Fellenbeck Roland
A betolakodó

**oldal**

A BETOLAKODÓ

1.

A negyedik emeleti lakás szobájának sötétjét késként hasította ketté az éjjeli szekrényen álló kis lámpa által szórt fény. A világosság nem volt erõtõl duzzadó, de az apró fekete szemcsék nem állták útját, inkább alkalmasabb pillanatra várva gyûltek össze a sarkokban. Onnan vettették fenyegetõ pillantásukat az ágyban fekvõ nõre, aki ideges tekintettel követte, az emberi szem számára valójában láthatatlan mozgásukat.

A feszültség, ami minden éjjel hatalmába kerítette, ezúttal sem engedélyezte számára a könnyed álmot. A tavaszi meleg ellenére is nyakig betakarózva feküdt. Remegõ kezével erõsen kapaszkodott a paplan két szélébe, szinte vákuumot képezve alatta. Feje a hatalmas párnába süppedt, onnan figyelte a szoba sötétjét. Messzinek tûnt már a tegnap este diadala - talán igaz sem volt -, mikor a nagy villanyt lekapcsolva sikerült elaludnia. Most már - hajnali fél kettõ felé közeledve - igen erõs vágyat érzett arra, hogy kimerészkedjen ágyából és amilyen gyorsan csak képes rá, megfelelõ állásba lökje a kapcsolót, mely életet lehel a plafonról lógó csillárba, amirõl hat nagy erejû izzó szórja fényét. Egyetlen zug sem maradna, ahonnan fenyegetést érezne, és végre valahára elalhatna.

- Nem! - nyögte erõtlen parancsát, mellyel mozdulatlanságra ítélte remegõ testét. Tegnap végre, hat év után elõször, leoltott villany mellett tért nyugovóra. Nem adhatja fel ilyen könnyen. Kínkeservesen elkapta tekintetét a sötét sarkokról, és a szobát átszelõ fény felé fordította. Zaklatott, a megerõltetéstõl könnyes szemei megpihenhettek. A lámpa burája alól kiinduló hengerszerû fénysáv egyenesen a félig nyitott ajtóra vetült. Nem véletlenül.

Az ablak elõtt vastag redõny húzódott, amely teljesen kizárta az éjszakai külvilágot. A szoba egyetlen veszélyes pontja, ahonnan megközelíthetõ volt, az a szobaajtó. Ennek megvilágításától soha nem lesz képes lemondani, ezzel Lisa Bernstein is tisztában volt. Hátralévõ életét most már biztosan megvilágított és jobb esetben, zárt ajtók gyûrûjében fogja leélni. Egyáltalán nem bánta. Még mindig ez a jobb lehetõség. A másikat nem kívánta senkinek, legkevésbé magának.

Most a fényárba borított ajtót figyelte és kutatta a mögötte meghúzódó folyosót. Csalódottan tapasztalta, hogy a lámpa által kibocsátott világ megtorpant a küszöbnél, nem volt elég ereje a kinti sötét legyûréséhez. Tegnap délután cserélte ki az égõt, de valamit nagyon elnézhetett vagy az eladó verte át, de nagyon. Direkt kihangsúlyozta, hogy neki száz wattos égõre van szüksége. Ez a vacak viszont jó, ha negyvenes. Csoda, hogy az ajtóig elvergõdnek valahogy a foszlányai. Mintha a sötét sarkok fenyegetõ pillantásai nem lennének elég gyomorszorítóak, most még ez is. Érezte, hogy egy újabb álmatlan éjszakával bõvül naplója. Már ha vezetne egyáltalán naplót.

Hirtelen ötlettõl vezérelve felült az ágyban. Maga felé fordította a kis lámpát és meggondolatlanul a bura alá nyúlt. Tompán felszisszent, mikor ujjai a forró üvegre fonódtak. A gyermekkorában tanult bölcsesség alapján a füléhez kapta égõ ujjait, és miközben élvezte a hûsítõ hideget, ismét elcsodálkozott az emberi test nagyszerûségén. Viszonylag hamar elment a kedve az izzó teljesítményének ellenõrzésétõl. Eljátszott ugyan a gondolattal, hogy felkel, felkapcsolja a plafonon függõ napot, és a kellõ biztonság tudatában közelebbrõl is megvizsgálja az égõt. Ezzel azonban semmissé tenné a tegnap elért óriási eredményt. A tagadhatatlanul hívogató lehetõség helyett visszaállította a lámpát a megfelelõ szögbe, hogy fénye ismét az ajtóra essen, aztán visszabújt a paplan alá. Elhatározta, hogy elalszik. Merész elhatározás, de talán teljesíthetõ. Az órára pillantva látta, hogy nem fog rekordot dönteni, de egy erõs átlagot még kihozhat, közel öt órás alvásával.

Döntésének megfelelõen és némi erõszak alkalmazásával lefejtette tekintetét az ajtóról, és mielõtt megtalálhatta volna a legsötétebb sarkot, gyorsan lehunyta a szemét. Nagy erõfeszítésébe került csukva tartani. Remegõ gondolatainak „megállj”-t parancsolt és próbálta arra terelni õket, ahol mindig nyugalomra lelt.

Ölelõ karjait széttárva szelíden és oltalmazón a gyermekei fölé hajolt.

A lakás bejáratát egy tíz centi vastag acélajtó zárta le. Belsõ oldalán öt zár helyezkedett el, melyek nem díszítõelemként szolgáltak. Mindegyikhez öt különbözõ kulcs dukált. Kívülrõl csak kettõ állta a bejutni vágyó útját. Ezekhez szintén különbözõ, az elõbbiektõl teljesen eltérõ kulcs tartozott. Ha valaki be szeretett volna jutni a lakásba, mindkettõre szüksége volt.

A legmodernebb zárnyitó szerkezetek is csõdöt mondtak ennél az ajtónál. A legkisebb erõszakos behatásra is azonnal, ellentmondást nem tûrve reagált. Bármelyik külsõ zárat is próbálták meg felfeszíteni, egy halk kattanás, majd azt követõen alig hallható zakatolás volt rá a válasz. Ez jelzi, hogy mûködésbe lépett a második biztonsági vonal. Négy, öt centi vastag acéllemez bújik elõ az ajtó vázából és nyomódik a falba rejtett acéltokba, egészen pontosan tíz centi mélyen. Mint négy csaholó, vérszomjas kutya, akik a legádázabb bejutni vágyónak is elveszik a kedvét. A póráz pedig, ami képes volt a kutyákat nyugalomra inteni, a nappaliban található, elérhetetlen távolságba mindenkitõl. Az automatába bepötyögött négyjegyû kóddal lehetett õket visszazavarni az ólba.

Áthatolhatatlannak tûnõ biztonság, amit még a legnagyobb bankok is megirigyelhetnek, Lisa mégis rettegve figyelte a fémajtót, amin megvillant a csillár erõs fénye. A kanapén ült, épp az ajtóval szemben, ölében tartva két gyermekét, akik zokogva borultak anyjuk ziháló mellére. Tenyerét az apró kis fejekre helyezte és tett róla, hogy sem Adam, sem pedig Mary még véletlenül se nézhessen az ajtó felé, mely mögül félelmetes hangok hallatszottak. A felsõ zár kattant szívet tépõ kegyetlenséggel. Valaki könnyedén végzett vele és a kutyák az ólban maradtak. Lisa lehunyta szemeit, de hiába minden fohász. Jól hallotta a második zár kattanását. Reménykedve pillantott a belsõ ötre. Tudta jól, hiába nyitják ki a külsõket. Az ajtót lehetetlenség kinyitni, ha a belsõk zárva vannak. Most pedig ez volt a helyzet.

Ezért volt olyan gyilkos és gyomorszorító az a döbbenet, ami akkor hasított belé, mikor a felsõ zár hirtelen kinyílt. Sikoltásra nyílt a szája, de a rémület elnémította hangszálait. A második még könnyebben nyílt, mint az elsõ. Kulcsok és anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna, pusztán egy láthatatlan parancs hatására vendégfogadó üdvözletben részesítették az idegent, aki odakinn várta, hogy végre beléphessen. Erre hamarosan sor is kerülhet, mivel sorban egymás után, a maradék négy is engedelmeskedett a parancsnak. Lisa hallotta a kutyák nyüszítését, akik vérszomját erõtlen megadás váltotta fel.

Még közelebb vonta magához gyermekeit. Félt. A lelke legmélyéig reszketett, de hallva a gyerekek zokogását és érezve kis testük remegését, azzal is tisztában volt, hogy nem futhat el. Szembe kell néznie az ajtó mögött megbújó…

A kilincs egy pillanatig sem ellenkezett az õt lenyomni szándékozó erõnek. Hagyta, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. A hatalmas acéltömb megkezdte lassú vánszorgását a parkettán. Centiméterrõl-centiméterre haladt. És mindenegyes centiméterrel feljebb kúszott az a morajlás is, mely Lisa gyomrából indult útnak. Az ajtó már félig kitárult, egyelõre eltakarva a mögötte megbújó…

Közben Lisa lefejtette magáról a gyerekek kapaszkodó karjait. A morajlás már a torkában dübörgött.

Az utolsó centiméter után a falnak ütközött és megállt. Már semmi sem állta útját a küszöbön álló…

Lisa nem várta meg, míg feltárul elõtte a küszöbön álló borzalom, felugrott a kanapéról és rárontott az ajtóban állóra. A morajlás kitört az ajkai közül. Nem félelemmel teli sikoly töltötte be a nappalit, hanem bátor csatakiáltás.

Felült az ágyban. A nedves paplan lehullt mellérõl, rövid barna hajáról dagadt izzadságcseppek hulltak az ágyra. Még mindig hallotta a kiáltást, ami elsõ hallásra idegennek tûnt. Mély, öblös hangorkán, ami erõtõl duzzadt. Nehezére esett elhinni, hogy tõle származik. Az üvöltés azonban csak nem akart megszûnni és rajta kívül, jól láthatóan senki sem volt a szobában. Végre elhitte a hihetetlent és a szája elé kapta a kezét. Hirtelen csend szállta meg a szobát. Bársonyos szövete megnyugtatóan hullt az izgatott nõre.

A görcs lassan feloldódott a torkában, amit a bennrekedt morajlás idézett elõ és hangszálai is végre elernyedve pihenhettek meg a némaság áldásos hullámain.

Körbenézett a már inkább félhomályba borult szobában. Nem talált semmi fenyegetõt. Még a sarkokban megbúvó sötétség is csak álmosan szendergett, veszélyt hozó karmait szunnyadó teste alá gyûrte. Az álom idegesítõ képei azonban nem hagyták nyugodni. Engedelmeskedve a zsigereiben hat éve lüktetõ parancsnak kikelt az ágyból és kiment a szobából. Útja során ösztönösen rácsapott valamennyi, keze ügyébe kerülõ kapcsolóra, fényárba borítva ezzel az egész lakást.

A nappaliban négy állólámpa szórta fényét, valamint a plafonról lelógó - a szobaihoz hasonlóan - hat nagy erejû izzóval felszerelt csillár.  Ha most a nap váratlanul bezuhanna a szobába, akkor sem lehetne nagyobb világosság.

Lisát egyáltalán nem zavarták a nappali viszonyok. Azonnal a bejárati ajtóhoz lépett és figyelmesen megvizsgálta mind az öt zárat. Nem csak a szemével. Egytõl - egyig végigtapogatta õket. Valamennyi megnyugtató biztonságot sugárzott, mégsem tért vissza a szobába. Egy lépést hátrálva várt. Talán arra, hogy valamelyik magától megnyíljon, és így valóra váljon az álma. Örült, amiért ez nem következett be. 

Igyekezett magát duplán megnyugtatni, ezért csak néhány perc múlva indult vissza a szobába. A villanyokat nem oltotta le. Ennyit megengedhet magának, még ha nem is luxusból. Vetett egy szeretetteljes pillantást a szemközti szobában nyugodtan szundikáló gyermekeire, akiket láthatóan nem zavart meg anyjuk eget rengetõ üvöltése. - Vagy csak már hozzá szoktak! - motyogta keserû vidámsággal hangjában.

Alig lépett be az éjjeli szekrény felõl lobogó fényárba, szinte azonnal megcsörrent az ébresztõ óra. - Nem hiszem el! - de a vörösen ragyogó számok nem hazudtak. Tagadhatatlanul fél hét volt már. Arccal elõre az ágyba zuhant és a szokásos reggeli rituálénak megfelelõen sírva fakadt. Nem esne kétségbe, ha néha elmaradna, bár ma reggel az ürömbe némi öröm is vegyült. Soha nem érezte még magát ilyen erõsnek.

2.

Lisa a tükör elõtt állva hosszasan igazgatta rövid, barna haját, amit már egészen megszokott az eltelt hat év alatt. Kezdetben nem tûnt ilyen egyszerûnek. Valahányszor a tükörbe nézett megrémült, mintha egy idegen nézett volna rá. Fejét huszonnégy éven keresztül díszítette hosszú, szõke hajkorona. Csinosnak érezte magát és valóban az is volt. Ennek igazolására számtalan példát találhatna. Aztán mikor megszabadult hátközépig érõ tincseitõl és fürtjeit barnára festette, fél napig zokogott a tükör elõtt. Saját szemével is meggyõzõdhetett róla, elérte a célját. A korábbi csinos kislány örökre elveszett. Maradt egy fiús, az áltagba veszõ nõ. Ezt akarta. Elveszni az embertömegben. Hogy senki se figyeljen fel rá. Nehogy felkeltse egyetlen férfi érdeklõdését is, kiváltképp azét az egyét.

A fél napon át hullajtott könnyek nem a hiúság krokodil könnyei voltak. Gyászolt. Lorna Beckset siratta, aki hat évvel ezelõtt örökre elment. Meghalt.

Lisa mára elfogadta új külsejét. Megszokta, hogy percek alatt megszárad a haja, és reggelente nem kell egy szénaboglyában rendet raknia. Megborzolja a feje búbját és kész. Fésülési ösztöneit a lányán éli ki, aki - kényszeredetten elfogadva anyja óhaját - lassan derékig érõ hajkoronát növesztett.

A nadrágot is megszokta, bár korábban szinte sosem viselte, csak szoknyát. A hideg telek szörnyû kínokkal teltek el. Az eltelt hat év alatt viszont felismerte, hogy a ruhanemûk ezen világában is találhat kivételesen kellemes darabokat. Ezek közül viszont csak néhányat engedélyezett magának, azokat is egyedül odahaza, zárt ajtók mögött húzta magára. Munkahelyén egyszerû szabású, a divatnak csak minimálisan, még nem feltûnõen megfelelõ ruhákat viselt. Ez szolgálta célját. Így maradhatott láthatatlan.

Közel három perces tükör elõtti készülõdését követõen hátrafordult kislánya felé, aki épp akkor húzta le a vécét. Anyja mellé lépett és miközben kezét a zubogó csap alá tette, felnézett rá csipás és mindig mosolygós arcával.

- Az arcodat is mosd meg, aranyom! - mondta viszonozva lánya mosolyát. - Adam?

- Eszik! - „Természetesen”, tette hozzá a tekintete.

- Akkor megyek és megsürgetem, különben megint elkésünk. - a nappalin át a konyhába ment. Adam valóban ott ült az asztalnál és a sokadik tányér kukoricapehellyel küzdött. - Szét fogsz durranni, annyit eszel! - mondta az asztalhoz ülve.

- Tudod anya - kezdte miután lenyelte a tejes golyókat. -, a reggeli nagyon fontos, meg kell adni a módját. - a táljában úszkáló ételre pillantott. Arcáról leolvasható volt elszántsága. Még ha tényleg szétpukkad, akkor is megeszi. - Az én fejlõdõ szervezetemnek szüksége van… - lehunyt szemmel gondolkodott és mikor meglelte a megfelelõ szót, kanalát a tejbe merítette. - szénhidrogénákra. Ettõl leszek kiegyensúlyos és erõs.

Lisának nehezére esett visszatartani kitörni készülõ nevetését. Szája elé kapva kezét hevesen bólogatott. - És kitõl hallottad ezeket?

- Mary mondta. - felelte a fiú kanállal a szájában.

Egyáltalán nem lepte meg a dolog. Mary mindig is kötelességének érezte, hogy óvja kisöccsét. Öccsét? Valójában Mary és Adam ikrek voltak. Jól emlékezett. Kétszer kérte meg az orvost, hogy ellenõrizze, de a felvételek nem hazudtak. Két apró kis szív dobogott a méhében.

