Yrsa Sigurdardóttir - Az utolsó rítus

Yrsa Sigurdardóttir, izlandi írónő neve nem túl ismert hazánkban – még. Aki rajongója a krimi műfajának, esetleg annak gótikus, misztikus témájú vonala izgatóbb a számára, az nem fog csalódni. A szerző nem fogja vissza magát, tovább és tovább borzolja az idegeket, mélyebbre és még mélyebbre kalauzolja az Olvasót a rémületben, miközben egyre több kérdőjel kezd hemzsegni a történetben. Emellett kellemes humorral, vagy éppen drámai, családi életképekkel is megajándékoz minket.

Az írónő 1963. augusztus 24-én látta meg a napvilágot Izlandon. Pályája kezdetén még tinédzsereknek szóló könyveket jelentetett meg, melyekkel számos díjat nyert hazájában és külföldön is. 2005-ben stílust váltott, áttért a krimi műfajára, melynek eddigi gyümölcse négy sikeres regény. Az írói pályája mellett Yrsa Sigurdardóttir egy izlandi vízerőmű vezető mérnöke is egyben.

A német Harald nagy rajongója a boszorkányüldözésnek és történelmének. Hazájából Izlandra megy tanulni történelem szakra, hogy ez irányú ismereteit tovább bővítse. Itt létre is hoz egy kisebb boszorkánytársaságot, s azonnal kutatásokba vetik magukat az ősi boszorkányrituálékkal kapcsolatban. Egy reggel azonban holtan találják Haraldot: szemei kivágva, testét pedig rejtélyes jelek borítják. A tettest – aki tagja a boszorkányszektának – elfogja a rendőrség és elítélik. Az elhunyt fiatalember családja azonban nem hisz abban, hogy az igazi tettest fogták el, ezért felbérelnek egy ügyvédnőt, hogy nézze át alaposabban a rendőrségi dokumentumokat. Thóra segítséget is kap maga mellé egy, a család bizalmát élvező profi, ám elviselhetetlenül cinikus magánnyomozó személyében. Az ügyvédnő és a férfi – miközben rendre egymást piszkálják – igyekeznek megoldani a rejtélyt, viszont hamar belátják, hogy olyan sötét és hátborzongató vizek felé eveznek, ahol nem csak a kérdőjelek sorakoznak, hanem a baljós árnyak is.

Yrsa Sigurdardóttir nem kíméli az Olvasót, addig és addig fokozza a feszültséget, ameddig csak teheti a misztikus témájú krimi műfaj korlátain belül, mindezt néhol remek humorral fűszerezve. A kicsit szende ügyvédnő, Thóra, és a sármos, ám elviselhetetlenül cinikus magánnyomozó, Matthew piszkálódásai, aprócska, egymás elleni harcai leginkább mulatságosak, néhol pedig meghatóak. Mindezek mellett a horror műfaj jegyeivel is gyakran találkozunk - a gótikus rémtörténetek rajongóinak ezzel nem kis elégedettséget okozva. A boszorkányszekta tagjai először sablonos, züllött egyetemista figuráknak tűnnek, viszont az Olvasó hamar a potenciális gyilkosok közé helyezi őket. A rejtély egyre fokozódik, megoldása olykor szinte lehetetlennek tűnik, ám minél mélyebbre ássa bele magát a két főhős, annál ijesztőbbé és annál nyomasztóbbá válik. Egyszóval: elkél némi erős idegzet a vége felé. Thórának a szóban forgó ügy mellett a magánéletében is rendet kell raknia, serdülő fia egyre furcsábban viselkedik, titkolózik, látszólag valamilyen okból kifolyólag mély depresszióba esik. Az ügyvédnő elvált, egyedül neveli a fiát és a kislányát, s igyekszik eközben a hivatását és a jó hírnevét is fenntartani. Igazi önfeláldozó szülő, aki a meggyilkolt Harald dúsgazdag családjának is csak anyai szimpátia miatt hajlandó segíteni, alig törődve a felajánlott, egekbe szökő munkadíjjal.

Yrsa Sigurdardóttir regénye révén nem csak a sokak számára ismeretlen Izlandot, hanem annak történelmét, vallási sajátosságait is megismerhetjük – például az izlandi katolikus papok házasodhatnak is! Az Olvasó betekintést nyerhet az izlandi életbe, virtusba, az életkörülményekbe és szokásokba. Betekintést kapunk a szigetország boszorkányüldözésének történelmébe, annak sötét és olykor meghatóan szívszorító legendáiba. Így Az utolsó rítusról azt is elmondhatjuk, hogy nem csak egy igényes, szórakoztató krimi, hanem egy módfelett érdekes történelmi útikalauz és egy veszélyes, hátborzongató boszorkánykönyv is egyben.

KOMMENTEK