Bach Jakab
Hús

HÚS

„Du auf dem Schulhof, ich zum Töten bereit

und keiner hier weiß von meiner Einsamkeit

rote Striemen auf weißer Haut

ich tü dir weh und du jammerst laut”

Rammstein, Weisses Fleisch

Esik… Hideg van és párás az ablak… Pedig máskor olyan jó a kilátás…

Annyira azért mégse m rossz, hogy ne tudjam kivenni az arcát a hústengerbõl…

Õ kell nekem… Csak Õ

Engem nem érdekel a külseje. A belsõ kell. Látni akarom.

Úgy nézek ki, mint õk, de mégsem vagyok AZ. Ha tudnák mi vagyok, én már nem élnék. Csakúgy, mint az a lány, aki azelõtt halott volt, hogy ránéztem volna. Így van elrendelve… Neki azt adta a sors, hogy beleolvadjon a hústengerbe, az én feladatom pedig, hogy megváltsam a kiválasztottakat. Megszabadítom õket földi létük korlátjától, a hústól, hogy szabadabbá legyenek… tökéletesebbek… Tökéletesek, mint a penge, amit egyre erõsebben markolászok, miközben közel kerülök hozzá. Belevágok a bõrébe és megkóstolom, hogy megérett-e már a megváltásra… Azt hiszem jó lesz…

Van aki ezt elmebetegségnek nevezi, én mûvészetnek mondom. Tudni kell a bõrt megfelelõen lenyúzni, úgy, ahogyan a rendezõ komponálja meg mûvét, hogy a közönsége élvezni tudja. Itt azonban csak én és Õ vagyunk. Ez a mi nászunk, mûvészetünk beteges csúcspontja, melyrõl nem mernek beszélni. Félnek, rettegnek attól, amik valójában.

Nem sikolt, nem ordít eléggé. Mintha azt hinné, hogy ettõl könnyebb lesz meghalnia.

Csak táplálékok, húsok,akik várják a levágást,hogy véget érjen a szenvedésük Így én a megváltást hozom el számára,mikor lefejtem testérõl a fóliát,mely eltakarja az igazi gyönyört… A megtestesült Szépséget,mely mindenkiben ott lakozik,de csak kevesen láthatják.

Én pedig visszatérek halászni a zord tengerre, hogy túléljem a holnapot.

Te kóstoltad már? Ha nem, akkor fogalmad sem lehet errõl az egészrõl. Ez tesz naggyá minket,ettõl vagyunk Istenek,élet és halál urai,nem pedig:

Húsok

KOMMENTEK