Mary alig három perccel jött világra Adam elõtt. A kislány azonban ezt is bõven elégségesnek érezte, hogy kisöccsének tekintse a fiút. A nõvér szerep pedig egyértelmûen fõnök szerepet jelentett, legalábbis Mary értelmezésében. Irányította a tesó minden lépését. Ha szükségesnek érezte, akkor parancsolt. Mindig utasításokkal látta el, és ha valamit esetleg rosszul csinált, akkor leszúrta. Az viszont tagadhatatlan, hogy szeretetbõl és féltésbõl tette mindezt.

Adam pedig, eleget téve kisöccsi kötelességének, szó nélkül engedelmeskedett. Felnézett nõvérére és soha egy pillanatra nem rendült meg benne a bizalma. Mindenegyes szava szentírás volt számára. Ha Mary azt mondta, szüksége van szénhidrogénákra, hát õ felfalja az egész cornflakes-szes dobozt.

Ekkor ragyogóan kék szemekkel és szokásos megfontolt vonásokkal arcán megérkezett Mary is. Ölében tartotta a család egyetlen, Lisa által is kedvelt tagját, Glóriát. Glória egy szürke foltos cica volt, akit tavaly találtak az ajtajuk elõtt. Miután valamennyi lakót végigjárták és Glória gazdáját így sem lelték, Lisa számára már nem volt menekvés.

- Be kell fogadnunk szegény kiscicát! - mint mindig ezúttal is Mary látta tisztán a helyzetet. - Egy másik élõlény iránti felelõs gondolkodás követeli meg ezt tõlünk. - érvelt hevesen.

- Igen anyu! - helyeselt Adam vékony hangon. - Az… izé… - kicsit elbizonytalanodott. Gyorsan lemondott a meggyõzés számára idegen eszközérõl és egy sokkal egyszerûbb utat választott. Félve megsimogatta a cica kobakját, mire az kedveskedõ dorombolással válaszolt. Ettõl aztán felbátorodott és az ölébe kapta. Csak ezután vetette bocipillantását két vállra fektetett anyjára.

Mary megkerülte az asztalt és szintén helyet foglalt a saját székén. Glória állát vakargatva és szemeit sokatmondóan forgatva hol a tejes golyókkal keservesen birkózó öccsére, hol pedig édesanyjára pillantott.

- Valóban szüksége van ennyi kukoricapehelyre? - kérdõn pillantott lányára.

- A testemnek szénhidrogénákra van szüksége, attól… - kezdte Adam lelkesen pancsolva az ételben, de nõvére a szavába vágott.

- Szénhidrát, te pupák! - a kisfiú erre elszégyellte magát és szemlesütve folytatta a reggelit. - Adam még fejlõdésben van, ezért van szüksége sok szénhidrátra, de…

- De ennyi bõven elég lesz mára, nem igaz? - Lisa ellentmondást nem tûrõen vágott közbe. Tekintete összefonódott a lányáéval, aki azonnal megértette, mit kell mondani.

- De igen. Pontosan ezt akartam mondani. - magabiztossága egy percre sem ingott meg.

Adam láthatóan örült a hírnek. A tálba ejtette a kanalat és hasát simogatva hátradõlt a széken.

Lisa bezárta maguk mögött az ajtót. Mindkét zárat duplán ellenõrizte. Senki nem juthat be. Csak… Az álom képei most felvillantak elõtte, de sikerült elhessegetnie õket. - Erõs vagyok! - gondolta, miközben jól hallotta az odabent, mélyen dübörgõ csatakiáltást.

Megfogta gyermekei kezét és elindultak a lift felé.

- Jó munkát, Lisa! - hallotta a háta mögül.

Kicsit meglepõdve fordultak hátra, de aztán azonnal felismerték az övékével szomszédos lakás ajtajában lakó idõs hölgyet.

- Köszönöm, Betty! - mosolygott rá kedvesen.

- Csókolom Betty néni! - a gyerekek imádták a bolondos szomszédot, aki hálóingben, fején hatalmas hajcsavarokkal és fogatlanul nevetett rájuk. - El ne felejtse a holnapi elõadást! - figyelmeztette Adam. - Én leszek a királyfi! - büszkén kihúzta magát.

- Én meg a jótündér! - Mary egy röpke pillanatra ismét csak hét éves volt. Pironkodva nevetett össze öccsével.

- Nem felejtettem el. - felelte Betty. - Ott leszek!

- A délutáni próba miatt kicsit késõbb jövünk. - mondta Lisa, miközben a gyerekeket próbálta a liftbe tuszkolni. - Négy óra felé is ránézhetnél Glóriára. De ne adj neki több konzervet, esetleg egy kis tejet. Azt hiszem, kezd elhízni. - mielõtt összezárult volna a lift ajtaja, még intett egyet a nõ felé.

Az öreg nõ visszaintett. - Még hogy kövér! Hiszen olyan sovány szegénykém. - motyogta kissé pöszén és visszament a lakásba.

**oldal**

Betty néni szinte Glóriával egy idõben robbant be az életükbe. Miután a gyerekek meggyõzték a macska megmentésének helyességérõl, egy újabb problémával kerültek szembe. Az elsõ nap, mikor Glóriát egyedül hagyták a lakásban, világossá tette számukra, hogy a szürkefoltos kis jövevény csak addig tûnik jól neveltnek, amíg van, ki figyeljen rá. Amint magára marad, azonnal rakoncátlan gézengúz válik belõle. Valamennyi díszpárnát szétszabdalta, és barna kis bogyóit a leglehetetlenebb helyeken helyezte el. Mindezek megkoronázásaképpen pedig az étkezõasztalt találta ideális hálóhelynek.

Ezek után összeült a családi kupaktanács, melynek során Mary magabiztosan felvázolta a kialakult tarthatatlan helyzetet. Majd hosszas gondolkodás után közölte az egyetlen lehetséges megoldást.

- Kérjük meg Betty nénit, hogy vigyázzon Glóriára, amíg mi nem vagyunk itthon.

- Betty néni! - Lisa igencsak meglepõdött az ötleten.

- Betty néni! - örvendezett Adam. - Olyan vicces! - ajkait a fogaira húzta, így imitálva az öreg nõ fogatlan mosolyát.

- Betty néni! - ízlelgette a lehetõséget. A kövér, kissé bohókás nõ két éve költözött a szomszédjukba. Már elsõ nap egy hatalmas csoki tortával köszönt be hozzájuk, amivel azonnal megszeretette magát a gyerekekkel. Lisa viszont nem volt ilyen könnyen megvásárolható. Bettyvel is, mint minden idegennel, bizalmatlan volt. A gyerekekre való tekintettel elfogadta a rendszeressé váló tortákat, de a fekete nõt egy pillanatra sem engedte be a lakásba. Csak a folyosón beszélgettek. Szószátyár egy nõszemély, de Lisa igyekezett rövid úton megszabadulni tõle. Hidegen és elutasítóan fogadta szûnni nem akaró kedvességét.

Hosszú hónapok után aztán azt vette észre, hogy egyre inkább kedveli pajzán vicceit, az egész világot felkaroló kedvességét és a kerek szemeibõl áradó szomorú szeretetet.

Elfogadhatónak találta hát az ötletet és még aznap felkeresték a szomszédot, akinek álomittas arca azonnal felragyogott, mikor felismerte vendégeit. Azonnal beterelte õket tiszta konyhájába és a hûtõbõl gyümölcsös tortaszeleteket varázsolt elõ. Hiábavalónak bizonyult minden feddõ pillantás, a gyerekek nem tudtak ellenállni a krémes csodának.

Lisa aztán elõadta kérését és legnagyobb meglepetésére Betty, szomorúan bár, de nemet mondott. Az öreg nõ magyarázkodva elmesélte macskaszõr allergiáját, ami miatt képtelen lenne egész nap elviselni Glória jelenlétét.

Erre a krémes álarcot viselõ Adam sírni kezdett és láthatóan Mary is közel állt hozzá. Mindketten jól tudták, mit jelent ez. Glóriának mennie kell. Lisa is szomorú lett, de jobb megoldás nem volt. A macska néhány nap alatt szeméthalmot csinálna a lakásból.

Betty ekkor visszatette a hûtõbe a maradék tortát és hátra sem nézve, csendben elõadta javaslatát, ami azonnal felszárította a gyerekek könnyeit, míg Lisára a frászt hozta.

- Persze néhányszor átnézhetek hozzátok, talán az is elég, hogy jól viselkedjen az a kis gézengúz.

Mary és Adam örömujjongásban tört ki és a megszeppent nõ nyakába ugrottak. Lisa azonban csak egy dologra bírt gondolni: Át kell adnom a lakásom kulcsait egy vadidegennek.

Betty szemei könnyel teltek meg és olyan mérhetetlen szeretetet sugároztak, mintha saját unokáit ölelte volna keblére.

Egy kedves és fogatlan idegennek.

Lisa a liftben állva már csak mosolygott az elsõ három héten, mikor szemhunyásnyit sem aludt, mert attól félt, rosszarcú emberek mászkálnak ki-be az acélajtón. Már a fél ház lemásoltatta a kulcsát. Mindenki hozzájuk jár, fõleg éjszaka. Jót nevetnek az öt zárral ellátott ajtón meg az álmában is reszketõ Lisán. Hajnali öt felé már azt is elhitte, hogy az egész városnak kulcsa van a lakásához. Hamarosan õ is szerez egyet. Ekkor következett a menetrendszerû sikoly. Ma reggel még ezen is tudott mosolyogni.

A lift megállt a földszinten. Kitárult elõttük az ajtó és õk kiléptek. Már a ház üvegajtaján keresztül is jól láthatták az odakint vakítóan ragyogó napot. Hunyorogva léptek ki a járdára. A fekete Ford a közeli parkolóban állt. Felé tartottak.

A város már felébredt. Sokan voltak az utcán. Néhányan a kutyájukat sétáltatták, mások szintén autójukhoz vagy a közeli buszmegállóba siettek. Indultak dolgozni. Megint mások most tértek vissza szokásos kocogásukból. Lisa nem látott semmi szokatlan. Úgy indult a nap, mint máskor. Lisa is a szokásait követte.

A gyerekeket beültette hátra, a gyerekülésbe. Bekötötte õket az övvel. Aztán az autót megkerülve az elsõ ajtóhoz ment. Mielõtt beszállt volna tudatosan körbekémlelt. Hat éve rettegett attól, hogy egyik reggel megpillantja azt az arcot, ami magányos életének és rémálmainak egyetlen okozója. Ez azonban nem az a nap. Megnyugodva nyitotta ki az ajtót.

Ám ekkor valami megmagyarázhatatlan történt.

Az utcán állók közül valószínûleg senki sem tudta, mi is történt valójában. Sokan csak jóval a különös esemény lezajlása után torpantak meg és értetlenül bámulták az eget, mint mindenki. Azt hitték csak a szemük csalta meg õket, de látva a többi ember döbbenetét, már biztosan tudták, történt valami. De mi?

Erre senki sem tudta a választ.

Lisa sem. Értetlenül figyelte a zavartan kóválygó embereket, majd ismét az égre emelte tekintetét, ahol játékos formájú fellegek gyûrûjében ragyogott a nap, mintha misem történt volna. Akadozó mozgással beült az autóba. Adam és Mary az ablakra tapadva kémlelte az eget. Õk is látták.

Lisa behúzta az ajtót és bekötötte az övét.

- Mi volt ez, mami? – kérdezte Adam sírásra görbülõ szájjal.

Lisa a visszapillantón keresztül, akaratlanul is lánya tekintetét kereste, tõle várt segítséget. Mary erre megfogta öccse kezét és elõállt egy természetesnek tûnõ magyarázattal.

- Pislogott egyet a nap!

A nõ ezúttal nem tudott nevetni a kislány butuska magyarázatán, hiszen akár igaz is lehetett. Mintha a nap tényleg lehunyta volna a szemét. Hirtelen teljesen elsötétült az ég. De nem csak az ég, hanem az egész mindenség. Csupán a másodperc egy ezrednyi, vagy inkább százezrednyi töredékét kitöltõ pillanatig sötét éjszaka támadt. Olyan rövid idõre, hogy Lisa biztos volt benne, akadtak olyanok, akik észre sem vették. Valójában õ sem vette észre, csak egy érzés maradt benne. Biztos volt a megtörténtében, de azt nem tudta volna leírni, mi is történt egészen pontosan. Mint abban a hülye filmben, amelyikben a fickó pornóképeket vág rajzfilmekbe. A nézõknek fogalmuk sincs róla, mit láttak, de látták. Érzik.

Lisa is érezte és nem volt egy kellemes állapot. Igyekezve úrrá lenni zavarán a fiára pillantott.

A kisfiú másodpercekig emésztette a hallottakat, majd ismét kilesve az ablakon, elmosolyodott. - Tényleg?! - csodálkozva fogadta el nõvére magyarázatát és alig várta, hogy a nap ismét pislantson egyet.

Lisa egy néma köszönömöt formázott ajkaival, amit Mary jól láthatott a visszapillantón keresztül. Jókedve viszont hamar elszállt, mikor meglátta a kislány mindig oly magabiztos arcán a félelem jeleit.

3.

 Betty kövér volt ugyan, de ez nem igazán zavarta. Ezzel a súllyal érezte jól magát, minek változtasson akkor. Sokan megbámulták a néger, kövér öregasszonyt, de ez sem zavarta. Ha nincs jobb dolguk, hát nevessenek. Örült, hogy megajándékozta néhány kellemes perccel az embereket.

Egyébként ritkán járt el otthonról. Akkor is csak a sarki boltba. Hetente kétszer ment le és ilyenkor minden szükségeset megvásárolt. Kenyeret, tejet, rengeteg édességet és minden egyebet, amire a tortasütésnél szüksége lehet. A leglényegesebbrõl sohase feledkezett meg. Mindig vett egy táskára valót Glória kedvenc konzervjébõl.

Lisa nem nézte jó szemmel, ha túlságosan jól tartja a cicát, ezért kénytelen volt külön éléskamrát fenntartani a saját lakásában is. Hétköznapokon onnan eteti Glóriát. Muszáj, hisz szegény olyan kis sovány. Nincs rajta semmi hús.

A cica azonban nem csak ezért tartott igényt - joggal - a plusz falatokra. Ez volt a fizetség, amiért segített Bettynek közelebb jutni Lisáékhoz. Nélküle nem sikerült volna. Háláját pedig konzervekben fejezte ki.

Ugyan hiányzott neki Glória, de Lisa és a gyerekek kárpótolták õt ezért a veszteségért. Hétköznap pedig annyi idõt töltött szõrös kedvencével amennyit csak akart. Lisa sosem tudja meg.

Talán egyszer mégis. Ha eljön az ideje.

Egy kutya veszett csaholása zökkentette ki gondolatait. Nem volt ijedõsfajta. Nyugodtan nézett körbe.  Elõtte pár méterrel meg is találta a bûnöst, egy spánielt. A járdaszegélyen túl állt, a zöld gyepen. Tekintetét egyenest maga elé, a fûre vetette és õrült módjára ugatott. Barnaszõrös nyakán megfeszült a nyakörv. Gazdája, egy sápítozó öregúr alig bírta visszatartani a pórázzal.

- Mit mûvelsz, Dagobert? - szörnyülködött. - Azonnal fejezd be!

Dagobertet azonban nem hatotta meg az öreg sápadt rendreutasítási kísérlete. Fröcsögõ nyállal csaholt tovább. Vadul vicsorgatta fogsorát. Egész teste megfeszült. A pórázt rángatva szeretett volna szabadulni, és áldozatára vetni magát.

Betty közben melléjük ért. Elõbb a hápogó öregúrra nézett, aztán belesett a fûre. Ámulva látta, hogy nincs ott semmi. A spániel orra elõtti terület teljesen üres volt, ahogy az egész park is. Egy árva lélek nem járt erre. Sem ember, sem állat. Még elõrébb hajolt, amennyire csak tudott, de semmi nem volt ott, csak a zöld fû. Dagobert viszont egészen megõrült valamitõl. Talán egy hangyától, gondolta nevetve.

- Mi lõtte ezt az ebet? - kérdezte nem leplezve jókedvét.

- Nem tudom, hölgyem! - az öreg arcára nem csalt jó kedvet a kutya bolondériája. - Dagobert nem az a fajta kutya, aki ilyesmit mûvelne. Nem erre lett nevelve.

Mintha a kutya is felismerte volna, hogy ez a viselkedés nem méltó hozzá. Váratlanul elhallgatott és leült. Tekintetét azonban továbbra sem vette le a gyeprõl.

