Ray Bradbury - Az öröm masinériái

Ray Bradbury 1920-ban született az Illinois állambeli Waukegan kisvárosban, mely sok történetének színtere. Tizenéves korától folyamatosan ír, több száz története jelent meg a korabeli pulp magazinokban. A több mint 30 kötete közül a legismertebb a Fahrenheit 451, a Marsbéli krónikák, A tetovált ember és a Gonosz lélek közeleg, de számos írását adaptálták színpadra és filmre is. (Agave)

43 év. Ennyit kellett várnunk, hogy Ray Bradbury Az öröm masinériái címû novelláskötete végre megjelenjen kis hazánkban. Az idén 87 éves író neve biztos minden science-fiction kedvelõnek kellemes emlékképeket idéz elõ, még ha a szerzõnek nem is minden mûve tartozik a klasszikus értelemben vett sci-fi mûfajba. Mint ahogy eme válogatás történeteit sem lehet ilyen egyszerûen bekategorizálni. Sõt, talán lehetetlen, vagy talán nem is kell. Hogy mennyire is szerteágazó az idõs mester érdeklõdési köre? Szemezgessünk.

A várakozó címû novella a Marsra érkezõ ûrhajósok kálváriáját meséli el, egy kútban élõ „lény” szemén keresztül, aki már több millió év óta arra vár, hogy megtestesülhessen. Egy rövidke, de annál impozánsabb, (nem az egyetlen) paranoid írás ez, ami végre nem az áldozatok szemszögébõl mutatja be az eseményeket. A Tyrannosaurus Rex is mindenképp figyelemre méltó egyszerû, mégis az emberi gyarlóságot tökéletesen bemutató fricska, ami egy bábkészítõ sanyarú sorsával ismertet meg minket, a gaz és kapzsi producer árnyékában. Különlegesen szép történet A vakáció, amiben egy család arra ébred egy reggel, hogy körülöttük mindenki eltûnt, csupán õk maradtak a Föld nevû sárgolyón. Elindulnak tehát, hogy végre nyugodtan, a napi stresszes munkatempótól megszabadulva vágjanak neki a nagyvilágnak. A paranoid írások sorába tartozik a Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe! is, aminek már a címébõl is kiderül, hogy mirõl szól. Invázió, egy, a gyerekeknek küldött, rendkívül gyorsan cseperedõ gombafajta segítségével. Finom. A Majdnem világvége az elektromos áramhoz való egyre aggasztóbb viszonyunkról regél, azaz annak a mindennapjainkra gyakorolt hatásáról, és nélkülözhetetlenségérõl (bár ezt a kritikát egy írógépen is el tudnám készíteni, de a Dark Corners szervere nem biztos, hogy rendesen üzemelne egy ilyen „katasztrófa” után, aminek ötletével Bradbury játszik el mûvében). A kötet egyik legbetegebb írása A tetovált asszony. Senki ne várjon barkeri ocsmányságokat, csupán egy ügyes csattanóval megspékelt történetet, melyben egy túlsúlyos nõ mesél a pszichiáterének életérõl és párkapcsolatáról, aminek alfája és omegája a testén található rengeteg tetoválás. Persze a látszat néha csal, a szerelem pedig vak. Ezzel a két sablonos frázissal lehetne leginkább leírni – spoiler nélkül – a lényeget. Igencsak erõs alkotás. Egy igazán szokatlan krimit is találhatunk a könyvet lapozgatva, ami az És így halt meg Riabouchinska címet viseli. Egy áldozat és több gyanúsított. Ez ugyebár a szokásos felállás, csakhogy esetünkben az egyik lehetséges elkövetõnk egy hasbeszélõ, aki természetesen bábuval is rendelkezik. A dolgok akkor válnak érdekessé, amikor az elvileg élettelen fadarab, készítõje ellen fordul, és egyre több sötét titokra derül fény közös múltjukkal kapcsolatban.

És ez még csak hét novella, abból a huszonegybõl, amit Az öröm masinériáiban találhatunk, és amelyek mind magukon viselik Bradbury jól felismerhetõ stílusát, amibe pont úgy beletartoznak a nem annyira részletes és mégis tökéletes jellemrajzok, a jól megírt párbeszédek és az akár egy történetben elõforduló szívszaggató dráma és paranoid érzések ügyes keverése. Persze van egy-két írás, ahol nem is feltétlenül a történet a lényeg, hanem a hangulati elemek tökéletes ábrázolása és persze a háttérben megbúvó, de azért könnyen értelmezhetõ, és megfontolandó gondolatok átadása. Hogy kötelezõ vétel-e? Mindenképpen. Szörnyen hiányzott már az ehhez hasonló kötetek megjelenése a mi kis országunkban, és az Agave-nak köszönhetõen igazán minõségi köntösben juthatunk hozzá ilyen és ehhez hasonló szellemi táplálékainkhoz.

KOMMENTEK