Horváth János
A Senkik Haragja
szerző: Horváth János | megjelent: 2009-07-23 17:26:00 | kommentek száma: 1 | olvasottság: 98 | tulajdonos: Johnny_JokerA SENKIK HARAGJA
Ferincz Évának
sok szeretettel
Rövid, rémséges, de talán tanulságos kép a jövőből
1.
A lehetetlenül tágas és széles puszta felett egyre sötétebb felhők gyülekeztek. Az erdő csupán egy sötétzöld csíknak tűnt a messzeségben. Az eső szitált, apró cseppeket hagyva egy fekete bőrkabáton.
Dörgött egyet az ég. Ahogyan Lali, a sikeres jazzénekes látta az egyre fátyolozottabbá váló eget, inkább Isten haragjának tetszett számára, melynek katonája éppen felette áll egy gépfegyvert fogva rá.
A hóhér készen áll, nagyon úgy tűnik. Mióta itt fekszik a sárban, Lali a lehetséges bűnén gondolkozott, de akármilyen mélyre is ásott múltjában, nem talált olyan vétket, amiért halállal kéne lakolnia.
A felé magasló férfi húsz év körül lehetett, alig fiatalabb tőle. Hosszú fekete bőrkabátot viselt, övvel összekötve, vállán szimatszatyor, egy zöld karszalag, fején fekete tányérsapka vörös csíkkal, elől egy zöld csillaggal. Újkori szabadságharcos? Terrorista? Kicsoda ő? Mi az a zöld csillag?
- Hogy hívnak? – kérdezte a férfitól Lali.
Az nem válaszolt. Továbbra is azzal a csinos latinos arcával figyelte őt, talán várva valamire, miközben barna szemei szinte meg-megvillantak a dühtől és kegyetlen haragtól vegyesen.
- Csak szeretném tudni, ki fog megölni. És hogy miért?
Rövid csend, távolban mennydörgés. A férfi váratlanul mégis megszólal. – Miért érdekli a nevem?
- Csak tudni szeretném.
- Na, találja ki!
- Hogyan?
A fegyveres sóhajtott. – Három éve jelentkeztem a zeneművészeti főiskolára. A felmérőn nagyon meg voltak elégedve a tehetségemmel.
- Értem. Gitár?
- Jazz gitár.
- És nem vettük fel, ugye?
- Felvettek volna. – a férfi hangja elcsuklott. – De maga volt olyan jószívű és befolyásolta a nagy öregeket. Nem vettek fel.
- Értem. És nagyon sajná…
- Kuss! Most én beszélek! – rövid feszült szünetig remegett a kezében a fegyver, Lali attól félt elsül. – Egy évre rá ismét próbálkoztam, de megint jött maga. Aztán megpróbáltam tavaly is és láss csodát, megint egy idióta popsztár szövegelt bele, vagyis maga. Idén már be sem engedtek, mondván, tisztelik, hogy ilyen kitartó vagyok, de jobb lesz, ha inkább meg sem próbálom.
Lali felült és mondani akart valamit, ám egy szó nem jött ki a torkán. A bűntudat kezdett végigsöpörni a lelkén.
- Azóta tudja, mit csináltam? - kérdezte a férfi könnyes szemekkel.
- Mit?
- Egy lepattant, ócska helyen gitároztam, és egyre közelebb kerültem az éhhalálhoz. Aztán most elérkezett az én időm. A Mi időnk.
Lali felemelte a jobb kezét lassan, óvatosan. – Én sajnálom, uram. Esküszöm. Még nincs veszve semmi, hallja?
- Persze, hogy nincs. – mosolygott a férfi gonoszan, sejtelmesen. – De magának lőttek és ezen semmi sem változtat. Semmi!
- Kérem, hadd segítek magának! Tudok segíteni!
-Hogyne! Hogy aztán azzal alázzon, hogy a seggem alá tolta széket! Hogy én csak felkapaszkodtam a maga hátán!
A egyenruhás „terrorista”, vagy „szabadságharcos” egyre erősebben markolta a fegyvert. Nemsokára biztosan lőni fog. Lalinak a következő albuma pedig nyilván csak egy posztumusz kiadásban láthatja meg napvilágot.
- Van esélyem? –kérdezte a jazzénekes.
- Nekem volt? –kérdezett vissza az.
Kínos csend telepedett rájuk. Az ég dörgött egyett, majd rémísztően villant kettőt: valami rossz fog történni.