- Okos kutya! - dicsérte gazdája. Büszkén mosolygott Bettyre. Fennkölt vigyora azonban szinte azonnal lefagyott az arcáról.

Dagobert ezúttal nyüszíteni kezdett, de épp oly õrült módon, mint ahogy az imént ugatott. Egészen elvékonyodott a hangja. Szinte már sikított.

Betty és az öreg elképedve figyelték.

Egészen apróra összehúzta magát. Közben folyamatosan nyüszített és szemét az istenért se vette volna le a gyep adott részérõl, ahol semmi sem volt. Aztán hirtelen egy hatalmasat ugrott. De nem láthatatlan zsákmánya felé, hanem épp az ellenkezõ irányba. Amilyen gyorsan csak tudott, gazdája mögé került és a megszeppent öreg lábai között kidugva a fejét figyelte tovább a semmit.

- Az istenért Dagobert, most már fejezd be! - szólt rá dühösen az öreg. Közben elõrehajolt és felvette kutyáját az ölébe, aki nem igazán ellenkezett. - Ez nem volt szép, ugye tudod? - megcsókolta Dagobert homlokát és elindultak.

Betty magára maradt a járdán. Még egy pillantást vetett a járda melletti gyepre, de most sem látott semmit. Megvonta a vállát és elindult a ház felé. Mielõtt eltûnt volna az üvegajtó mögött még visszanézett. Bizsergett a halántéka, mintha valaki figyelné a gyeprõl. Onnan, ahol nem volt semmi.

Betty elképzelései ellenére Glória, a szürkefoltos házimacska semmit nem tudott fondorlatos terveirõl. Valószínûleg már arra sem emlékezett, mikor az öreg hölgy egy esõs délután a kukák között rátalált elázva és teljesen átfagyva. Gondolkodás nélkül, kedves szavakat gügyögve az ölébe vette, és meleg otthonába vitte. Megetette, és napokon keresztül gondozta, majd egy nap kivitte a lakás ajtaján, és szipogva egy másik lakás elõtti lábtörlõre ültette.

Glóriának nem voltak emlékei, csak egy mindig korgó gyomra, ami ezúttal is megzavarta álmát. A nappali kanapéján hevert. Oldalvást feküdt a lábait kinyújtva. A gyomrában dühösen morgó éhség nem hagyta, hogy tovább aludjon. Felemelte fejét és hatalmasat ásított. Körbenézett az üres nappaliban. Újabb ásítást követõen végignyalta a hasát borító szürkés szõrpamacsot, mintegy megnyugtatva hevesen korgó bensõjét. Leugrott a kanapéról és a konyha felé vette az irányt.

A gáztûzhely elõtt megtalálta zöld tálkáját, ami azonban üres volt. Már kora reggel megdézsmálta a benne elhelyezett csirkés konzervet. Beleszagolt a tálba, aminek mûanyagfalán még megtapadt néhány illatfoszlány, ami inkább csak növelte éhségét. Mogorván otthagyta az üres tálat és a sarokban elhelyezett edény felé indult. Ez volt az õ tejes tálkája. Közelebb érve jól látta, hogy kedvenc italával van tele. Nyelve körbe szaladt a száján és közben folytatta útját.

Alig fél méterrel a tál elõtt azonban megtorpant. Mintha az egész teste megfeszült volna. Szõre egészen felborzolódott. Száját tátva elõvillantotta hegyes fogait, miközben fenyegetõ vinnyogást hallatott. Bal mellsõ lábát felemelte és kinyúlt vele elõre. A puha párnácskák alól kivillantak veszélyes karmai. Tétova mozdulata azonban félúton elakadt.

Mintha a tejes tál felé nyúlt volna, aztán közben meggondolta volna magát. Visszahúzta a karmait. Rövid ideig némán állt. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a tálról. Gyomra ismét mordult egyet, mégsem tett egyetlen lépést sem az ital felé. Újból kivillantotta fogait egy dühödt vigyor kíséretében és haragosan fújtatott.

Ekkor váratlanul felborult a tál. Egy láthatatlan erõ nagyot taszított rajta, mire a tartalma a padlóra ömlött. Mielõtt a kiömlött tej elérhette volna Glória mancsát, a cica fújtatása félelemmel teli vernyogássá változott. Menekülni próbált, de már késõn.

Glória elnémult. A láthatatlan erõ ugyanis most neki rontott. Anélkül, hogy védekezni tudott volna, egyszerûen letépte a fejét. Vére gejzírként tört elõ a nyakán keletkezett sebbõl, vörösre festve a padlón csordogáló tejet.

A fej nélküli macska lábai meginogtak. Tett néhány bizonytalan lépést, aztán összeesett. Épp úgy hevert ott a véres tejtõl mocskos padlón, mint az imént a kanapén, csak ezúttal fej nélkül. És holtan.  

Amanda szabadságon volt, így Lisa egyedül ült az asztalnál. Fél órás ebédszünetébõl csupán öt perc telt el, de már túl volt a levesen. A meghatározhatatlan összetételû és zsírtól csöpögõ levesen. Megfelelõ távolságra félre tolta a tányért és hozzákezdett a sajtos tésztához. Ez sem volt finom, de az enyhén bûzlõ sajt kellemesnek nem mondható ízét sikerült ellensúlyoznia egy kis sóval. Az ecetes uborka viszont jó volt, azt nem itt készítették.

Ellentétben a levessel a tészta nem volt túlzottan nagy adag, ezért hamar végzett vele. Vett még egy túrós lepényt is desszertnek, most ennek látott neki. Csendben figyelve a többieket, észrevette, hogy Bryan tart felé széles vigyorral az arcán.

- Leülhetek? - kérdezte mindig vidám hangján, és már le is ült.

- Amanda szabadságon van. - Bryan hónapok óta ostromolta munkatársnõjét. Amanda elismerte ugyan, hogy kedves fickó, de nem az õ esete. Õ a kigyúrt testû macsókért rajongott, Bryan viszont egy vékony és szemüveges könyvelõ. Szegény fickó teljesen esélytelen volt, de nem adta fel.

- Tudom. - felelte Bryan megigazítva szemüvegét. - Hozzád jöttem.

Lisa már az utolsó morzsákat kotorta össze a tányérján. - Valóban?

- Igen! - zavartan az órájára pillantott. - Még van egy kevéske idõnk, gondoltam beszélgethetnénk.

- Rendben. - mindent visszapakolt a fehér tálcára. - Mirõl? Amandáról?

- Rólad, meg az esti moziról.

Lisa örült, hogy már végzett a süteménnyel, mert most biztosan félre nyelte volna. Erõt vett magán és nem ugrott fel azonnal az asztaltól. - Én nem megyek moziba.

- Én viszont igen és van egy plusz jegyem. - kereste a nõ tekintetét, de az folyton kitért elõle. - Gondoltam eljöhetnél velem.

- Sajnálom Bryan, de a gyerekek miatt nem tudok menni. - hazudta. Kezdte magát nagyon kellemetlenül érezni. Az ilyen helyzeteket kívánta elkerülni, mikor úgy döntött, megszabadul gyönyörû szõke hajától és próbál úgy öltözködni, hogy észrevétlen maradhasson. Nem is sminkelte magát. Különben is Amanda volt az álomnõ, õ csak egy szürke kisegér, mit akar ez a Bryan?

Bryan megértõen bólogatott. - Valójában három plusz jegyem van, és egy rajzfilmrõl van szó. Az a címe, hogy… - hosszasan gondolkodott. Leolvasható volt az arcáról, mennyire szidja magát, amiért elfelejtette a címét. - Állatokról szól, az biztos. - kissé elvörösödött miközben a mosoly szétterült az arcán.

Egyetlen perc. Ezalatt a hatvan másodperc alatt Lisa Bernstein ismét normális embernek érezte magát. Figyelte a kedvesen mosolygó férfit, aki izgatottan leste minden mozdulatát és a lelke visszamosolygott rá. Érezte, ahogy a pír elönti arcát és hallotta a félve suttogott választ is: - Oké! - Bõre belebizsergett, ahogy a férfi meleg tekintete végigtáncolt az arcán, a nyakán… Aztán a férfi megérintette a kézfejét. Ujjai határozottan, de nem erõszakosan furakodtak az õ hófehér, vékony ujjai közé. Mikor lágyan összefonódtak, rég elfeledett forróság áramlott végig a testén, ami csaknem lángra lobbantotta a szívét. Minden egyes dobbanás után egyre boldogabb és boldogabb lett.

Aztán az egy perc véget ért. A forróság tovatûnt és csak hideg félelem maradt. A férfi korábban kedves mosolya rémisztõ vigyorrá változott és tekintete vasmarokként fonódott a torkára.

Lisa reszketõ kézzel megragadta a tálcát és felpattant az asztaltól. Szó nélkül magára hagyta a férfit.

Bryan értetlenül figyelte. - Ööö… - szeretett volna mondani valamit, de mit? - Nem haragszom! - maga sem értette, honnan jött ez a baromság.

- Nem haragszom! - hallotta Lisa. - Nem haragszom! - ott dübörgött benne. A hangok minden erejükkel egy régen lezárt sötét ajtón kopogtattak. Dörömböltek. Feszegették a nehéz ajtót, aminek a kulcsát messzire hajította. Hosszú évek sötétje borította a zárat. - Nem haragszom! - a szavak nem kívülrõl próbáltak bejutni, éppen ellenkezõleg. Börtönükbõl akartak kitörni.

Már nem az étkezõ közepén állt, hanem az óceán partján, fejét szerelme ölében pihentetve feküdt. A víz felõl fújó szél összekócolta haját beborítva arcát szõke tincseivel. A hullámzó óceánt figyelte, miközben szerelme gyengéden simogatta a hasát.

Nehezen találta meg a megfelelõ szavakat, de azt is tudta, hogy el kell mondania neki. Már nem halogathatja tovább.

- Terhes vagyok, Billy! - mondta végül. Ennél egyszerûbben, ugyanakkor ennél igazabban nem is mondhatta volna. Tekintetét félve emelte a fölé magasodó fiúra, de a szeme elõtt tekergõzõ hajszálak eltakarták az arcát. Nem láthatta, mi történik, csak a hosszan elnyúló csendet hallotta.

Talán jobb is így.

- Nem haragszom! - jött a válasz elfúló hangon.

Meghökkent. Meghökkent a válaszon, mert nem értette. Többféle reakcióra is megpróbált felkészülni, de erre nem. Erre nem lehetett. - Mi? - furcsán megnyújtva ejtette ki a szót, mintha nem is igazán akarná megosztani a fiúval.

- Úgy értem… Nagyon váratlanul jött. - magyarázta a fiú. - Örülök neki. Boldog vagyok. Szeretlek, Lorna!

Erre nagyon is felkészült. Most táncra kelve kellene csókolózniuk és viccelõdni a lehetséges neveken. Legalábbis a tervek szerint. De a „Nem haragszom!” után már nem volt olyan felszabadító erejük a szavaknak.

- Szeretlek! - suttogta azért erõtlenül.

- Azt hiszem, jó apa leszek! - mondta a fiú. Arcát a lányéhoz tolta.

Talán mégis lesz tánc, gondolta, de csak rövid ideig hitt benne. A fiú lehelete ugyanis az arcába csapott. A sörszagtól nehéz pára mélyen az orrlyukaiba hatolt. Felfordult tõle a gyomra.

Aztán a ficánkoló hajszálak sûrûjébõl egy szempár bukkant fel, amelyben már nyoma sem volt szeretetnek. Hideg kegyetlenség forrongott bennük és a mindent lerombolni akaró düh fehér köde telepedett rájuk.

Próbálta elkerülni a csókot, de már nem lehetett. A fiú erõsebb volt és nem engedte. A csók a félelem ízét hagyta a szájában, ami most már örökre ott marad.

Lorna meghalt ugyan, de az a kellemetlen íz megmaradt. Lisa sem szabadulhat tõle. Soha.

**oldal**

Betty felriadt. Fejét felemelve, kissé kábán nézett körbe a szobában. Kis idõbe telt, míg felfogta, ismét elaludt. Az utóbbi hónapokban egyre sûrûbben fordult elõ vele, hogy a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben tör rá az álmosság. Mint akit fejbe vertek. Sosem emlékszik, hogy került az ágyba. Legutolsó emlékei mindig máshoz kötõdnek. Arra, hogy elbotorkált az ágyhoz és kényelmesen elhelyezkedett a takarón, sosem emlékezik. Talán már félig álomba merülve csoszog el ideáig.

Most is úgy érzete, hogy néhány perccel ezelõtt még a konyhában tett-vett és… Letörölte a szája sarkában növekvõ nyálcseppet, aztán kiugrott az ágyból. Valójában elõbb a jobb, majd a bal lábát helyezte az ágy mellé, végül hosszas erõlködések és sûrû sóhajok közepett álló helyzetbe tolta magát.

A boltból hozott holmikat pakolta és Glóriához készült.

- Szegény kis szentem! - motyogta a konyha felé csoszogva. - Biztos éhes szegény pára. Már megyek aranyom, megyek!

A konyhaasztalon ott is volt kikészítve a konzerv. Glória kedvenc csirkekonzervje. Kötényének zsebébe süllyesztette és elhagyta a lakást. A szomszédos ajtó elõtt megtorpant és kutatni kezdett zsebeiben a kulcsok után. Gyûrött zsebkendõje alatt meg is találta.

A nappaliba lépve újabb kulcsok után matatott, melyeket a szoknyája zsebében talált meg. Az öt zár közül azonban csak az egyikben fordította el a kulcsot. Ha ezt Lisa egyszer megtudná, örökre megszakítana vele minden kapcsolatot.

Mikor Betty elõször léphetett be a lakásba, igencsak megrémült a nehéz acélajtó és az öt zár láttán. Legnagyobb szerencséjére viszont ezúttal gondolkodott mielõtt megszólalt volna. Valószínûleg ennek köszönheti, hogy mára már szinte családtagnak számít. Már Lisa is bízik benne, aminek rendkívüli módon örült, elvégre ez volt a célja. Ezért ültette Glóriát annak idején a lábtörlõjükre.

Azóta sem kérdezte a fiatal nõt a múltjáról, de mégis megérzett valamit korábbi életének szörnyûségébõl. Talán a közös sors értette meg vele azokat az ismeretlen borzalmakat, melyek szükségessé tették az öt zárat. Ezért kedvelte meg elsõ pillantásra Lisát. Mert látta a szemében azt a fájdalmat, amit csak olyasvalaki vehet észre és érthet meg, aki maga is részese volt hasonló tragédiának. Bettyn kívül pedig csak kevesen ismerik ilyen mélyen, testet-lelket szaggatóan a tragédiát. Napról-napra kell élnie azzal a szörnyû tudattal, hogy õk már…

Elszorult a torka és hevesebben kezdett el verni a szíve, ezért elfordult az ajtótól. A konyhába sietett. Ahogy gondolta, üres volt a tál. Glória még a tejet is megitta. Mindet.

- Szegénykém! - sóhajtozott. Az asztalra tette a konzervet és a kis fül segítségével gyorsan kibontotta. Tartalmát a zöld tálba öntötte. A dobozt visszatette a zsebébe, hisz Lisa nem szerezhet tudomást az extra falatokról.

Visszament a nappaliba. Máskor Glória a zöld tálkája mellett várta és tekintetével a csirkefalatok után könyörgött. Ugyanezek a szemek aztán hálálkodva mosolyogtak rá, miközben orrát a puha konzervhúsba nyomta. A macska most azonban nem volt sehol.

- Glória! - kiáltotta nem túl hangosan. Amennyire meg tudta állapítani a cica nem a nappaliban volt. Nevének folyamatos ismételgetésére sem bújt elõ. - Glória! - már a szobákhoz vezetõ folyosón járt. Belesett Lisa szobájába, amely már késõ délutáni félhomályba burkolózott. A szoba rendezett volt, és tiszta. Glória nem itt bujkált.

Átment a gyerekek szobájába. A levegõ még õrzött egy keveset Adam és Mary vidámságából, ami akaratlanul is mosolyt csalt Betty arcára. - Bújócskázni szeretnél? - kérdezte a macskától. Játékosan megvakarta az állát. - Vajon merre lehet? - hangosan beszélt, hogy Glória is hallhassa, bárhol is bujkál.

Elhagyta a szobát és visszaosont a nappaliba. Megállt a folyosóra nyíló ajtóban. - Adj hangot! - nevetett. Valóban arra számított, hogy meghallja a cica nyávogását, de nem történt semmi. A nevetés továbbra is ott fickándozott a torkában, ugyanakkor az aggodalom is kezdte kibontani fenyegetõ szirmait a lelkében. - Adj hangot! - próbálkozott újból, hasonló eredménnyel.

