Hasilló György
Halálos utazás
szerző: Hasilló György | megjelent: 2006-11-17 17:02:00 | kommentek száma: 0 | olvasottság: 37 | tulajdonos: grindcore**oldal**
HALÁLOS UTAZÁS
Zöldeskéken foszforeszkáló gyermekalak jelent meg a szemközti kapualj feketén ásítozó szájában. Ott állt és nem mozdult semerre, csak engem figyelt. Arca nem volt, helyette zöldes massza hullámzott a fején, de éreztem hogy engem néz. Nem volt szeme, de azzal a zöldes anyaggal mintha látott volna, úgy figyelt felém. Behunytam a szemem, de mikor újra kinyitottam még mindig ott állt. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam a borzalmas jelenést, ám a szemem sarkában mindvégig látszódott. Ott állt és rám meredt. Figyelt engem! Egy nagy esõcsepp hullott az arcomra, amitõl kényszerûen becsuktam a szemem. Lehûlt kezemmel töröltem le a vizet a homlokomról, és mikor újfent a kapualjra néztem a jelenés már megszûnt. Úgy tûnt el onnan mintha a sötéten tátongó nyílás zárta volna össze sötét állkapcsát. Egy hirtelen elsuhanó árny után kaptam a fejem. De nem mozdult semmi, és a csend is nyomasztó méreteket öltött körülöttem. Vihar elõtti csend. A távolban gomolygó fellegek tornyosultak, a sötétben ugyan nehezen kivehetõk voltak, ám a messzi dörgésbõl már tudtam mi vár a városra. És az iménti hideg esõcsepp is jelezte a nyári ciklon közeledtét. Egy csillag sem fényik felettem, a Hold sem árasztja megszokott ezüstös fényét. Az egész kihalt utcát betölti a közvilágítás sárgás fénye, és ha azok nem égnének, elvesznék a sötétben. Sehol egy lélek, az ablakokban sem mozdul semmi. A házunk rideg, nyirkos aljában kuporgok épp, és érzem az épület öreg szagát, a nedves elmúlás erõteljes bûzét mely a mellettem nyíló pinceablak mélyérõl áramlik felém. Az évek során felhalmozott lom alól, amely eltakarja ugyan az ódon padlót, de inkább magába szívja a szagot, mintsem hogy elfolytaná azt. Balra tõlem a bejárati ajtóhoz vezetõ lépcsõrsor áll, oldalán mállott vakolat, a jobbomon pedig a ház fala fut végig a keresztezõdésig, több lépcsõvel megtörve az egyenest. Szemben pedig az irdatlan tömb sötéten ásító bejárata, ahol elõbb a gyermek állt. És engem figyelt. Fázom. A kõfal nagyon hideg, de az is lehet hogy csak a félelemtõl reszketek. Az esõ kis cseppekben ugyan, de mindutalan esik. Jobb lesz ha elkezdem végre. Véletlenül találtam a zsebemben a jegyzetfüzetet, ahová most ezeket a kusza sorokat vetem. Úgy éreztem muszáj kiadnom magamból az utóbbi nap borzalmas eseményeit, még ha nincs is rá sok esély hogy valaha bárki is elolvasná ezt a kis füzetet. Le kell jegyeznem ami történt, ha mást nem hát anyáék miatt, hogy megértsék mit miért tettem. És a zsaruk miatt is, akik most köröznek…Jézusom a gyermek! Megint elõjött, megint ott áll a túloldalon az árnyékban…Nem gondolok rá! Nincs ott! Még le kell ezt írnom, még nem jött el az idõ. A kezemet felemelve az órámra pillantok. 10 perc múlva éjfél…és a gyermek hívogat a túloldalról, és hallom a hangját is. A szél felém sodorja groteszk duruzsolását, mely elõször egyik fülemben sistereg, majd rövid késéssel a másikban! Az ég halk morajlása túlzengi a monoton gyermekhangokat, és egy erõs széllökéssel tovaszállva újra ide tudok figyelni. Még le sem írtam ki vagyok. A füzet elején azt hiszem rajta van, de azért ide is leírom. Rajmundnak hívnak és itt lakom a Vörösmarty utcában ebben a panelban aminek aljában most reszketve kuporgok. Nem tudom hol is kezdjem a rémségek sorát. Olyan az egész mint egy rémálom. Teljesen irracionális a megtörtént eseménysor. Olyan mintha még mindig az utazás alatt lennék, pedig a tudatom immáron én irányítom…még vagy 8 percig legalább. A hideg esõcseppek kapucnimon fröccsennek szét, némelyik elérve a füzet lapját a tintát folyatja szét. Behúzódom a lépcsõ tövébe, ahol a korlát felfogja a zápor nagy részét. Jaj ne….suttogást hallok! Istenem de félek! Rettegek attól ami rám vár…nem!! Még le kell írnom mi is történt!
A nyelvem alatt még most is ott a bélyeg…bár a lizergsav-dietilamid nagy része már felszívódott. Igen jól olvassák…LSD…Azt vettem be, alig egy órája. Vagy 250 mikrogramm lehetett rajta…Félreértés ne essék nem egy kellemes útra vágytam. Egészen másról van szó. Ha elolvassák amit most fogok írni, majd úgyis megértik. A húgom veszélyben van, és segíteni fogok neki bármi áron! Nyomomban vannak a rendõrök is, de õszintén szólva sokkal jobban félek attól ami odabent vár rám. És attól ahogyan azzal a valamivel szembekerülök. Mert nem leszek teljesen magamnál az is biztos! Tudom most ez az egész hihetetlenül hangzik, de máris leírom miért van ez, addig míg magamnál vagyok…remélem olvasható lesz. Az árnyak nagyon zavarnak…még akkor is ha becsukom a szemem!
Az egész tegnap délután kezdõdött. Apuék elutaztak vidékre meglátogatni a nagybácsiékat. Hívtak hogy menjek velük, de az ég világon semmi kedvem sem volt hozzá! Húgom, Petra persze szokás szerint utánzott mindenben és így fejébe vette, hogy õ sem akar menni. Furcsa mód anyuék beleegyeztek az otthon maradásunkba. Jól beterveztem a hétvégét, pénteken otthon maradok a hugival és videózok, szombaton pedig party-zok. Amíg távol leszek áthívom a szomszéd csajt, hogy vigyázzon Petrára, persze fizetség fejében, minzt például egy pár kölcsön cd, játék, Internet. De jól éreztem volna magam! E helyett olyan lett minden mint egy rémálom. Zavaros és hihetetlen. A tegnapi nap rosszul sikerült, kaptam 2 egyest és még a haverokkal is összekaptam. Mire hazaértem már kész voltam. Elegem lett az egészbõl! Az õsök már nem voltak otthon szerencsére, így nekiálltam telefonálni. A másnap éjjeli buli részleteit tárgyaltam át, közben egyre inkább azon gondolkodtam, mi lenne ha elfeledném minden bajom egy kellemes utazás erejéig…sehol senki, a hugit ágyba teszem és máris ellazulhatok. A fiók mélyén hevert a múltkor beszerzett bélyeg. Hát miért ne? – gondoltam könnyelmûen. Most már tudom miért kellett volna egyszerûen ’NEM’-et mondani rá. Ha nem téptem volna be sosem kezdõdött volna el a rémálom, ami még most is gyötör. Ehh…már ebben sem vagyok biztos. De most nincs idõm ezen filózni, inkább folytatom, hogy a végére érjek mielõtt éjfélt üt az óra.
Bevettem a bélyeget mikor végre egyedül voltam, én és a goa euritmikus áramlása a hangfalakból. Hanyatt dõltem és vártam hogy szép lassan delíriumba essek. Fél órán belül éreztem igazán hogy elkezdõdik. Körbenéztem a szobában és mindent élénk színben láttam. A zenében újonnan megszólaló hangokat zöld, sárga, lila fénypontokként érzékeltem, melyek mint a tó vizébe hajított kõ okozta hullámok úgy fodrozódtak végig a falon. Csodálkozva pillantottam a mesés fényárra és boldogságérzet töltött el. Sosem láttam még ehhez foghatót. Lámpám fényudvara is csak úgy izzott, árasztotta magából a leginkább a nap sugaraira emlékeztetõ világosságot. Nem tudom meddig gyönyörködtem ebben, mert idõérzékem teljesen cserben hagyott. Valamikor azonban feltûnt hogy más is megjelent a falakon. Nem láttam kétszer ugyanott, de mikor haloványan elõtûnt valahol, olyan volt mintha a falak szét akarnának repedni. Közben persze tompán ömlött a háttérbõl a dübörgés, és úgy tûnt mintha ennek ritmusát öltötték volna magukra, akár egy nagy lüktetõ leplet. Ettõl kissé nyugtalanná váltam. Feszülten nézelõdtem a mozgolódva fölém magasodó falakra, és reménykedtem hogy hamarosan abbamarad. Testemen is éreztem a változást. Izzadni kezdtem és remegtem. Nem estem pánikba, próbáltam csak a szép dolgokra összpontosítani. Rövid idõn belül sikerült megnyugodnom, a szívárványszínek hangulatos játéka újra elõhozta eufóriám.
Egyszercsak nem messze a lámpától egy vízcsepp jelent meg a mennyezeten. Növekedett valamelyest akár egy cseppkõ, majd mikor túl nagy volt ahhoz, hogy ellenálljon a gravitációnak, lehullott. A türkiz cseppecske a földre csapódott és csobbanó hangja – amely leginkább egy gyors folyású hegyi patakéhoz hasonlított – furcsán vízhangzott fülemben. Innom kéne valamit, szomjas vagyok – gondoltam és oldalra hengeredtem az ágyon. Imbolyogva tápázkodtam fel az ágy szélébe kapaszkodva, és megindultam az ajtó felé. Mikor kiléptem a szobából, a plafonon hullám szaladt végig. Beleszédültem a látványba és azt hiszem elestem. A földön fekve pillantottam az elszáguldó jelenés után, majd rettentõen megrémültem amint a szivárványos elõszoba egyik pillanatról a másikra, hirtelen megnyúlt, és sötétbe borult a teljes hossza. Végeláthatatlan alagútnak látszott az imént még jól kivehetõ folyosó.
Minden hang megváltozott a következõ pillanatban. Éles ellentéte volt az eddig érzékelteknek, durva ütemek árasztották el fejem, brutális basszus dübörgött a padlóval együtt rezonálva. Összezavarodtam és ettõl nagyon megrémültem. Félelemmel telt meg elmém, és ezt a drog hatása alatt a lehetõ legrosszabbul éltem meg.A falak, a mennyezet is remegni kezdett vérvörös csíkok folytak végig rajtuk, és valamit megláttam az elõttem futó folyosón. Távol volt még, de éreztem hogy ez így nem lesz jó! Az a valami egyre csak közeledett, én pedig reszketve tehetetlenül vártam mi fog történni. Szemem számára kivehetetlen volt az a dolog ott a sötét folyosón. Iszonyatos sebessége zavart leginkább, másodpercenként óriási távolságot tett meg, és egyre ijesztõbb volt. Felkiáltottam, de saját hangom nem hallottam a kísérteties dübörgéstõl ami ekkorra már beleitta magát dobhártyám minden sejtjébe. A szobába pillantva a félelem jeges ujjai martak gerincembe! Az egész úgy nézett ki mint egy ketrec, lámpám oldalra billenve kéken lumineszkált ott középen. A fémrácsok amelyek a szobát szegélyezték rendszertelenül hajlongtak jobbra-balra. Gyorsan visszafordultam a sötét folyosóra de a valami már nem volt ott. Az elõszoba üresen állt, és nem mozdult semmi. Újra a normális kinézetû helyiséget láttam. Észrevettem, hogy a zajok is abbamaradtak. Síri csend állt be mindenfelé. Aztán a másodperc töredéke alatt elõttem termett a semmibõl elõugró „testet” öltött borzalom…Páni félelem lett úrrá rajtam mikor megláttam. Egy méterrel a föld felett lebegett, és olyan volt mint egy kéménybõl felszállt koromfeketén hullámzó füstgomoly. Emberi torzót formázott ez az áramló maszlag, de ami sokkoló mivoltát adta az arca volt! Mert hogy az is volt neki! Torzult vonásai egyszerre voltak fenyegetõek és fájdalomtól átszellemültek. Halotti szemeit rám emelte én Istenem, de borzalmas volt mikor véreres pillantása mélyen az enyémbe fúródott és közben vicsorgó szája félelmetes vigyorra húzódott. Torkomszakadtából üvöltöttem fel, de hang nem jött ki belõle. A hangos dübörgés elnyomott mindent. A kísértet pedig csak lebegett ott és gonoszul mosolygott. Olyan valóságosnak tûnt, hogy egy pillanatig sem hittem hallucinációnak. Téynleg ott volt! Csak belsõ ösztöneimnek köszönhettem, hogy meg tudtam mozdulni. Kiáltva ugrottam oldalra, így sikeresen bevetõttem a kelepcének látszó szobába. Más menekülési útvonal azonban nem adódott. Az elõszoba ajtaját a szellem zárta el, a húgom szobájába pedig még véletlenül sem mehettem. Ha bajban vagy, maradj egyedül és ne rángass bele másokat – gondoltam, és remegõ izmaimat megfeszítve átvágtam a szobán, annak túlsó végében furcsa táncot járó rácsokhoz. Nem néztem hátra, de sejtettem hogy a démon nem fogja tétlenül nézni esetlen próbálkozásom. Hátrasandítottam és láttam a szemem sarkából ahogy követ. A rácsokat elérve megpróbáltam beléjük kapaszkodni, de hideg kezeim csak a levegõt mardosták. Olyannyira lehûlt odabent a levegõ, hogy még a lehelletem is meglátszott. Nem látván más kiutat, lekuporodtam a rácsok aljába, izzadt testem összehúztam amennyire csak tudtam, és rettegve néztem a közeledõ szellemalakra. Arcán ugyanaz a mosoly ült, vérben forgó szemét pedig rám meresztette. Kátrányfeketén gomolygó teste torzó formát vett fel újra, majd kivált belõle egy hosszú füstcsóva, ami aztán alakot öltött, egy roppant démonkéz lett belõle! Meg akart ragadni! Ordítva ütöttem felé, de csupán mint gyenge szellõ legyintettem meg az egyre közelebb nyúló kezet. Hátrálni kezdtem, de nagyon nehezen tudtam már irányítani vízben fürdõ, remegõ testem. Szívem hevesen lüktetett mellkasomban, látásom mindjobban elhomályosult. Torkom már fájt a hasztalan kiabálástól, a démon karja pedig már a nyakamon volt, mikor ajtó nyílott a rém mögött. A húgom szobájának ajtaja. Istenem neee! Mintha víz alól néztem volna ki úgy láttam amint testvérem felém szalad. Õ nem látta a szörnyeteget?? Nem értem! A következõ pillanatban egyszerûen keresztülszaladt az esprit hullámzó testén és mellém térdelt. Láttam a szemében megcsillanó félelmet mihelyt rámnézett. Izmaim görcsbe rándultak, arcomon a borzalom maszkja ült, tág pupilláim a fölötte lebegõ szellem felé irányultak. Homályosan láttam ahgy elhúzódik szegénykém és sírva fakad! Menj innen – szóltam rá elcsukló hanggal. De nem is kellett neki több unszolás, máris visszaszaladt szobájába. A szellem mindvégig Petrát figyelte véreres szemével. Megláttam vágyakozó arckifejezését, és éreztem tennem kell valamit. Karomat erõtlenül meglengettem felé, és szerencsémre ez hatott. A gonosz arc ismét felém fordult és közelebb is repült. Olyan szorosan az arcom elé szállt, hogy szinte éreztem az áporodott haláltól bûzlõ szagát. Aztán a rém egyszercsak megszólalt. Öblösen visszahangzó szavaitól zengett az egész helyiség. A felém köpött mondandója, mint a végsõ ítélet még ebben a percben is dobhártyámon rezonál.
