Roderick Gordon és Brian Williams: Az alagutak rejtélye

Az alagutak rejtélye akármennyire is ifjúsági és meseregényként van definiálva, ahogy a Harry Potter sem mese (!) már, úgy a Roderick Gordon és Brian Williams jegyezte Az alagutak rejtélye sem egészében az.

Az Agave Könyvek megjelenései között igencsak furcsa látni, hogy a kiadó ezúttal nem egy történelmi, science fiction vagy fantasy-horror regényt jelentetett meg, hanem egy mesekönyvet. Az eredetileg The Highfield Mole címen megjelent regény, melybõl elõször mindösszesen 500 darab keménykötésû és 2000 darab papírkötésû darab jelent meg 2005 márciusában a szerzõk magánkiadásában, megjelenését és reklámját Gordon házának eladásából finanszíroztak a szerzõk. Nos, ennek a kötetnek egy darabja Barry Cunningham „asztalán landolt”, aki 2005 novemberében meg is vásárolta a szerzõktõl a jogokat, és szerzõdést kötött a történet folytatásaira is. Némi szerkesztés és utómunka után 2007 júniusában már egy új, Tunnels (magyarul: Az alagutak rejtélye) címre átkeresztelt regény jelent meg Cunningham és kiadója, a Chicken House gondozásában. Külön érdekesség, hogy az eredeti, 2005-ös kiadás borítóját maga az egyik író, Brian Williams készítette, ezen felül ebbõl a kötetbõl létezik pár darab szignózott és grafikákkal ellátott példány is – bár ez leginkább csak a megszállott gyûjtõknek lehet beszerzésre érdemes, az eredeti kötetbõl minden példány elkelt!

Azonban az Agave Könyvek mégsem rugaszkodott el teljesen az eddig megjelentetett könyveinek vonulatától, mert Az alagutak rejtélye nem egészében csak mesekönyv, hanem inkább egy fantasztikus elemekkel átitatott ifjúsági regény. Habár a szereplõk fiatalok, a történet és a megvalósítás már teljesen más képet mutat.

A 14 éves Will minden idejét apjával, vagy ha éppen õ nem ér rá, akkor egyedül, a föld alatt tölti ásással és tárnák feltárásával, kincsek és mindenféle egyéb csecsebecse után kutatva. Azonban az egyik nap, amikor Will apja rejtélyes módon eltûnik, és a rendõrség is tehetetlen, Will barátjával, Chesterrel elindul megkeresni az apját. Hamarosan a föld alatt találják magukat egy ismeretlen világban kóborolva. Will és Chester nem számított arra, hogy miféle világot és közösséget találnak a föld alatt, ráadásképp még fogságba is esnek elég hamar. Azonban hamarosan fény derül egy régi titokra, aminek köszönhetõen Will megmenekül a fogságból és a számûzetéstõl, azonban éppen emiatt veszélybe kerülnek szerettei és eddigi élete is.

A föld alá betekintõ kiskamaszok történetét akár az Alice csodaországban-ról is mintázhatta volna a szerzõpáros, azonban Roderick Gordon és Brian Williams regénye több alapból táplálkozik. Mindketten rajonganak a földalatti világokért és a régészetért, illetve Gordon szépapját, William Bucklandet a régészet egyik úttörõjeként tartják számon. Nem véletlenül olvashatunk több oldalon keresztül a régészet néhány csínjáról-bínjáról, különbözõ kõzetekrõl és egy-egy feltárás végbemenetelérõl, vagyis a regényben található világ sem véletlenül ilyen kidolgozott. Nem kevés inspirációként szolgáltak a szerzõk számára például a London és Moszkva alatt meghúzódó alagútrendszerek, vagy a New York-i Grand Central és Penn metróállomások alatti többemeletes labirintusokban lakó közösségek. Ez az aprólékos mûgonddal kidolgozott földalatti világ azonban néhol már annyira részletes, melyre egy gyerekkönyvben egyáltalán nem lenne szükség. A legapróbb szatócsbolt is részletesen van bemutatva, akárcsak a föld alatt élõ nép történelme, ami azért valljuk be, egy 6 éves gyereket egyáltalán nem kötne le. Azonban mindez dicséret, mert valljuk meg õszintén: mi felnõttek ‑ vagy esetleg csak kicsit idõsebbek - nem elégszünk meg egy-két csodás lénnyel, azzal minket nem lehet elkápráztatni. Szükségünk van némi rációra, némi kapaszkodóra, attól függetlenül, hogy szeretjük a meséket. Gordon és Williams örömmel és készséggel nyújt nekünk mindenbõl.

Mivel a kötet sorsát jelenleg az a Barry Cunningham gondozza, aki J. K. Rowlingot is a pályára indította, elengedhetetlen némi összevetés a két regény között. Sokan az új Harry Potternek tartják a kötetfolyamot, azonban a Harry Potter-sorozathoz képest Gordon-Williams sorozata, mely A régésztanonc címet viseli, egy sokkalta földhözragadtabb, köszönhetõen a fentebb már említett rációknak ‑ itt nincsenek seprûn röpködõ boszorkányok és varázslók. A szerzõpáros mindezeket a mesei elemeket ügyesen hidalja át magával a „létezõ” földalatti városképekkel, az ott élõ emberek világával és egy-két csodás lénnyel, melyet szerencsére nem visznek túlzásba.

A kötet egyetlen nagy problémája azonban a terjedelme. Az elsõ 170 oldalon, ahol azon kívül, hogy elrabolják Will apját, semmi nem történik. Ami ezután jön, már olyan irdatlan tempót diktál, hogy néha alig lehet nyomon követni az amúgy olvasmányos és lebilincselõ regényt. Néhol csak kapkodjuk a fejünket ide-oda, hogy akkor most mi is történet. A nem egy váratlan fordulatot és meglepetést tartalmazó történet többek között már csak ezért sem ajánlott 12, vagy 14 éven aluliaknak. Mert akármennyire is ifjúsági regényként van definiálva, ahogy a Harry Potter sem mese (!) már, úgy a Roderick Gordon és Brian Williams jegyezte Az alagutak rejtélye sem az.

KOMMENTEK