljék õket. Üzenetet hordoznak magukban, s nem csak õket, de rajtuk keresztül önmagadat is közelebbrõl megsimerheted.
Elnézek egy toveröppenõ varjút, csõrében egy nagy szelet kenyeret cipel. Megpróbálom elképzelni, hogyan fogja majd elfogyasztani, s ez apró mosolyt csal az arcomra.
- Érted már? Teérted is élnek!
- Értem.... csodás...
- S te nem akarsz calakiért élni?
- Ezen sosem gondolkodtam... de most, hogy így mondod... Ezért éreztem magam mindig üresnek?
Nem felel, de érzem, hogy igazam van.
- S most döntsd el, kimondod-e a harmadikat is... – az illat, s halk szava egy sóhajtással elenyészik. Nem marad után üresség, de teltség sem. Fele-fele arányban vannak, s most rajtam múlik, melyik kerül fölénybe.
A tenyeremre sandítok.
Hang... illat... és érintés...
Meg akarom érinteni? Sosem mertem elképzelni igazán, de most, rövid töprengés után elhatározom: igenis élni akarok valakiért, tenni akarok érte! Szeretném, ha valaki azt érezné, amit én a mai nap második felében: élni azért, mert él érted valaki, s élni azért, hogy mindezt önzetlenül viszonozhasd!
Lehunyom a szemem.
Elképzelem, ahogy a köröttem kavargó embertömegben megjelensz, s észreveszel. Felém sodródsz. Szemlélsz egy ideig, majd kissé esetlenül, de gyengéden megérinted a kezemet.
S valóban! Itt állsz elõttem, szemed ragyog, még szebben, mint az álmomban. Mosolyod tiszta, s a kezedet nyújtod.
Te! Igen, te! A te illatod! A te hangod! És a te érintésed...
Megragadom a kezed. Most már nem kell, hogy kizárólag az álmaimban éljek. A szorításod biztonságot ad.
Eddig te adtál nekem, bár nem igazán tudtál róla. Most rajtam a sor!
S végezetül... köszönöm, hogy vagy!
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Mit olvasol jelenleg? (605)Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1059)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
A Zodiákus
Fincher mostani munkájában mellõzi korábbi alkotásainak vizuális megoldásait (sehol sem láttunk a pohár füle közt átkúszó képeket) - szembe menve a mai trenddel - : A zodiákussal a rendezõ egy klasszicizáltabb, vizualitásban egy visszafogottabb filmet készített. | tovább...
EFOTT 4. nap
Véget ért az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, melyet immár 32. alkalommal rendeztek meg, idén Debrecenben. | tovább...
Hans Christian Andersen (1805-1875)
Andersen „közel 800 verset, 40 színdarabot, 6 regényt és 5 úti beszámolót hagyott hátra, de a legfõbb érdeme az a 175 mese és történet megírása, amelyek folytatják a gyerekek és felnõttek egyesítését, amíg világ a világ.” (OM) | tovább...
Strapping Young Lad - The New Black
Devin Townsend és bandája elkészítette legújabb albumát a The New Blacket. Ismét olyan durvulásokban és tömény extrém metálban lehet részünk, mely nem könnyen befogadható, de ha nyitottak vagyunk a zenei extrémitásokra, akkor egy újabb õrült élménnyel lehetünk gazdagabbak. | tovább...
Thomas Harris - A vörös sárkány
És itt kezdõdött a legenda, ami a borzongás szerelmeseinek oly sok kellemesen megrázkódtatást okozott. A legendát azonban nem csak Hannibal Lecter személyében ismerhetjük meg, hanem van itt még valaki, aki a thriller mûfajában maradandót hozott, az ember, akit Francis Dolarhyde-nak hívnak. | tovább...
Falconer - Grime VS. Grandeur
Átlagosan másfél évente készül el munkáival a Falconer, azonban ez a nagymértékû szorgalom nem feltétlenül erény. A sebes tempót a Sceptre of Deception kiforratlanság, a Grime VS. Grandeur pedig az új irányba való orientálódás formájában sínylette meg. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2008-03-26 09:10:04
Hozzászólások száma:
4
Regisztráció ideje:
2006-12-12 16:08:22
Hozzászólások száma:
218
"time heals nothing..." - Sopor Aeternus