Hirtelen ötlettõl vezérelve négykézlábra ereszkedett és a kanapéhoz mászott. Fejét a padlóra tapasztva belesett alá. Csak egy pók szaladt el ijedten kapkodva hosszú lábait az orra elõtt. Glória nem volt sehol. A kanapé lábai között ellesve próbálta felmérni az egész nappalit. Amennyire meg tudta állapítani, üres volt a szoba. Egyedül a kis faragott szekrény mögé nem láthatott be. El is határozta, hogy ott fogja keresni, mikor váratlanul bizseregni kezdett a halántéka. Épp úgy, mint kinn a ház elõtt. Valami figyelte a háta mögül. Elmosolyodott és csak nagyon lassan fordult meg, nehogy a vicces kedvében lévõ Glória ismét megléphessen. Jobb kezét már szabaddá is tette, hogy azzal könnyedén elkaphassa a kis gézengúz grabancát.

Megfordult. Kezével azonnal kinyúlt, hogy…

Nem volt ott semmi. Sem Glória, sem más. Betty farkasszemet nézett az ajtó legalsó zárjával.

- Te kis… - kezdett dühös lenni, ami vele igazán ritkán fordult csak elõ. Szinte soha. Még fel sem fogta, hogy indulatait növekvõ félelme táplálja. Sóhajtozva felállt. Szigorúságot erõltetett arcára - ami ezúttal nem is bizonyult olyan nehéz feladatnak -, és visszafordult a nappali felé. Végignézte a bútorokat. Glória nem volt sehol. A szekrény mögött sem.

Épp a kanapén heverõ párnákat tanulmányozta - képtelenség, hogy Glória bármelyik alatt is megbújhatna -, mikor tekintete egy másik szempáron akadt meg. Egy röpke pillanatra összefonódott a tekintetük. Betty legalábbis így érezte, de valójában nem volt semmi a kanapén.

Óvatosan elhátrált. Fogalma sem volt, mitõl ijedt meg ennyire. De az a nem létezõ szempár a velejéig hatolt és a növekvõ félelem indái már elérték az elméjét, és egyre inkább behálózták, ahogy tovább figyelte… a semmit.

Nem látta, de ott volt. Ott ült - vagy ki tudja, mit csinált - és õt figyelte, azokkal a gonosz szemeivel, amelyek talán nem is léteztek. Betty szerint igenis léteztek. Tisztán érezte, ahogy kutakodva letapogatják a testét.

Aztán a semmi lemászott a kanapéról és elindult felé. Betty az ajakaiba harapott és kövér teste remegve az ajtónak hátrált. A semmi ott mászott a padlón, egyenesen felé.

Nem látta, csak érezte, hogy egyre közeledik. Behálózott agya követni tudta a semmi mozgását. Talán a félelem erõsítette fel ennyire az érzékeit. Talán ezért érezhette a nappali langyos, kissé talán állott levegõjében felé hömpölygõ veszedelmet.

Már nagyon közel volt. Végig Bettyt bámulta. Nem mozgott gyorsan. Alattomos lassúsággal közeledett.

Az áldozata felé. Ezt gondolta Betty, amitõl a félelem még inkább a hatalmába kerítette testét, amin folyamatos remegés hullámok szaladtak végig. A hatalmas test apró kis félelemközponttá vált, ami már csak azért könyörgött, hogy gyors és kíméletes legyen. A halál.

- Neee! - sikította a nõ, mikor a semmi elérte a lábait. Forró lehelet csapta meg a térdét. Az undorító melegség szétterült barna bõrén, közre fogta a lábát, hogy ne tudjon, menekülni.

A semmi veszélyes közelsége azonban épp az ellenkezõ hatást váltotta ki. Betty felszabadult a bénító félelem nyomása alól. Sikoltva elfordította az egyetlen kulcsot, amivel bezárta az ajtót és korát, no meg súlyát maghazudtoló gyorsasággal kislisszant az ajtón.

Becsapta maga mögött és azonnal bezárta. Ki tudja, mire képes az a…

Testével az ajtónak feszült, és fülét a hûvös fémre nyomva hallgatózott. Mintha valami kaparászás szerû hangot hallott volna, de csak nagyon rövid ideig. Utána néma csend maradt. Sokáig nem mozdult azonban az ajtótól. Hallgatózott és közben a megkergült spánielre gondolt, aki nyálát fröcsögtetve ugatta a gyepen üldögélõ… semmit.

4.

Lisa kiterelte a gyerekeket a liftbõl. A délutáni próba kicsit elhúzódott, fáradtnak érezte magát. Szeretett volna végre leülni és megszabadulni ettõl a rohadt cipõtõl. Nem elég, hogy ronda volt, még kényelmetlen is. Ki az a hülye, aki ilyet vesz a lábára. Rajtam kívül.

A gyerekeket szerencsére nem nagyon kellett noszogatni, hogy siessenek. Messze elõre szaladtak. Mary a kocsiban sem volt hajlandó megválni csillogó szárnyaitól. Most is jó tündérhez méltóan röpködött ide-oda a testvére körül. Varázsvesszejével néha meglegyintette Adam koronás fejét, aki hangos kacajjal köszönte meg.

Boldogan figyelte õket. Már a cipõ sem tûnt annyira szûknek. Mindjárt hazaérnek. Bezárja az ajtót, és végre elfelejthet mindent. Bryant is.

- Betty néni! - Adam megállt a szomszéd ajtaja elõtt.

- Betty néni! - Mary be is kopogtatott csillagban végzõdõ varázsvesszejével.

- Hé! - utolérte õket. - Lehet, hogy alszik már.

- Betty néni mindig alszik! - közölte Mary, mire az öccse száját a tenyere mögé rejtve kuncogni kezdett.

- Épp ezért legyetek csendben. - õ sem állta meg nevetés nélkül. - Elkészítjük a vacsorát, aztán majd áthívjuk. Oké?

- Oké! - egyeztek bele.

Az ajtóhoz lépett és a táskájából kihalászott kulcsokkal kinyitotta az ajtót.

- Szerinted Betty néni hoz egy kis tortát? - érdeklõdött Adam. Belehalt volna, ha nem.

- Biztosan! - jött a megnyugtató válasz. - Ha Betty néni nem alszik, akkor tortát süt.

- Vagy álmában süti a tortákat! - vetette közbe Adam, ismét a tenyere mögött kuncogva.

- Butákat beszélsz! - már nem volt jó tündér többé. Ismét a három perccel idõsebb nõvérré változott, aki mindig mindent jobban tud. - Pupák! - tette hozzá kissé szigorúan és, hogy éreztesse öccsével, tényleg milyen butaságokat beszél, finoman a fejére csapott varázsvesszejével. A kisfiú ezúttal nem kacagott tõle, egészen elkenõdve lépett félre, hogy anyja becsukhassa az ajtót.

Lisa elfordította mind az öt zárat. - Amilyen finomak Betty néni tortái, akár még álmában is sütheti. Én el tudom képzelni. - megborzolta kisfia fejét, aki láthatóan megkönnyebbült anyja szavainak hallatán. Mielõtt Mary bármit is mondhatott volna:  - Vegyétek le a jelmezt, aztán jöhettek segíteni, különben sosem lesz kész a vacsora!

A jótündér megfogta a királyfi kezét és elvonultak szobájukba, hogy néhány perc alatt egyszerû gyerekekké változzanak vissza.

Lisa közben a konyhába ment és a papírzacskót, amiben a vacsorához szükséges holmik dagadtak, az asztalra tette. Egészen elzsibbadt a karja. Megrázta és ásítozva várta, hogy a tûszúrások megszûnjenek. Ahogy ott téblábolt az asztalnál, megbotlott Glória zöld tálkájában. Tele volt csirkekonzervvel.

- Betty! - sziszegte. - Egyszer szét fog pukkadni az a szegény macska. - meglepte, hogy egy csepp sem hiányzott a konzervbõl. Glória még csak hozzá sem nyúlt. Az étel régóta itt lehetett a konyhában, mert az illata már belengte az egész helyiséget. Beteg ez a macska? Vagy Betty olyan sokat adott neki, hogy tényleg szétpukkadt. Ez utóbbi hihetõbb magyarázatnak tûnt.

Keze ismét használhatóvá vált. Elkezdte hát kipakolni mindazt, amit a vacsorához vett.

- Anyu - Mary bukkant fel az ajtóban már szárnyak nélkül. -, hol van Glória?

- Nem tudom! - vonta meg a vállát. - Miért, hol van?

- Nem tudom! Azért kérdezem tõled.

Lisa kicsit hülyén érezte magát lánya válaszától, vagy inkább az általa feltett kérdéstõl. - Néhány év és õ fog engem nevelni. - gondolta. Letette a tízes tojástartót. - Remélem, nem ment be a szobába! Csak kicsit tûnt dühösnek, nem is volt jobban az. Lányát kikerülve száguldott át a nappalin.

- Nincs ott! Megnéztem! - még a szokásosnál is komolyabb volt a hangja.

- A fürdõben?

Mary a fejét rázta.

- Biztos itt van valahol. Itt kell lennie. - kezdte kellemetlenül érezni magát, ahogy ott állt a nappali közepén, kissé szerencsétlenül. - Tényleg nincs sehol? - talán Mary csak viccel. Nem. Kedves szemeiben valódi aggodalom csillogott.

Adam lépett be ekkor a folyosóról. Épp a pólójával küszködött, ami rácsavarodott a fejére és bal kezét képtelen volt átdugni az erre a célra kialakított lyukon. Lisa odalépett hozzá és mielõtt újat szakíthatott volna rajta, segített neki. Fia hálásan, gyöngyözõ homlokkal pillantott fel rá.

- Te sem láttad Glóriát? - a fia elõször értetlenül bámulta, aztán megrázta a fejét.

- Akkor hol van, mami? - kérdezte Mary kissé elkeseredetten.

Nagyon ritkán szólította így. Kedvesen hangzott, pedig nem jelentett semmi jót. Mary aggódik. - Ha Mary aggódik, akkor itt az ideje, hogy én is aggódni kezdjek. - gondolta aggódva.

- Glória elveszett? - Adam ezúttal hamar felfogta, mirõl van szó.

- Biztos valami rosszat mûvelt és most bujkál. - szeretett volna nagyon meggyõzõ lenni. - Gyertek, keressük meg!

Miután az egész lakást felforgatták és még így sem bukkantak a macska nyomára, már hiába is erõlködött, nem tudott meggyõzõnek tûnni. Elkeseredve mászott ki a kanapé alól.

- Elveszett, mami?

- Nem! - nyögte erõtlenül. - Betty néninél van! - tette hozzá váratlanul, de olyan hihetõen, hogy még õ maga is bevette. Az ajtóhoz rontott. Gyorsan kinyitotta, és nyomában a gyerekekkel Betty ajtajáig szaladt. Vadul dörömbölni kezdett. Csak fél füllel hallotta lánya azon megjegyzését, hogy Betty néni allergiás a macskaszõrre. Ilyen apróságokkal nem ért rá foglalkozni. - Betty?! - kiáltotta folyamatosan kopogtatva.

- Betty néni? - Adam lelkesen segített neki.

- Betty?! - már vagy egy perce verte az ajtót. - Itthon vagy?

Semmi válasz. Betty néni nem nyitott ajtót.

Lisa folytatta. Már ököllel verte az ajtót. Ekkor Mary lépett mellé és nyújtózkodva megnyomta a csengõt. Hosszan és hangosan.

Ha Betty valóban alszik, akkor ezt elõbb meghallja, mint az õ dörömbölését és a keze sem fájdul meg.

Lisa a lányára pillantott, majd a csengõre tenyerelt. Még a folyosón is fülsértõen zengett az éles csengõhang. Odabenn ennél csak erõsebb lehetett a hangja. Betty mégsem jött ajtót nyitni. - Nincs itthon? - kérdezte önmagától. - Ilyenkor? - gondolta hozzá azonnal. Csalódottan leengedte a kezét.

- Betty néni! - Adam még nem adta fel.

Lisa apró és hamis mosolyt villantott a kisfia felé, de lánya tekintetét kerülte, az csak még inkább elkeserítette volna.

Miközben Glória eltûnésének magyarázatát kereste, szeme megakadt lakásának nyitott ajtaján. Mikor az elõbb kirohantak mindhárman, elfelejtette bezárni. Hat éve nem történt meg vele ilyesmi. Inkább kétszer is ellenõrizte, nehogy véletlenül nyitva hagyja az ajtót. Most viszont felelõtlenül… egy hülye macska miatt…

Alig kapott levegõt. Glória eltûnésérõl már meg is feledkezett. Sokkal szörnyûbb dolgok foglalkoztatták.

Aztán meghallotta a lift zakatolását. Valaki felfelé jött. Odakapta a tekintetét, de innen nem tudta leolvasni, hogy hányadik emeleten tart. Mélyen, a külvilág és a gyerekek számára hallhatatlanul felsikoltott. Félelemtõl reszketve megragadta gyermekei kezét és visszarohant velük a lakásba. Becsapta az ajtót és bezárta. A kutyákat is kiengedte az ólból.

**oldal**

A gyerekeket sikerült megnyugtatnia egy ócska magyarázattal. Mintha csak most jutott volna eszébe, hogy Bettyvel megbeszélték, mivel késõn jönnek haza, elviszi Glóriát egy barátnõjéhez, aki odavan a cicákért. Adam könnyedén elfogadta a magyarázatot, mikor Maryvel elvonult a konyhába, a kisfiú elõhalászta játékait és a szõnyegen telepedett le néhány elitkatona társaságában. A kislány már nehezebb falatnak bizonyult. Lisa látta az arcán, hogy hiszi is meg nem is. Most már úgy tûnt inkább elhitte. Ez mégiscsak jobb volt, mint a másik lehetséges magyarázat.

Büszke volt magára. Az idegei egy cérnaszálon - egy nagyon vékony cérnaszálon - függtek, mégis sikerült nyugodtnak maradnia. A gyerekekkel legalábbis elhitette, hogy az. Nyugodt? Igazából zaklatott volt. Szíve majd kiugrott a helyérõl. Kezének remegését alig bírta palástolni.

Mikor meglátta a nyitott ajtót, és aztán meghallotta a liftet, egy jól ismert érzés kerítette hatalmába. Egy érzés, melyet elfeledni sohasem tudott, pedig minden napját erre szentelte. Hogy megszabaduljon tõle. Hogy kiirtsa a szívébõl. Hat év is kevésnek bizonyult azonban, hogy harcát siker koronázza. Rothadt gyümölcseit hiába taposta szét, hiába tépte ki tövestül, a gyökerét nem tudta elpusztítani. Hiába küzdött ellene, teste már hat éve ennek a kegyetlen érzésnek a bölcsõje és ezen már talán sohasem változtathat.

Miközben a bezárt ajtónál állt és fülét a fémre szorítva hallgatózott, érezte, ahogy a gyökere megduzzad, és lassan kitölti egész lényét. Gyorsan növekvõ szára eltömíti a torkát, behatol a szájába magával hozva a félelem kesernyés ízét.

Ez nem az a félelem, amit sötét verembe zárva érez az ember. Nem is az, mikor ismeretlen eredetû zajoktól rezzen össze. Ahhoz sem hasonlít, amit akkor érzel, mikor a szemed lehunyva horrorfilmekbõl feléd rohanó ocsmány rémalakok hozzák rád a frászt, és egyre feljebb húzod a takarót.

Ilyet csak akkor érez az ember, mikor a rém teljes valójában ott áll elõtte és pokoli hangján a pofájába röhög. Csak akkor érezheted, ha már megértetted, nincs menekvés. Ha a szörny karmai már a torkodon pihennek és halálszagú lehelete bekúszott a bõröd alá. Ha már tudod, az övé vagy.

Lisa jól ismerte ezt a fajta félelmet. Már találkozott a szörnnyel. A karmok nyoma örökre beleégett bõrébe. Akkor megúszta. Lorna ugyan meghalt, de Lisa akkor született meg. Hat éve menekül elõle és retteg, hogy egyszer újra rátalál. Álmaiban már látta Lisa halálát, ami most, miközben teste az ajtónak feszült, hirtelen nagyon valóságosnak tûnt.

Percekig állt ott a zárak és öt centi vastag reteszek mögött. Gyermekei némán figyelték. Rövidke életük is elég volt ahhoz, hogy megszokják anyjuk õrültségeit. Hálás volt nekik ezért.