- Helyes kislány! Ha-ha-ha… - kacagott mint egy õrült. – Talán vártál rám?? – kérdezte a szellem gúnyosan, nekem viszont fogalmam sem volt róla miért kérdi ezt. - Nem tudom mi van benned amitõl látsz engem, de ez nem fog segíteni sem rajtad sem a lányon!! Holnap, mikor eljövök értetek. Éjfélkor!!! Mindketten meghaltok…Whehe-he-he-he – nevetett.
Átkozott kacagásával telítõdött meg elmém és még akkor is hallottam a hangját mikor a démon asztrálteste átsiklott a falakon és ezzel eltûnt homályba burkolt látásom elõl. Pár pillanat múlva összecsuklottam és a távolból felém szûrõdõ fájdalomittas üvöltés közepette minden elsötétült…
Rákövetkezõ reggel egy teljesen más világban ébredtem. Fejem sajgott a múlt éjszakát csordultig betöltõ fényártól, a furcsa hallucinációk egyvelegétõl. Jobban aggasztott azonban a borzalmas jelenés mely olyan mélyrõl szivárgó zsigeri szorongást keltett bennem, hogy hiába próbáltam volna bárminemû racionális magyarázatot találni rá, félelmem nem enyhült volna.
A helyiség ahol ébredtem ismerõsnek tûnt. Bár a falak nem ragyotak úgy mint pár órája, lassan azért tudatosult bennem hogy a saját szobámban vagyok. De voltak még ott rajtam kívül. Idegenek vettek körül. Talán hárman, nem láttam tisztán mert eleinte csak hunyorogtam a szokatlan fényviszonyok közepette és testem is nagyon elgémberedett, alig tudtam ülõ helyzetbe tornázni magam. Emberek voltak mind. Mikor feléjük pillantottam ezt rögtön észrevettem. Megnyugtatott valamelyest a felsimerés, csak épp azt nem tudtam kicsodák és mit akarnak. Kiszáradt számat kérdésre nyitottam, de hang nem jött elõ akárhogy erõlködtem. Szörnyû rekedtség gyötörte nyálmentes gégém. Kisvártatva aztán egy újabb alak tûnt fel az ajtóban egy flakon vízzel. Elém lépett és átnyújtotta az üveget. Rögtön felhajtottam a hideg folyadékot. Jólesõ érzés volt ahogy végigcsorgott és nedvességet varázsolt szomjazó torkomba. Ezt követõen derült ki hogy kik õk és mi dolguk volt nálam. Hihetetlen összefüggések…borzalmak…Alighogy feltápázkodtam sokkoló események következtek. Be akartak vinni, mert megtalálták valahol az éjszaka folyamán félig megrágott bélyeget. De nem csupán emiatt szerettek volna a fogda biztonságában tudni. Kérdezték mire emlékszem valami szörnyû esemény miatt ami a szomszédban történt, ám nem válaszoltam nekik. Szerencsére. Bennem volt, hogy beszélni kéne a rémálmokról, ám ki tudja mit gondoltak volna, ha elmesélem a démonnal…istenem, azzal a rémalakkal a találkozásom. Ettõl függetlenül nyilván már így is eleve gyanús voltam, mint emlékezetkiesésben szenvedõ drogos. És akkor még nem is tudtam mi történt míg kábulatban fetrengtem. Nem értettem miért kísérnek bilincsben hárman is, ó bárcsak sosem jöttem volna rá! Kiléptem a bejárati ajtón és hányinger fogott el a folytogató bûzhullámtól. Olyan orrfacsaró szagot kellett elviselnem, amelyrõl nem jutott más eszembe csak a rothadás. Szorongásom eztán még jobban fokozódott, mert az egyik mellettem elhaladó rendõr arcán oly mérhetetlen undort véltem felfedezni, amit én még soha senkinek a képén nem láttam. A szomszéd ajtaja felé lépkedtem bizonytalanul, és kissé szédülten a bomlás enyészõ szagától, mikor észrevettem a halottkémet amint egy vértócsa mellett guggol éppen. Közelebb érve megpillantottam õt is. A szomszéd lány lemeztelenített, élettelen testét. Vérben ázva teleszúrt sebekkel borított hullája közvetlenül az ajtó elõtt feküdt a hasára fordulva. Lábai széttárva, bal karja elõre szegve, a jobbja viszont rendellenes szögben kitekerve nyugvott a fal tövében. Felvagdosták mindenütt a szerencsétlent. Kilátszott a hátán a gerince, akkora vágás éktelenkedett rajta. A lábain és a fenekén úgyszintén. Mindenhová vér folyt, jutott bõven a teste melletti padlóra és a falakra is. Borzalmas látványt nyújtott ahogy csapzott haja összetapadt a hátán nyíló szétfoszlott húsban. Próbáltam mély levegõt venni, de e helyett heves kapkodás jött rám. Szívem pedig szaporán vert, õrülten pumpálva szét a vért!!!! Szemem nem tudtam elvenni a sokkolóan förtelmes képrõl, pedig nem akartam egy perccel sem tovább látni. E helyett csak bámultam, csak néztem a kiontott belekre melyek szanaszét hevertek a test körül…A hideg futkározott tõle a hátamon. Még most is ha csak egy picit is felidézem kiver a veríték….neem! Nem akarom látni….az ernyedt testtartása…Elhánytam magam. Gyorsan elfordultam és a korláton keresztül hajolva okádtam ki rángatózó gyomrom tartalmát. Miközben friss levegõért kapdostam, hallani véltem magam mögött a halottkém hadaró magyarázatát. Fél füllel figyeltem, de szinte szóról szóra emlékszem meghökkentõ szavaira, melyek elsõ hallásra inkább tûnnek egy gyermeki elme fantazmagóriájának mintsem egy tanult hullaszakértõ hiteles megjegyzéseinek. Le írom ide amikre emlékszem, mert szavai kétségkívül mélyen érintettek, és kihatottak borzalmas rémálmom további eseményeire.
- Látod itt – mutatta a halottkém – Az ujjai nyoma. Meg itt is látszik. Az ajtó felé kúszott. Nyilván a gyilkos elõl menekült kifelé. Viszont sehol egy lábnyom. Itt már nyilvánvalóan bele kellett volna lépnie a vérbe. De semmi. Itt kéne lennie. A fickónak volt odabent nagyobb szerencséje. Elõször õt mészárolta le. Nem hiszem. A nõnél kést használt…kivéve itt és itt. Igen….nem tudom. Nézd meg a férfinál. Ott jobban látszik. Fogalmam sincs mi okozta…nem szúró és nem vágófegyver, de nem lehet lõfegyver sem…igen a légnyomás! Errõl beszélek…Ilyet én még nem láttam, halvány gõzöm sincs hogy varázsolta ide ezt a sebet…ja…mint valami sugárpisztoly…hehe…mint egy sci-fi-ben. Vagy fantasy regényben. Mágikus varázslattal. Tudom, tudom…baromság…
**oldal**
A hosszúra nyúlt pillantás, amitõl gyomrom még most is görcsölni rándul és muszáj mély levegõt vennem…szóval ez elegendõ volt, hogy örökre memóriámba égjen a lány véres teteme, melyen olyan sebek is tátongtak, amik kétségtelenül nem késnyomok, és nem is golyó ütötte lukak. Megmagyarázhatatlan. A legiszonyatosabb sorozatgyilkos is kevés lenne egy ilyen megvalósításához…én viszont mindezen körülméyek ellenére is pontosan tudom mi tette ezt és hogyan. És hogy ezt megosszam Önökkell…ehhez nagy lelkierõ kell! De meg tudom tenni, hisz a java még hátra van. Hamarosan éjfél. Percek kérdése és elvesztem elmém felett az irányítást; már most remegni kezdett a kezem…de nem érdekel! Ha kell hát kábultan teszem amit kell. Kész vagyok mindenre, minthogy arra is hogy megörökítsem vélhetõen utolsó perceim, mikor a rémálom még koránt sem ért véget. Folytatom hát ahol imént abbahagytam, és többet meg sem állok. Nem szeretnék kifutni az idõbõl.
Nem rögtön, de rövid idõn belül elõtört belõlem a látottak okozta megrázkódtatás. Egész úton – míg a rendõrségre vittek – alig voltam magamnál, gondolataim a halott szomszédlány élettelen teste és a tegnap éjszakai utazásom körül forogtak. Utóbbirõl elmém már csupán néhány elszórt töredéket õrzött. De az a valami köztük volt folyton. Mikor épp nem láttam, akkor is bennem volt a szorongás, és tudtam az a lény váltja ki belõlem. Út közben rám is tört egyszer…újra elõttem termett teljes valójában, és ekkor minden más eltûnt, mintha nem is a kocsiban lettem volna! A szobám sarkában kuporogtam és jeges iszonyattá dermedt elõttem a feketén hullámzó kísértet. Akárhogyan is, a bevillanás alatt sikerült jobban megfigyelnem a démont.
Legszembetûnõbb volt az arca. A mélyen ülõ vörösen izzó szemei, melyek távoli kvazárként világítottak az õket körülölelõ sötétségben. Eleinte emberinek láttam azt ami valójában csak egy koponya. Talán valamikor ember volt, mostanra azonban már a fekete ködszerû anyagból formálódott halálfej csupán. Ugyanilyen hullámzó füst alkotta testéne többi részét is. Vállszélességû, kar nélküli torzó, ami deréktól lefelé elkvékonyodott, mígnem teljesen semmivé foszlott, mielõtt a lábai elkezdõdhettek volna.
Emlékszem egy kézre ami felém nyúlt…a gomolygó koromszínû ködbõl jött…a lidérc formázta ki átkozott testébõl…
A látomás rövid idõ múlva elillant, mintha ott se lett volna. A zsaruk valamelyest nyugodtabban néztek immáron kitisztult szemembe. Visszaültek és szótlanul folytattuk utunkat a reggeli városon keresztül, mögöttünk a Nap ragyogó korongja kúszott felfelé az égbolton.
A kihallgatás után minden részlet a helyére került. Bárcsak sose oldódott volna meg eme borzalmas talány. Csak nem értettem hogy történt a brutális mészárlás a szomszédban, egy sorozatgyilkos járt erre, vagy valami pszichopata? Még ennél is rosszabb, sokkalta szörnyûbb. Az a füstszellem volt, most már tudom!! A nyomozók persze engem tartanak elsõ számú gyanúsítottnak, bár az igazat megvallva egy nyom sem vezet hozzám, és ezt õk is tudják. A drog. Amiatt hoztak be. Nem válaszoltam a kérdéseikre. Azt mondtam nem emlékszem egyébre mint a hullámzó falakar és a zene lüktetésére. Ösztönösen cselekedtem és utólag a cellámban világosan megértettem hogy azt tettem amit kellett. Nem néztek volna normálisnak ha elõadom a teljes igazságot…
A sötét, piszkos helyiségnek nem volt ablaka. Kopár falai szûken fogták közre a két vetetlen ágyat és a bûzölgõ wc csészét. Volt egy-egy takaró kiterítve, amit óvatosan felhajtottam nehogy rá kelljen ülnöm a foszladozó szövetre. Szemközt a másik ágyban feküdt a cellatársam. Sokáig mozdulatlanul ültem és halk szuszogását hallgattam a sötétben. Tehetetlennek éreztem magam a rácsok mögött, a lepelként beborító feketeségben, a nyomasztóan közeli málladozó falak tövében. Nyirkos, hûvös levegõ terjengett, tüdõmet is megtöltve a bomló vakolat rothadásszagával. Nem bírtam tovább, megfogtam a penészes ágynemût, a földre hajítottam és végignyújtóztam az ágyon.
Izzadságban fürödve, zihálva riadtam fel. Förtelmes álmot láttam. A kéz megpróbált elragadni…közelebb és közelebb ért hozzám, én pedig az iszonyattól jéggé dermedten álltam és behunyt szemmel vártam a végzetem…Mikor újra kinyitottam már a dohos cellában feküdtem, a cellatársam állt fölötten és aggódó arccal bámult le rám. A gusztustalan takaróval be is bugyolált, nehogy megfázzak a hidegben. Undorodva rúgtam le a plédet, majd kérdõ pillantását elkerülve a rácsokhoz siettem. Nagyon kiborultam. Ki akartam jutni onnan, nem bírtam már a bezártságot. Pár percet a rácsok elõtt állva töltöttem, hogy kifújjam magam. Közben lopva hátralestem, a férfi, körülbelül annyi idõs lehetett mint én, átlagos magasságú, fekete hajú, vastag szemöldökû, hosszúkás arcformájú volt. Tekintete olyan karakteres volt. Az imént ahogy rám nézett, igazi együttérzést láttam a szemében. Amíg a rácsoknál voltam, elrendezte az ágyakat, a takarókat megigazította, majd lefeküdt. Kisvártatva rákérdezett mitõl rémültem meg ennyire. Percekig nem válaszoltam, csak mikor enyhült valamelyest klausztrofóbiám és eljöttem az ajtóból, akkor meséltem el a rémálmom. Türelmesen végighallgatott. Arra számítottam hogy csak kinevet majd ha elõadom az elejétõl. Azt azonban nem bírtam volna ki, hogy ne adjam ki magamból a felgyülemlett érzelmeket, a mélyrõl fakadó félelmem. Érdeklõdõ tekintettel figyelte minden egyes szavam. Mikor hagytam szóhoz jutni, kiderült róla egy s más. Hermannak hívják, az ELTE bölcsészkarán tanul, fõ érdeklõdési területe pedig ahol kutatásait folytatja az alkímia és okkultizmus. Sosem voltam igazán tisztában ezen tanok sajátosságaival, ám esetemhez kapcsolódóan elõadott felettébb érdekes beszámolója alapján máris képet alkothattam róluk. Részletesen kitért a lidérc kilétére és meglepõ tényeket hozott tudomásomra más megmagyarázhatatlan jelenségeket illetõen is.
