Utazás a jelenbe
szerző: Jeszenszky Nóra | megjelent: 2008-03-14 17:42:26 | címkék: | kommentek száma: 0 | tulajdonos: Mig
Nem sûrûn lehet olyan magyar sci-fi íróval találkozni, akinek regényei, novellái saját neve alatt jelennek meg. László Zoltán, aki 2005-ben az EuroCon (Európai tudományos- fantasztikus irodalmi találkozó) díjai közül elnyerte a legjobb fiatal szerzõnek járó elismerést, közéjük tartozik. Harmadik regénye, A keringés, semmivel sem marad el díjazott írásától.
Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben már lehetõvé vált az idõutazás, és azt hatalmas cégek, a Társaságok irányítják; õk szabják meg, ki az, aki elmenekülhet az
Óvilág környezeti katasztrófájából, ki az, aki nem! A jelenben a társadalmi és kulturális szakadék még tovább szélesedik, a fejletlenebb országok polgárainak nincs esélye a változtatásra. Ráadásul minden hiba, melyet az emberiség korábban elkövetett, az Újvilágban is megismétlõdik.
Ez a háttere A keringésnek, melynek története három szálon fut elõre: Emilia, egy antropológusnõ, Nina, egy bárénekesnõ és Baran, egy blogger keveredik a Társaságok ellenségei közé, mindhárman önhibájukon kívül. A céljuk az, hogy különbözõ módszerek segítségével keresztbe tegyenek ezeknek a cégeknek.
Az írónak Baran esetében volt a legkönnyebb dolga: a szereplõ blog bejegyzéseinek megjelenítésével hiteles képet festhetett róla, de a két nõ személyisége is szépen kirajzolódik a dialógusoknál és a kitöltõ jeleneteknél. Jellemábrázolást tekintve csak hab a tortán, hogy a karakterek fejlõdnek, változnak, de nem jobbak lesznek, hanem egyszerûen mások. Baran kellemes életét nagymértékben megváltoztatja, hogy közvetlen közelrõl tapasztalhatja meg az afrikai nyomort. Különleges terroristává válik: egyszerre használják ki, és egyszerre akar tenni is az emberiségért ‑ a határozott férfiból könnyen becsapható alak formálódik. Emilia tipikus tudós, aki megszállottja az antropológiának, nem hagyja magát manipulálni, és kiáll amellett, amit igaznak gondol. Õ talán a legtökéletesebb hármójuk közül, és éppen emiatt valóságosabb lehetne a karakter, ha a szerzõ több hibáját ábrázolná. Nina testesíti meg a fiatalok (úgy látszik a jövõben is meglévõ) problémáit; az álmait valóra váltani akaró lány mindent elhisz, amivel a fejét tömik, és persze nagyot puffan, amikor kiderül, hogy mindaz, amit hallott, hazugság.
A társadalomkritika megjelenítése sikerült talán a legjobban az írónak: amikor európai katonák tesznek rendet Egyiptomban, és lõnek mindenkire, akit terroristának sejtenek, ez a legizgalmasabb jelenete a mûnek. Megsérül egy operatõr is, és innentõl Barant magával ragadják az események: menekülnie kell és orvost találnia, miközben folyamatosan lõnek rá. Egy arab kisfiú, utolsó szavaival is a gazdag, nyugati civilizációt szidva, a karjai között hal meg. Egyáltalán nem elképzelhetetlen jövõkép, és kifejezetten jó, hogy a szerzõ nem egyoldalúan mutatja be a konfliktust.
A szálak csak néha keresztezik egymást (az olvasó mindig azt látja, amit az adott szál fõszereplõje), a regénynek mégis logikus felépítése van. László Zoltán jól követhetõen vált idõsíkokat és helyszíneket, gyakran egy cselekményláncon belül is – elõreutal olyan eseményekre, amelyek még meg sem történtek. Ez a módszer azonban magában hordozza annak a lehetõségét, hogy az egyik szereplõ élete izgalmasabban alakul, mint a másiké, története kidolgozottabb lesz, és ezt a problémát A keringésnek sem sikerült megoldania. Bár a szerzõ úr ügyelt az arányokra, Nina szála az eseményeket tekintve elnagyoltabb, mint a másik kettõé.
Problémát jelent a regény végén Baran szerepe is. László Zoltán úgy bánik vele, mintha korábban csak mellékszereplõ lett volna: a végsõ kicsengést tekintve gyakorlatilag jelentéktelen figurává alacsonyítja le. A regény olvasása közben gyakran felmerült bennem, hogy az õ szála elsõsorban társadalomkritika és csak ezután következik minden egyéb cselekedete, ettõl függetlenül kicsit lezáratlannak érzem a történetét, õ az a szereplõ, aki lekéste a finálét.
A mû legnagyobb hibája azonban nem ez. Lehet, hogy túlságosan elkényeztetett az írás nagy része, de a történet vége kicsit laposra sikerült. Hiányoltam belõle a megdöbbentõ fordulatot és fantáziát. Arányaiban sem tûnik tökéletesnek: ahhoz képest, mennyire kidolgozott a regény eleje, a vége rövid és elsietett. Mintha az író elkapkodta volna a lezárást, bár egyértelmûen pozitívum, hogy a nagy rohanásban minden kérdésünkre választ kapunk – a szálak maguktól összefutnak, nem erõltetettek.
Ha nem lenne a regény eleje ennyire jó, valószínûleg fel sem tûnne, hogy az utolsó oldalak csak átlagos színvonalúak. Így azonban az olvasó keserû szájízzel teszi le a könyvet, hiszen az marad meg az emlékezetében, ami rosszabbul sikerült. Ettõl függetlenül A keringés egy izgalmas, kliséktõl mentes sci-fi, amelyben még jellemekkel is találkozhatunk. Érdemes nekirugaszkodni.
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!