Hiába fülelt azonban, nem hallotta a lift csilingelõ jelzését, azaz senki sem szállt ki az emeleten. Nem hallotta léptek zaját sem. Végül zihálva és hányingerrel küszködve ellépett az ajtótól. Látva a gyerekek riadt ábrázatát, a nyugalom hamis álarcát húzta magára és elõadta hazug meséjét Bettyrõl meg Glóriáról. Ezzel a könnyebbik feladatot sikeresen megoldotta. Hátra volt azonban egy jóval komplikáltabb, szintén megoldásra váró feladat. Ki fogja õt megnyugtatni?

Lisa Bernstein születése óta kötélen táncolt. Valahol a normális lét és az õrület határán. Próbált mindig az elõbbi felé húzni, de múltjának minden apró részlete, csupán néha-néha felvillanva is képes volt labilis elméjét az õrület felé sodorni.

Lorna emléke minden nap gonosz árnyként kísértette, és mikor úgy tartotta kedve nagyot taszított rajta. Lisának minden erejére szüksége volt, hogy képes legyen állva maradni, hogy ne zuhanjon le a kötélrõl. Elég volt egy röpke kis villanás, így is napokra volt szüksége, hogy visszanyerje egyensúlyát.

Egy megfakult kép Lorna zöldeskék foltokkal borított testérõl. A terhesen vérben fetrengõ lányról. Fogatlan, meggyötört ábrázatáról. Megtépett szõke hajáról. Megerõszakolt testérõl és lelkérõl. Ezekkel még megbirkózott, de miközben felrakta forrni a vizet, annak a szörnyû, hat évvel ezelõtti éjszakának a képei kavarogtak a fejében. Az éjszaka, mikor Lorna meghalt.

Mary a tojások feltörésével bajlódott, Lisa pedig a paradicsomot szelte. Remegõ kezében veszélyes fegyvernek tûnt az egyszerû konyhakés. Önmagára veszélyesnek, fõleg, hogy közben oda sem figyelt, szemét szinte le sem vette az ajtóról.

A csendes folyosó nem gyõzte meg. Nem tudott szabadulni a képtõl, mely álmaiból mászott elõ és éber elméjét kezdte apró cafatokra szabdalni. Szinte látta, ahogy a zárak lassan kinyílnak, és utat engednek… neki. Igen, neki. Belép Lisa Bernstein lakásába, hogy befejezze a hat évvel ezelõtt félbe maradt mûvét.

… a kés Lorna torkán pihent. Széttépett ruhájában és könnyes szemekkel hevert az ágyon. Billy egész súlyával a testére nehezedett. Sörtõl bûzlõ nyelvével végignyalta sebekkel telehintett arcát.

- Ha sikoltani mersz, elvágom a torkod! - sziszegte kegyetlen hangján. Aztán megcsókolta. Szabad kezével kigombolta a nadrágját. Kajánul röhögött, miközben szétfeszítette Lorna lábait. Lorna próbált ellenszegülni, de gyenge volt. A verés minden erejét felfalta és a kés is veszélyesen csúszkált a torkán. Szemlesütve, a lelke mélyén sikoltva hagyta, hogy férje megerõszakolja. Mindenegyes lökés késként hasította fel a testét. A férfi minden undorító rándulásával egy kis darab meghalt a lelkébõl.

Billy belehörgött az arcába. Lehelete még most is felkavarta a gyomrát. Egy utolsót taszított rajta, majd felállt. Arcán széles vigyorral megragadta ocsmány péniszét és Lorna felé köpött. - Neked is jó volt, bébi?

Ebben a pillanatban Lorna idõs édesapja tört be a szobába. A döbbent Billyre vetette magát, aki azonban hamar túltette magát meglepetés okozta bénultságán. Szembefordult a reszketõ öreggel és közben a kést mélyen a hasába nyomta. Az öreg hang nélkül rogyott össze.

Lorna fáradt tekintete egy pillanatra összefonódott az övével, és akkor már tudta, hogy õ sem élheti túl ezt az éjszakát. Beletörõdve lehunyta a szemét és várta a végsõ döfést, ami végre megszabadítja a szenvedéstõl.

A végsõ döfés azonban nem akart megérkezni. Lorna azt gondolta, a halál már réges-rég magával ragadta. Lassan úszik az alagút felé, hamarosan megláthatja a fényt, ami átvezeti õt oda, ahol nincsenek olyan szörnyek, mint Billy. Ahol már nem érheti semmi rossz.

Az elmúlás zavaros ködébe veszõ agya mintha közeledõ szirénák hangját érzékelte volna. Aztán valami súlyos dübörgés hasított dobhártyája leges-legközepébe. Hallotta idegen férfiak üvöltését, Billy szánalmas, sápítozó könyörgését, aztán minden elhallgatott. Csak a csend maradt. Lorna szipogva, gyermekei édes mosolyától megenyhülve merült el ebben a csendben. Lorna Becks meghalt.

…Lisa felsikoltott. Kellemetlenül éles fájdalom hasított az ujjába.

- Anyu! - hallotta Mary rémült és egyben kijózanító sóhaját.

Hüvelykujjából vér serkent. Egy legalább centis vágást sikerült elhelyezni a felsõ ujjpercen. Elkapta kezét az asztaltól, nehogy összevérezze a paradicsomot. A csaphoz ment és miután megnyitotta a hideg vizet, a hûsítõ zuhany alá tartotta ujját. A vérzés egész hamar elállt.

- Jól vagy, anyu? - kicsit szemrehányónak tûnt az egyébként egyszerû érdeklõdés.

Az apró fájdalom és a vér látványa, no meg Mary tényleg kijózanítóan hatottak rá. Visszanyerte az egyensúlyát, ismét stabilan állt a kötélen. Egyelõre ugyan nem ment tovább, de az is nagy érdemnek tûnt, hogy nagyokat sóhajtozva képes volt megállni a lábán.

Elõbb a zárt ajtóra, majd kislányára pillantott, aki túltéve magát Glória eltûnésén, ismét magára öltötte felnõttes, megfontoltságot sugárzó vonásait.

- Már nem is vérzik. Semmiség az egész. - mondta megnyugtató hangon. Bekötötte az ujját és visszatért a paradicsomokhoz. - Igyekezzünk, különben sosem készülünk el vele! - egymásra néztek. Lisa elõhalászta legszebb és legmeggyõzõbb mosolyát, ami kis idõ után megtette hatását. Mary zord vonásai megenyhültek, ajkai egyre szélesebb, és egyre vidámabb mosolyt formáztak.

A leves már elkészült. Meleg illata lágyan kúszott ki a fedõ alól és csendes, a gyomor korgását elõidézõ táncot lejtett a plafon közelében. A második fogás pedig a sütõben sült. Annak sem kellet már sok idõ.

Lisa és Mary az asztalnál ültek, és nevetve a holnapi elõadásról beszélgettek. A kislány kiharcolt magának néhány - egyébként teljesen jogos - dicséretet. Lisa elfogadta a szülõi elfogultság vádját, de mindezeket figyelembe véve is, magabiztosan állította, hogy Mary tökéletesen bevált, mint jótündér. A színpadon legalábbis. Ezt csak mellékes, zárójeles megjegyzésként fûzte hozzá.

Adammel is meg volt elégedve. Természetesen teljes titoktartás mellett ugyan, de Mary is megdicsérte öccsét, aki megfogalmazása szerint: „Maradandót alakít, mint királyfi”.

A kislány aztán, látva kijelentéseinek meglepetést kiváltó hatását, a szigorú, sok éves hagyományokon alapuló eskütételre kényszeríttette édesanyját. Érezte, ha ez a dicséret öccse fülébe jut, akkor hat év alatt felépített tekintélye egy pillanat alatt romba dõl.

- Esküszöm! - mondta Lisa kellõ komolyságot erõltetve arcára. Bal tenyere még a szíve felett pihent, mikor Adam lépett be a konyhába.

- Anyu! - erõtlenül csengett a hangja.

- Tudod, mit mondott rólad a nõvéred? - csapott le rá azonnal.

- Hé! Nem mondhatod el neki, megesküdtél! - csípõre tett kézzel dobbantott egyet mérgesen.

- Azt mondta… - nem tudta befejezni a mondatot, mert Mary a nyakába ugrott és próbálta anyja nevetõ szája elé tenni a kezét.

- Ha elmondod, megszeged az esküdet. Ugye tudod, az mit jelent? - az észérvek helyett fenyegetéssel próbálkozott.

- Anyu! - a két dulakodó nõszemély meg sem hallotta a hangját.

- Azt mondta, nagyszerûen alakítod a királyfit. - kiáltotta Lisa szélesen mosolyogva.

- Köszi, anyu! - nyögte Mary egy olyan király sértõdöttségével, akit éppen most árultak el az alattvalói. - Különben sem azt mondtam, hogy nagyszerûen, hanem, hogy jól. Egy kicsit.

- Hazudik! - vágta rá az anyja. - Egészen el van tõled… - kisfiára pillantott és végre meglátta holtsápadt arcát és remegõ ajkait. Felpattant az asztaltól. - Uramisten, Adam! - letérdelt a fia elé. - Mi a baj?

Mary is azonnal elfelejtette az árulást, izgatottan reszketõ öccséhez lépett.

- Anyu! - alig kapott levegõt. - Valami… Valami… - dadogott. Adam soha azelõtt nem dadogott. - Valami van a kanapé alatt.

- Mi? - kérdezte Lisa döbbenten.

- Valami. A kanapé alatt. - továbbra is dadogva beszélt.

- Mi van a kanapé alatt?

- Glória? - tette fel a logikus kérdést Mary.

Adam nem válaszolt.

- Glória? - próbálkozott ezúttal Lisa. - Glória van a kanapé alatt?

A kisfiú erõtlenül megrázta a fejét. - Valami… - az ajkába harapott. Úgy tûnt, mindjárt elájul.

- De akkor mi van ott? - folytatta Mary a faggatózást.

Lisa azonban nem várta meg a választ. Felállt és kissé feszengve ugyan, de kilépett a nappaliba. A kanapé mögötti szõnyegen ott hevertek Adam játékai. Innen nem láthatott be a kanapé alá. Óvatosan négykézlábra ereszkedett, aztán egészen a padlóhoz simult. Hirtelen feltárult elõtte a kanapé alatti világ. Egy eltévedt elit katonán kívül nem volt ott semmi.

Ha nem látta volna Adam riadt tekintetét, akkor most felszabadultan kuncogna egyet. De fia holtsápadt arca nem engedte, hogy megnyugodjon. Még egyszer alaposan ellenõrizte, hogy tényleg nincs ott semmi, aztán felült.

Mary és Adam már ott állt mögötte. A fiú ajkai még mindig veszettül remegtek, arcáról minden szín elszökött.

- Nincs ott semmi, ugye? - kérdezte Mary sejtve a választ.

Lisa nem mondott semmit, csak gyengéden átkarolta a fiút.

- Ugye, én… - még idõben leállította a lányt.

- De én tényleg láttam. - erõsködött Adam.

- Tudom, kicsim! - vigasztalta az anyja.

- Ne haragudj! - nem sírt, csak szipogott.

- Mindenkivel megtörténhet. - szólt közbe Mary kedvesen. - A szem könnyen megcsalhatja az embert. Nézd meg még egyszer! Te sem látsz mást, csak néhány porcicát.

A kisfiú elmosolyodott ugyan, de nemet intett a fejével

- Na, gyere! - letérdelve elõre hajolt és belesett a kanapé alá. - Nincs itt semmi!

Jó ötletnek tûnt rávenni Adamet, hogy maga gyõzõdjön meg róla, semmi sincs a kanapé alatt. Lisa is elõrehajolt. Adam közéjük bújva szintén belesett a tömzsi falábak közé.

- Semmi! - mondta Mary.

- Semmi! - értett egyet Lisa.

- Semmi! - nyögte Adam kissé bizonytalanul. Enyhén elpirult. Gyermeki vonásait már nem zavarta össze a félelem, ismét a régi Adam állt elõttük.

- Jól vagy, nagyfiú? - megpöckölte a fiú orrát.

- Anyu! - bátortalanul nézett fel az anyjára. - Ki veszed Bobot a kanapé alól?

- Hogy kit? - zavartsága hamar semmivé foszlott. Megértette, hogy a kis gumi katonát hívják Bobnak.

- De…

- Hát persze! - mosolygott Lisa. Ismét négykézlábra ereszkedett és közelebb mászott a kanapéhoz. Benyúlt és ujjaival Bob után kutatott. Alig érte el. Végül a tenyerébe rejtette a katonát, és húzni kezdte kifelé. Ahogy tekintete elsiklott a marka felett, egy rendkívül furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki rákacsintott volna a kanapé túlsó oldaláról. Ijedten magához rántotta a kezét és felugrott a padlóról.

- Köszi anyu! - hallotta Adam halk szavait, de nem igazán figyelt rájuk. Kilépett a fotelágy mögül és odalesett a túlsó oldalára. Bármi is kacsintott rá az elõbb, most semmi sem volt ott.

Zavartan visszafordult a fia felé és visszaadta neki Bobot.

- Gyere nagyfiú, játszunk valamit! - Mary leült a szõnyeg közepére. Idegenkedve tapogatta a körülötte heverõ gumikatonákat. - Addig anyu megterít!

- Oké! - lelkesen huppant nõvére mellé. Talán már el is felejtette a nem létezõ szörnyet.

Kissé kábán hátrált ki a konyhába. Nem szívesen hagyta ott a gyerekeket, ugyanakkor õrültségnek is tartotta, hogy valóban látta, amit látott. Õt is megcsalta a szeme. Vagy inkább az agya. Elfogadható magyarázatnak tûnt. Nagyon is elfogadhatónak. Ha száz százalékig megbízna az agyában, és mindent elhinne neki, akkor már rég megõrült volna.

Megõrült volna.

Lisa nem tudta, mi ebben olyan átkozottul vicces, mégis felkacagott. Egy õrült kacag a saját õrültségén. Oscar díjat érdemlõ tréfa.

A sütõhöz ment, és mivel már elkészült a vacsora, elzárta a tûzhelyet. Kesztyût húzott a kezére és a forró tálat az asztalra tette. Kellemes volt az illata. Hol lehet már Betty, gondolta, mikor Mary jelent meg az ajtóban.

- Kész?

- Igen! Szólj az öcsé…

- Anyu! – Adam sikolya láncfûrészként hasította ketté a szavait.

- Elég legyen már, pupák! Nincs semmi a…

- Anyu, segíts! - az újbóli sikoly mindkettejüket a földbe passzírozta. A kétségbeesetten elnyújtott sikoltás viharként söpört végig a konyhán. Lisa egész testével beleremegett. Aztán mikor elült a vihar, a hirtelen támadt csend még inkább megrémítette.

- Adam! - üvöltése épp úgy hangzott, mint a reggeli csatakiáltás, amire olyan nagyon büszke volt. Kirohant a konyhából. Mikor meglátta a nappaliban zajló borzalmat, a büszkeségével és a hat éve lelkében lüktetõ félelemmel együtt minden semmivé foszlott. Már csak egy dolog számított.

- Meg kell mentenem a fiamat!

Adam furcsa pózban mászott a nappaliból nyíló folyosó felé. Lisanak úgy rémlett, ezt nevezik a gyerekek rákjárásnak. Gyermeki vonásait a döbbent iszonyat torzította el. Ajkai furcsán remegtek, mintha mondani szeretne valamit, de képtelen volt kiejteni a szavakat. Tekintete megmerevedett és egy pontra szegezõdött.

 Lisa ekkor meglátta, hogy mi rémisztette meg ennyire a fiút. Követve Adam zavart tekintetét, már õ is a szõnyeget bámulta. Valami volt alatta. Innensõ szélén egy negyven-ötvencentis púp keletkezett. Az anyag meggyûrõdött, ahol az a valami alábújt. Lisa belátott a szõnyeg alá, de nem volt ott semmi, mintha a szövet magától emelkedett volna meg. Tett egy bizonytalan lépést elõre, hátha nem lát jól, de ekkor a szõnyeghegy megmozdult. Alacsonyabb lett, de ugyanakkor hosszabb is egyben. Legalább fél méteres, vagy még hosszabb. A szõnyeg egynegyedét elfoglalta. És hirtelen megindult elõre, egyenesen Adam felé, aki már félig kinn volt a folyosón, de úgy tûnt képtelen tovább mászni. Mikor a hegy megindult felé, teljesen lebénult.

**oldal**

A valami a szõnyeg alatt lassan mozgott, mint egy giliszta. Kis hullámok futottak végig az anyagon, mikor elõrébb mászott. Elõbb-utóbb azonban kiér a szõnyeg alól, és akkor csupán fél méter választja majd el Adamtõl.