A magyarázat magját egy õsmagyar hiedelem alkotta, az árnyéklelkek mondája, mely egész egyszerûen a halál utáni lét egyik formáját mutatta be. Visszajáró szellemekrõl van szó, akik nem leltek nyugvást a síron túl, nem lettek a mennybe bocsátva sem, talán elintézni valójuk akadt még a földön. Variációból mindig akad bõven. Az én esetemben a legszörnyûbbet kell keresni – állapította meg – hiszen ez a kísértet gonosz. Megölte a szomszédaim és engem is meg akart! És a húgomat is!! Belém nyilalt a felismerés, hogy húgom veszélyben van, mert a démon – ha ígéretét betartja – visszajön pontban mikor az óra éjfélt üt! Teljesen megvesztem. Felpattantam és idegesen járkálva fel- alá valami ésszerû megoldáson törtem a fejem. Mit tehetnék? Istenem mi lesz most? Itt vagyok bezárva egy rothadó, dohos kis lyukba, mit csináljak? Herman próbált nyugtatni, de miután belátta hogy ezen próbálkozása teljesen reménytelen, inkább tárgyilagosan mérlegelve a lehetõségeket folytatta. A szellem megsemmisítése már engem is érintett. Azt mondta úgy gyõzhetõ le, ha a halott koponyáját porrá zúzzuk. Közel álltam az idegbajhoz. Mérgesen az ágynemût dobálva tajtékzottam, hogy a fenébe lehetne a sírját megtalálni egy árnyékléleknek amirõl semmit sem tudunk? Akár a föld alatt is lehet! Ekkor jutott eszembe egy aprócska furcsaság, hogy a szellemet csak én láttam a szobában, a húgom csak úgy keresztülszaladt rajta. Cellatársam jó kémikusként egy igen figyelemreméltó érvet hozott fel. Okfejtése valóban helyesnek bizonyult, bár ez teljes mértékben csak az ezután következõ órákban fog beigazolódni…
Tudva levõ – magyarázta – hogy az LSD hatásának lényege, hogy megbontja a mozgató és érzékelõ funkciók közti egyensúlyt. Kutatások szerint a szerotonin segít agyunknak megszûrni a szenzoros inputot, vagyis a különbözõ vizuális és érzelmi információkat. E nélkül elárasztaná az agyat a rengeteg információ! Az LSD minden bizonnyal a szerotonint tartalmazó neuronok felszínéhez kötõdik, akadályozva így a neuronokban lévõ szerotonin felszabadulását. Az árnyéklélek érzékelését szerinte a többi inputhoz hasonlóan szûrte ki ez az anyag.
Vagyis csak az látja aki megfelelõ mennyiségû vizuális információt kap. Mint én az utazásomkor!!
Ledöbbentett a tény, hogy világunkban létezhet egy ilyen lény, megfoghatatlan, láthatatlan. Az embereknek fogalmuk sincs róla miféle veszélyeket rejt a világ nem ismert tartománya, melyhez az út ezeken a tudományokon keresztül vezet. Pont azokon, amiktõl félnek, amelyeket elutasítanak. Ott a cellában persze nem ezen járt az eszem. Ezek a gondolatok most ötlöttek fel bennem, úgy mint amikor az utolsó percekben lepereg az egész élet.
Miközben Herman tovább magyarázott, belõlem egyre nagyobb félelem tört elõ a hallottak iszonyatától. Cellatársam nyilván észrevette rajtam hogy remegek, halkabban, lassaban folytatta. Suttogása összekeveredett a hullámzó rettegésemmel az õrület határára sodorva elmém. A rejtelmes zugokból újra elõbújt az árnyék, és hirtelen rámvillantotta a véreres szempárt. Ez teljesen lebénított…stroboszkóphoz hasonló reszketõ halo úszott köröttem, a közepén növekvõ sötétséggel és a két vöröslõ ponttal. Aztán fülemben hallottam a távoli hangot. Az érces visszhangot mely megjósolta a végzetem.
- Visszajön értünk! – kiáltottam fel és zihálva fordultam aggódó cellatársam felé. Következõ kérdésem rendesen meglepte. – Hogy lehet innen kijutni?
Nem vesztegetett sok idõt, rögvest felpattant korábbi ülõhelyérõl és levette cipõjét. Elõszedett belõle egy kis zacskót, ha jól láttam a bélésébe rejtette. Aztán elõkotort még egy doboz gyufát is.
- Ezzel kirobbantjuk innen magunkat! – mosolygott és meglengette a kis tasakot. Már a következõ lépésen járt az eszem miközben a rácsokhoz siettem. Kikémleltem és megnyugodva láttam, hogy sehol senki. Üres volt a folyosó. Visszafordultam cellatársam felé és azt vettem észre, hogy a szemközti falnál babrál valamit.
- Mit csinálsz? – kérdeztem suttogva.
- Amit megbeszéltünk. Kirobbantom a falat. – válaszolta egykedvûen.
- Én azt hittem a rácsot fogjuk! – értetlenkedtem még mindig suttogva.
- Onnan tovább nem jutnál. – mondta.
- És a fal túloldalán? Ott mi… - akadékoskodtam, de kérdésem azonnal válaszra talált.
- Külsõ fal! Fogd csak meg milyen hideg.
Bár a durranás nyilvánvalóan felriasztja az egész kócerájt, nem fogják azonnal tudni mi történt, így jó eséllyel juthatok el a következõ csomópontig képzeletbeli térképemen. Rövid idõ múlva Herman elkészült és szólt hogy emeljünk barikádot a rácsokhoz, testi épségünk védelméért. Neki is láttunk gyorsan. Az egyik sarokba állítottuk a két ágyat, egymásnak dõltve, alatta ketten épphogy elfértünk. A szennyes takarókkal bugyoláltuk be felsõ tesünket. Pfujj!! Micsoda hullabûz terjengett belõle. Elhelyezkedtünk végre mikor meghallottam a folyosó végi ajtó zárjának fémes kattanását! Az õrség ideért. Mi meg a barikádunk alatt nyomorgunk…Úristen!! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. Herman kézbe vette a gyufáját, tovább nem halogathatjuk. Ügyes kézmozdulattal elpöckölte a vékony szálat, ami a súrlódástól szikrát vetve meggyulladt a levegõben, és égve érte el a falon azon részét amelyet a porral meghintettünk. Lélegzetvételnyi szünet sem következett, felvillanó éles fény, hangos robbanás. Összerezzentünk a lökéshullám erejétõl, és a nyomában az asztalokra verõdõ törmelékesõtõl, majd a porfelleg mélyérõl kikászálódva a megnyílt rés felé támolyogtunk. Fülem tompán sípolt, semmi mást nem hallottam. Mikor kiértünk rohanni kezdtünk a hûvös gyengén megvilágított utcán. Nem hallottam ugyan, de biztos voltam benne, hogy a riasztó már üvöltött az épület falai között.
A detonáció erejétõl kábán szaladtunk a nyáresti utcákon át, mindig a világítatlan, homályos részeken haladva, a legkisebb feltûnést keltve. Az út meglehetõsen girbe-gurba volt, lábam alatt jókora kavicsok csikorogtak. Loholtunk tovább szó nélkül, fülemben továbbra is csak éles sípolást hallottam. Hamarosan egy elágazáshoz értünk. A széles út túloldalán egy HÉV megállót vettünk észre. Szerelvény nem volt a közelben. Gondolkodás nélkül átfutottunk – megkockáztatva ezzel a nyílt utcán való feltûnést. Épp a sínekhez értünk amikor erõs fény vágott az arcomba. Riadtan oldalra kaptam a fejem és tekintetem megakadt a közeledõ vonat fényszóróin. A pillanat törtrésze alatt félreugrottunk, elkerülve ezzel a nagy csattanást. Mikor a testünk szétkenõdött volna a mozdony elején. Az eséstõl bevágtam az alkarom, ami azóta is sajog…A sínpár mellett feküdtünk a hideg betonon, mikor a HÉV megállt. Az utasok az ablakból figyelték mozdulataink – talán részeg csöveseknek hihettek bennünket. Ekkor váratlan döntést hoztam. Felkeltem gyorsan és felkapaszkodtam a szerelvényre. Herman szintén megmozdult, ám odakiabáltam neki, hogy innen egyedül folytatom. Nagyon nehéz lesz ezután, és nem akarom belekeverni. Megköszöntem a segítségét és beljebb húzódtam. Jól jött volna valaki aki segít, de ez nem hétköznapi dolog. Annál sokkal veszélyesebb…nem is tudom mi fog történni, nem keverhetek bajba senkit – nyugtattam magam. A HÉV nekilódult, tekintetemmel értetlen szemeit fürkésztem, mígnem a vonat elkanyarodott és Herman eltûnt látószögembõl. Reméltem, okosan döntöttem, mindkettõnk érdekét szemügyre véve. Leültem az egyik ülésre és némán meredtem ki a mocskos ablaküveg mögött elsuhanó sötét utcákra. Akkor vettem csak észre, hogy tompán zúgó fülembõl patakokban ömlik a vér…
Megbámultak a HÉVen de nem mertek hozzám szólni. Pólóm egyik ujját téptem le és azt szorítottam a bal fülemhez. Kábán tartottam a vérmocskos szövetet és kibámultam a sötétségbe. Csak a végállomáson vettem észre, hogy szép lassan elfogytak mellõlem az emberek. Felpillantottam és meghökkentem az üresen tátongó vagon látványától. Az ajtók nyitva álltak, utat engedve az odakint elterülõ éjszakának. Idõközben elállt a vérzés, az utolsó cseppek arcomra száradtak. Hallásom kezdett visszatérni, hallk zörejek már átszûrõdtek sérült dobhártyámon. Tompán és sípolás kíséretében ugyan, de legalább nem lettem teljsen süket. Nem csak hallásom sínylette meg a robbantást. Fejem is fájt tõle, a jobb karom valamikor megüthettem a barikád alatt, mert iszonyatosan sajgott, a bal könyököm pedig lehorzsolódott mikor elvetõdtünk a HÉV elõl. De a lábamnak legalább nincs baja – gondoltam és felálltam az ülésrõl. A nyomasztó üresség és a hideg neonfény félelmetes emlékeket idézett bennem. Minél hamarabb el akartam tûnni onnan, és mikor indultam volna lekapcsolták a világítást. Lepelként borult rám a sötétség. Feszült idegekkel lépkedtem ki a kocsiból. A sípolás erõsödött a fülemben és olyan lett mintha visszhangozna az egész környéken. Pedig tudtam csak én hallom…és csak a balban…
Az állomás épülete felé botorkáltam, amerrõl világosság szûrõdött. Reméltem nem lesz ott senki, és találni fogok egy órát. Az enyémet az õrsön elvették és mióta Herman kirobbantotta a falat idõérzékem teljesen elvesztettem. Odaértem az épülethez, a váróteremben egy lélek sem tartózkodott. A csarnok közepén állt egy nagy tábla az indulási és érkezési idõpontokkal. Oldalt barna pasok sorakoztak. A bal kezem felé pedig a pénztárakat láttam. Lehúzott reluxákkal. Az óra ott lehet az ablakok fölött; nem láttam rá rendesen. Megpróbáltam benyomni a „tolni” feliratú ajtószárnyat, de nem engedett. Jobban szemügyre vettem mi is tarthatja, és sikeresen megtaláltam belül a láncot és a hozzá tartozó lakatot. Erõsnek tûnt. A berúgásról letettem, és mivel az üveglap résén sem fértem volna át, más bejárat után néztem. A váróterem padjai mögött széles üvegablak terpeszkedett. Hiába erõltettem megfáradt szemem, riasztóberendezést nem láttam. Ekkor fogtam egy nagy követ – az elsõt ami a kezembe került – és keményen nekivágtam. Szépen megrepedt az ütéstõl, de komolyabb baja nem lett. Bosszankodtam miatta egy sort, majd felkaptam egy nagyobb darabot. A negyedik próbálkozásra hangos csörömpöléssel beszakadt, és millió apró darabban hullott alá. Összerezzentem tõle és feszülten körbepillantottam. Szerencsémre senki sem volt a közelben. Mikor beléptem cipõm koppanásának visszhangja kis késéssel verõdött vissza a csarnok falairõl. Kísérteties borzongás volt látni a narancssárga fényben üresen terpeszkedõ várótermet. Elhessegettem elõbúvó félelmem és inkább hálát adtam az égnek, hogy senki sem került még az utamba. A legkisebb feltûnés mellett kívántam elérni a célom, senkinek sem lett volna kedvem magyarázkodni, fõleg nem a nyomomban járó rendõröknek nem, akik azóta már biztos megkezdték a keresésem. Végigsiettem a tiszta kõpadlón, és mikor elértem a táblát, odapillantottam a pénztárak fölötti órára. 21.43. Megnyugodtam az idõmet illetõen. Innen nem tart sokból elérni Dorina házát, ahol tervem szerint kapok majd egy extra erõs bélyeget! Ha jól számolom egy óra alatt kiteljesedik a hatása, tehát legkésõbb 23.00-kor be kell vennem a drogot. Egy órán belül hazaérek és…onnantól fogalmam sem volt mit csinálok majd. Megszakítottam a gondolatmenetem, ilyen dolgokon többet filózni már idõpocséklás. Az LSD hatását elõre úgysem tudom megjósolni, csupán reménykedhetek benne, hogy semmi baj nem lesz. A húgom miatt fõleg. Meg kell mentenem szegényt…meg kell mentenem attól a szellemtõl! A gonosz lélektõl mely nem ismer se szánalmat, se félelmet…egyetlen esélyem a szer mely láthatóvá teszi elõttem a mocskot.
Sietõs léptekkel hagytam magam mögött az üresen kongó impozáns csarnokot, enyhén megkönnyebbülve a kinti sötétben. Örültem neki, hogy a feketeségben kevésbé látszódom, és szemem sem zavarta már a narancsszínû fényár.
Végiggyalogoltam a Jókain. A sétány egyenesen a lakótelep széléhez vezetett, ahol elém tárult a nyári holdfényben úszó kertváros. Keskeny utcák – némelyikük csak földdel fedett volt – kisebb-nagyobb kertes házak alkották. A címet tudtam és nagyjából az irányt is. Csak meg kellett találnom. Elindultam a bal kezem felé esõ utcán. Sejtelmes kapualjak és kerítések szegélyezték utamat, a házak lehunyt szemû szörnyekként ültek az árnyak rengetegében. Furcsamód olyan érzésem támadt, mintha bármelyik pillanatban felébredne valamelyik. Próbáltam másra gondolni, de azon kaptam magam, hogy az utca közepén lépkedek az ezüstös holdfényt tükrözõ betonon, és félek közel menni a kerítésekhez, melyek mögött az árnyak rengetege burjánzik alaktalan formákat varázsolva a járdaszegélyre. Megnyugvás reményében nagyot szippantottam a földillatú nyáresti levegõbõl, és ezzel együtt nedves vízpára is megtöltötte tüdõmet. Halkan csobogó víz hangja szûrõdött jobbik fülembe. Elcsendesítettem a sípolást és tisztán kivehetõvé vált a víz csörgedezése. Félelmeimen túllépve lehúzódtam az útszéli növények tövéhez. Kicsit hallgatóztam – más neszek után fürkészve – aztán úgy tûnt a víz egyenletesen bugyog egy közeli kertben. Szomjas voltam. Egész nap éreztem a szárazságot. Szükségem volt vízre, és az idõmbe is belefért. Megkerültem a magas virágokat és egy vastag rácsos kerítéshez léptem. Testtartásom akár egy betörõé. Összehúztam magam ahogy csak tudtam, és óvatosan, hátam a rácsokhoz tapasztva oldalaztam a halk csobogás irányába. A vízpára mind jobban körülvett, finom illata szinte megõrjített. Nagyon közel van – gondoltam és belestem a rácsok között. Isteni manaként csillant meg a holdfényben a kibuggyanó víz. Egy ódon ház gondozott pázsitjának közepén csordogált a víz egy nyitva hagyott csapból, amire egy hosszú slagot erõsítettek. Nem voltam meggondolatlan még ebben a rettentõ szomjas állapotban sem. Szemügyre vettem a házat. Szobrokkal ékesített oromzata meglehetõsen ódon hatást kölcsönzött neki, és jobb szárnya is jellegzetesen gót stílusjegyeket õrzött. Falára kúszónövények másztak, de azokon is látszott – akárcsak a pázsiton – hogy gondozás alatt tartják. Az utcán szerencsémre senki sem járt. Belekapaszkodtam a nem túl magas kerítés tetejébe és átlendítettem magam. A pázsit szélére huppantam a túloldalon. Gyors pillantást vetettem jobbra, balra majd a víz felé szaladtam, ugyancsak a görnyedt testtartással. Számhoz emeltem a csövet és torkomba locsoltam a jéghideg folyadékot. Kis szünetet tartottam, hogy rendesen le is nyeljem a friss vizet, közben a csap felé tekintettem, nehogy valaki meglásson. Az imént kortyolt víz csaknem megfagyott bennem a rémülettõl! Egy férfialak állt a csapnál és épp elzárta azt. Érthetetlen módon nem világította meg a hold fénye! Egész teste fekete volt, mintha elnyelné a fényt. Az arca is sötétben rejtõzött, vagy az nem is volt neki…
Csak állt ott mereven és elzárta a csapot. Kezemben a slagból még folydogált a víz, ezért nem értettem mi történt. Csak hallucinálok? Vagy tényleg ott van? Hirtelen azonban elállt a vízfolyás, ijedtemben elhajítottam a csövet és kiáltozva szedtem a lábaim a kerítés felé. Testemen hidegrázás vett erõt…reszketõ karjaimmal nagy nehezen átevickéltem magam a túl oldalra, közben szívem hevesen vert, légzésem pedig zihálássá erõsödött.
