Tabányi Réka
A sárkány és a pillangó
szerző: Tabányi Réka | megjelent: 2008-03-26 12:31:13 | kommentek száma: 2 | olvasottság: 153 | tulajdonos: SzárnyasLányA SÁRKÁNY ÉS A PILLANGÓ
Egyszer volt, hol nem volt, mikor még az emberek hittek a mesékben, élt egy fiatal sárkányfióka, amolyan szelíd felhõugró, akinek csak kópéságon járt az esze. Még száz éves sincs – ugyanis tudvalevõ, hogy egy sárkány száz évesen éli meg a kamaszkort és ötszáz évesen lesz felnõtt - , repülni sem igen tud. Egyre csak az eget bámulja. Nappal a felhõk vonulását, éjszaka meg a csillagok pislákolását. S egyre csak vágyódik, vágyódik. Repülni vágy, megkergetni a felhõket és lehozni a csillagokat.
Egyik éjszaka megpillantja a szép, kerek, tejfehér teliholdat. Olyan fényes, hogy mellette az összes csillag elhalványul. Olyannyira tetszik a sárkánynak, hogy megpróbálja elérni, és lehozni. De a hold még egy tapasztalt felnõtt sárkánynak is nagy falat, nemhogy egy kis felhõugrónak! De a sárkányfi nem adta fel, egyre csak ugrált, egyre nagyobbakat, s egyre messzebb került az eredeti helyérõl. Már sokadjára esett vissza csalódottan a földre, mikor nyöszörgésre lesz figyelmes.
Csak nem estem valami ártatlan jószágra? – rémül meg azonnal és körbekémlel, de nem lát senkit.
- Hol vagy? Mi a baj? – kiáltja. Válasz nem jön ugyan, de a nyöszörgés zokogásba fúl. A sárkányfi követi a hangot, míg meg nem pillant egy pókhálót, benne pedig ott vergõdik a legcsodásabb pillangó, amit valaha látott.
A sárkányfi sokszor figyelte – kissé irigykedve – a repülni tudó állatokat. A madarakat és bogarakat, éjszaka a denevéreket ls a szentjánosbogarakat. De a pillangókat jobban figyelte. Mert a pillangók a sárkányok legközelebbi rokonai. S az is tudvalevõ, hogy a nappali pillék sokkalta szebbek éjszakai rokonaiknál. Hanem ez az éjjeli lepke, amit a sárkányfi a pókhálóban látott, százszorta lekörözte nappali társait. Szárnyai formája méltóságteljes, szélei mint a virágszirmok, színe mint a kelõ hold elsõ, meleg sugara, csápjai okosak, íve lágy, szárnyai végén holdpor szitál, s egyre kétségbeesettebben csapkod. Félõ, hogy még a legmélyebb álmából is felzavarja a háló lakóját.
A sárkányfi nem tétovázik, egy gyors csapás, s a pille szabad. Nem repül el azonnal, szabadságtól megrészegülve, hanem ott hever a sárkány mancsában, karcsú teste még mindig körbeölelve az undorító, ragadós pókszálaktól. Hálásan rebegi:
- Köszönöm, pikkelyes testvérem, életemet köszönhetem neked!
- Te tudsz beszélni?!
- Persze, hogy tudok. – zsémbel a pille. – Sárkány testvéreink mindig is értették szavunkat. Hanem, te igen fiatal lehetsz, ezért nem érthetted egyetlen szárnyrezdülésünket sem.
A sárkányfi ámulatában mukkanni sem mer, s az éjjeli lepke folytatja mondókáját. Ezek a pillangók ugyanolyan cserfes jószágok, mint az embereknél az asszonyok!
- Persze a legtöbb pille-testvér a dalokban, rímekben érzi otthon magát, s csak szavalva tudnak megszólalni.
- Te is elég furán beszélsz.
- Örülj neki, hogy nem kecskerímekben! – torkolja le a sárkányfit, elfeledkezve minden rímrõl és illemrõl.
- Örülök is neki. – feleli pimaszul a kis felhõugró, s még kacsint is hozzá.
- Pimasz kis kölyök vagy, hallod-e! És megmondanád becses nevedet?
- Hogyne, hogyne. Long a nevem.
- Jó. Az én nevem Zamyu. – a pillangó próbaképpen megrázza szárnyait, s Long egyik apró karmára száll. – Meg fogom hálálni, amit a mai napon tettél. Életemmel tartozom neked, s én is meg fogom menteni a tiedet.
- Te?! – horkan fel kissé udvariatlanul Long. – Hisz alig vagy nagyobb egyetlen fogamnál!