Lisa legyõzte döbbent bénultságát és átugorva a szõnyeghegyet a fiához rohant. Felkapta az ölébe és a kanapé mögé bújva nézett vissza a hegyre, ami azonban eltûnt. A szõnyeg épp úgy terült szét a padlón, mint normális esetben, csak kicsit volt gyûröttebb a szokásosnál.

- Hol van? - dadogta Adam.

Lisa ide-oda kapkodta tekintetét, de nem látta sehol a…

- Mi ez? - kérdezte önmagától. A válaszon nem volt ideje gondolkodni, mert megpillantotta Maryt, aki a konyhaajtóban állt és a lábai elõtt bámulta az üres padlót. Arcát könnyek borították, némán zokogott. - Mami! - ajkai hangtalanul formálták rémült kiáltását.

Lisa nem látott ugyan semmit, de elhitte, hogy az a valami ott van a lánya közelében. Nem tudta, mi az. Nem tudta, honnan jött. De azt azonnal megértette, mit akar.

Kétségbeesve kereste, hogy mivel menthetné meg a lányát. Valahogy magára kell vonnia a figyelmét, addig Mary kimenekülhet az ajtón. Elég lassú ez az izé, akár mindhárman kijuthatnak.

Az ajtó alig egy lépésnyire volt a háta mögött. A zsebében ott pihent mind az öt kulcs, a rekeszeket egy-két másodperc alatt ki tudja kapcsolni. Negyed percre sincsen szüksége és az ajtó nyitva. Mary falfehéren állt az ajtóban, folyamatosan anyjáért kiáltott némán. Lisa azt is észrevette, hogy térdei meg-megroggyannak. Össze fog esni és akkor vége. Az a valami egyelõre nem bántotta, de ez csak múló állapot. Játszott vele, mint a macska az egérrel.

Csak negyed perc. Tizenöt másodperc és megmenekültek.

Szabad kezével kihalászta a kulcsokat. Óvatosan, amennyire lehetett észrevétlenül egyet hátralépett. Nem kellett a kulcsokra néznie, hogy tudja, melyik hova való. Keze egészen kicsavarodott, ahogy hátra nyúlt. De nem fordult meg. Nem merte levenni a szemét lányáról és a… Az elsõ kulcs könnyedén siklott be a zárba és aztán hangtalanul elfordult benne.

Már csak négy.

A következõvel sem volt semmi gond. A harmadikba is ügyesen becsúsztatta a kulcsot, épp el akarta fordítani, mikor látta, hogy Mary elveszti az egyensúlyát. Jobb lábával hátralépett, nehogy összeessen. Lisa rémülten az ajkába harapott. Azt hitte, az a valami most nekiugrik lányának és… Oda akart rohanni, és a testével védeni, de nem történt semmi. Az a valami még várt, de vajon meddig?

Remegett ugyan a keze, de biztosan fordította el a harmadik kulcsot is. Még kettõ volt a tenyerében. Kiválasztotta a megfelelõt, és az utolsó elõtti zárba nyomta. Figyelme megoszlott zárak és Mary között. Észre sem vette, hogy Adam, aki eddig két kézzel karolva a nyakába remegett az ölében, most jobb kezével kinyúl a válla felett, és reszketõ ujjaival a falba épített kis szerkezet után matat. Négy számot ütött be a megfelelõ sorrendben.

A rekeszek visszahúzódását jelzõ kis csattanást hallva Lisa akaratlanul is hátra pillantott. Hamar megértette, mi történt. Szerette volna megdicsérni kisfiát, de Adam már visszazuhant félelem keltette bénultságába. Karjaival ismét anyja nyakát karolta át és szemeibõl feltartóztathatatlanul törtek elõ a könnyek. Nem fogott fel semmit a külvilágból, csak abban a néhány másodpercben, amíg kikapcsolta a reteszeket mûködtetõ mechanikát. Vagy talán akkor sem.

Lisa zihálva visszafordult Mary felé, miközben az utolsó kulcsot próbálta bejuttatni a zárba. Ezúttal azonban elvétette. A kulcs az acélnak ütközött és fáradt ujjai nem tudták megtartani. Halk koppanással a padlóra hullt.

- Szent Isten! - sziszegte a nõ.

A tizenöt másodperc már rég letelt.

Lisa gyorsan letérdelt és a kulcsot kezdte keresni. Ujjai ide-oda szaladtak a padlón, de nem lelték. Hátra kellett fordulnia. Ott hevert épp a sarka mögött. Felkapta, bedugta a zárba és elfordította.

Nyitva az ajtó. Most már csak el kell csalogatni azt az izét Marytõl. Adamet itt hagyja az ajtónál. Elcsalja és akkor Maryvel kiszökhetnek a lakásból. Talán majd neki is sikerül.

Visszafordult a lánya felé. Azon gondolkodott, hogy csalja el azt a valamit, mikor észrevette, hogy Mary már nem az üres padlót bámulja, hanem ijedt tekintete egyenest õrá mered. Aztán megérezte - nem látta csak megérezte -, hogy valami suhan felé a levegõben.

- Vigyázz, mami! - hallotta a kislány sikolyát és abban a pillanatban félreugrott az ajtóból. Éppen hogy elkerülte a találkozást. Még a padlón heverve is érezte, ahogy a nehéz acélajtó megremeg a csapástól. Már meg sem lepõdött, hogy ezúttal sem lát semmit az ajtónál. Ölében a fiával felugrott és rohanni kezdett ki a nappaliból.

- A szobába, Mary! - üvöltötte. Nem nézett vissza, remélte, hogy lánya azonnal követi õket. Elérték a szobát. Lefejtette magáról Adam karjait, és a teljesen bénult fiút a padlóra ültette. Visszalépett az ajtóhoz. Hallotta Mary papucsának csattogását, aztán a kislány fel is bukkant a folyosó végén. Alig fordult be a fal mellett, valami más is megjelent az ajtóban. Szinte úgy robbant be a szûk helyiségbe. Majdnem elérte a lányt, aki minden erejét összeszedve rohant anyja felé.

- Siess! - kiáltotta Lisa. - Szent ég! - tette hozzá eltorzult, sikolyszerû hangon. Most már nem csak érezte annak az izének a jelenlétét, hanem látta is. Felfedte kilétét.

Hosszúkás, fekete teste ott trónolt a fehér falon. Közel fél méter hosszú volt, és alkata egy féregre emlékeztetett. Mielõtt azonban Lisa jobban is szemügyre vehette volna a támadójukat, az megindult Mary után.

Könnyedén mozgott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és sokkal gyorsabban, mint korábban a szõnyeg alatt. Egy szempillantás alatt megelõzte Maryt, aki így már nem juthatott be a szobába, mert az a fekete förmedvény ott lógott az ajtófélfán. Teste megtekeredett, ahogy visszahajolt a lány felé. Mary felsikoltott és mielõtt a szörny közelebb hajolhatott volna hozzá, berohant a másik szobába és becsapta maga mögött az ajtót.

Lisa tátott szájjal állt az ajtóban. Hogy lányának leleményes szökésén lepõdött-e meg jobban, vagy az undorító, ismeretlen eredetû lénytõl, azt nem lehetett eldönteni. Ebben a pillanatban azonban egy teljesen más problémával kellett szembenéznie. A csalódott szörnyeteg ott lógott az ajtófélfán közvetlenül az orra elõtt. Csupán fekete testének hátsó, egészen elvékonyodó részével tapadt a fához, a nagyobbik része a levegõben lógott. Fényes és tükörsima bõrén ekkor egy hullám száguldott végig, amelytõl mozgásba lendült az egész test. A közepe tájékán meghajlott és fodrozódva vastagodni kezdett, miközben a Lisatól távolabbi része egyre kisebb lett, mintha a fodros bõr szép lassan elnyelte volna. A végén már egész kicsire zsugorodott, szinte csak az alaktalan feketeség maradt, amibõl aztán a szörny ocsmány pofájának körvonalai rajzolódtak elõ. És a pofa egyre csak közeledett a rémült ámulatba esõ Lisa felé. A test kezdte visszanyerni eredeti, féregszerû formáját. Lisa ezt már nem várta meg, becsapta az ajtót. Ráfordította a kulcsot és egy lépést hátrált. Várta, hogy a féreg, majd megpróbál betörni, de nem történt semmi.

- Hol van, Mary? - kérdezte Adam vékony, erõtlen hangon.

Lisa lehajolt hozzá és megtörölte könnyektõl nedves arcát. A fiú tekintete ismét tisztábbnak tûnt. Sikerült kiszakadnia bénultságából. - A másik szobában van. Biztonságban. - tette hozzá. Ezzel önmagát is sikerült megnyugtatnia és Adam is elhitte.

- Mi ez, anyu? - most, hogy egy kicsit oldódott benne a feszültség, kezdõdhet a kérdésáradat, amit Lisa egyáltalán nem bánt, mert ez is bizonyította, hogy a fiú vele van, így számíthat rá, ha arra kerül a sor.

A kérdésre ettõl függetlenül nem tudott válaszolni. - Nem tudom, kicsim! - egy ócska horrorban most egyértelmû lenne a válasz. Az õrült tudós radioaktív kísérletei miatt a földben élõ férgek hatalmassá mutálódtak és most az emberiségre törtek. De az nem egy film, hanem Lisa Bernstein magánélete. Itt ül szobája padlóján a kisfiával, aki egyelõre képtelen levetkõzni dadogását. A másik szobában van a lánya, ki tudja, milyen állapotban. Két ajtó és egy fura, kétségtelenül veszélyes lény választja el õket egymástól. - Nem tudom!

- Hogy fogunk kijutni innen?

- Hhm! - lényeges kérdés, de válasz erre sincs. A bejárati ajtó nyitva, de képtelenség eljutni odáig. Ez a féregszerû dög rendkívül gyors, valamelyiküket biztosan elkapná. Vagy mindhármukat. Megvolt az esély a szökésre, de Lisa elszúrta. Ha csak eggyel kevesebb zár lett volna az ajtón, már talán kint lennének.

Ironikusnak érezte a helyzetet, nem véletlenül. Pár nappal ezelõtt ezer örömmel elhelyezett volna még néhány zárat az ajtón. Be is falaztatta volna a bejáratot, ha tudja, hogy egy életen át kibírnák a lakás falai között. Most viszont egy nyitott ajtóra vágyott, amelyiken kisétálhat és megszabadulhat ettõl a rémségtõl a folyosón.

- Ki fogunk jutni! - nem a kérdésre válaszolt, de Adam ennek is örült.

Halkan az ajtóhoz mászott és hallgatózni kezdett. Furcsa nyekergõ hangot hallott, melynek eredetét nem tudta megmagyarázni. Ésszerû feltételezés lett volna azt gondolni, hogy a lény adja ki ezt a természetellenes hangot, de legjobb tudása szerint nincs olyan élõlény, ami ilyen hangokat hallatna. A Földön legalábbis biztosan.

Kilesett a kulcslyukon, és látta a férget. Csillogó fekete teste ott tekergõzött a folyosón a két ajtó között. Sajnos vagy szerencsére nem látta a pofáját. Néha felágaskodott. Elvékonyodó részére ült és magasra feltornázta testét. Tükörsima bõre folyamatosan hullámzott. Most egyenesen Lisara nézett a kulcslyukon keresztül. Elõször úgy tûnt nincs is arca. Csak feketeség borította felfelé ágaskodó felét is. Aztán két ponton megremegett a bõr és a semmibõl két szem bukkant elõ, melyek vérszomjas tekintete pont Lisara vetült. Furcsa fény vibrált azokban a szemekben, ami ismerõs volt a számára. Imádta a természetfilmeket. Számtalanszor látta már azt a jelenetet, mikor a ragadozó lecsap az áldozatára. Az oroszlánok és tigrisek szemében látta ezt a fényt a támadás elõtt. A vibrálást, amit David tiszteletnek nevezett. Tisztelet az áldozat iránt.

Lisa nem örült az iránta megnyilvánuló tiszteletnek, hisz õ nem áldozat és nem is akar azzá lenni. Elkapta róla tekintetét és visszaült a padlóra. Ekkor ismét felhangzott az a nyekergés, amelyet még sohasem hallott azelõtt. A hideg rázta ki tõle. Adam is közelebb bújt hozzá.

Aztán elhallgatott, de a hirtelen támadt csendet szinte azonnal egy hatalmas reccsenés törte meg. Lisa rémülten az ajtóra nézett. Attól tartott a lény megpróbál betörni a szobába. Bár nem látott sérülést a fán, mégsem tudott megnyugodni, sõt a következõ reccsenésnél már nyilvánvalóvá vált a számára, mi a szörny célja.

- Mary! - üvöltötte, miközben visszaugrott a kulcslyukhoz. A kis résen át csak a szemközti, két helyen is megrepedt ajtót látta. Azt hitte, már bejutott az a dög Maryhez, de ekkor valami ismét az ajtónak csapódott. A fa egészen behorpadt, de még tartotta magát. - Mary! - üvöltötte ismét, de ezúttal sem érkezett válasz. - Uramisten, Mary!

A következõ reccsenésnél az ajtó kinyílt.

- Mary! - sikította Lisa tehetetlenül. Nem látta ugyan a lényt, de azt nagyon is jól látta, hogy az ajtó egyre beljebb és beljebb lökõdik, ahogy az a valami próbálja betuszkolni undorító testét a szobába.

Lisa gondolkodás nélkül elfordította a kulcsot és feltépte az ajtót. Keze-lába veszettül remegett, mégis a nyitott ajtó felé indult, hogy megmentse gyermekét. Ekkor azonban…

- Mami! - Mary halk suttogása a fürdõ felõl érkezett.

Lisa zavartan pillantott lányára, aki anyjához rohant és sápadt arcát a mellébe fúrta. Mikor a két reszketõ test egymásba karolt, a nõ megértette, hogy lánya a gyerekszobát és a fürdõt elválasztó ajtón át menekült meg a féreg elõl. Az a dög viszont hamar észreveszi, hogy átverték. Felkapta a kislányt és berohant a szobába. Épp mikor bevágta az ajtót, bukkant fel a lény fekete pofája.

Mindhárman a padlón ültek. Szorosan egymáshoz bújva, reszketve figyelték az ajtót, ami már az elsõ csapásnál nagyot nyekkent. Nem repedt meg, de a vakolat potyogni kezdett az ajtótok körül. Az elsõt szinte azonnal követte egy újabb és egy újabb csapás. Faforgács hullott a padlóra. Kisebbfajta lyuk keletkezett rajta. A lény nem férhet be rajta, de az alsó részen nagyon meggyengült a fa. Egy újabb csapást már nem bírhat ki.

Lisa közelebb vonta magához a gyerekeket. Tenyerét a szemük elé tette, hogy ne kelljen látniuk ezt a förtelmes lényt. Reszketõ tekintettel figyelte a beszakadt ajtót és közben a reggeli álma járt a fejében.

Hiába a csalhatatlannak hitt biztonság, a veszedelem tényleg bejutott a lakásába. Hat éven keresztül rettegett attól, hogy Billy egyszer csak felbukkan az ajtóban és valóra váltja ígéretét. Végez vele és a gyerekekkel. Álmában, mikor a kanapén ülve, rettegve figyelte a lassan kinyíló ajtót, mindig úgy gondolta, Billy áll majd a küszöbön. Álma viszont sosem ért véget. Mielõtt megláthatta volna a betolakodót egy velõtrázó sikolyban fuldokolva ébredt. Most már világosan látta, hogy nem Billy állt a küszöbön, hanem egy sokkal rémisztõbb idegen. Egy fekete, gusztustalanul tekergõzõ féreg, ami tiszteli áldozatait, akiket kegyetlenül el akar pusztítani.

Ezúttal nem fog felébredni. Az ajtó feltárul, és a szörny beront a szobába. Sikolya halálsikoly lesz, amit utolsó lélegzete visz majd magával.

Nem hunyta le a szemét, látni akarta gyilkosát. Tudata mélyén felvillant ugyan a hajnali csatakiáltás, de nem gondolta, hogy még egyszer hallani fogja azt az erõtõl és bátorságtól duzzadó hangot. Képtelen lesz rá, ha majd elérkezik az idõ, és bele kell néznie azokba a gonosz szemekbe.

Újabb csapás.

Nemcsak az ajtó, az egész fal beleremegett. A kulcs kihullott a zárból és koppanva a padlóra hullott. Fadarabok röpültek minden felé. Az egész alsó rész beszakadt.