**oldal**
Futottam ahogy csak bírtam, minél messzebb akartam kerülni a baljóslatú kerttõl és a sötét alaktól mely szinte rituálisan zárta el elõlem az élet forrását. Vissza kellett fognom magam. Beteges képzelgéseim nagyon megrémítettek, ám attól sokkalta jobban elõtört a félelmem, hogy olyan utcába kerültem amit még sohasem láttam azelõtt. Esztelen rohanásom addig vezetett, hogy eltévedtem az alvó szörnyek közt. A sarokra futottam és az olvashatatlanná roncsolódott táblát próbáltam kibetûzni. Nem jártam sikerrel. Átszaladtam az úton és ott már el tudtam olvasni az utca nevét. Galagonyás utca. Az meg mi a fene? Hol vagyok? Képzeletbeli térképemrõl hiányzott ez a név…nem tudtam betájolni magam. Késztetést éreztem a továbbhaladásra, nyomasztóan hatott rám a környezet. Az otromba házak udvara – melyekre fény alig vetült – kifejezetten kísérteties dzsungelként nõttek ki a kerítések vékony rácsai között. El kellett hagynom ezt a szörnyû helyet – gondoltam sürgetõen, csak épp azt nem tudtam merrefelé induljak. Ha jól emlékszem a vasútállomástól keleti irányban haladtam egy darabig. Talán a kertváros elején kicsit észak felé tértem el, de vissza sohasem fordultam. Lelki szemeim elõtt ott lebegett az alaprajz, mely szerint észak-keleti irányban leggyorsabban a Téglagyár úton keresztül lehet kijutni a kertvárosból. Nyilván a Galagonyás is arrafelé van. A keresett tömb pedig akkor dél-kelet felé. Jobbra kell indulnom. Ritkás közvilágítás mellett, szapora léptekkel haladtam az út szélén. Némelyik lakóház felõl furcsa zajok ütötték meg a fülem. Nem mertem nézelõdni sem, mert miután egy távoli hang felé kaptam a fejem, úgy tûnt egy árnyék suhant el a szemem sarkában. Ilyen és ehhez hasonló képzelgések persze mindenkivel megesnek aki a sötét utcákat rója, de ennek ellenére is inkább az utat figyeltem, és sokszor néztem az égre is, az egyre nagyobb számban elõkúszó fellegekre. Ismétlõdõ hangokat hallottam a házak közül. Lépteimet kísérteties zörejek kísérték, idegeim pattanásig feszültek. Ennek köszönhettem hogy idejében észleltem az utcába forduló autót. Az iménti elágazásból kanyarodott erre az útra. Halkan járó motorját alig hallottam, fényszórói árulták el igazán a jármûvet. Önkéntelenül hasravágódtam az elõttem ágaskodó bokrok közé. Lábaim gyors mozdulatokkal magam alá húztam és lélegzetvétel nélkül vártam mi fog történni. Ha szerencsém van a növényzet sikeresen elrejt majd a figyelõ szempárok elõl, amíg az autó tovahalad – reménykedtem. Ám arra is felkészültem ha netán kevés lenne, és más megoldás híján menekülnöm kéne. Balra a legközelebbi keresztezõdés felé fogok szaladni, és ott be a Hargitaira. Lecsendesítettem gondolataim is, mert az autó egyre közelebb ért. Nem a megszokott tempóban haladt. Lassan gurult elõre, a sofõrnek épphogy csak a pedálhoz ért a lába. Idegtépõ csiga lassúsággal gördült közelebb a jármû, és épp szembe került velem. „Rendõrség” – olvastam le az oldaláról. Feljebb emeltem a fejem hogy lássam, de ugyanazzal a mozdulattal vissza is húztam, mert az ablakából kilesõ reflektor csóvája fényesen megvillanó kardként hasított az éjszakába. Épp felettem siklott át a bozótoson. Zakatoló szívverésem szinte a torkomban éreztem. Az autó tovasiklott.
Még percekig maradtam mozdulatlan a hideg betonon. Csak aztán emelkedtem fel óvatosan. Körülkémleltem, majd kimért léptekkel indultam tovább. A keresztezõdésnél a kocsi balra fordult a liget felé, nekem pedig délre kellett mennem az ellenkezõ irányba. Ez valamelyest enyhítette feszültségem, bár nem tudhattam hány autó cirkál még a városrészen. Fogalmam sem volt róla mekkora méreteket ölthetett az utánam indított hajtóvadászat. Ez azonban – hogy itt már keresnek – világosan mutatja semmi jóra sem számíthatok. Vagy pontosan tudják merre mentem, vagy egy jól kigondolt terv szerint cselekszenek…
Akadálytalanul, szapora léptekkel folytattam utam, mígnem elértem a ferencesek ormótlan templomát. Keresztülvágtam az építmény elõtt elterülõ kerten, amelyet angyalokat ábrázoló szobrok és elszórtan fenyõfák szegélyeztek. A holdvilágban a vaskos, zömök kõépület mint egy havasalföldi kísértetkastély emelkedett az égnek. Tetején a rozsdamarta kereszt pedig dicsõ jelkép módjára nyújtózott fel az enyészõ elmúlás elõl, ami a templom tövét rágta, málladozó, bûzös nyomokat hagyva maga után a sötétben. Az itt kezdõdõ Malomárok utcán siettem tovább. Egy keresztezõdésre vártam, mert az ezzel párhuzamos útra kellett rátérnem a helyes irányhoz. Gyors és elõvigyázatos léptekkel haladtam a gyéren kivilágított utcában. Kissé ziháltam a kimerültségtõl. Tagjaim néha görcsbe rándultak az út során. Kiérve a holdfénnyel elárasztott keresztutcára ismét megmagyarázhatatlan rettegés járta át zsigereimet. Távoli nyöszörgõ hangot fújt felém a szél, mely mintha erõsödött volna indulásom óta. Az eget ébenfekete fellegek rajzották be, és távolról mintha dörgést lehetett volna hallani. Mint amikor a vihar egyre közelebb ér…Egy teremtett lelket sem láttam az utcában. Tíz körül járhatott az idõ, de furcsamód már mindenki visszahúzódott. És a lámpák sem égtek. A házak lakatlannak tûntek, ami képtelenség volt, hiszen nappal jártam már erre, és akkor bizony laktak bennük.
Kicsit elméláztam és az egész testemen átfutó remegéshullám hatalmába kerített. Egy közeli zörej térített észhez. Újra összekaptam magam, lankadó figyelmem újra élesítettem és tovasiettem az úton. Hamarosan befordultam a keresett utcán és tudtam, innentõl még két sarok és meg is érkezem Dorina házához. Évfolyamtársak vagyunk a KÖZGÁZ Bölcsészettudományi Karán. Kedves lány, sokat beszélgettem vele az utóbbi idõben. Kapcsolatunk igen egyedi módon alakult. Egy éjszakai szórakozóhelyen futottunk össze. Mindketten beszívott állapotban, de megismertük egymást. Elvoltunk egész este – nem emlékszem minden pillanatra, sõt órák kiestek arról a nevezetes buliról, de reggel találkoztunk újra. Egy közös barátunknál ébredtünk. Sokáig tetszett a csaj, ám végül letettem róla. Nem jöttem be neki. Jó barátok maradtunk. Ez volt a lényeg. Mivel bulizós fajta, kicsit izgultam amiatt, hogy otthon találom e. Szükségem volt rá. Kellett az LSD. Tõle mindig kaphattam ha épp ahhoz volt kedvem. A következõ keresztutca után 3 házzal. Az lesz az övé. Hideg fuvallat söpört végig mellettem, beleborzongtam és tempót váltva lassabban haladtam tovább. A házakat figyeltem amikor a következõ sarkon mindent átszelõ fénycsóva jelent meg. A rendõrautó! Hasra akartam vágódni, de nem tettem. A járdán egy árva kóró sem volt. Kapkodtam a fejem mindenfelé. A kocsifelhajtó melletti szemetes tûnt az egyetlen használható fedezéknek. Feltéptem a kuka fedelét és kikaptam pár bûzös csomagot a tetejérõl. Többre nem volt idõm. Pillanatok alatt benne teremtem, valósággal rám ugrott és körülvett a fojtogató szag, nagy levegõt vettem belõle és alábuktam. Próbáltam minél mélyebbre ásni magam a mocskos, okádékbûzös hulladékba, nehogy észrevegynek üldözõim. Mozdulatlanul kibírtam míg csendesen zúgó kocsijukkal továbbgördültek és befordultak a keresztezõdésben. Csak utána törtem elõ a szennyesbõl, egyszerre öklendeztem és kapkodtam levegõért. Egy árnyas fa alatt törölgettem ruháimról az ételmaradékokat, több-kevesebb sikerrel.
- Bassza meg! – kiáltottam el magam. Felhagytam a tisztálkodás gondolatával is, ha idõben vagyok és Dorina otthon van, ott majd megmosdom. Ha nem akkor megette a fene! Ó…hogy féltem hogy nem lesz otthon…Alig 30 méter után megpillantottam a keresett házat.
Az éjszakai homályban is a legszembetûnõbb épület volt. Sokban különbözött az eddig látottaktól, sítulának meghatározásához több idõre lett volna szükség, egy hosszú pillantást követõen csupán annyit állapítottam meg, hogy modern. Aztán benyitottam. Jól sejtettem, a külsõ kapu sosincs nála zárva. De ez még nem jelentette, hogy otthon van. Ahogy közeledtema bejárathoz ütemes dübörgésre lettem figyelmes. Önkéntelenül cselekedtem, odaléptem az ajtóhoz és csengetés nélkül beléptem. Odabent félhomály uralkodott. Tömény illatfelhõ csapta meg az arcom, és körbepillantva úgy tûnt vágni lehet a füstöt. Egy kis asztali lámpa állt a jobb oldali szekrényen, fénye erõlködve próbált áthatolni a piszkos levegõn. Csípte a szemem, hunyorogni kényszerültem. Csak kis levegõt vettem, a nagyobb szippantás nélkül is tudtam mi az. Tetra-hidro-cannabibin. A lámpa alatt két alakot láttam, de a túloldali ágyon is többen feküdtek. Nem voltam benne biztos, de mintha az ágy mögött is hevert volna valaki. A hangfalak a szoba végében kaptak helyet. Az elõszoba sötéten futott egy ajtóig, amit résnyire hajtottak be. Mögüle fény szûrõdött. A kábult embereket figyelve haladtam át a nappalin. Lépteimre a füst szertefoszlott, de utánam újra betöltötte a teret. Az alakok úgy néztek ki mint a szélben hajlongó fûszálak. Hangjukat elmosta a zene, ami a tömény illattengerrel együtt engem is megszédített kissé. A sötét folyosón is átvágtam. A résnyire hajtott ajtó mögül felszabadult beszélgetés hangjait hallottam. Valaki felnevetett. Olyan volt mint Dorina hangja. Akárcsak a fõbejáraton, ide is szó nélkül bementem. Egy asztal körül ülve beszélgettek négyen. Köztük volt Dori is. Õ nem ült, hanem az egyik lány mögött ácsorgott. Mikor észrevett csodálkozó pillantást vetett felém.
- Nahát! Rajmund! Hogy kerülsz ide? – hangja nagyon furán csengett. A többiek körülöttünk nem is foglalkoztak velem tovább egy kíváncsi pillantásnál. Biztos arra sem emlékeztek kiket hívtak meg erre bulira. Dorina kiment mellettem az ajtón. Kis késéssel én is követtem. Végigment az elõszobán, közben mosolyogva hátrapillantott a válla felett. A nagyszobába érve táncolni kezdett, és így ugrándozott fel a balra található lépcsõsoron. Követtem a sötétben és odafent megijedtem mert valami a lábamhoz ért. Egy srác a drága selyemszõnyegen feküdt. Csípõs bûz lengte körül. Dorina a hátsó ajtóig táncolt és nevetgélt, majd kezét kinyújtva felkattintott egy kapcsolót. Világosság vetült a folyosóra. Lenéztem és láttam ahogy a szerencsétlen a saját hányásában fetreng.
- Jézusom! – szisszentem fel. Azonnal cselekedtem. Letérdeltem és az oldalára fordítottam. Szóltam Dorinak hogy segítsen, de nem tette. Odaszaladt hozzám és a szobája felé húzott. Tiltakoztam, majd miután láttam, hogy reménytelen, nem érti amit mondok, rárivalltam:
- Menj a szobádba!! Ott várj meg! Világos!? – szúrós pillantást küldött felém, úgy nézett mint magára az ördögre. Aztán feledve az iménti közjátékot újra nevetgélve, táncolva elillant. Az amfetamin már dolgozott benne keményen. Ó…de rühellem az ilyesmit! Én is az élvezõk közé tartozom gyakorlatilag, és emiatt utálom magam! Az ott látottaktól pedig csak még jobban elundorodtam. Mire jó ez az egész? Felsegítettem a földrõl a fiút és kivittem a fürdõhelyiségbe. Lehúztam róla a hányásától bûzölgõ ruháit és a kádba fektettem. El kellett volna a segítség, de a narkósok közül aligha tudott volna bárki is tenni valami hasznosat. A víztõl a srác magához tért, de nem tudott mozdulni sem. Otthagytam azzal, hogy máris visszajövök. Kezet mostam mielõtt elhagytam volna fürdõt. A folyosón lázasan nézelõdtem, és sikeresen találtam egy faliórát néhány családi fotó fölé akasztva. 22.31. Volt még fél órám. Beszóltam Dorinának hogy egy perc és itt vagyok, aztán visszamentem a fürdõszobába és rendbe tettem a fiút. Az egyik vendégszobában fektettem le. A hideg rázta és izzadt. Átnedvesedett a takaró is, így még egy plédet terítettem rá. Miért jó ez? – suttogtam a remegõ srác fölött, majd lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtót és átmentem Dorinához. Gyertyafény fogadott és megint valami volt a levegõben, de nem füvet éreztem. Inkább valami parfüm lehetett. A franciaágyra pillantottam és meglepõdésemnek hangot is adtam:
- Az elõbb mintha több ruha lett volna rajtad! – Rákövetkezõ pillantásától szinte elolvadtam. Olyan kihívó volt, olyan csábos…és akkor felém indult. Nem tudom mi ütött belém. Talán az illatok, a fények, de így visszagondolva úgy hiszem minden közrejátszott egyszerre…lassú mozdulatokkal közeledett felém…Alkalmam nyílt jobban szemügyre venni…Mintha egy varázsló pálcája idézte volna elõ, alakjának csinos kontúrja úgy csillant meg a gyertyafényben. Arca lágy, olajbarna volt, barna ékes szemei fölött vékony, kellemesen ívelõ szemöldöke futott. Tökéletes arányú orra volt, akárcsak alatta az ajkai. Dús fekete haja a válláig ért…Szorosan elém állt. Teste forró volt. Éreztem ahogy csípõje közelebb és közelebb ringott az ágyékomhoz. Nem tudtam betelni a csábító test látványától…Dorina vágytól remegve karolta át a nyakam. Kezemmel meg akartam simítani, ám az utolsó pillanatban mégis elkaptam a kezem. Félrehúzódtam elõle…
- Elég! – kiáltottam inkább magamnak mintsem neki. Speed hatása alatt volt, nekem meg ilyenekre nem volt idõm. Kérni akartam a bélyeget, de nem volt rá szükség. Az íróasztal felsõ fiókja nyitva állt, benne a legkülönfélébb drogokkal. Kivettem két bélyeget, zsebre vágtam és szó nélkül magára hagytam. A folyosón az órára néztem; volt még hét percem. Addig megnéztem a fiút, és megnyugodva láttam, hogy elaludt. Csendesen behúztam az ajtót és alászálltam a dübörgõ füstfelhõbe.