- A méret sosem számít. Hanem fogadd meg a tanácsomat, s ahány lepkével találkozol, figyelj jól rá, hallgasd meg, mert figyelmeztethetnek jóra és rosszra egyaránt. Tudunk mi lepkék egy és mást, amit bárki más még csak nem is sejt! S ha eljön az ideje, és hozzám vet a sorsod, segíteni fogok rajtad. Mert nem mindig lesz olyan a világ, mint amilyen most!
Tétován ingázik a sárkányfi orra elõtt, egy pillanatra a homlokára száll, s a következõben már a csillagok felé rebben. Ha a sárkányfi képes lenne a pirulásra, akkor most bizony vörös lenne, mert az imént egy pille kellemes csókja érintette meg. S egy pille csókja ritka, megbecsülendõ ajándék.
Long hiszi is, meg nem is Zamyu mondandóját, nem is gondolkodik rajta sokat. Majd a szél eldönti, mit sodor az útjába. De Zamyu tanácsát megfogadja, s mindig, ha összetalálkozik egy lepkével, figyelmesen meghallgatja. Eleinte türelmetlen és faggatja õket, de késõbb ráébred, hogy ez nem szükséges, mert elõbb vagy utóbb, de átadnak neki egy-egy burkolt üzenetet. Mindig figyeleztették Longot a veszélyre, bajra, betegségre, s adnak neki gyógynövényt, vagy felderítik szomorú szívét egy-egy tréfával, szívmelengetõ dalocskával.
Néha Zamyu iránt is érdeklõdik, hogy merre jár és mi dolga, s nagy kedvet érez, hogy a furcsa pille nyomában járjon. Végülis, miért ne? Persze letér néha erre-arra, hogy megfigyelje az embereket. Ezek a furcsa lények sosem untatják, mindig mutatnak neki valami teljesen újat. Néha a pillangók meg is magyarázták neki, hogy mit csinálnak, milyen tárgyakat használnak. Õk nagyon is közel tudnak férkõzni az emberekhez.
Természetesen jó messzirõl figyeli az embereket, és teljesen furcsának tartotja az életüket, sõt, néhány szokásukat meg értelmetlennek. Long lassan eléri a 100 éves kort. Ekkor az emberek furcsa, fényes, zörgõ bõrt növesztenak, s valami fémes, hegyes dologgal hadonásznak, gyakran egymás felé, s négylábú jószágaikon lovagolnak. Long akkor még csak nem is sejtette, hogy az emberek nem csak egymásra vadásznak, vagy vadakra. Egy nap végül megnyílik elõtte az esély, hogy megismerhesse az emberek igazi célját.
Egy nappali pávaszemmel pöröl kedélyesen, mikor ismerõs szag csapja meg az orrát. Egy sárkányé. Long eddigre már rég megtanult repülni, de a többi képessége még nem éledt fel.
Nyomban szárnyra kap, s a sárkányillat után iramodik. Ahogy erõsödik ez az illat, úgy csatlakozik hozzá két idegen bûz. Az egyik ismerõs neki, hiszen mindig megcsapta az orrát, amikor az emberek után leskelõdött, persze akkor nem volt ennyire erõs. Emberbûz... De a másik bûzt sohasem érezte, így megnevezni sem képes.
A legsebesebb lepke utoléri, s figyelmeztetni próbálja, de Long egy szavát sem hallja. Életében elõször tagadja meg egy pille tanácsát. Ösztöne és aggodalma mélyrõl fakad, mélyebbrõl, mint azt bárki gondolhatná, legkevésbé õ maga! Mindez még nagyobb sebességre sarkalja, s hamarosan egyetlen halandó sem bírna lépést tartani vele.
A szag egy hegyhez vezeti. Az emberek bûze óvatosságra inti, így amennyire képes, elbújik a fák között, méretei még engedik. Lopakodva közelíti meg a szag forrását, ami nem más, mint egy tisztás, amely egy nagy barlang elõtt terül el. A barlang szájánál vagy egy tucat fémbõrû ember hadonásznak fegyveteikkel, velük szemben pedig Long vörös pikkelyes rokona, amint dühösen toporog a barlang küszöbén. Ez a sárkány kifejlett, denevérszerû, fejét lángkoszorú öleli körbe. A torka egy pillanatra felizzik, s szinkrákat köp az egyik emberre. Fémbõre olvadozni kezd, a hátasállata pedig összerogy, teste szénné ég.