Lisa érezte, elérkezett a pillanat. A lény azonban nem állt ott a küszöbön, nem mutatta meg fekete pofáját. És a sikoltás is a torkában rekedt, helyette a csengõ idegesítõ rezgése töltötte be az egész lakást.

Valaki rátenyerelhetett a gombra, mert a hang nem akart megszûnni.

- Ki lehet az? - kérdezte Lisa önmagától.

A válasz Marytõl érkezett. - Betty néni. - motyogta. - Betty néni! - ismételte meg ezúttal kiáltva.

- Betty néni! - kiáltotta Adam is lelkesen. Visszatért belé az élet, mintha az idõs hölgy felbukkanása egy szempillantás alatt véget vethetne az undorító féreg ámokfutásának.

- Betty néni! - gondolta Lisa, mintegy végérvényesen elfogadva a felvetés helyességét. A szomszéd felbukkanása ugyanakkor Glóriát is eszébe juttatta, akinek az eltûnése már teljesen új megvilágításba került. Egy korábban fel sem vetõdött magyarázat vált egyre inkább nyilvánvalóvá. Glória elpusztult. Ez a dög végzett vele. A macska pusztulásának semmi nyomát sem találták a lakásban, vagyis a lény az utolsó vércseppet is eltüntette. Semmi nyoma nem maradt a kis állatnak, csak õk tudják, hogy valaha is létezett… Nem merte folytatni a gondolatot. Helyette az ajtón keletkezett réshez mászott. Biztosan tudta, hogy a zaj, ami egy pillanatra sem hallgatott el, elcsalta a férget. Kilesett a folyosóra és még láthatta, ahogy a fekete, elvékonyodó kis farok - vagy mi - eltûnik a fal mögött.

- Betty! - üvöltötte Lisa. Õ nem hitt az öreg hölgy csodálatos hatalmában. Tisztában volt vele, ha Betty bejön a lakásba, meghal. Feltépte a rommá tört ajtót, és bár futni szeretett volna, csak tétova óvatossággal bírt a nappali felé lépegetni. - Betty!

Betty, miután a veszett csengetés után sem kapott választ bentrõl, remegõ kezével elõhalászta a kulcsokat és benyitott a lakásba. Vissza se nézett a sötét folyosóra, azonnal befurakodott az ajtónyíláson, aztán rögvest becsapta maga mögött a nehéz acélajtót. Hátát a hideg fémnek vetette és próbált megnyugodni. Biztonságban érezte magát az üresnek vélt lakásban. A délután, ebben a lakásban átélt riadalmát, már régen elmosták a kinti borzasztó világ haláltól bûzlõ hullámai. A vastag acélajtó megállítja õket, ide nem juthatnak be.

Zihálva beljebb lépett és körbe nézett a kivilágított nappaliban. Most, hogy idegszálaival végre képes volt valamelyest elszakadni a kinti világtól, fogta csak fel, hogy a lakásban égnek a lámpák, ami csak egyet jelenthet. Bátrabban indult a konyha felé és már épp Lisaért kiáltott érdeklõdve, vajon merre van, mikor a háta mögül meghallotta szomszédja rémült kiáltását. Elõvigyázatlanul a hang irányába fordult, de Lisa kedves arca helyett egy ocsmány fekete pofával találta magát szembe. Vonásai megmerevedtek. A megkövesedett arcot aztán a legbiztosabb kezû mester, a félelem formázta kénye-kedve szerint, mígnem egészen ráfeszítette a reszketõ koponyára. Betty szemei elkerekedtek, védekezésül felemelte ugyan a karjait, de már tudta, nincs egyetlen biztonságos hely sem ezen a világon.

Az alig félméteres dög egyenesen a mellkasának zuhant. Könnyedén feltaszította a több mint száz kilós tömeget. Az öreg nõ fájdalmas nyögése és egy kisebb földrengéshez hasonlatos moraj bizonyította a féreg erejét.

Betty feje hangosan koppant a padló kövén. Kicsit meg is szédült. Rikoltozva csapkodott vastag karjaival, de támadójából egyelõre csak valami azonosíthatatlan sötét pacát látott, amit azonban képtelen volt elhessegetni. Aztán lassan rendezõdtek a lény fényes körvonalai és már tisztán láthatóvá vált ide-oda tekergõzõ alakja.

A féreg ott trónolt Betty mellkasán. Vékony, farkszerû végzõdésén pihent, miközben testén vad hullámok szaladtak végig. Könnyedén kerülte el a nõ esetlen csapásait. Minden képzeletet felülmúlóan alakítgatta fénylõ testét. Mintha még csontjai sem lettek volna. Az egész lény csak valami megfoghatatlan massza, amit azonban egy nagyon is józan agy irányított kegyetlen higgadtsággal és precizitással. Pontosan tudta, mit akar, és ebben senki és semmi nem állíthatta meg. Még Betty néni sem. 

Az öreg nõbõl kezdett teljesen elszállni az erõ. Csapásai egyre lassabbak és gyengébbek lettek, miközben a lény kicsit feljebb kúszott. Egy lágy, szinte kecses hullám indult ki testének alsó felébõl. Komótosan haladt egyre feljebb. Bõrén meg-megcsillant a csillár által szórt éles fény. A hengerszerû test közepe táján megakadt a hullám és feltorlódva összegyûrte bõrét. A kialakult hullámhegy végül elnyelte a rémületes pofát, amibe a két apró szem ágyazódott. Már tényleg csak egy fekete masszára emlékeztetett.

Betty karjai erõtlenül a padlóra hulltak. Maradék erejével megemelte egy kicsit a fejét, hogy jobban lássa a mellén trónoló férget, akinek rémisztõ pofáját egy hömpölygõ fekete örvény nyelte el. Betty fel nem foghatta, mi történik. Talán csak akkor sejtett meg valamit az érthetetlenbõl, mikor az örvény mélyén felizzottak a féreg sárga szemei és feltartóztathatatlanul közeledtek felé. A test közepén megrekedt és feltorlódott hullám most ismét mozgásba lendült. De ezúttal már minden kecsesség hiányzott belõle. Csak a kegyetlen és feltartóztathatatlan vadság maradt. A közeledõ szemekbõl áradó fenyegetés teljesen lebénította a nõt. Testének minden izma pattanásig feszült. Tüdeje olyannyira összeszûkült, hogy egyszerûen képtelen volt levegõt venni. Az örvényben izzó tûzgolyók egyenesen az elméjébe hatoltak elindítva azt a teljes összeomlás útján.

Aztán a feketeség szétnyílt. A közepén megnyíló száj hatalmasra nõtt.

Betty belebámult a szédítõ örvénybe és mielõtt meghalt volna, még megpillantotta az egész világot felfalni akaró fogakat.

**oldal**

Mire Lisa kiért a nappaliba Betty már a padlón hevert. Nevetségesnek tûnt, ahogy próbált megszabadulni a mellén vonagló féregtõl. Lisa azonban nem tudott nevetni. Még sikoltása is elhalt fél úton látva az öreg nõ agóniáját. A vaskos karok megbolydult csápokként próbáltak megszabadulni a végzetes tehertõl, de minden igyekezetük hiábavalónak tûnt.

Aztán Betty végül feladta vagy az élettelen fáradtság hatalmasodott el rajta. Lisa nem tudta eldönteni. Elkeserítõ volt látni, ahogy a karok a padlóra hullnak, és az öreg nõ vonásai ernyedten semmivé foszlanak. Betty visszahúzódott testének mélyére, hogy ne kelljen látnia önnön pusztulását.

Lisa elsírta magát. Csendben hulltak a könnyei, bár most valószínûleg egy atomrobbanás sem terelné el a féreg figyelmét. Az áldozat már ott hevert az oltáron, csupán annyi dolga maradt, hogy végezzen vele. A dög pedig szemmel láthatóan erre készült. Fekete bõre furcsán felgyûrõdött, testének hossza a felére csökkent, ocsmány pofája teljesen eltûnt.

Lisa az ajtóból nem láthatta, hogy pontosan mi is történik, de az iszonyat, ami Betty arcára ült ki, mindent elárult.

A test ismét növekedni kezdett. Földöntúli erõvel robbant elõ a rémséges arc.

Lisa szerette volna elkapni a tekintetét, de már késõn. Aztán mikor az elképzelhetetlen bekövetkezett, még arra is képtelen volt, hogy a szemeit lehunyja.

A féreg egyszerûen elnyelte az öreg nõ csaknem teljes arcát. Ahogy a hegyes fogak áthatoltak a bõrön vér fröccsent a padlóra. Undorító szörcsögõ hang volt hallható, miközben a száj kegyetlen erõvel összezárult. Lisa hallotta a csontok recsegését, ahogy minden ellenállás nélkül összeroppantak. A padlón heverõ test egy utolsót rángott, majd mozdulatlan maradt. Nem mozdult többet. Betty meghalt.

A féreg szinte másodpercek alatt felfalta az öreg nõ fejét. Csak egy hatalmas vértócsa maradt utána, amely lassan terjedt szét a padlón. Betty vére már a kanapé alá is bekúszott, mikor a féreg lemászott a fejetlen testrõl. Cuppogva fészkelõdött a vértócsa közepén. Teste egészen megnyúlt, elterült a vörös folyamban és ide-oda forogva élvezte, hogy bõrét egészen vörösre festi a vér. Közben elviselhetetlen hangon nyekergett.

Hosszú másodpercekig folytatta mocskos táncát, majd hirtelen megemelkedett a padlóról. Fejét a magasba emelte. A vércseppek szanaszét fröccsentek a nappaliban. Kitátotta hatalmas pofáját és miközben továbbra is kegyetlen, nyekergõ hangot hallatott, elõvillantotta félelmetes fogait.

Lisának elakadt a lélegzete. A rémület ismét végigszáguldott a testén megbénítva ezzel minden porcikáját. Megkövülten állt az ajtóban és elkerekedett szemekkel bámulta a féreg undorító tombolását. Olyan hihetetlennek tûnt Betty halála. A saját szemeivel volt kénytelen végignézni haláltusáját, mégis képtelen volt felfogni, de még elhinni is. A fognélküli, bohócos mosolyt képtelen volt összekötni ezzel a fejetlen tetemmel, ami a kanapéja elõtt hever és egy féregszerû valami lakomázik belõle jóízûen.

Pedig Betty volt az. Az öreg hölgy a szomszédból, akit az elmúlt hat év alatt egyedüliként tekinthetett barátjának. Az élet kegyetlen perverz tréfája, hogy az ember mindig az utolsó utáni pillanatban ismeri meg a dolgok igazi mikéntjét. Bettynek is holtan kellett a nappali padlóján hevernie, hogy Lisa felismerje benne az igazi barátot. Igaz barát, mert sosem kérdezte azt, ami volt. Vele lehetett a jelenben élni.

De már nem. Ez a rohadék véget vetett az életének. És velük is ezt fogja tenni. Amint végez Betty maradványaival, õk következnek. Szép lassan végez mindenkivel. Végignézhetik majd egymás pusztulását, és végül nem marad utánuk semmi. Talán csak egy kellemetlen görcs a féreg gyomrában, de az is hamar feledésbe merül.

- Nem! - valahonnan mélyrõl jött a kiáltás. Inkább erõtlen nyögés, még Lisa is alig hallotta meg. - Nem! - ezúttal kicsit több erõ munkált benne, de még ez sem volt összevethetõ a reggeli csatakiáltással. Ahhoz azonban elegendõ volt, hogy kizökkentse a bénultságából. Elkapta tekintetét a véres orgiáról és visszalépett a folyosóra. Csak nehezen tudta rávenni magát, hogy meg merjen fordulni. Mikor végre összeszedte a bátorságát, a falhoz simuló és zokogva reszketõ gyermekeivel találta magát szembe.

Adam egészen a nõvére nyakába fúrta arcát. Egész testét rázta a sírás és valami sokkal borzasztóbb érzés. Mary erõsen magához szorította a fiút. Arca és tekintete keménységet sugárzott, de gyenge testébõl már elszállt az erõ. Ki tudja, mi óvta meg attól, hogy összeessen. Felnézett édesanyjára és nem mondott semmit, csak sírni kezdett. Halkan, könnyek nélkül.

Lisa annyira szerette volna õket átölelni. Leborulni melléjük és sírni. Kisírni minden borzalmat az életükbõl. A magányt, Billyt és azt az átkozott férget. Szótlanul álomba szenderedni és várni a megnyugtató ébredést. Glória ott fekszik majd a kanapén – mostantól ezt is szabad neki -, Betty majd ismét átjön, hozza a hatalmas tortát, és pukkadásig tömik magukba a krémes tésztát. Nevetnek majd. Elfelejtik a múltat. Nem lesz miért szomorkodni. Azt is el fogja mondani Bettynek, hogy õ a legjobb barátnõje. Az egyetlen.

Nem.

Lisa nem tudta, honnan érkezett a tagadás, de azonnal kijózanította. Lenyelte a torkán felfelé kúszó erõtlen szomorúságot és arra kényszeríttette összeroskadni akaró testét, hogy cselekedjen végre. Elérkezett a pillanat, hogy bebizonyítsa, nem volt hiábavaló az elmúlt hat év, és Lisa nem azért élte túl a múlt borzalmait, hogy most feladja, és önként felfeküdjön az elmúlás oltárára. Tennie kell valamit azért, hogy a gyermekeinek is sikerülhessen túlélni. Hogy félelmek és a múlt rabláncai nélkül tudjanak élni. És talán azért is, hogy végre megszabadulhasson Lornatól. És persze Billytõl. Végre nem a múltba nézni és várni, hanem a jövõbe és vágyni.

Elõrehajolt. Megölelte reszketõ gyermekeit és mindkettõjüket megcsókolta. Megpróbált halk, megnyugtató szavakat súgni a fülükbe, ami nem volt egy könnyû feladat. Közben pedig a fürdõ felé terelte õket. A szobákba nem bújtathatta õket, hisz mindkettõ ajtaját beszakította már a féreg. Egyedül a fürdõ tûnt biztonságosnak. Amíg õ lefoglalja a fekete dögöt, addig nem eshet bántódásuk.

Sikerült a küszöb mögé terelni õket.

- Maradjatok csendben! Amíg nem szólok, itt kell maradnotok! – idétlenül hangzott, õ is tudta. De igaz. Amíg nem szólók… Talán soha.

Az eddig kábult Adam hirtelen felkapta a fejét és meglepõ erõvel megragadta a karját. – Anyu, ne menj ki oda, kérlek! - iszonyatos rettegés ült meg könnyes szemeiben. - Kérlek!

Lisa szíve vadabbul kezdett el dobogni. Nehezen hagyta magukra gyermekeit, de csak így lehet esélye arra, hogy megmentse õket. Csekély esély. Talán…

Mary megcsókolta öccse homlokát és gyengéden lefejtette a fiú ujjait anyja karjáról. Erre Adam ismét visszazuhant saját kis világába, amelyet már valószínûleg elárasztottak könnyei. A kislány anyjára emelte reszketõ tekintetét.  Mami!  súgta, és közben becsukta az ajtót.

Könnyes ízû sóhaj szakadt fel a mellébõl. Homlokát az ajtónak támasztotta, miközben ráfordította a kulcsot. A kulcsot a zsebébe süllyesztette és megfordult. A gondolat, hogy egy hatalmas féreggel készül élethalál harcot vívni, akár még vicces is lehetett volna, de Lisa nem tudott nevetni. Legfõképpen azért nem, mert fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie.

Mély lélegzetet vett és a tüdejébõl visszatérõ levegõvel kifújt minden zavaró gondolatot. Üres fejjel indult meg a folyosón. Óvatosan, szinte hang nélkül végigment az ajtóig és reszketõ szívvel kilesett a nappaliba, ahol õrült látvány fogadta.

Betty testébõl - már ami megmaradt belõle - minden emberi vonás elveszett, csupán egy nagyra nõtt hústömeg maradt. A korábban elpusztított fej után, már a végtagjait is elnyelte a… féreg. Mindez néhány perc alatt zajlott le, amíg õ bezárta a gyerekeket a szobába. A csonka törzset vér és egyéb maradványok vették körbe. A féreg viszont nem volt sehol.

Lisa felszisszent és visszalépett a folyosóra. Hátát a falnak vetette és lehunyt szemekkel próbálta megakadályozni, hogy a pánik legyûrje testét. Egyelõre sikeresen. Remegése alábbhagyott.