Az utolsó percekben a nappali közepén álltam és fejemet hátraszegve imádkoztam. Sosem hittem Istenben, nem voltam vallásos. Arra pedig fogadni sem mertem volna, hogy egyszer fohászkodni fogok az Úrhoz, hogy adjon erõt, adjon kitartást szembeszállni azzal a pokolbéli gonosszal mely nem ad nyugvást nekünk és gonosz elszántsággal akarja bitorolni életünk. Imádság nem jutott eszembe, így hétköznapi nyelven kérleltem…könyörögtem! Így utólag meglepõnek tûnik a hirtelen változás kedélyállapotomat illetõen. Szerencsére hallgattam az észérvekre. Nem mintha értelmes dolog lenne betépve küzdeni egy szellemmel, de ha már így alakul miért álljak oda lelkileg romokban? Egyik pillanatban még fohászkodtam, a következõben pedig a gomolygó füstfelhõ közepén, a halovány fényben állva szívtam magamba a zene lüktetõ áradását. Egy éles hang pittyegett veszettül, alatta pedig velõt rázó, mély basszus zakatolt. Úgy éreztem belém ivódik az energia…furcsán hangzik, de 23.00-kor újult erõvel, harci lázban égve vettem be az LSD-t. Sarkon fordultam és kisiettem a házból. Bezártam magam mögött az ajtót. Abban a pillanatban tompult a zaj és a levegõ is egész más volt. Mély lélegzetet vettem és rápillantottam a karórámra, melyet az alvó sráctól nyúltam le; majd visszaadom neki ha megérem a hajnalt…
Mielõtt kiléphettem volna az utcára, a bejárati ajtó jellegzetes nyikordulására lettem figyelmes. Dorina szaladt oda hozzám. Izgatott, örömteli arcán észrevettem valami mást is – olyan érzelmeket, melyeket nem az amfetamin kovácsolt. Aggódó pillantással, de közben mosolyogva szólt hozzám:
- Nem tudom hova mész mit csinálsz!! Csak azt kérem…csupán annyit…hogy vigyázz magadra! – nyomott egy puszit az arcomra, majd a hûvös széltõl dideregve visszaszaladt a házba. Némán néztem utána hosszú másodpercekig, gondolataim messze szárnyaltak. Aztán sóhajtva vettem tudomásul az elõttem álló problémát és nagy léptekkel indultam meg a városközpont irányába…
Bõ húsz perc alatt magam mögött hagytam a kertvárost. Ahogy kiértem onnan máris elillant a rám nehezedõ nyomasztó érzés. Nem tudnám megmagyarázni félelmem eredetét, de a számtalan kertesház között cikázó kusza utcák labirintusa bizonyosan közrejátszott. Az üresség is rémisztõ volt, csakúgy mint az ódon házakat körüllengõ atmoszféra. Fél óra elteltével a lakóházak teljesen elmaradoztak már, hosszú lapos betonegyüttesek fölé gyárcsarnokok magasodtak. Egy sínpár mentén indultam egyre beljebb a telephelyre, melyet nem vett körbe kerítés, rácsok nélkül szabadon járható volt. Mehettem volna a teniszpálya felõli oldalon is, de a szabadabb mozgástér jobban vonzott. 360 fokban minden jól belátható a hold fényében. Legalábbis erre számítottam. Jól tudja mindenki, hogy még a legprecízebb elgondolásba is gyakran hiba csúszhat…
Tovább mentem. Nem vagyok benne biztos hogy valóban hallani véltem a hangot ott a rozsdás sínek közt, de nagyon megijedtem. Mintha egy mozdony fütyült volna közvetlenül mögöttem. Megpördültem, de csak a telepbejárat ködös körvonalait láttam haloványan, ahol a sínek a semmibe vesztek. Hiába erõltettem a szemem nem mozdult semmi. A füttyszót kivéve, ami hirtelen a jobb oldalamról érkezett felém. Ijedten néztem arra, de ott sem láttam közeledõ szerelvényt. A többi irányba már nem is fordultam, inkább behunytam a szemem. A kísérteties sípolás visszhangja körbejárt körülöttem vagy háromszor, mígnem végleg elhalkult. Jól felhúzta az idegeim, ezek után már nem örültem annyira a jól belátható térnek, inkább haladtam volna tovább a házfal mentén. A sín a telep közepénél elkanyarodott a bal kezem felé esõ gyárépület felé. A kavicsos útról letérve poros, törmelékes földön lépkedve mentem tovább. Néhol szétszórt homok borította a talajt, néha pedig szürkés vasreszeléken tapostam.
Lépteim nyomában mintha egy másik ember lépéseit is hallottam volna. Szinte visszhangként jött; csak nem értettem mi okozza. Bal fülem már csak gyengén sípolt, így tisztán kivehetõ volt. Egyszer csak megálltam. Páni félelem lett úrrá rajtam mikor tudatosult bennem, hogy a hang nem szûnt meg…követõm tovább lépkedett mögöttem. Megperdültem és kezem a magasba lendítettem, hogy ha elég közel van már, én támadhassak elõször. Csalódnom kellett. Senki sem volt mögöttem. Kalimpáló szívem lassan megnyugodott. A gyártelep vége ködbe borult, a magas csarnokot is alig tudtam kivenni a mindent elnyelõ piszkos szürkeségben. A Hold fénye bizonytalanná vált, udvarába sötét felhõfoszlányok kúsztak, mintegy jelezve a baljós vihart…mely hamarosan elmémben is jelentkezik majd. Szemem sarkában árnyak jelentek meg, de eleinte uralkodtam magamon annyira, hogy tudjam nem valóság, csak az anyag hatása kezdõdött el. Már nagyon közel jártam a házunkhoz, mikor gyermeksírást hallottam. Elõször azt hittem az egyik házból szûrõdik ki egy csecsemõ bömbölése, de sajnálattal vettem észre, hogy a hang nem egy helyrõl jön. Mikor befordultam a Kossuth utcára elhallgatott egy kicsit, ám a lépcsõhöz érve újra hallani véltem.
Így jutottam el ide, és most itt ülök, ahogyan azt az írásom elején mondtam…vagy nem tudom leírtam-e…Itt gubbasztok az esõben…zuhog rendesen…inkább bemegyek a házba. Jaj ne! A sírás, a gyermek aki odaát áll a túloldalon! Ha becsukom az ajtót nem jöhet be…Óra…kell lenni nálam egy órának. Az ajtónál jobban látom…23.59…Istenkém!! Könyörgöm ha hallasz! Segíts bárhol is legyél! Félek…nagyon félek! Abba kell hagynom…indulok! Apa, anya, tudjátok hogy szeretlek titeket, megyek és segítek a húgomnak. Bassza meg…tovább nem írok, letelik az idõm…fél per…
Meredek lépcsõsor terpeszkedett elõttem. Bizonytalan léptekkel indultam el rajta, de az elsõ pár méter után már kettessével vettem a fokokat. Már szinte rohantam a koszos, roskatag lépcsõn, mely a málladozó fal tövében futott egyre feljebb és feljebb. Sejtelmesen elsuhanó árnyak már egyáltalán nem zavartak a haladásban, az épület falai közé mintha nem jöhettek volna be, mint a vámpír aki nem léphet a hátba míg be nem hívják. Nem tudom hányadikon járhattam amikor annyira melegem lett, hogy megállni kényszerültem. Izzadságban fürödtem és mindenem viszketett már tõle. Émelygés öntötte el a fejem, akár a hideg veríték a ruhámat. Megszédültem a hirtelen jött forróságtól, mely addigra már olyan elviselhetetlen mértékeket öltött körülöttem, hogy szinte bõrömön éreztem a levegõ minden apró molekuláját és a nyomukban szublimáló izzadságcseppeket, melyek száradása után csak még újabbak jelentek meg testem egészén. Kapaszkodót keresve nekitámaszkodtam a párás folyosóablaknak. Szédülést már nem éreztem annyira, helyét furcsa ingerek vették át. Nem is tudom, olyan leírhatatlan amit éreztem. Egy enyhe remegéshullámot követõen valamiféle radiálisan mozgó halu jelent meg. A lépcsõsor közepe felé irányuló tekintetem elõtt fénypontok bújtak elõ mindenhonnan. Halvány pasztellszínekben jelentek meg az összefirkált falon és a lépcsõ táján. Kinézetük taszító mivolta szorongást ébresztett bennem. Elkaptam onnan a pillantásom, de ahogy elfordultam a legközelebbi falon ismét kibuggyantak itt-ott. Sárgában, vörösben pompáztak a levegõ hõfokát utánozva. Egyre jobban viszketett mindenem, szemembe folyt a veríték és félelmem is nõtt a forróságtól. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy alig kapok levegõt. Feltûnt egy furcsaság is…az ablak amire támaszkodtam, teljesen hideg volt! A ház levegõjét mozdulatlannak éreztem, és hiába voltam cipõben, mintha a padlóból és a falakból is hõ áradt volna. Megmagyarázhatatlan volt! Rossz benyomásaim hatására a színes pöttyök vörösben izzottak! Húgom képe villant át az agyamon és már indultam is tovább a felfelé vezetõ lépcsõn, egyre mélyebben elveszve képzeletem kivetüléseiben…
**oldal**
Nem tudom hány emeletet hagytam magam mögött mikor megtorpantam. Hirtelen a lakásomban találtam magam! A végtelennek tûnõ sötét elõszobában voltam!! Elkiáltottam magam ijedtemben. Hangom visszhangozva száguldott végig a megnyúlt folyosón. Hogy kerültem oda? Az elõbb még a lépcsõházban futkostam…Úgy éreztem menten megõrülök! Abban a pillanatban közel sodródtam a megbomlottság határához…Jobb ötlet híján rohanni kezdtem a kísérteties folyosón, cipõm éles koppanásai mintha mögülem érkeztek volna. Olyan furcsa volt…De az még jobban aggasztott, hogy nem is látszott, hogy haladtam volna akár egy rohadt métert is abban a tetves folyosóban! Minden ugyanolyan volt…Mi lesz ha sosem érek a végére? Hol vagyok? Parás gondolataim hirtelen mint a filmszakadás értek véget! A fejemmel nekiszaladtam valami hideg, átnedvesedett falnak. Szempillantás alatt változott vissza minden az eredeti külsejére, én pedig ráeszméltem, hogy a lépcsõházban vagyok. Az ablak elõtt állok és a fejem fogom, kibillenve a hallucinációból. Megértettem, hogy csupán a képzeletem csapott be. Ugyanott vagyok…Sárgás zöldes fénypontok cikáztak át elõttem, de ügyet sem vetve rájuk megfordultam és kissé tántorogva ugyan, de elindultam a következõ emelet felé. Idegrendszerem pattanásig feszült már…Jaj…istenem…nyöszörgést hallottam…szinte hidegzuhanyként ért a nyögõ hang amit a lift felõli sötét sarokból véltem hallani. Gyomrom beleremegett, szívem fel-le kalimpált, izzadságom az arcomon keresztül csurgott a felsõmre. Újabb hang nem érkezett a homályos elõtérbõl. Hosszú percekig néma csöndben álltam, és mindössze ziháló légzésem hallgattam. Ekkor azonban feltûnt valami. Befogtam a szám, és így jobban elcsendesedve halk neszre figyeltem fel. Csöpp. Csöpp. Földre csöppenõ vízcseppek. Nem volt nálam zseblámpa, ennek hiányában az ablakon beszûrõdõ gyenge világosságban tapogatózva léptem közelebb a hang forrásához. Kirázott a hideg. A sejtelmes csöpögés épp elõttem volt…mintha láttam volna megcsillanni földön összegyûlt tócsát. A falra néztem. Kopott csöveket láttam, úgy véltem valamelyik rozzant vezeték ereszt. Ha így van akkor abból víz folyik! De kortyolnék egyet…vagy…vagy legalább az arcomat felfrissíteném! –gondoltam. Ösztönösen cselekedve kitartottam a kezem a folydogáló víz alá. Megdöbbentem a tenyeremre hulló meleg vízcseppektõl. Bizonyára a fûtõcsövek egyike volt ilyen rossz állapotban. Meg mosom az arcom – döntöttem el. Amint egy maroknyi víz összegyûlt a kezemben közelebb hajoltam és a fejemre locsoltam. Végigfolyt rajtam a homlokomtól egészen az államig….Istenem!! Bárcsak sose nyaltam volna meg a számhoz érõ meleg nedvet! Sós ízét még most is, ebben a percben is a számban érzem, és beleborzongok, gyomrom újra összerándul, mint akkor, ott a lépcsõházban…Kézfejemmel letöröltem a sötétben is jól láthatóan vöröslõ folyadékot. Vérben ázott arccal pillantottam a csõ tetejére, ahová egy levágott kar volt akasztva…ebbõl csöpögött a meleg vér…amit…jahhjj…amit az arcomra öntöttem! Teljesen megvadultam tõle! Hátraugrottam a rémülettõl és kiabálva, üvöltözve rohantam le a lépcsõn…aztán fel. Összevissza rohangásztam, mindenütt levágott karokat láttam, volt egy a korláton, egy a plafonon, egy pedig utamat szegve feküdt a lépcsõsor aljában. Tipródtam a félelem markában, segítségért kiabáltam, majd mikor aztán a tehetetlenség lohasztotta indulataim, leroskadtam az egyik radiátor elé, az arcomat a kezembe temetve zokogás tört rám! Hosszú percekig sírhattam, bár fogalmam sincs…az idõ megszûnt létezni köröttem. Ömlöttek a könnyeim, szívem motorként pumpált, testem remegett, mikor éles sikoltás hasította át a drog által felépített álomvilágom. Kicsinyét védelmezõ tigrishez hasonlíthattam mikor talpra szökkentem és minden mást feledve rohanni kezdtem a sikoltál irányába. Feltépve a folyosóajtót végigszaladtam a nyitott átjárón. Apró szemû esõcseppek függönyén keresztül futottam, majd a végében egy erõteljes mozdulattal mint egy állat berúgtam a bejárati ajtóm és beugrottam az elõszobába. Újabb sikoltál nyilalt a fülembe, de nem hagytam idõt rá hogy megrémüljek! Lesz ami lesz, beronottam a nagyszobába, és a látvány ami ott szemem elé került…minden épeszû embert az õrület egyenes útjára vezetett volna. Az ablak elõtt lebegett a szellem, piszkos szürkeségben, vicsorgó pofával, láb nélkül. Ködfoszlányként tekergõ karjában megpillantottam Petrát. A nyakánál fogva szorongatta! Szegénykém…megfolytja…rá akartam vetni magam, segíteni neki…istenem…de ott elõttük térdelt a szõnyegen az ápolónõ akire Petrát bízták. Ott térdelt teljesen meztelenül!! Fej nélkül, felvágott hassal. Belei húsmaszlagként omlottak a padlóra. Lilára hûlt teste körül levágott kezek repkedtek, zöld fényben derengve…nyakából patakzó vére pedig cipõm köré gyûlt…és mindenen átható bûz lengte körül. Gyomrom görcsbe rándult ahogy ez a förtelmes orrfacsaró szag elérte az orrom. Oldalra fordultam és kiokádtam a tartalmát. Ruhámba töröltem izzadt arcom majd elkerülve a szerencsétlenül járt nõ látványát a szellem felé indultam, aki azonban sejtette hogy nem fogom annyiban hagyni tettét. Kihívóan vicsorgott és gurgulázó hangot hallatva az ablak felé hátrált.