Longot annyira lenyûgözi és egyben megrémíti a látvány, hogy eszébe sem jut segítenie a rokonán. De ha eszébe is jutna, akkor sem nagyon tehetne sokat, hiszen túl fiatal és nem ért a tûzokádáshoz, sem a villámok meglovagolásához, sem egyéb hasznos tudományhoz, csupán a széllel képes táncra perdülni.
De úgy néz ki, nem is kell segítség a sárkánynak, unottan köpködi a tüzet az emberek felé. Az emberek viszont csak fel-alá szaladgálnak a sárkány elõtt, mintha csak kacérkodnának vele. Olyanok, mint az idegesítõ legyek, ahogy köröznek valakinek a feje körül és a végén muszály odacsapni, hogy elmenjenek. Azt akarják elért, higy a sárkány dühösen odacsapjon nekik? Ebben a pillanatban ugrik ki a barlangból a sárkány, mint valami végletekig felingerelt macska. Abban a másodpercben dörgés szerû zaj keletkezik, s több milliónyi szikla és kõ zúdul a sárkány nyakába. Nincs menekvés, a hegy törmeléke maga alá temeti, néhány emberrel egyetemben. A bûz, aminek eddig Long nem tudott nevet adni, most egy böffenéssel szerteárad, elnyomva minden más szagot. S Long egyszeriben megérti: ez a halál bûze.
Maga Long sem tudja, hogyan menekült el az emberek közelébõl. Arra még emlékszik, hogy a maradék ember ujjongva táncra perdültek, aztán tele lett a levegõ pillangókkal. Az éjszaka félig öntudatlan állapotban, egy vízesés mögött talál rá. A szeme ég, de egy sárkány képtelen sírni, nem ismeri a könnyeket. A sírás halandó tulajdonság... halhatatlanoknak ismeretlen.
Néhány pille ott repked körülötte, vigasztalni próbálják, de szavuk ezúttal süket fülekre talál.
Teljesen elveszti az idõérzékét, álom és valóság összemosódik. Emlékszik, hogy a vízesés többször is megnyílik valaki elõtt. Ennek a személynek ember formája van, de pille illata. A keze hûvösen érinti a szemhéllyát, homlokát. Pikkelyei reszketnek az érintése nyomán. Gyógyfüveket hoz és harmatos vizet, mézzel elkeverve. A legjobb gyógyír egy sárkánynak. Ez az emberforma lepke-illatos alak még beszél is hozzá szelíden, de szavait nem tudná még egyszer felidézni.
Hosszú idõ múltán kap csak erõre, s mikor eljön ez a pillanat, csak egy pillét lát maga körül. A feje tetején pihen. Nappali lepke, a maga nemében igen szép, de Zamyut nem tudná lekörözni, viszont õ lehet a nappali lepkék legszebb dísze. Teste fekete, csápjai göndörödnek, szárnyai szélesek és azúrkékek.
Long nem mozdul, nem akarja megzavarni az álmát. Mikor az azúrkék pille magához tér, kiderül róla, hogy néma. Nem versel, nem énekel, nem szaval. Köszönésképpen is szárnyaival integet, s ez olyan benyomást kelt, mintha fáradtan, de szívbõl jövõen mosolyogna.
Ez a pillangó pedig mindvégig Long sarkában marad, s a sárkány sosem próbálja lerázni. Egyfajta biztonság érzetet ad neki, annak ellenére, hogy néma. De nem is megy messzire sosem, a vízesés közelében marad, csak néha dugja ki az orrát, amikor már-már elviselhetetlen a bezártság, a bujdosás.
Fél...
Az emberektõl...
Néha, amikor a vízesés közelében lévõ áfonyás bõven ontja nyaranta az áldást, megérzi az emberek bûzét. Ilyenkor mindig próbál a lehetõ legmélyebbre bújni, de lassan ezt már a mérete nem engedi meg.
Az emberek viszont kíváncsiak, s igencsak vonzza õket egy olyan természeti csoda, mint egy vízesés. Van, amikor csak karnyújtásnyira vannak Long rejtekhelyétõl, különösen a gyerekek. Egyikõjük majdnem össze is töri magát a sziklákon, de ez sem akadályozza meg õket, hogy közeledjenek.
Egy nap, mikor az alakjuk már kivehetõvé válik a vízfüggönyön keresztül, az azúrkék lepke kilõ, megáll közvetlenül a víz elõtt, s Long legnagyobb döbbenetére lágy, már-már elegáns táncba kezd. Szárnyairól szitál a pille por.