Továbbra sem gondolva semmire, kilépett a nappaliba. Egy röpke pillantást vetett a véres emberi torzóra, majd elindult a kanapé mögött a konyha irányába. Csak a szeme sarkából figyelte a pokoli orgia színterét, remélte, hogy a féreg is ott van valahol és eszébe sem jut vele foglalkozni.

Mikor a csonka test váratlanul megrándult, õ megtorpant. Épp a kanapé közepénél állt. A szeme sarkából - nem volt hajlandó odafordulni - mindent jól láthatott. A fej és végtagok nélküli Betty elindult a kanapé felé. Mint egy elemes játék, amit azonban duracell helyett egy sokkal félelmetesebb erõ hajt. Tocsogva nyomakodott a padlót beborító vérfolyamban. Aztán a kanapénak ütközött. Egy pillanatra megtorpant, de újból neki lendült. A kanapé alá szeretett volna bejutni. Betty - vagyis ami még maradt belõle - azonban túl kövérnek bizonyult, hasa megakadt a falemezben. Ennek ellenére a vérelemes játék nem adta fel. Többször is a kanapénak taszította magát, amitõl az furcsa táncba kezdett labilis falábain.

A groteszk performance egyszer csak véget ért. A torzó és a kanapé befejezte táncát.

Lisa nem akarta megvárni a folytatást. Egy utolsó pillantást vetve a háta mögé, még látta, hogy a torzó hasi része természetellenesen felpuffadt. A ruha szétrepedt és a barna bõr is kezd erre a sorsra jutni. Mikor azonban meghallotta a féreg kegyetlen nyekergését, elkapta tekintetét és eltûnt a konyhában. Nem akarta látni a zsigerek közt vonagló dögöt, amint a bõrt átszakítva hozzákezd az utolsó falatokhoz.

Gyors kutakodás után egy kést kapott fel az asztalról. Ezzel vágta el az ujját a vacsorakészítésnél. Remélte, hogy hamarosan a féreg undorító vére szárad majd rajta. Ha van neki egyáltalán. Ha eljut egyáltalán odáig, hogy megmárthatja benne a kést. Ha…

A sok „ha” szinte megfullasztotta. Ismét csak várt, pedig vágynia kell. A féreg halálát kell vágynia. Mindennél jobban.

Olyan erõvel markolta meg a mûanyag nyelet, hogy az ujjai egészen belefehéredtek. Úgy tartotta a kést, hogy bármikor döfni tudjon. Már csak a nappaliba való visszatéréshez kell egy kis erõ. Érezte, ez lesz mindközül a legnehezebb.

Csendben hallgatózott, de semmi nem hallatszott a nappali felõl. A nyekergés megszûnt és minden egyéb pokoli hangot elnyelt a csend. Biztosan tudta, már a féreg is várja õt. Elmosolyodott. Csak várja, de talán még nem vágyik rá olyan erõvel, mint ahogy õ vágyik arra, hogy végezhessen vele.

Remegése egészen megszûnt. Biztosan tartotta a kést. Légzése lelassult. Nem gondolkodott tovább, lábai parancs nélkül vitték ki a nappaliba.

Nagyon ritkán adódnak olyan pillanatok a nagy többségnek sohasem adatik ez meg -, mikor az ember képes mindattól a fontosnak érzett - ám valójában teljesen felesleges - többlettõl megtisztulni, melyek a fejlõdés évezredeiben rakodtak rá. Teljesen lecsupaszodva állhat a sors elé és megmutathatja, ki is õ valójában. Rövid idõre ember lehet. Ember. A szó legõsibb értelmében. Õs ember.

Lisa is teljesen megtisztulva állt most a nappali küszöbén. Õsasszonyként, kezében égõ fáklyát tartva várta, hogy a barlangjába betolakodó féreg végre megmutassa förtelmes pofáját. Megküzdhessenek. Nem a saját élete volt a tét. A harc a gyermekekért folyt. Lisa vérében pedig ott dübörgött a legõsibb parancs, ami már évezredekkel ezelõtt is ott áramlott az erekben. Saját halála csak akkor nem lesz hiábavaló, ha ezt a dögöt magával viszi. Ha halott karjaival magához öleli, és addig nem engedi el, míg át nem érnek a másik oldalra, bárhol is legyen az.

A kés eggyé vált a kezével. Az éles penge követte minden rezdülését. Tett egy határozott, de apró lépést elõre. Legyûrve undorát, a kanapé mögé lesett. Ahol korábban még Betty küzdött a szörnnyel, már szinte semmi sem volt. A groteszk torzó is eltûnt. Csak a vér maradt utána, ami félelmetes mementóként megült a padlón, és a járólapok közti apró járatokban csordogálva, lassan szõtte hálóját, hogy végül beborítsa az egész szobát. A vértócsában apró, felismerhetetlen maradványok hevertek, de a féreg eltûnt.

Lisa kutató tekintete pillanatok alatt körbejárta a helyiséget. Nem voltak eldugott helyek, mégsem látta ellenfelét. A féreg ismét bevetette leghatásosabb fegyverét, láthatatlanná vált.

Még egyet elõre lépett. Szemei egészen elkerekedtek, mintha így megláthatná a megláthatatlant. Átment a nappalin és kihajolva a folyosóra, a fürdõ irányába lesett. Semmi nem utalt arra, hogy féreg itt lenne, és a gyermekeit veszélyeztetné. Azért szeretett volna jobban is meggyõzõdni errõl. Már majdnem elindult a fürdõ ajtaja felé, mikor furcsa bizsergést kezdett el érezni a tarkóján. Valaki figyelte hátulról. A féreg volt az. Amilyen lassan csak tudott, megfordult. Szemei nem tekeregtek ide-oda keresve a támadót, azonnal egyetlen pontra fókuszáltak. Nem kereste, mert tudta, hol van a féreg. A kanapé alatt.

Lisa csak saját szuszogását hallotta. Felgyorsult légzését igyekezett lassítani, majd mikor már a maga számára is észrevétlen maradt a következõ lélegzetvétel, akkor letérdelt. Elõrehajolt. Mellei a padlót súrolták, álla pedig a köveken pihent. Mindvégig arra az egy pontra összpontosított. Kereste a féreg tekintetét, amit azonban egyelõre nem talált. Nem várt egy percet sem, óvatosan elindult a kanapé felé. A kést biztos kézzel tartotta. Már látta a négy faláb közti árnyékos terület minden négyzetcentiméterét, de a féreg sehol. Már máshonnan lesi azokkal az apró szemeivel. De honnan?

A válasz kellemetlen volt és ijesztõ.

Valami a bal lábához simult. Az érintés puha volt és meleg. Nadrágján keresztül mást nem érezhetett, de biztos lehetett benne, a féreg most került a háta mögé.

Nyelt egy nagyot. Néhány pillanatig még figyelte a kanapé jobb lábánál lengedezõ pókhálót - a pók nem volt sehol -, aztán megfordult. A kanapénak dõlve figyelt. A férget nem látta, csak néha érezte - testének különbözõ pontjain - az apró szemek kutató pillantását. Ezekbõl azonban nem fedezte fel a dög pontos helyét. Óvatosan, a puha szövetbe kapaszkodva az ajtó felé lopakodott. Mindentõl távol akart kerülni, ami a mozgását akadályozhatta. Már félúton járt az ajtó felé, mikor a féreg teljesen váratlanul megmutatta magát. Fekete, ocsmányul hullámzó teste csak egy pillanatra villant fel, éppen Lisa elõtt, alig pár centire tõle. Apró szemei az övébe fúródtak, szája szétfeszült és véres fogaival rávicsorgott. Aztán éppoly váratlanul el is tûnt.

Lisa összerezzent a szörny közelségétõl. Elvesztette az egyensúlyát és hiába kapálózott a kanapé felé, túl messze volt tõle. Menthetetlenül hanyatt esett. A vértócsa bugyogva fogadta magába a testét. A halott folyadék azonnal átáztatta ruháját. Egész teste megmerevedett, mikor a véres hullámok nyaldosni kezdték a bõrét. Aztán a vörös halál megragadta és húzni kezdte. Szerette volna magába zárni. Haja véres csimbókokban tapadt fejére, amit képtelen volt kiemelni a vörös folyamból. Hiába próbált menekülni, esetlenül csúszkált Betty maradványaiban. Semmiben sem tudott megkapaszkodni. Kezdett fuldokolni, pedig a tócsa alig érte el a tarkóját.

Félelmetes haláltáncba kezdett. Furcsa mozdulatok segítségével kísérelte meg a szökést. Kezdetben észre sem vette, hogy szürreális vonaglásának lelkes nézõje is akad. A féreg ott ült a kanapén és apró szemeivel valóban õt figyelte. Mikor ezt észrevette, még hevesebben próbált szabadulni. A féreg közben nyekergõ hangot hallatott.

Nevetett, amitõl Lisa nagyon dühös lett. Megragadott valami puha, nyálkás dolgot, ami épp a keze ügyébe akadt és a féreg felé hajította. A dög láthatóan meglepõdött. Bõre felgyûrõdött. Pofája visszább húzódott. Lisa azonban nem ünnepelhette röpke diadalát, mert a féreg meglepettségét, düh váltotta fel. Az apró szemek megremegtek. Elõvillantotta hegyes fogait, aztán…

Lisa tudta, ha most nem áll fel, akkor erre soha többé nem kerül sor. Valami csoda folytán sikerült maga alá gyûrnie a lábait, aztán kilöknie magát a tócsából. A száraz padlón már képes volt megvetni a lábait és felállt. A féreg persze már eltûnt a kanapéról, de torz pofájának halálos mélysége örökre belevésõdött az elméjébe.

Ziháló testérõl vércseppek hulltak a padlóra. Nem az õ vére, Betty-é. Elfáradt. Lábaira ólomsúlyokat kötött a rémület. Már a kést sem tartotta olyan biztos kézzel, mint korábban. Valójában szalmaszálként remegett a félelem keltette szélben. Rogyadozó térdekkel várta a lény utolsó támadását. Várta a végsõ ütközetet.

A csatakiáltás persze elmaradt, csak egy szívet-lelket szaggató sikoltásra futotta, de azt is elnyelte a féreg undorító nyekergése.

A semmibõl robbant elõ és egyszerûen felöklelte Lisat. Ismét csak egy pillanatra mutatta meg félelmetes pofáját, aztán eltûnt, miközben a nõ a falnak esett és véres csíkot húzva maga után a padlóra csúszott. Lábai apró terpeszben nyúltak el és köztük lassan láthatóvá vált a féreg. Feketén fénylõ teste lassú hullámzásba kezdett és megemelkedett. Elvékonyodó, farkszerû végére támaszkodva, egészen megnyújtotta testét. Pofája Lisa arcának magasságába emelkedett. Farkasszemet néztek egymással. Egyikük sem pislogott. Lisa nem mert, a féregnek meg nem volt rá szüksége.

Kése ott hevert a lába mellett, ujjai erõtlenül fonódtak a nyélre. Képtelen volt megemelni és lesújtani vele a betolakodóra. A barlang már az övé. Hamarosan végez vele, és aztán majd õk is sorra kerülnek. Vérének dübörgése elcsendesedett. Szíve a várakozás lemondó hangján dobogott. Fáradtan végignézett a tükörsima bõrön, ami visszatükrözte halott arcát. Nem volt ember többé, csak egy áldozat, aki csendben elmúlik.

A féreg fekete pofája szétnyílt. A fogak kegyetlen higgadtsággal villantak elõ.

Lisa elhaló hangon bírt csak felsikoltani, mikor a halált hozó fogak megindultak felé.

- Mami!

Mindketten egyszerre fordultak a vékony hang irányába.

Mary állt a folyosó nappalira nyíló ajtajában. Látszott, hogy küzd az egész testét uraló reszketés ellen, gyenge térdei alig bírták megtartani. Nem nézett a féregre, mintha az ott sem lenne. Az sem zavarta, hogy az apró szemek tolakodva letapogatják fiatal testét. Egyenest anyja ködös szemébe nézett. Forrón izzó tekintete mélyen behatolt a halni készülõ elmébe és vadul megrázta. - Mami!

A kis lakásban zajló véres küzdelem egyetlen szereplõje sem fogta fel igazán, hogy mi is történt valójában abban a röpke - ám mégis hosszú másodperceknek tûnõ - pillanatban, amely véget vetett a borzalmaknak.

A féreg finomabb prédát láthatott a kis Maryben, mert hirtelen semmivé foszlott. Közben Lisa ujjaiba ismét élet költözött. Vasmarka a nyélre fonódott és nem várt többé. Meglendítette a kést és vadul ketté szelte vele a levegõt, ahol a dögöt sejtette. A lendület túl nagynak bizonyult, a kés ugyanis kicsúszott az ujjai közül és a távoli sarokba vágódott. Mindeközben egy mélyen dübörgõ, csatakiáltásszerû üvöltés szakadt ki a torkából. Soha nem tapasztalt, a reggelit idézõ erõ hullámzott végig a testén. Aztán azonnal magára is hagyta. Teste rongybabaként zuhant vissza a falhoz. Csak arra maradt ereje, hogy megszeppent lányára emelje tekintetét, miközben csak egyetlen dologra tudott gondolni. Vágyainak beteljesülését kívánta. Látni akarta a féreg pusztulását.

A féreg a padlón hevert. Zavarodottan vonaglott, vészjósló nyekergése alig volt hallható. Úgy tûnt nincs rajta seb, mégsem mozdult, csak apró hullámok szaladtak végig a fekete bõrön valami kaotikus parancsot követve. Aztán a fényes bõr egyszer csak szétnyílt, úgy a test közepe táján. Sárgás színû váladék buggyant rajta elõ. A seb egyre nagyobb lett, végül teljesen kinyílt és a féreg kettészakadt. Testének két fele egymástól eltávolodva vonaglott, különálló hullámok fodrozták a fekete bõrt.  Erejét vesztett rándulások után a féreg mindkét fele mozdulatlanná vált. A sárgás és bûzõs váladék tovább ömlött a padlóra, ami csak megerõsítette Lisa gondolatát, miszerint a lény végleg elpusztult.

Lisa ismét lányára pillantott, akit csak a fal tartott meg a lábain. Erõtlen testének szörnyû kínokat okozva felállt. Orrát megcsapta a sárgás váladék csípõs bûze, amitõl vad köhögésroham fogta el. Óvatosan ellépett a tetem mellett és Maryhez botorkált. A kislány felé lépett és a karjaiba omlott. Szorosan átölelték egymást.

Váratlanul Adam lépett melléjük és kettejük közé fúrta magát. Csendben összebújtak. Nem sírtak. Elfogytak már a könnyek, és ebben a pillanatban csakis a csend adhatott kielégítõ megnyugvást. Belefeledkeztek egy olyan érzésbe, amit szegény Lorna sohasem tapasztalhatott meg. Ezt csak azok érezhetik, akik képesek túlélni.

A rendkívül gyorsan rothadó féregbõl áradó bûz már elviselhetetlen volt. A maró, szinte savas gõz kínzó gyötrelmek lángját csiholta a tüdejükben. Hangosan, fuldokolva köhögtek már mindhárman, mikor Lisa végre rászánta magát és az ablakhoz lépett.

Olyasmit tett, amit a hat év alatt szinte soha. Kinyitotta az ablakot, és aztán felhúzta a redõnyt. Mary és Adam is odagyûlt mellé, hogy minél elõbb friss levegõhöz juthassanak.

Már alkonyodott. A lebukó nap vöröses fényében borzalmas látvány tárult eléjük. Mégis, mind a döbbenet, mind a félelem távol maradt most tõlük. Csendben, egymás kezét szorítva figyelték az innen fentrõl egészen aprónak tûnõ fekete férgeket, amik már mindent elárasztottak. Emberi tetemek és véres maradványok közt vonaglottak. Ott voltak a parkban, a járdán, az utakon. Az elhagyott autókból is ocsmány, fekete pofák bukkantak fel. Néha felbukkant egy-egy jajveszékelve menekülõ ember, de azok sem úszhatták meg. Egy menekülõre akár tíz-húsz féreg is jutott.

A környezõ házak falait is ilyen undorító lények borították. Lisa biztosra vette, hogy feléjük is jó pár dög közeledik, de nem zavartatta magát, ahogy a gyerekek sem. Némán figyelték a lenyugvó napot.

- Anyu! - Adam is nyugodt, megszokott hangján beszélt. - Mary azt mondta, hogy ezek akkor jöttek, mikor a nap pislantott egyet.

- Igen! - helyeselt Lisa. –-Azt hiszem, Marynek ezúttal is igaza van. - tette hozzá, miközben mélyen az ablakpárkányon felbukkanó féreg apró szemeibe nézett.  

KOMMENTEK