- Jó mulatást! Hááhéááhááhá…. – nevetett oly harsányan, olyan mély szubtónussal, hogy éreztem a színes levegõ remegését magam körül. A következõ másodpercben fékevesztett tempóval kiszakította a mögötte terpeszkedõ ablakot, én pedig csupán sápadt tekintetemmel követhettem röptét a csillagok felé, majd ahogy félkörívet leírva alábukott a szemközti ház mögött. Még szinte ugyanezekben a pillanatokban, cinóbervörösen villanó hullám gördült végig a falakon, nyomában millió apró üvegszemcse szállt ki az esõbe. Csöröpölésük visszhangja õrjítõen csilingelt fülemben. Dühöt szított eme láthatatlan zaj, és felfokozott lelkiállapotomban csak még egy lökést adott a lehetetlenhez.
- Utánamegyek!! – kiáltottam elszántan, mintegy megerõsítést adva magamnak az elhatározásról. Felkapaszkodtam az ablakba és remegõ térddel lassan felegyenesedtem. Én miért ne tunék repülni meg se kottyan! Csak kitartom kezeim mint szárnyait a madár…menni fog! Az alattam elnyúló mélység ködbe veszett, zölden pulzáló ködbe…csak kilépek és repülök mint ahogy a szellem is tette! Pihekönnyûnek éreztem a testem, majd egy termik alám kap és minden más a suhanó szélre bízva…meg tudom csinálni! Viszolygásom megszûnt teljesen, felszabadult a lelkem…leléptem a párkányról…
Mielõtt végleg elnyelt volna a mélység, mielõtt õrült hagymázas képzelgésem közepette lezuhantam volna az esõ áztatta hideg betonra…egy kéz ragadta meg a pólóm. Attól féltem a levágott karok csapdájába kerültem, utolértek és rámugrottak…véresen…Pólóm nem bírja sokáig, két varrás foszlik és elszakad, de nem menekültem! Még azelõtt visszarángattak a párkányon! A karok…de nem csak karok voltak. Nem is tudtam hol vagyok. Kiabálni kezdett velem. Herman volt az. Igen, õ húzott vissza a halál torkából. Istenem majdnem leugrottam!
- Ha nem láttam volna a hullákat, azt hinném megõrültél…. – magyarázta Herman
Alig hittem el hogy tényleg õ az. Nem is igazán értettem mi folyik körülöttem. Ugyanott jártam ahol õ, de teljesen másképp…Színes csíkok tekergõztek a fejem körül, mellettem árnyak tomboltak. Herman hangját hallottam, de nem értettem belõle semmit….elmosódott fényjáték tánca cikázott mindenfelé az éterben. Autóban ültünk…õ tudta hol a démon, tudta merre keressük Petrát. Ezen sorok bizonyára igencsak zavarosak lehetnek Önök számára, õszintén szólva ezek engem is megrémítenek. Csupán érzések, és azokhoz hasonlóan megfoghatatlan látomások emlékei maradtak meg elmémben ezekrõl a percekrõl. Kicsit lassítok a tempón, és megpróbálom mindenki számára érthetõen leírni az események eme borzalmas láncolatát, és nem feledkezem meg arról sem, hogy mindezt én hogyan éltem meg…tehát miután majdnem kiugrottam 10 emelet magasságból, Herman levitt és a kocsijába ültetett.
- A temetõ!! – kiáltotta – Nincs jobb ötletem! Na és neked? – kérdezte tõlem, de válaszra nem várt – jól gondolta, hogy azt úgysem kap – elfordította a kulcsot és a gázra taposott.
Hosszúnak tûnt az út, sokáig zötykölõdtünk az esõs mellékutakon, nagy szerencsének könyvelhettük el, hogy még nem ázott fel annyira a sár. Mire odaértünk, a színek halványultak valamelyest, az amorf jelenések is eltûnedeztek, nem volt ott más csak ezernyi hulla…és mind a föld alá temetve!
A halotti világ puszta közelségének iszonyata felszabadította minden olyan belsõ félelmem, melyre addig még csak véletlenül sem gondoltam. A temetõ vérben ázott, rothadó pokolként terült el a kerítés túloldalán. Az esõ fellazította agyagos földjét, de friss illatába az elmúlás enyészõ bûze keveredett. A sûrû vízfátyol néhány métert követõen mindent a homály rabságába taszított. Nem lehetett átlátni a rozsdás kerítés vonalán, melynek ázott, nedves tövében mezítlen testû giliszták bújtak elõ, megízlelve a hideg vízcseppeket.
Az autót is verte rendesen a zuhogó esõ. Látomásaim nem szûntek meg, inkább csak még iszonyatosabbak lettek…hol zöld, hol sárga színben láttam a bepárázott szélvédõt. Herman beszélt hozzám…de nem hallottam jól. Amennyit láttam és illuminált ésszel képes voltam felfogni, az elég volt arra hogy megértsem milyen terv alapján próbáljuk meg véghezvinni a lehetetlent. Én látom a szellemet, Hermannál pedig van fegyver. Egyszerûnek hangzik, de sokkal nagyobb szarban voltunk, mint amilyet most el tudnak képzelni! Talán ha rögvest visszafordulunk megússzuk…Akkor lett volna remény. De a húgomnak esélyt sem adtunk volna. Ha meg sem próbáljuk kiszabadítani, lelkiismeretünk vit volna a halálba…Herman kiszállt. A bepárásodott szélvédõ csak rátett egy lapáttal amúgy is gyenge látásomra. A fényszóró csóvájában – mely milliónyi alázúduló esõcseppet csillantott meg maga elõtt – úgy tûnt Herman a kapuhoz rohan és megpróbálja kinyitni azt. A rozsdás vastömeg azonban nem engedett. Jókora lakat lógott a közepére erõsítve.
Ami ezután következett szinte leírhatatlan. Soha senkinek nem kívánom azt ami velem történt, ami bennem lezajlott! Mintha haldokoltam volna, úgy lebegtem két világ között, hol az anyagi valóságban menekültem, hol pedig szürreális álmokban lépkedtem. Ami közös volt mindkettõben, hogy borzalmasan rémisztõek voltak, ez vezetet jelen állapotomhoz, addig hogy itt ülök, és késsel a kezemben a megfelelõ pillanatra várok…amikor elég erõs leszek ahhoz, hogy kiolthassam saját életem! Félek magamtól! Az imént azon kaptam magam, hogy vérben forgó tekintettel meredek Petrára. Bámultam õt, közben nyálam összefutott a számban. Dühöt éreztem, ki akartam tépni belõle az életet, õ tehet mindenrõl…és a teste…Jéézusom!! Neeem!! Váltam volna inkább a szellem martalékává. Emésztett volna el inkább a túlsó oldal! Ragadott volna el a sötétség…de nem tette… megbomlott elmével de túléltem. Agyam felett még én uralkodom…de meddig? És mi lesz utána? Mi lesz mikor majd szakadt énem másik fele követel részt magának? Rosszat fog tenni…gonosznak tûnik. Halálra rémültem magamtól ahogy ráébredtem mit csinálok. Ott álltam felette…õt akartam! De nem fog megtörténni, nem hagyom! Mielõtt a gonosz elhatalmasodhatna megfáradt elmémen végzek magammal!
A kapu a temetõnél…nem nyílt. Herman visszajött a szüntelenül zuhogó színes esõben, és kirángatott a kocsiból. Mentem volna magam is, de csak a szándék volt meg bennem, alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ. Átmásztunk a magas kerítésen és belevesztünk a poklot borító ködburokba. Sírkövek közt haladtunk egy pislákoló elemlámpa gyenge fényénél. Sötétszürke keresztek és faragások voltak mindenfelé amerre a szem ellátott. Néma csöndben meneteltünk…bár én hallottam õket! A szörnyetegek sírását…Hallottam ahogy vonítanak a távolban. Az alattam átsuhanó pseudo-szvárvány szellõ hangját is hallottam…A fényár mely elmozdította lábam alól a talajt majdhogynem megvakított! Behunyt szemmel zuhantam a sárba. Alig egy pillanattal késõbb már valaki fel is segített. Valaki, fénylõ sárga aurával a teste körül, akár egy égbõl érkezett szeráf, ki alászállt a gonosz birodalmába, hogy kimentsen…Herman volt…felsegített, biztos karja megtámogatott…aztán tovább indultunk. A síró, nyöszörgõ szörnyek hangja mögülem érkeztek már, idáig hozta a szél a vonyító dögök hangját, melyet aztán a sûrûn hulló esõcseppekkel együt vágott a fejemhez! Édes Istenem…nem tudom mi történt ezek után…elvesztem. Egy helyben toporogtam egy síron, hervadt, mállott virág konyult a kereszt formájú fejfa tövében. Köd gyûrûzött körém akkor, lassan mindent elnyelt amit idáig látni véltem. Csak engem nem, és a földbõl az ég felé meredõ feszületet sem, mely utat vágott a ködrétegben, és így büszkén hirdette a halál birodalmát. Ruhám acélvért nehézségûre duzzadt, annyi vizet szívott már magába, de az esõ fáradhatatlanul, szünet nélkül zuhogott tovább.
- Hermaaan!!! – üvöltöttem, de hangomat falként fogta fel a köd…Kétségbeesetten támolyogtam a sír körül, egyik irányba sem voltam képes elindulni. Fények, alakok, és a vonítás a messzeségbõl…de borzasztó volt!! Bokáig süppedtem a sárban, és emiatt szinte fogolynak éreztem magam! Könnyem csordult remegõ arcomra a tehetetlen erõfeszítések nyomán és a félelem, hogy sosem jutok ki innét mind jobban szorongatott!
Aztán hirtelen hideg test érintette meg a lábszáram! Lecsökkent reakcióidõmnek köszönhetõen gyorsan reagálva próbáltam elkapni onnan a lábam, de az a valami nem eresztett! Lenéztem és láttam, hogy egy földbõl kinyúlt kéz ragadott meg…Istenem!! A sírból kinyúlt halott markolta meg a lábam, rothadó kezével, melyrõl a bõr is lassan leázik az esõben…El nem eresztett, akár a rettegés jeges ujjai a gerincem! A halott erõs szorításából aligha volt menekvés. Az õ léte befejezõdött, földi élete céljához ért, és ezért gyûlölete mindazon lények ellen irányult, kik még nem ették meg a kenyerük javát…Addig fog szorítani míg van bennem egy cseppnyi szusz…Kiáltozva próbáltam lerázni magamról bilincsként lábamra vert karmait, de ismét egyensúlyom vesztve elvágódtam a piszkosbarna sártengerben. Toccsanva merültem bele a felhígult agyagba, lábamon az élõhalott karjával, mely kihasználva hátrányom fél testével kiemelkedett halálbûzös koporsójából. Aszott maradványai felém fordultak…óó…neee! Fél szeme – mely még épségben volt – rám villant, és felém szegezõdött mindaz a rettenetes gonoszság ami a föld alatt eltöltött évek során felgyülemlett gusztustalan agyában…Ez semmi jót nem sejtetett, csupán annyit: Meghalsz! Hullámzó véres aurát vetített köré a tudatom, de még ez sem takarta el a sok szörnyûséget melyet a mellkasán szétrohadt bõr és a lefoszlott húscafatok jelentettek. Tanúja voltam ahogy halott testének egésze elõjön a földbõl, mint csecsemõ az anyaméhbõl…felém kezdett mászni, lábai sorvadtak voltak, lépésre használhatatlanok; ügyetlenül lökdöste magát felém, közben túlvilági hörgést hallatott…bár én tisztán hallottam a hangját, értettem minden szavát! „Eljött a te idõd…most meghalsz!” – mondta. De ez képtelenség…a holtak nem beszélnek! Egyre csak közeledett, én pedig leblokkoltam. Rám mászott a dög és belém akart harapni amikor…halk kattanás oldalról…rövid szünet…és Durrranás!! A pisztolylövés az egész temetõt megrengette, a zombi pedig szilánkosra robbant koponyával gördült le rólam. Agymaradékai szétszóródtak az arcomon. Pfujj! De ocsmány volt!! Meleg…és véres.