Egy kéz nyúl át a vízen, de a por miatt ellenállásba ütközik. Long fülel. Az emberek nyelvét nem érti, de annyit ki tud venni, hogy a hangjuk lemondó. S mikor elmennek olyan messzire, hogy még a bázük is elenyészik, akkor hálás, megkönnyebbült szóáradatot zúdít a lepkére. Barátnéja válaszul ernyedten terül el Long meleg pikkelyein, s estig meg sem mozdul.
Éjszaka a sárkányfi felébred barátnéja élék, pajkos csiklandozására.
- Mit akarsz? – fúj bosszúsan, mire a pille vet egy bukfencet és a vízfal felé rebben.
- Azt akarod, hogy menjünk ki? – a pille válaszul hevesen csápol. – Felõlem... – a biztonság kedvéért beleszimatol a levegõbe. Ha a leghalványabb emberbûzt is érezné, ki nem tenné az orra hegyét sem!
A csillogó vízfüggöny utat nyit nekik, mintha két vizi nimfa húzta volna félre. A pille kéken sugárzik a csillagok fényében, s ebben a pillanatban szinte úgy fest, mint Zamyu.
Long pillantása a mosolygó, érett áfonyákra esik. Nyel egy nagyot. A pille már javában falatozik, s a sárkányfi sem vonakodik túl sokáig, ráveti magát az ízletes csemegére.
Elõször vigyáz, hogy ne maszatolja össze a pikkelyeit, de utána már ezt sem bánja. Tudja, hogy az emberek majd bosszankodni fognak, de az õ érdekük érdekli a legkevésbé! Meg aztán, nem tehet arról senki sem, ha valaki megleli a kedvenc csemegéjét!
Ebben hasonlítanak a halandók és a halhatatlanok. Ha meglelik azt, amit szeretnek, akkor azt szenvedélyesen ûzik.
Így telnek az évek, kettesben a sárkány és a pillangó, a vízesés mögött és az áfonyásban. S ahogyan az évtizedek telnek, úgy változnak odakint az emberek, egyre terjeszkednek, a halhatatlanok meg egyre csak szenvednek tõlük. De errõl Long mit sem tudott, élte életét. Nem is sejtette, milyen szerencsés!
Long lassacskán eléri a felnõtt kort, mikor pille barátnéja valami égbekiáltóan rettenetes dologra hívja fel a figyelmét.
Ahányszor jött egy ember, a pille táncolt, szárnyairól szitált a por, de ez nem tart örökké. S a pille egy ilyen tánca után a földre hanyatlik, s nem mozdul. Long meg sem meri közelíteni, nem akarja megérezni a halál édeskés, émelyítõ bûzét.
A barlang tetejéig ugrik ijedtében, mikor barátnéja mégis megmozdul.
- Élsz?!
A pille válaszul lábra áll, de szárnyaival már nem tudja a levegõbe emelni magát, s a por nélkül meg sem tudja védeni kettejüket.
- Hol vagy ilyenkor, Zamyu?
A pille pedig a maga módján kesereg, de könnyeket õ sem képes ejteni.
Még aznap beállít néhány ember. Átkozott természet járók!
Long a barlang hátsó falához préselõdik, mint egy sarokba szorított állat. Ennyi... Most már befellegzett neki! Ha mára kifejlõdött volna valamely más képessége, talán élne is vele, de még nem múlt el ötszáz éves, s ez lehetetlennek tûnik.
Sõt, úgy fest, hogy meg sem fogja már érni a felnõtt kort!
Hallja az emberek tanácskozó szavait. S alig ér az ujjuk a vízeséshez, mikor az azúrkék pille meglebbenti a szárnyát.
- Hagyjad, te mindent megtettél... téged úgy sem fognak bántani... – hajtja le a fejét Long. De legnagyobb meglepetésére a pille elõbb Zamyuvá változik, majd az álmaiban látott emberlánnyá. De emberbûz helyett még mindig pille illat veszi körül.
Long önmagán elõször nem is veszi észre a változást, de egyszeriben felfedezi, hogy érti az emberek beszédét. Egy férfi lép a vízesés mögé. Long még jobban a falhoz préselõdik. A zseblámpa fénye bevilágítja az egész barlangot. Mikor pedig a férfi megpillantja kettejüket, elõször csak pislog. A sárkányfi nem is tudja, hogy pontosan milyen reakciót vár ettõl az embertõl, de biztosan nem azt, ami jön. Mert a férfi megprödül és a többi, kint lévõ emberhez kiált.
- Gyertek gyorsan! Itt van két gyerek!
Gyerekek?
