Stephen King - A mobil

Stephen King legújabb 2006-os könyve, a Mobil nem is olyan régen jelent meg a magyar könyvpiacon az Európa Könyvkiadó jóvoltából. Bár Stephen King a horrorirodalom jelenleg legelismertebb és legismertebb alkotója, sajnálatos módon ebben a mûvében is csak önismétlésbe bocsátkozik.

Stephen King halott. Természetesen nem fizikailag. Azonban ez a kifejezés kellõképp meghatározza King legújabb magyarul megjelent mûvének, A mobilnak a teljes tartalmát. Míg Stephen Kinget jelenleg is a világ egyik legnagyobb horrorírójaként tartják számon, addig legutóbbi munkáival már egyáltalán nem érdemli ki a szerzõ eme megtisztelõ titulust. Amíg korábbi munkái egytõl egyig úttörõek voltak, addig az utóbbi években megjelent könyvei már csak ismétlések. Ráadásul önismétlések. És ez jellemzõ A mobilra is.

Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy legújabb képregényérõl tárgyaljon egy kiadóval. Miközben Clay sorban áll egy fagylaltos kocsinál, megcsörren egy mobiltelefon, és mindenki õrjöngeni kezd. Akinek mobiltelefonja volt, azok mind zombiként kezdenek mászkálni az utakon, az autók egymásnak ütköznek, s robbanások követik egymást. Claynek sikerül elmenekülnie és pár emberrel bezárkózik. Azonban hõsünk leginkább családja miatt aggódik, akik szintén mobiltelefon-használók. Miután kint egy kissé lecsillapodott a rendkívüli állapot, társaival közösen útnak indul, hogy megtalálja fiát és a volt feleségét. Az út azonban veszélyekkel teli, mindenhol „mobilzombik” mászkálnak, akik a még egészséges emberekre vadásznak. Clay és társai több helyen is kénytelenek megállni, hogy pihenjenek, majd az egyik állomásukon újabb tagok csatlakoznak hozzájuk. Azonban a zombik körbezárják a campust, így a túszok kénytelenek felvenni a harcot velük, hogy folytatni tudják az útjukat. Mindeközben furcsa álmokat kezdenek látni egy torz arcú férfiról, aki folyamatosan bizonyos védett helyre próbálja irányítani õket.

King legújabb könyvének már elsõ pár sora is azt sejteti, hogy itt valami nincs rendben. A korábbi King könyvek egyedülálló kezdései után – A remény rabjai: „Azt hiszem, az Államok szövetségi börtöneiben szinte mindenütt akad egy magamfajta fickó, aki megszerzi, amire szükséged van.” Vagy éppen a Ragyogás nyitánya: „Buzgó kis szarházi – gondolta Jack Torrance.” – A mobil kezdése olyannyira gyerekes, mint egy elsõ osztályos kisiskolás írása. Ez a fajta mese- és történelemszerûvé tett kezdés több oldalt is követ, hogy végül olyan személyekkel örvendeztessen meg minket a Lüktetésnek absztrahált katasztrófa, mint Mister Fagylaltos vagy éppen Nadrágkosztümös Nõ. King annyira leredukálta személyeinek nevét, míg nevetségessé nem tette õket. Természetesen a fõszereplõknek végül is ad rendes, becsületes nevet, de ezekre a félszerzetekre a késõbbiekben rendre visszautal.

King társadalomkritikájával óriásit tévedett akkor, amikor történetének központjába a mobilkort és a mobil által okozott társadalmi kötöttségeket kritizálja. Míg a Végítéletben vázolt biológiai katasztrófa még ma is elképzelhetõ, addig a mobiltelefonoktól már senki nem fél. King kritikájának – kérdés, hogy szándékos-e? – legnagyobb problémája, hogy nem aktuális. A mobiltelefon, a mindenhol elérhetõ mobilember víziója mára természetessé vált, nem pedig félelmetessé. A mobiltelefon ma egyáltalán nem olyan rémisztõ vagy ismeretlen, mint anno 15-20 évvel ezelõtt ‑ legalább ennyi évet késett a mûvével, melynek nagyjából a Végítélet idején kellett volna megjelennie, hogy hatásos legyen. A mûben tetten érhetõ másik társadalom- és egyénkritika: az ember embernek farkasa, az önzõ és segíteni nem képes ember megjelenése. Mindez sokkal realisztikusabb, mint a könyv kezdetén felvázolt sétáló mobilzombi-kor. Azonban ez is eléggé elcsépelt témaválasztás, de mégis aktuálisabb és félelmetesebb egy olyan társadalom, melyben az emberiesség minden látszata nélkülözve van. Ha King a könyv elejétõl kezdve végig ezt a szálat járta volna körbe, valószínûleg többet is ki tudott volna hozni a mûvébõl. Igaz: nem lett volna annyira pergõ a cselekmény, mint a könyvben felvázolt katasztrófa helyzet, illetve nem lett volna annyi robbanás, vér és õrjöngõ tömeg. És persze lüktetés.

A korábban említett önismételgetés A mobilban is felfedezhetõ. King vagy 30 éves pályafutása alatt már szinte mindent kiírt magából, s az utóbbi évek (10-15 év) munkái már rendre saját mûveinek új köntösbe bújtatásáról szól: a pár éve megjelent Rémautó a Christine újragondolása, az Álomcsapdát akár King-összesnek is nevezhetnénk a karakterek természetfeletti képességei miatt, és nagyjából ugyanez történt a csak filmen létezõ Rózsa vérében is. És most itt van a legújabb újraértelmezés, méghozzá a már korábban említett Végítéleté. A mobil akár közvetlenül a Végítélet után is megjelenhetett volna, a két mû között felfedezhetõ hasonlóságok mindenki számára kézzelfoghatók: egy maréknyi ember, akik véletlenül egymásra lesznek utalva, útnak indulnak, hogy eljussanak egy bizonyos helyre – King-sablon –, útközben újabb emberekbe botlanak, majd álmokat kezdenek látni egy furcsa, torz arcú emberrõl, aki telepatikus úton hívogatja, irányítja õket.

King nem véletlenül ajánlja könyvét a zombifilmek úttörõjének, George Romeronak már az elsõ oldalakon. A bezárt, egymásra utalt csoport tragédiája bármely Romero-opuszban megállná a helyét. Azonban King karaktereit, Romeroval ellentétben, most emberiességükrõl és nem embertelenségeikrõl ismerjük meg: a karakterek most képesek még feláldozni is magukat társaikért – Romeronal ilyen hõsiesség nem fordul elõ. Azonban a külvilág már sokkalta inkább hasonlít Romero társadalomkritikájához: az emberek nem törõdnek a másikkal, inkább csodabogárként tekintenek azokra a társaikra, akik szintén életben maradtak.

Stephen King halott. A mobil legnagyobb problémája, hogy nem eredeti és még a pörgõsebb részek is egy idõ után már unalmasak. Hiába a katasztrófák, a sétáló zombik, a könyvet olyan könnyen le lehet tenni már az elején, mint egy viseltes ruhát. King könyvein egyre inkább érzõdik, hogy a szerzõ megöregedett, már mindent kiírt magából, ráadásképp önismételgetései is gyengébbek, mint korábbi mûvei. A mobil King legrosszabb könyvei közé sorolható. Én csak remélni tudom, hogy a külföldön már megjelent Lisey’s Story ennél sokkal többet nyújt majd, és a szerzõ feltámad hamvaiból. Mert ez nagyon kevés egy King könyvtõl. Talán majd a készülõ filmváltozat, melyet Eli Roth rendez, kárpótol minket. Mindenért.

KOMMENTEK