Nem tudom mitõl volt, a Hold sápadt fénye tehetett róla vagy a démon szentségtelen hívószava. De még több élõhalott jött elõ mocskos fészkérõl, akár a sáskák Isten csapásaként…
A következõ 10 percben folyamatosan szólt a lõfegyver…tetemek borulak egymásra vagy csattantak bele az alattunk elterülõ sárba. Mindeközben én a valós és az álomvilág határmezsgyéjén szédelegtem. Tehetetlenül néztem Herman harcát a gonosszal, húscafatokat maguk után húzó dögök vették körül, üvöltve rontottak rá, hogy életét vegyék és hogy vérszívó módjára kiszipolyozzák az agyát! Halott kezeik rothadó maradványai azonban sosem érték el, megragadni nem tudták. Érinthetetlen volt, akár egy félisten, aki keresztes lovagként küzd a sátáni teremtményekkel, az élõk utolsó védõbástyájaként. Szédültem, fejem sajgott, alig láttam. Sajnálom, hogy nem tettem semmit…rühellem ezért magam! De a drogtól elveszett minden olyan képességem melyet hasznosíthattam volna…a zombik pedig csak jöttek! Néha oly távolinak tûntek, aztán mintha közelebb lettem volna hozzájuk…itt minden elsötétült…
Holttestek átható bûze terjengett mindenfelé. A sáros, vérmocskos maradványokat áztató esõben feküdtem, félig alámerülve a tömény iszapba. Ebbõl a perspektívából nézve úgy tûnt mintha minden fölém hajolna, a halott arcok, a fennakadt üveges tekintetek, vagy épp a fekete szemüregek. A sárral elkeveredett belek, melyek egy karóval felhasított hasból ömlöttek ki tõlem jobbra. Bal kéz felõl roppant kõtömb emelkedett ki a földbõl, rajta rozsdás keresztet láttam, a szentségtelen világ jelképét. Émelygésem immáron más dimenziókba lépett, a fejfájás hasogató érzése ütemesen ismétlõdött és mikor belémnyilalt sárga körök rajzolódtak ki elõttem. Borzalmas monotónia jellemezte mindezt, folyton visszatért! Mintha szívem is megremegett volna belé…Hol hideg, hol meleg esõ zúdult a nyakamba, néha oldalról hányva rám a cseppeket. Az elsárgult testek körülöttem lassan megmozdultak! Eleinte csak jelentéktelen mértékben, sokáig úgy tûnt csak én képzelem oda, hogy valóban mocorognak azok a hullák! Aztán mikor az egyik félig széthasadt koponya megemelkedett, és agyán megcsillant a vér, akkor már nem kételkedtem! Húscafatoktól rojtos göcsörtös kar nyúlt felém ismét!! Jaj..hozzám ért az átázott szakadozott bõr…istenkém…Egy lökéssel hátravatettem magam, még mélyebbre süllyedve a hideg sárban. Arcomon keresztülfolyt a barnás víz, orromba is utat nyerve ezzel. Reflexszerûen levegõért kaptam, és bár számon sikerült oxigént nyelnem az orromból aláfolyó sáros lötty tüdõmbe került. Öklendezni kezdtem, fulladásközeli állapotban voltam. Hasra erõltettem magam és szerencsétlen harákolás közepette köhögtem fel a szennyes vizet. A halott felnyögött mögöttem és megragadott…váratlan érintésétõl záróizmaim elengedtek. Húgytól áztatott nadrággal vergõdtem majd nagy erõfeszítés árán kievickéltem kegyetlen szorításából. Arrébb másztam, de az élõhalott követte minden mozdulatom! Nem tett még le a prédáról. Amíg „él” soha nem is fog! Létének alapja volt ez…újra megragadta a bokám! Erõsebben mint valaha!! A fejemben lüktetõ dübörgés hirtelen elillant a bokámba mélyedõ merev ujjaktól. Nyomásuk alatt vér serkent, és minden fájdalom erre az új sebre irányult. Hátranéztem, és tanúja voltam ahogy halott testének egésze elõjön a földbõl, mint csecsemõ az anyaméhbõl…felém kezdett mászni, lábai sorvadtak voltak, lépésre használhatatlanok; ügyetlenül lökdöste magát felém, közben túlvilági hörgést hallatott…bár én tisztán hallottam a hangját, értettem minden szavát! „Eljött a te idõd…most meghalsz!” – mondta. Mi??? De hát ez képtelenség! Ezt mintha már láttam volna!! Ez már megtörtént!!!!!! Édes istenem…ugyanaz játszódott le mint ami 5 perccel elõtte…Kikeltem magamból! Akkor már megcsapott az õrület elõszele. A zombival mit sem törõdve csapokodtam ide oda…mintha láthatatlan szellemeket akartam volna elhessegetni úgy hadonásztam a sárban. Üvöltöttem és sírtam! Zokogtam és nevettem! Fájt mindenem, sajgott a fejem, a látomások fekete lyukként pörögtek, és a kaleidoszkópszerûen változó színek szerencsétlen lelkiállapotom utánozták, mitegy elõsegítve teljes megõrülésem. Hangosan kiabáltam, megrészegülten, mint aki a gumifalak között úgy érzi muszáj kimennie mert a gyilkos ott áll mögötte…senki sem látja, csak õ…senki nem hisz neki, de õ tudja és menekülne de nem lehet…valahogy így éreztem én is akkor. Erõltetett rugdalózással próbáltam távolodni a nyomomban lihegõ élõhalott-tól…aztán hirtelen eltûnt a lábam alól a talaj. A megnyíló hasadékba omló sárral és törmelékkel együtt zuhantam én is a mélybe. Tehetetlenül, önkívületi állapotban - akár egy hagymázas delíriumban - meg sem próbáltam kapaszkodni. A nehézségi erõre bízva testem behunytam a szemem. A színes fények velem együtt hulltak alá, olyasmi látványt nyújtva ezzel, mint amikor a tûzijáték apró csillogó darabjai a föld felé esnek. Eddig átélt zuhanásaimmal szemben ez más volt, nagyon úgy tûnt, valóság!
**oldal**
Hatalmas robaj kíséretében eltûnt minden a feltárult barlangrendszer mélyén. Vártam a halált. Vártam a felszabadulást, mikor végre megválok terheimtõl, és rettegésem elmúlik. Napszelekhez hasonlatos árnyalakok forogtak mellettem és velem együtt zuhantak a sötétségbe. Mélyen a föld alá, a pokol legmélyebb bugyráig, ahol majd egy lávafolyam porrá emészti testem. Olyan érzés vett rajtam erõt ezekután, mely csupán a kilátástalanság és a sokk hatására kerül felszínre. Mint mikor az ember egy autó elé lép ki és másodperceken múlik az élete…elõttem is lepergett az egész, akár egy film a vásznon. De mielõtt elérkezett volna az utolsó képkocka, mielõtt bekövetkezett volna a véres finálé, hatalmasat csobbantam egy víz alatti tóban. Határtalan meglepõdésemet csak fájdalmam múlta felül! Túl nagy volt a testfelületem amivel a vízbe érkeztem. Hallottam is a karom reccsenését, ugyanakkor azt sem zárhatom ki hogy valamely bordám is eltört. Szinte a tó aljáig merültem. Körém homályos világ folyt. Kisebb nagyobb törmelékek csapódtak be mellettem, fehér buborékcsíkokat rajzolva a sötétben hullámzó medencébe. Az egyik sáros kõdarab az arcom mellett csobbant. Észhez ugyan nem tértem – még egy jó ideig – de ösztöneim a helyén voltak. Úszásnak látszó mozdulatokkal a felszínre küszködtem magam. Odakint mély levegõt vettem a barlang hûvösébõl. Nagyon fáztam és alig bírtam megmaradni a víz felszínén. Esetlenül kapálóztam és próbáltam a tó partjához vergõdni. Mindennek hamarosan látható eredménye lett…kisvártatva visszatértem önmagamba, ott a nedves parton zihálva. Mikor tudatosult bennem végre, hogy nem haltam meg. Csobogó hangot kavart felém a barlangi szellõ. Vízesés hangjának tûnt. Mikor felnéztem megláttam a hasadékot, melyen keresztül lezuhantam. Odafentrõl beömlött az égi áldás! Megdörzsöltem a szemem és körbepillantottam. Az elém táruló látvány egészen földöntúli volt. Csodálatos és megfoghatatlan! Nem ember munkája volt ez, csakis az anyatermészet gondos építõmunkája tud létrehozni ennyire szép és ilyen félelmetesen ismeretlen föld alatti tájat. De az ismeretlentõl az ember retteg. Bennem is volt egy ilyen érzés, de a kezdeti meglepõdés után jött elõ igazán. Eleinte a látványnak sikerült elvenni errõl a figyelmem, még ha nem is igazán hosszú idõre. A barlang belmagassága elérte a hét métert is! Sztalagmitok és sztalaktitok borították a menyezetet és az aljzatot amin feküdtem. Szemközt egy óriási mészkõoszlop magasodott. Ennyit tudtam kivenni a hasadékon át beszûrõdõ esõ áztatta Holdfényben. Az üreg többi részét sejtelmes félhomály borította. Ám aztán különös módon mégis látni véltem az üreget. Nem tudnám megmondani mi módon, de miután megerõltettem a szemem, lassanként minden kirajzolódott. Rögtön arra gondoltam hogy képzeletem vetíti elém a furcsa zöldesen foszforeszkáló képet. A hátsó régiók mind ezt a megmagyarázhatatlan zöldes izzást viselték magukon, a tó vize pedig immáron kénsárga színben pompázott, fölötte egy tíz centis aranyporhoz hasonlítható ködréteggel. Az elõtte, magasodó mészkõoszlopot pedig, mint egy indián totemet fura alaktalan jelek borították. Olyanok melyeknek semmi megfogható támpontja nem volt! Nem tudok rá mit mondani, mert nem tudtam összevetni semmi racionálissal. Nem találtam összefüggést egyetlen ismert geometriai alakzattal. Idegen szimbólumok voltak. Egy olyan világé amelyet nem ismerünk…elmélkedésem messzire ûztem fejembõl akkor, mert õszintén szólva rettentõen félni kezdtem. Már a szellemvilág puszta említése is az õrületbe tudott kergetni! Az esõcseppek neszén kívül gyakorlatilag mást nem lehetett hallani. Egy kicsit fülelni kezdtem, és így ki tudtam szûrni még valamilyen hangforrást. Mintha csobogás jött volna a barlang távolabbi régióiból. A víz valamerre elfolyik, tehát arra gondoltam, nem egy üregrõl lehet szó, hanem egy feltáratlan barlangrendszerrõl.
- Találnom kell egy kijáratot!!! – csattantam fel, és mit sem törõdve a félelmetesen visszaverõdõ hangommal haladéktalanul egy másik út keresésére indultam. Óvatos lépteim során az járt a fejemben, vajon Herman hol lehet? Bizonyára odakint keresi a sírt…én meg ahelyett hogy segítenék, egy ismeretlen üregbe zuhantam…De a víz tisztító hatása sem tart örökké. Addig háttérbe szorult vízióim ismét elõbújtak a falak mögül, a mennyezetrõl csüngõ cseppkövek végébõl, körém úsztak halkan és újra az õrület hegyei felé sodortak!!! Kijáratot kell találnom! Egy álló cseppkõ felé közeledtem, karomat kinyújtottam, hogy megérintsem. Féltem attól, hogy nem valós amit látok, azt hittem csak a drog hatása. Ám amint megérintettem, megbizonyosodtam afelõl, hogy azt a képet látom ami egyezik a valósággal! De vajon a sötétben hogy lehetséges ez? Talán ezek a kövek, csakúgy mint a barlang egésze olyan anyagból áll mint amiõl a szellem? Nem tudtam, és ebben a percben sem tudok rá ésszerû magyarázatot adni. Ott helyben is könnyebb lett volna, de mostanra már lehetetlen! Azt is tudom viszont, hogy a temetõ nagyon ódon. Régi sírokra épült, melyeket nem szentségtelenített meg egyetlen építkzés sem, nem bolygatta ezeket senki fia. Elképzelhetõ hogy ismeretlen üregek tátongó mélysége lapuljon alattuk. A patak mentén haladtam lehetséges kijáratok után kutakodva. Rövidesen az északi szárnyban rá is leltem egy keskeny kürtõre. Nem folyt fentrõl víz egy csepp se. Nyilvánvalóan az egyik nemesi kriptából nyílott. Akkor nagyon örültem hogy végre találtam egy olyan pontot amely alapján sikerült beazonosítanom a helyzetem! Bár nagyon nehézkes volt, mert zavartak a suhanó hangok fülemben, és a tûzijáték lehulló fényei is szemem elõtt lebegtek, de nagy nehezen azért csak megállapítottam. Ezek a kripták a temetõ végében kaptak helyet, én pedig épp ezek alatt bolyongok a mélyben, mint egy eltévelyedett lélek.
Mikor jobban szemügyre vettem a kürtõ falait kissé elbizonytalanított a meredeksége. Feljebb ugyan akadt néhány kiálló kõdarab mely úgy tûnt jó fogást biztosíthat, ám alatta nem volt semmilyen kapaszkodó sem, csupán néhány csúszós domborulat mely élõsködõ gombaként türemkedett elõ a sima karsztfalból. Ezeken aligha érem el a magasabban lévõ köveket. Újra az a letargikus bizonytalanságérzet zuhant rám, mint ami odafent a sárban is lelkem gyötörte. Sírni kezdtem. Akkor már azt éreztem hogy már úgyis mindegy. Talán sose jutok ki onnan, éhen pusztulok a „sötétben”. De hát nem is volt sötét! Zöldes foszforeszkálás kísért alvilági utam során, mindent világosra festve szemem elõtt. Néha egy-egy virág kinyílt, néha egy-egy szellõ sárga csíkot húzva ficánkolt…A magasból hirtelen erõteljes fény áradt be a homályos nyugalomba, sosem látott hatást keltve a föld alatti útvesztõben. Úgy rémlik eredeti színükben láttam a fénysugarakat, igen…azt hiszem erõteljes sárga kontúrjai voltak és betöltötték az üreg legtávolabbi pontjait is! Amit akkor megcsodálhattam az szavakkal leírhatatlan. A legtöbbet talán egy gyönyörittas mosoly árulhat el róla. Az a végtelen szépség ezerszer, sõt milliószor gyönyörûbb volt a Carlsbad-barlang Nap templománál. Élénk sárga fény siklott a sztalagmitok erdejében mindent isteni dicsfénybe borítva. Középen a magas oszlop pedig az „öreg tudós”-ra emlékeztetett a Kajlin-hegyek mélyérõl. A legenda szerint egy költõ üldögélt ott, aki a barlang szépségét akarta megénekelni, s mivel nem talált eléggé találó szavakat verséhez, kõvé változott. Legszívesebben én is kõvé dermedtem volna, hogy örökké láthassam a csodát…
Aztán a fény kissé halványult, megváltozott a sugarak hajlásszöge, így az a pompa már el is illant, mint egy teljes napfogyatkozás végén. Felnéztem a kürtõ szájához és megpillantottam az imbolygó fénypontotm, mellette pedig egy gyengén kivehetõ emberi alakot.
Hunyorogtam a félhomályban, ám mielõtt felismertem volna ki az ott fent, a férfi megelõzött:
- Héé Rajmund!! Héé! Itt vagyok fent! Hallod??
Igen, hallottam. És azt is tudtam megjött végre a segítség. Az imént még oly szép föld alatti táj egyszerre furcsa árnyakar szült és úgy éreztem teherként nehezedik rám ezek látványa.
- Jól vagy?? Hallasz egyáltalán??!! – kiáltozott Herman fentrõl. Félni kezdtem. Azok a sötét árnyak lassan felém kúsztak és egyre közelebb értek. Folytogató érzésem támadt és most sem tudnám eldönteni megtörtént e mindaz amit akkor láttam, vagy csak drogos képzeletem játéka volt-e.
- Hallasz?? Ne aggódj!! Mindjárt lemegyek érted!
Kés döfésként ért amit kiabált. Nem hagyhatom!! Ha õ is lejön nem lesz aki kihúzzon minket és örökre itt ragadunk a pokol gusztustalan fészkében azokkal a borzalmas árnyakkal!!!! NEEEE!!!!
Üvöltöttem teljes torokból! Maradj!! Ne gyereeee!!
- Nyugalom! Semmi baj…mindjárt ott vagyok! – nyugtatott Herman .
Hisztérikusan viselkedtem. Kikeltem magamból, üvöltöttem és szaladgáltam fel s alá és csak akkor nyugodtam meg valamelyest mikor Herman már mellettem állt és próbált lefogni.
- Nincs…khhh…nincs…máshh..kiút az isten szerelméree!! Örökrehh itt ragadunk…Basszus!! – hadartam ahogy csak bírtam szusszal.
- Nem ragadunk itt örökre! Nyugodj már meg. – mondta határozottan. Úgy tûnt tudja mit csinál…én azonban értetlenül néztem rá valamiféle magyarázatot követelve – A sír odafent a grófé volt! Rájöttem hogy onnan nyílhat a lejáró a föld alatti kriptákhoz. Nem találtalak és gondoltam Te is ide jöhettél. És lám..hehe..itt is vagy!
- De én…
- Nem gondoltam hogy ilyen lesz a kapu, inkább lépcsõre számítottam. De nyilván itt lesznek valahol…
- Hol? Basszus!!