Long magára néz, s nem a megszokott látvány fogadja. Nincsen többé pikkelyes karcsú teste, hanem csupasz bõrû, vézna gyermek teste, egyszerû ruhákkal elfedve.
Vadul, kérdésektõl villogó szemmel fordul Zamyu felé, de a lánnyá változott pille nem mer a szemébe nézni. A talajra szegezi a tekintetét. Nem mer szembesülni a tettével.
- Miért változtattál emberré?!
- Ez volt az egyetlen megoldás. Nem akartam, de veled is kénytelen voltam megtenni...
- „IS”?! Úgy érted, más halhatatlan lénnyel is ezt tetted?! – Zamyu némán bólint. Long egyszerûen nem bírja ezeket a szavakat elviselni. Nem hiszi el, hogy ezt az õ drága pille barátnéja tette! – MIÉRT?! Érzem, ahogyan ez a test sorvad és elemészt! Közönséges halandó lettem! Miért vagy ilyen kegyetlen?!
- Ez a sorsunk... – Zamyu elfordul, a szél meglebbenti vajszínû haját. – Neked is, és nekem is, meg minden halhatatlannak... Mi, halhatatlanok kapunk egy új esélyt halandóként, hogy elérjük az embereknél, hogy ismét higyjenek a mesékben. És ezt csak ilyen formában vagyunk képesek elérni. Lehet, hogy csak a halálunkat odáztam el ezzel, de az is lehet, hogy sikerül. Nehét lesz... Keservesen nehéz, sokan bele is fogunk pusztulni, de legalább meg kell próbálnunk!
S a pille, a halhatatlan, Zamyu elsírja magát, s ezzel a kitöréssel megpecsételi sorsát, mint halandó.
Ez történt abban a korban, amikor az emberek már nem hittek a mesékben.
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1055)Darren Shan (89)
Mit olvasol jelenleg? (604)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Bret Easton Ellis - Holdpark
Bret Easton Ellis, az Amerika Psycho szerzõje anno maga is meglepõdött azon, amikor a Holdpark írása közben elakadt. Idõre volt szüksége ahhoz, hogy végül képes legyen beismerni: a mû róla szól - az õ érzéseirõl. Az élete megelevenedett, kitörni készült a hasábokon. | tovább...
Tim Burton: Majmok bolygója
A kritikusok szerint Tim Burton kötelezõ feladatként bánt Pierre Boulle azonos címû történetével, mikor 2001-ben a 20th Century Fox stúdió égisze alatt elkészítette filmjét. Burton kijelentette: filmje sem remake-je, sem folytatása az 1968-as sztorinak. Ez igaz is, hiszen ez a film közelebb áll az eredeti mûhöz, a regényhez, mint az anno elkészített több részes mozifilm, mely meglehetõsen szabadon kezelte az írott alkotást. Inkább csak ihletet merített belõle. | tovább...
Mayhem - Ordo Ad Chao
A Mayhem immár Csihar Attilával alkotta meg legújabb, negyedik albumát. A végeredmény: egy félelmetes súlyú, elsõ hallásra nehezen befogadható zene. Igaz, van egy-két kegyetlen és brutális pillanat a lemezen, mint például a Key to the Storms zárása, azonban összességében mégsem ez, hanem a sötét atmoszférát szolgáló kiállások és a visszafogottabb részek kapnak jelentõsebb szerepet. | tovább...
Neil Gaiman: Sosehol (részlet)
Az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg Neil Gaiman Sosehol címû könyve. Ebbõl az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok oldalunkon a könyv prológusát. | tovább...Titanic Filmfesztivál (1. rész)
Már javában dübörög a 16. Titanic Filmfesztivál, melynek idén az Uránia, a Toldi, az Örökmozgó és a Kino mozi ad helyett. | tovább...
Sam Firstenberg: Amerikai nindzsa
Ahogy az embernek egyre több unokaöccse/unokahúga lesz, egyre gyakrabban kell szembesülnie a ténnyel, hogy ami gyermekkorában olyan nagyon jónak és izgalmasnak tûnt, felnõttfejjel már... hát... vitatható minõségû. Eleve az sokkoló, hogy a közvetlen szülõi gondoskodás (azaz korlátlan befolyás) alól kikerülve nem az elsõ dolgunk egész nap csokit enni kólával és chipsszel - hát még ha esélyt adunk egy-egy régi kedvencnek! | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2008-03-26 09:10:04
Hozzászólások száma:
4
Regisztráció ideje:
2006-12-12 16:08:22
Hozzászólások száma:
218
"time heals nothing..." - Sopor Aeternus