Stephen King - Az írásról
szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2006-11-17 16:27:57 | címkék: cikk, irodalom | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners
„Nem az úton jött, hanem a padkán. Az én oldalamon. Talán háromnegyed másodpercem volt ennek észlelésére. Ez az idõ arra a gondolatra volt elég: Istenem, egy iskolabusz fog elütni! Bal felé fordultam… Itt szakad meg az emlékezetem.”
Stephen King – Az írásról
Stephen Kinget lehet szeretni és nem szeretni. Az viszont kétségtelen, hogy mûveivel és rémtörténeteivel mind a horrorban, mind az irodalomban fontos és – lassacskán – megkerülhetetlen szerepet tölt be. Ma már elképzelhetetlen olyan könyvesbolt, ahol ne árulnák legújabb könyvét, és mára szinte nincs is olyan háztartás, melyben ne lenne a polcokon legalább egy mûve. Több mint 50 könyvvel a háta mögött és többéves tapasztalattal immáron az sem véletlen, hogy olyan könyvet írjon, melyben kedvenc mesterségérõl számol be nekünk: Az írásról.
Még korábban, az 1990-es évek végén kezdett neki beszámolójának, mellyel érdekes módon rendkívül lassan haladt. Ahogy a könyvben is írja, alig-alig támadt egy-két használható ötlete, alig tudott olyan tanácsot adni a kezdõ szerzõknek, melyet jól tudták volna hasznosítani. Aztán 1999 végén minden megváltozott. Egy életre. Stephen King elindult nyaralójából, hogy az esti mozi elõtt még egyet sétáljon a fõút mellett. Aztán jött egy óvatlan sofõr, baleset, életveszélyes sérülések. Az egész világon beszámoltak a hírrõl: Stephen King élet és halál között lebeg. Több mûtét, még több mûtét, és csak hónapokkal késõbb gyógyult meg; sérülésének okozóját pedig elítélték. Aztán felesége unszolására kitettek egy asztalt a kertbe. King a kerekesszékben ülve odagurult az asztalhoz, közelebb húzta magát, majd a laptopján leütötte az elsõ betût. Majd a következõt, majd az azutánit. A karakterek lassacskán szavakat, késõbb mondatokat formáltak. És King ismét „életre kelt”.
Stephen King ebben a könyvében félreteszi megszokott rémtörténeteit és egy olyan világba kalauzolja olvasóját, melyben saját magáról mesél, és persze arról, hogyan vált íróvá. Mindezt a már megszokott közvetlen stílusában teszi, melybe még némi fekete humort is csempész. Mesél az életérõl, mesél gyermekkori csínytevéseirõl, családjáról, elsõ írásairól és újságírói próbálkozásairól olyan formában, hogy az mindenkit levesz a lábáról, attól függetlenül, hogy szereti-e Kinget vagy sem. Életét olyan metaforákba csempészi bele, melyben a legkülönbözõbb dolgokat párosítja a megszokott hasonlatokkal, s ez különös ízt visz élettörténetének felvázolásába. Vígjátékszerû életének, az egyszerû parasztfiúból lett királynak története kétségkívül a mulatságos elemeket sem nélkülözheti.
King miután életének nagy részét, a Carrie megjelenéséi
g történt eseményeket, megeleveníte
tte a könyv hasábjain, rátér „szerszámosládájának” legapróbb elemeit is kivesézni. A megfontolandó tanácsok mellé életébõl meríti a példákat, s így szerez mondandójának hitelességet. Mesél a nyelvtan és a szókincs fontosságáról, az olvasás és az írás rituáléjáról, hogy aztán a következõ fejezetben, több pontba szedve írja le az írás csínját-bínját. Bár nem kell minden tanácsát szó szerint vennünk, dogmaként kezelnünk, amit leír, ettõl függetlenül a kezdõ íróknak, szerzõknek igen hasznos iránytû lehet a történetszövés-mesélés útvesztõjében.
A mû érdekes módon keretes szerkezetet kapott. Az elsõ fejezetben meséli el mindazt, ami a sikerig elvezette, utána részletesen bemutatja mûvészetének alapvonásait és az írásról való elképzeléseit, majd legvégül visszatér életéhez, és számot vet - részletezi mindazt, amit a fentiekben írtam. Olyan életszerûen meséli el balesetét és gyógyulását, mely bármely könyvében megállná a helyét. A sorok olvasása közben, a szemünk láttára elevenedik meg egy sikeres ember haláltusája, vívódása az életért.
A könyv egy õszinte vallomás. Az Európa Könyvkiadó remekelt: az utóbbi idõk gyengére sikerült King könyvborítói után egyszerû, rendkívül hangulatos borítót sikerült összehozniuk. A kiadó által egy olyan könyv birtokosai lehetünk, melynek minden polcon ott a helye, és persze a szerzõ legjobb mûvei között is. Egy olyan ember életébõl kapunk szemelvényeket, aki megjárta már a poklot, rabul ejtette a kábítószer és az alkohol. Õszintén mesél mindenrõl, amit ismer. És teszi mindezt olvasmányos stílusában.
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!