Nem tudtam egy értelmes mondatot sem mondani, valójában elfelejtettem mit is akartam. Csak azt tudtam, hogy egyre rosszabb odalent! Szorongás tört rám! Szabályos reszketés!
- Jól van, látom még hat a papír! Nem tudom még meddig, de jó lesz mihamarabb indulni!!
- Ehh…nee!! Ki kell jutni!! – elkaptam a karját és vadul ráncigálni kezdtem, úgy viselkedtem tényleg mint aki meghibbant! Herman elkapta a kezem és rám förmedt:
- Állítsd le magad!! Nem mehetünk el. A húgod számít rád, nem érted?! Meg kell mentened. Mentenünk!! Nélküled én nem tudom, nem látom! Tudod jól… - Igen, tudtam. Bár ezt hangosan nem mondtam ki. Nem volt szükség rá. Lesütött szemmel ültem. Petra veszélyben van! Muszáj megtenni amit lehet! Ha baja esik…áhh…jobb volt nem belegondolni.
Tovább indultunk.
A patak mentén indultunk futva; árnyak elõl szaladtunk melyek a baljós terembõl kúsztak felénk fenyegetõ gyorsasággal. A Ny-i fal tövében a patak egy víznyelõ sötét szájába csurgott le valahová az ismeretlenbe. Herman kemény rúgásokkal beomlasztotta a hasadék tetejét, de még mindig nem volt elég széles egy embernek. Leült a víz mellé és õrjítõ sürgetésem közepette – melyben meg voltam bizonyosodva róla, hogy lázálmom valóra válik, mert az árnyak elérnek minket és mindketten odaveszünk – tovább rugdalta a nedves köveket. Az eddig érintetlen mészkõ könnyen engedett…talán túlságosan is, mert Herman egyszer csak lezuhant a leszakadó törmelékekkel együt…
Olyan hirtelen tûnt el, hogy kiáltani sem volt ideje. Bennem is megállt az ütõ egy másodpercre, azután pedig bárminemû megfontolást mellõzve – nem mintha lett volna idõm gondolkodásra – ösztönösen utána vetettem magam. Azt hittem újabb több emeletnyi zuhanást kell átélni, ám meglepõdve tapasztaltam, hogy egy keskeny csõbe kerültem, és csúszós falain hihetetlen sebességgel száguldok alá a mélybe.
Egy sekély medencébe csapódtam. Rögtön levegõért kaptam, mert fogalmam sincs miért, de a csõben visszatartottam a lélegzetem. Herman felsegített és aggódó tekintettel nézett rám. Mi lelte vajon? – néztem rá kérdõn. Arca eltorzult a félelemtõl, majd mikor rettegõ tekintete rám is átragadt, megfordult és a medence mellõl nyíló alagút felé mutatott. A kõfolyosó belmagassága 3 méter magas lehetett, falain kivehetõek voltak a vésõnyomok. Emberi kéz alkotta pincének tûnt, és a mélyérõl valahonnan világosság szûrõdött ki. Felnyögtem a meglepettségtõl ám Herman megszorította a kezem és mutatóujját a szájához érintette.
- Sss!!
Elhallgattam és a folyosó irányába pillantottam. A gyenge fény hátborzongatóan pislákolt. Csendben mozdulatlanul figyeltem az alagút száját. Hosszú percekig semmi sem tûnt fel. Mikor már légzésem is lenyugodott és elmém is csendesült valamelyest…istenem! Akkor meghallottam…monoton dübörgés, akár egy sátáni szeánszon, mint mikor apró démonok ugrálják körül a tüzet…a félelmetes dobszó hangjait aztán erõsebben hozta felénk a szél, a fuvallat mely a szentségtelen barlangjárat mélyérõl száguldott végig a gyér fénybe burkolt alagúton.
- Ah… - nyögtem fel újra. Herman észbe kapott és elengedte a karom. A feszültség most az õ arcáról is tisztán leolvasható volt. – Akkor induljunk! – szólt halkan, de határozottan. Elõrement, én pedig – miután kiéptem a mederbõl – követtem. Falra erõsített fáklyák lobogása pislákolt odabent. Herman leemelte az egyiket. Miután kellõen megvizsgálta bíztatóan rám nézett és kitartva a fényforrást elõreindult. Szorosan fölzárkózva követtem…
A fáklya fénye sokat gyengült mire elértük a járat túlsó végét. A vér is megfagyott bennünk; egy gigantikus csarnok szédítõ látványa tárult fel elõttünk ott a föld alatti üregek mélyén. Az óriás falak között széles aula terpeszkedett, középen egy impozáns emelvénnyel mely furcsa mód elsõ pillantásra a legbelsõbb félelmeinket szabadította felszínre valamiféle megmagyarázhatatlan undorral vegyítve. Bár üres volt ugyan a tér, az ütemes dobszó idegesítõ hangja hagymázas víziókhoz segített minket. Eleinte csak ködfoltok voltak, ám aztán összefüggõ ködréteggé olvadtak, majd mikor megpillantottam a terem közepén lobogó tüzet, látni véltem a körülötte áramló tömeget. Minden egyes alak egy szellem volt, fekete füstfelhõk emberi torzó formáját magukra öltve. Sokan voltak, óriási tömegekben hullámzottak…
A látvány túl sok volt nekem, minden egyes szívdobbanásomba egész testem beleremegett. Hevesen kapkodtam a levegõt és fejem is veszettül zúgott. Monoton dübörgés itta bele magát a zsigereimbe. Borzalmas érzés volt…nyomasztó, görcsös hallucináció. Újra kinyitottam a szemem, rögtön Hermant kerestem. Ott állt mellettem és a szellemekkel zsúfolt aréna felé tekintett. Úgy tûnt azonban, nem lepõdött meg túlságosan. Leguggolt mellém és aggódó tekintettel nézett rám:
- Félelmetes ez a dobszó!! Honnan jöhet? – aztán megfogta a vállam – Jól vagy?
- A tüzet sem látod?? – kérdeztem reszketõ, elcsukló hangon.
- Mit? Te jóó ég!! Mit látsz?
Nehezemre esett válaszolni. Elõször az egyik, majd a másik fülemben is éles sípolás szakadt fel. Zihálva kezdtem beszélni:
- Sze…szellemek…mindenütt!! - Herman rémülten kapta oda a fejét. Nem láthatott semmit, de elhitte amit mondok. Riadalma ellenére azonnal átgondolta a helyzetet:
- A miénk közte van? – kérdezte.
- Nincs… - válaszoltam bizonytalanul, mert valójában nem tudtam volna megmondani ott van e a kavargó füstfelhõk között.
Herman megragadott és tovább taszigált a túloldali folyosó felé. Magunk mögött hagytuk a dübörgõ termet, és elértük azt a pontot, amikor már fogalmunk sem volt hol vagyunk, a föld alatt vagy mélyebben? A pokolban? Egy szusszanásnyi idõnk sem volt abban a járatban, mert magasan a fejünk fölül valami sosem látott szárnyas rém csapott le ránk hangos vijjogással! Átható bût ereszkedett alá a szörnnyel együtt, és ahogy megpillantottam a szemét, elborzadtam! Ez a valami már nem él! Herman félrehúzódott a denevérzombi karmolása elõl, én pedig a másik irányba vetõdtem. A rém õt választotta célpontjául. Villámgyorsan kibisztosította a revolverét és már célre is tartotta mikor a denevér újra lecsapni készült. Hangos durranás töltötte meg a folyosót. A fenevad holtan hevert a lábaimnál saját ocsmány, fekete vérében…
Herman bíztató mosolyt eresztett meg felém, majd büszkén a tetem felé állt. Odakúsztam hozzá, aztán mikor lábra erõltetett továbbhaladtunk egy új fáklyával. Hosszú percekig mentünk egymás mellett, amikor észrevettem: Herman árnyéka eltorzult! Felpillantottam és rádöbbentem az az árny ott a kövön nem Hermané. Csak egy halk nyögés jött ki a torkomon a rémülettõl, ám elkéstem! A szellem felrepült és ezzel eltaszította. A hirtelen támadástól elejtette a fegyverét. A démon pedig újra teljes valójában elénk tárult – istenem…ettõl a találkozástól rettegtem a legjobban!!
- Mit akarsz halandó? Meghalni jöttél?? – szegezte nekem a kérdést mennydörgõ hangon!
A szemem sarkából láttam, ahogy Herman elindult a fegyverért. El kellett terelnem róla a szellem figyelmét. Egyszercsak soha nem tapasztalt bátorság költözött belém. Elõreléptem és beszélni kezdtem:
- Te…te vagy a halandó!! Nem emlékszel? Te már meghaltál!! – mondtam a lehetõ legnagyobb cinizmussal. A démon erre felhördült és kivicsorította ködbõl formázott agyarait! Közelebb lebegett hozzám, és így beláthattam a mögötte nyíló barlang belsejét. Megvolt amit kerestünk! Három faragott márvány fejfa meredt ki a földbõl mint három sztalagmit a felsõbb szinteken. A tövükben elszáradt csontkupacok hevertek és közvetlenül az oszlopok elõtt koponyákat láttam…Teljesen épen. Megértettem hogy mûködik ez a rejtelmes dolog. Szét kell törni ezeket, ahhoz hogy a szellem kiszabaduljon. Herman a földrõl aligha érhetné el azokat a szennyes maradványokat – gondoltam. Fél perc alatt zajlott le a mindent eldöntõ küzdelem. Többet spekulálásra nem maradt idõ! Herman felkiáltott mögöttem:
- Kész!! – azonnal félreugrottam és kicsit túlzásba is vittem, mert keményen csapódtam a hideg sziklának. Eldördült az elsõ lövés!! A szellem elszáguldott mellettem…a második lövés harsant…futottam! Teljes erõbedobással, minden izmomaz megfeszítve rohantam a sírok felé. Ahogy beértem az üregbe a szemem sarkából láttam egy emelvényt melyen ott feküdt Petra, és amint meglátott vad kapálózásba kezdett…meghallottam a harmadik lövést! Úristen!! Három koponya, két golyó!! De vajon melyik a szellemé?? Már a negyedik lövedék is elhagyta a pisztolycsövet! Ráugrottam a bal szélsõ csontra. Hallottam Herman kiabálását és a negyedik durranást is, épp akkor mikor lábam alatt szétmállott a középsõ koponya. A másodperc törtrésze alatt a lövedék felszaggatta az alkarom! A légnyomástól szétfröccsenõ vérpermet mind az arcomba csapódott!! Fájdalomittas kiáltással ugrottam volna a harmadik koponya felé, de a találat kibillentett az egyensúlyomból és orral a csonthalom elé buktam. Herman üvöltése harsogott jobbról!!! Bárcsak…bárcsak ne néztem volna oda…Jéézusom!! A szellem kettészaggatta a derekánál…egyszerûen kitépte a medence csontját a beleivel együtt, melyek gusztustalan maszlagként folytak szét a hideg kõpadlón…! Herman eltorzult arcvonásai örökre emlékezetembe vésõdtek! Sírva, kiabálva mint egy õrült, tenyeremmel porrá zúztam az utolsó koponyát is. A démon ekkor megprödült és farkasszemet nézett velem. De már nem villant az a súlyos vörös szempár….kifejezéstelenül bámult rám hosszú percekig…mire vonásai végleg elhalványultak és feloszlott a levegõben…
Számatalan olyan dolog történik az ember életében mely kellemetlen mivoltánál fogva negatívan hat rá. Azonban az én sokkoló kalandom egészen más volt, minden képzeletet felül múlt! Nem is igazán tudom, hogy lehetne zárni eme felkavaró soraim…itt ülök az ágy szélén. Dorina itt alszik mellettem. Olyan békésen szuszog. Lágy arcvonásai sem mozdulnak. Csodálatos teremtés. Petra a másik szobában alszik a kimerítõ rémségek után…korábban ha jól emlékszem már említettem a végsõ megváltásom, mikor megszabadulok ezektõl a borzalmas emlékektõl, melyek alig pár órája értek el tetõpontjukhoz, amikor is úgy éreztem meg kell ölnöm Petrát. NEEM!! Nem fogom megtenni soha! Nem kényszeríthet rá senki és semmi. Csak attól félek hiába tudom ezt, egyszer csak majd felülkerekedik rajtam ez a démoni õrület, és akkor nem tudatosan fogok cselekedni. Akkor egyszerûen majd nem is fogok emlékezni rá. Nem vagyok már ép elméjû! Érzem! Ennyi, kész…most már nem halogathatom tovább. Itt a kés mellettem. Csak két vágás a csuklókon és aztán a többit már elvégzi a természet…Istenem! Félek.
Már épp kézbe vettem a konyhakést és az ajtó felé indultam amikor Dorina utánam szólt:
- Rajmund elmész? – kérdezte halkan csengõ álmatag hangon. – Ne menj el! – suttogta.
Nem akartam hogy bármi befolyásoljon döntésem végrehajtásában, ám valahogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni a szavait. Olyan finom suttogás volt ez…
- Gyere, feküdj ide mellém… - folytatta – ne hagyj itt!
Lelkileg sérült énem végleg megtört. Felcsillant a remény, hogy van más megoldás is, habár kétségek gyötörtek és féltem a gonosz kísértésétõl, az a kicsiny reménysugár, melyet Dorina jelentett nekem mégis életben tartott. Leültem mellé, õ pedig gyengéden átkarolt…
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1061)Mit olvasol jelenleg? (605)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Surveillance
Lynch újra akcióban. Noha most nem David személyesen ült a direktori székbe, hanem szeme fényét Jennifert ültette oda, ő maga megelégedett az executive produceri pálcával. Azért a film mégis Lynch-es kifordultságú. | tovább...
Arthur C. Clarke és az Ûrodüsszeia
90 éves korában elhunyt a sci-fi egyik nagy alakja. Több mint száz könyvet írt. Ezek közül talán a legismertebb a 2001: Ûrodüsszeia, melyet 1968-ban Kubrick filmre vitt, s meghozta számára az igazi sikert. A késõbb 4 elbeszélésbõl összeálló „univerzum” elsõ darabját, a 2001-et 1948-ban egy BBC pályázatra írta. Ezt követõen született meg a Második, Harmadik, és Végsõ ûrodüsszeia. | tovább...
RÉSZLET: Lawrence Block: A betörő, aki zabot hegyezett
Az Agave Könyvek jövő héten, csütörtökön (okt. 29) jelenteti meg Lawrence Block Bernie Rhodenbarr-sorozatának legújabb darabját, A betörő, aki zabot hegyezett címmel. Ebből az alkalomból olvashatjátok el oldalunkon a könyv első fejezetét most. | tovább...
John le Carré: A zebra dala (részlet)
Az Agave Könyvek július 10-én jelenteti meg John le Carré A zebra dala címû könyvét. Ebbõl az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashattok most a könyvbõl egy részletet. | tovább...
Stephen King - A mobil
Stephen King legújabb 2006-os könyve, a Mobil nem is olyan régen jelent meg a magyar könyvpiacon az Európa Könyvkiadó jóvoltából. Bár Stephen King a horrorirodalom jelenleg legelismertebb és legismertebb alkotója, sajnálatos módon ebben a mûvében is csak önismétlésbe bocsátkozik. | tovább...
EFOTT 0. nap
A tegnapi nappal kezdetét vette az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, immár 32. alkalommal, idén Debrecenben, akik már harmadik alkalommal rendezik meg a fesztivált. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!