- Volt. – válaszolta Lali.
- De jött maga.
- Igen. Nagyon bánom.
- Bánja?
- Igen.
- Egészen biztosan?
- Egészen biztosan. – bólintott Lali.
Ismét csend, ez azonban valamivel rövidebb volt, közben nem hangzott dörrenés, ám szinte kézzel fogható volt annak közelsége.
- Akkor talán a mennybe a kerül! –mondta a férfi és meghúzta a ravaszt.
2.
Alig néhány év múlva, miután elérte álmait, Dia egy cseppett sem sejtette, hogy nyakában egy kötéllel fogja végezni. Nem származott szegény családból, de ott, legbelül, azért lapult benne némi szociális érzékenység, ám még ennek azonban sosem adott hangot. Talán ezért kell bűnhődnie?
Kint csücsül a belvárosi lakása ablakában, nyakában a hurokkal, az egyenruhás őrült pedig valószínüleg ott mosolyog mögötte azzal a ragadozó fejével, arra várva, hogy könyörögjön az életéért.
- Látod odalenn azokat az embereket? –a férfihang mély, megnyugtató, művészi tónusú volt. – Nézz csak le!
Dia úgy tett. Lakása a Terror házára nézett, az úton gyerekek sétáltak a szüleik esernyője alá bújva, néhány kapucnis punk didergett a hidegben, elázva, pénzt kuncsorogva tőlük és a többi a többi járókelőtől, miközben egy diszkós srác, nagymellű nője előtt hősködve izompólóban feszítve lépdel el mellettük megvető undorral.
- Mit látsz? – kérdezte a férfi.
- Embereket.
- Ők azok, akiket ti, agyatlan popsztárok névtelen senkiknek tartotok. Jól mondom?
- Én nem mondtam ilyet soha! –védekezett Dia remegő hangon.
- Dehogynem. Nem is egyszer. Láttam a tévében. Láttuk mindannyian.
- Akkor sajnálom. Nem akartam senkit sem bántani. Én nem vagyok ilyen! – a lány sírni kezdett. Hirtelen az a keserűség nehezedett rá, melyet átélt már gyerekként, amikor az apja merő szeszélyből bezárta őt a fűrdőszobába három órára, s közben neki végig kellett hallgatnia, hogyan veri meg az édesanyját, aki a védelmére kelt.
- Most már nincs bocsánat, nem létezik többé. Legalább is, a magatokfajták generációjának nincs.
- Miért? Mit vétettem?
A mögötte álló egyenruhás, zöld karszallagos sziluett most sóhajtott. – Volt egy dobosotok. Egy rendes, helyes fiú.
- Igen.
- Nem fizettétek ki, emlékszel?
- Igen. – Dia hátrakötött kezei remegni kezdtek.
- Ez a fiú aztán követleni kezdte a jussát.
- Igen.
- Mire ti kirúgtátok és a pénzt akkor sem kapta meg. A srác röviddel azután öngyilkos lett. Még a temetését is hitelből intézték, annyira szegény családból származott.
Dia emlékezett rá. Valóban tehetséges és rendes srác volt. És olyan helyes, hogy rögtön belehabarodott, amikor meglátta. Az egyik próba után felhívta magához a fiút és együtt töltötték az éjszakát. Dia sokat remélt ettől a kapcsolattol, de az újdonsült dobos kikosarazta. Ez volt az oka mindennek. - Azóta se tudok a tükörbe nézni. – mondta és újabb könnyek szöktek ki a szeméből.
- Ez nem hozza vissza az öcsémet, Dia.
A lány ereiben megfagyott a vér. Az a fiú ennek az őrültnek az öccse volt. A remény, hogy szóra bírja majd, most végképp szertefoszlott.
- Sajnálom, uram, nagyon sajnálom az öccsét. Van pénzem, tudok segíteni, vezekelni akarok ezért a bűnért, én…
- Teszek a pénzedre!
- Én tudom, mit érez, uram, én is a nulláról kezdtem, csak úgy mint…
- Ha a bankár apuci pénze és egy korrupt, maffiózó producer segítsége számodra nullának számít, akkor bocsánat.
- És nem jár kegyelem? Egy utolsó esély?
- De jár.
Dia érezte, ahogyan meglazul a kötés a csuklóin, majd eltűnik a kötél. A férfi a jobb kezébe rakott fémes tárgyat. Egy érmét.
