Balogh Orsolya
Barbie

BARBIE

A kávézók többsége elegáns, mármint ha egy színvonalas helyrõl van szó. Már kívülrõl is kecsegtetõnek kell lennie ahhoz, hogy becsalhassa oda a vevõt. Hatalmas cím, gyönyörû külsõség várja az embert. Belülrõl pedig mindegyik másra törekszik. Valamelyik otthonosnak akar tûnni, s kényelmes fotelek vannak ott. Akadnak egzotikusak, sok –sok dísznövénnyel, de van olyan is, amely egyszerûen komoly és a szolid életet tükrözi. De ez mind kevés egy jó kávézó minõsítéséhez, hiszen ezt leginkább a kínálat határozza meg. Kávé, tejeskávé, cappuchino, lehet mind finom, de könnyen el is lehet rontani õket, több vízzel, kevés kávéval, vagy bármi másképp. S ott vannak a sütik és szendvicsek. Milyen állapotban lehetnek? Kalória bomba, folyós, romlott, kellemetlen szagúm s még annyi más. Persze itt is érvényes, hogy mi van abban az esetben, ha fenséges az étlap ajánlata.

Vajon hova mehet egy finom hölgy? Melyik kávézót választhatja, ahol kielégítheti kívánalmait? Csinos hölgy, szõke göndör hajjal, s barna szemmel. Egyáltalán nem kövér, szép telt alakja van. Lágy hangja teljes mértékben nõies.

E hölgy toppant be – magas sarkú cipõben, fekete nadrágban, felül fehér blúzban – egy este magányában. Eltipegett egy két- három személyes asztalhoz és helyet foglalt. Fekete retiküljét a másik székre helyezte, amit magához húzott.

-        Parancsoljon. – ugrott hozzá azonnal egy pincér.

-        Köszönöm. – mosolygott bájosan, s megvillantak szép fehér fogai.

Kinyitotta, s lapozgatni kezdte. Azt már tudta, hogy tejeskávét fog inni, de mit egyen? Szendvicset? Kihajolt egy kicsit, hogy szemügyre vegye a kínálatot a pultban. Úristen –gondolta magában rájuk nézve. Az õ szemében ezek zsírral teli, gusztustalan ételeknek tûntek. Pedig cseppet sem voltak azok. Friss saláta, friss felvágott, mindenbõl csak a jót adták. Utána jutottak eszébe a sütik, s újra kihajolt, hogy azokat is megnézze. Kalória, tocsogó –fröcsögõ, leves is lehetett volna akár a legtöbb.

Nehéz volt a választás. Mindenképp szeretett volna fogyasztani valamit a kávé mellé, tehát döntenie kellett.

-       Sikerült választani? – tért vissza a vidám kiszolgáló

-       Igen, kérnék szépen egy tejeskávét, és egy Rákóczi túróst. – közben visszaadta az étlapot.

-        Rendben, máris. – rohant tovább a dolgára

A lány eközben várakozott türelmesen, s arra gondolt, vajon jól választott-e. Sajnos nem tartott sokáig a gondolkodása, mert már hozták is, amit kért. Természetesen illedelmesen megköszönte, s a tálcát magához húzta. Beleöntötte a tejet a kávéba, majd szemügyre vette a kis barna tartókát, amiben ott lapult a Canderel. Egyértelmû volt, hogy az édesítõszert választja. Belekortyolt egy keveset, s kiváló íznek örvendett. Következett a sütemény. Kis villáját beleszúrtam s egy apró darabot szájához emelt. Oh igen, roppant finom volt. Valójában behabzsolta volna az egészet, de nem tette meg. Az elkövéredés képe folyton ott lebegett szeme elõtt, s a kép, amint otthon áll a tükör elõtt, s azt mondja magának: „Te kövér disznó!”. Pedig tényleg nem volt az. Tehát, önmegtartóztatást gyakorolva, lágy csukló mozdulatokkal eszegette az ételt. S mikor elfogyott, megtörölgette szája szélét a szalvétával, majd elkezdte meginni italát. Kóstolgatta, nyugodtan gurította lefele torkán. Körbe nézett maga körül, de értelmes gondolata nem támadt.

Így ült egy darabig, majd megunta. A számlát kérte, s amíg várt a pultban lévõ sütikkel kacérkodott. Igen, õ egy nagy kövér disznó, s feltétlenül le kell fogynia. Mégis, hogy gondolta? Egy süti, és kitudja hány kilót emelt a súlyán. Felpörgött benne az érzet, muszáj volt hazamennie, nem maradhatott tovább. Gyorsan fizetett, s már rohant is a buszhoz. Otthon jobb lesz, szinte biztos volt benne.

Valóságos robajjal vergõdött be a lakásba. Egészúton a hurkák s az úszógumik rémképei voltak vele. Azonnal a mérlegre állt, s az 57 kg-t mutatott, ami arányos a 165cm-rel. Ez az információ végképp betett neki. Kicsapta a WC ajtaját, letérdelt a WC elé, s két ujját összetéve ledugta torkán, ezzel ingerelve önmagát, s már jött is a meleg, enyhén savas sárgás, darabkás anyag. Szörnyû hányásba kezdett, melyet hörgõ és tipikus hányás hang követett. Becsukta szemét közbe, hogy ne lássa, mi jön ki belõle, s az erõlködéstõl már lassan fájt a torka, de akkor sem hagyta abba Végül kinyitotta szemét, és szembe nézett a fehér budiban található gyomorbéli mocsokkal, ami belõle jött. Egyszer csak más is keveredni kezdett a fõzelékszerû lével. Vér került a dara közé. Vért hányt, eleinte nem folyékonyan, de aztán más sem jött, s csak úgy tódult belõle. Köhögött, krákogott, úgy érezte, majd szétszakad a nyelõcsöve. Hírtelen rángatózni kezdett, rohama volt. Elfordult a WC-tõl, és elterült. Még rángatózott magában, aztán elmúlt. Szemei fenn akadtak, elhomályosodtak, s az egykor szépnek látott hölgy örök csúfságba esett.

KOMMENTEK