- Van egy utolsó esélyed. – mondta. – Elfogadod, vagy lelökhetlek a negyedikről, hogy körülbelül másodikon eltörjön a nyakad?
- Elfogadom!
- Helyes! Ha fej, életben hagylak és soha többé nem találkozunk. Ha viszont írás, akkor nincs kegyelem. Ha leesik a pénz, az írásnak számít. Az érme válasza, egyben Isten válasza is. Ő döntése lesz mindenképp.
- Rendben.
- Akkor hát dobd fel!
Dia meg sem próbálta húzni az időt, annyira bízott a Mindenható döntésében. Hüvelykujjával felpöccintette az érmét. Csilingelve röppent az esőben felfelé. És abban pillanatban a mögötte álló zöld karszallagos kilökte őt az ablakon. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Dia észre sem vette mi történt, csak amikor a lent az esőben sétáló emberek közelebb nem kerültek a látóteréhez. Aztán hirtelen sötétség.
Az érme egy tócsában ért földet. Érkezését senki sem vette észre. Isten „döntése” pedig ott állt feketén-fehéren, vagyis igazából ezüstösen csillogva: FEJ.
3.
Sörös László, a népszerű Carpe Diem rádió műsorvezetője megköszörülte a torkát és mosolyogva kacsintott társára, Lantos Barnara. A péntek délután mindig mókás volt számukra, ilyenkor ugyanis rengeteg buliba induló fiatal telefonált be a Bulizni megyek címűműsorba. A két műsorvezető előszeretettel figurázta ki a hallgatókat, belegázolva azok lelkivilágába, miközben őket okítva a nem túl népszerű Trendi vagyok, tehát ember című rovatból olvasgattak. A rádió nem egyszer tiltólistára került, de hála néhány drogos, korrupt emberjogi aktivistának és egy-egy alvilági arcnak: mindent pert megnyertek.
- Halló? Ki van vonalban? – kérdezte Sörös jókedvűen.
- Itt egy Senki. – válaszolt a hallgató.
- Rendes neved is van? – kérdezte Lantos.
- Igen, de ez titeket úgy sem érdekel.
- Igaz. –suttogta háttérben Sörös.
- Akkor szia, Senki! – nevetett fel Lantos. – Mi csak arra lennénk kiváncsiak, hogy…
- Kaptatok egy levelet tőlem. – vágott közbe a hallgató. – Az asztalotokon hever.
- Igen. Ezt te küldted?
- Azt mondtam az előbb, nem?
- Persze.
- Akkor bontsátok fel!
Lantos elvörösödött, dühös fejjel kibontotta az aprócska, vörös, zöldcsillagos borítékot. Egy érme volt benne. - Ezt adománynak vegyük?
- Jól jön. – mosolygott Sörös.
- Nem. Nem értik. – mondta a hallgató. – Dobják fel!
- És akkor? – Sörös megsimította melírozott szőke haját, izzadni kezdett.
- Majd megtudják. De mielőtt feldobnák, én mesélnék valamit.
- Rendben!
- Tudják, nekem van egy csapatom.
- Foci?
- Nem.
- Éfoszi? – kérdezte halkan a háttérben Lantos.
- Nem, Barna. A te csapatodat nem vezethetem.
Sörös felnevetett. – Ezt megkaptad, Barna!
-Nos – folytatta a férfi hallgató -, az én csapatom a Senkik Haragja fedőnevű akciót bonyolítja le az elmúlt huszonégy órája. A csapat neve: a Senkik Forradalmi Szövetsége.
- Hány főből áll a csapat? – kérdezte Sörös.
- Eddig nyolcvanhétezren lehetünk körülbelül. A tagtoborzás folyamatos, ezért lehet elértük már a százezret is.
- Mi a célja ennek a csapatnak?
- Az igazságos megméretettés.
- Nem értem. Milyen…?
- Nem is vártam, hogy megértsd. Na, dobjátok fel szépen azt az érmét!
A két műsorvezető összenézett. Végül Lantos megvonta a vállát és feldobta az érmét. – Ez írás, kedves Senki!
- Akkor jó.
- És most mi fog történni? Bejössz ide és elvered popsinkat?
- Én nem. Majd ők.
Ebben a pillanatban két zöld karszallagos, fekete bőrkabátos férfi rúgta be az ajtót kezükben lángszóró, fejükön tányérsapka. Lantos és Sörös megszédülve a rémülettől felpattantak. A fegyveresek gyilkos gyűlölettel néztek velük farkasszemet.
- A barátaim a büntetőosztag katonái. Parancsot kaptak az önök likvidálására az írás esetén.
- Meg lehet ezt beszélni kultúráltan is! – mondta remegő hangon Lantos, miközben a szép lassan bevizelt. – Kérlek, Senki, ne csináld ezt! Beszéljük meg!
- Nincs mit megbeszélni. Ti tizenkétezer fiatal lány és fiú álmait zúztátok össze a tehetségkutató fesztiválotokon zsűrizve. Mind a tizenkétezer ifjú most hallani fogja a sikolyaitokat, ez a prémiumfizetés a szolgálatukért.
- Ezt nem teheted meg! – kiáltott Sörös. – Ez nem igazságos!
- De megtehetem. Megtehetjük. És meg is fogjuk tenni. Nem igazságos, ez igaz. De ahogy szól idézet: „szemet szemért, fogat fogért”!
Az egyenruhások megnyitották a tüzet a két műsorvezetőre. Sörös László és Lantos Barna sikolyait a fél ország hallotta az éteren át. Autók lassítottak le, voltak, akik teli szájjal éljeneztek és voltak, kik megdöbbenve közelebb hajoltak a rádiókhoz.
4.
Három Mi-24D típusú, fekete harci helikopter közeledett a Parlament felé. A gépek orrán a vörös alapon zöld csillag virított. A középső egy nagy vörös ponyvát cipelt. Amint felé értek, a tartókarok engedtek és a Senkik jelképét ábrázoló óriáslepedő elterült az épületen, kinyilvánítva ezzel az „elnyomottak” győzelmét.
A Hősök terén és a körül több ezer Senki-katona gyülekezett, miközben a Senkik Vezére a díszes emelvénen szónokolt társainak. A vágott arcú, őzbarnaszemű, jólfésült férfi meghatottan figyelte az arcokat, látszólag mély elégedettséggel.
- Testvéreim! – kiáltotta. – A képmutató, kizsákmányoló és álmokat összetörő terroruralomnak ezennel vége! Eljött az Igazak órája, a Mi óránk!
Attól fogva minden megváltozott. Rövidesen megalakult a Senki-diktatúra és a terror békés jegyében virágzott a bosszú öröme – talán mindörökre. A remény lángja elsötétült, a gyerta viaszát vér ölelte át.
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1055)Darren Shan (89)
Mit olvasol jelenleg? (604)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Falconer - Grime VS. Grandeur
Átlagosan másfél évente készül el munkáival a Falconer, azonban ez a nagymértékû szorgalom nem feltétlenül erény. A sebes tempót a Sceptre of Deception kiforratlanság, a Grime VS. Grandeur pedig az új irányba való orientálódás formájában sínylette meg. | tovább...
Hellfest2007 - Franciaország
A fesztivál igényes és impozáns fellépõinek listája irányított minket Clissonba, Franciaországba, a Nantes-tól 20 kilométerre fekvõ kisvárosba. 20 órányi autóútra és mintegy 2000 kilométerre Budapesttõl. Azonban az az élmény, melyet az utazás során mindannyian megéltünk, egy életre szól. | tovább...Richard Morgan: Dühöngő fúriák (részlet)
Az Agave Könyvek március 19-én jelentette megRichard Morgan: Dühöngő fúriák című regényét. Ebből az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok most a regény elsõ fejezetét. | tovább...
Iain M. Banks: Nézz a szélbe (részlet)
Hamarosan megjelenik itthon Iain M. Bansk Nézz a szélbe címû regénye. Ebbõl az alkalomból, a kiadó jóvoltából, oldalunkon elolvashatjátok a könyv elõjátékát. | tovább...
Surveillance
Lynch újra akcióban. Noha most nem David személyesen ült a direktori székbe, hanem szeme fényét Jennifert ültette oda, ő maga megelégedett az executive produceri pálcával. Azért a film mégis Lynch-es kifordultságú. | tovább...
Falconer - Falconer
A kevésbé rádióbarát rockzenét szeretõk körében igen nagy népszerûségnek örvend a viking metál stílus. Az almûfaj sokféle elnevezést tudhat magáénak, mint például északi, folkos, epikus, pogány, stb. metál, de összességében, mivel a skandináv népek „találták fel”, talán a leghelyesebb viking metálként aposztrofálni, habár nem feltétlenül szól minden szöveg ezen északi országok lakóinak õseirõl. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2009-07-21 20:55:10
Hozzászólások száma:
1