Neil Richard Gaiman (1960 - )
szerző: Béla Péter | megjelent: 2008-04-09 00:00:00 | címkék: életrajz, fantasy, irodalom | kommentek száma: 0 | tulajdonos: wiwczarek
Az 1960. november 10-én, az angliai Portchesterben született Neil Gaiman számos sci-fi és fantasy mû írója, beleértve több rajzolt regényt (graphic novel) is. Gaiman lengyel zsidó családból származik, édesanyja, Sheila Gaiman gyógyszerész, apja, David Bernard Gaiman a család élelmiszerbolt-hálózatában dolgozott.
Gaiman C. S. Lewis, J. R. R. Tolkien, Michael Moorcock, Ursula K. Le Guin és G. K. Chesterton mûvein nõtt fel. Késõbb a tudományos fantasztikum rajongója lett oly egymástól eltérõ stílusú írók hatására, mint Samuel R. Delany, Roger Zelazny, Harlan Ellison, H. P. Lovecraft és Gene Wolfe. Részben Thorne Smith (A ’20-as, ’30-as
években népszerû író volt az Egyesült Államokban. Az utolsó, befejezetlen regényébõl készült Boszorkányt vettem feleségül címû film Magyarországon is ismert.) könyveinek bolondos, természetfeletti elméssége ihlette Anansi Boys címû mûvét.
Zsidó származása ellenére Gaiman több egyházi iskolába is járt, többek között az Ardingly College-be,ahol az alapvetõ tantárgyak mellet hittan órái is voltak. Így mind a zsidó, mind pedig a keresztény teológia hátterét felhasználhatta mûveiben, legjelentõsebben talán a The Sandmanben.
A ’80-as évek elején interjúkat készített és könyvismertetõket írt. Tapasztalatait eszközként igyekezett felhasználni, hogy tanuljon a világról, kapcsolatokat építsen, amelyektõl késõbb munkáinak kiadási támogatását remélte. 1984-ben írta meg elsõ könyvét, a Duran Duran történetét, valamint Kim Newmannel egy „idézetes könyvet”, a Ghastly Beyond Beliefet.
Interjúkat és cikkeket is írt több angol magazinnak, így a Knave-nek is. A ’80-as évek végén írta a Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companiont, amelyre a „klasszikus angol humor” megjelölést használta. Ezt követõen Terry Pratchett-tel együttmûködve egy tréfás regényt hoztak össze a közelgõ apokalipszisrõl, Elveszett próféciák címmel.
Miután összebarátkozott a híres képregényíróval, Alan Moore-ral, Gaiman elkezdett képregényeket írni ‑ miután Moore befejezi a Miraclemant, õ folytatja a sorozatot. Gaiman és Mark Buckingham rajzoló számos részen együttmûködött, mielõtt az Eclipse Comics kiadó összeomlott, befejezetlenül hagyva a sorozatot.
Több rajzolt regényen (Violent Cases, Black Orchid, Signal to Noise, Mr. Punch), illetve gyerekkönyvön (Coraline, The Wolves in the Walls, The Day I Swapped My Dad for Two Goldfish) dolgozott együtt legkedvesebb alkotótársával és régi barátjával, Dave McKean rajzolóval.
Gaiman több kiadónak is írt bõven képregényeket. Legismertebb munkája a The Sandman sorozat – mely egy kisebb kulturális szenzáció kezdetét jelentette; rajongókat és tekintélyt szerzett a mûfajnak. Az 1987-ben indult sorozatot 1996-ban fejezte be. Ez volt az elsõ majdnem mainstream képregénye. Mind a 75 szám (egy különleges kiadással együtt) 11 kötetbe lett gyûjtve. Ezek már több kiadást megértek, és a mai napig is jól fogynak. 1989-ben jelent meg a Books of Magic címû négy részes mini-sorozat, ami egy angol tizenéves fiúról szól, aki ráébred sorsára, hogy a világ legnagyobb varázslója legyen.Sokan felismerték a hasonlóságot a sorozat fõhõse, Tim Hunter és a késõbbi, jóval sikeresebb Harry Potter között. Gaiman ezen hasonlósághoz annyit fûzött hozzá, hogy az ifjú varázslótanoncnak több elõképe is van az irodalomban.
A ’90-es években szintén alkotott új karaktereket és világokat a Tekno Comix számára, bár nem õ írta a történeteket. Nevét kiemelten szerepeltették az olyan kérészéletû könyvek borítóján, mint a Lady Justice, Mr. Hero the Newmatic Man, Phage: Shadow Death, Teknophage és a Wheel of Worlds.
Írt egy félig önéletrajzi történetet egy fiú megbûvölésérõl Michael Moorcock Elric nevû antihõsével Ed Kramer Tales of the White Wolf címû antológiájába is. 1996-ban Gaiman a The Sandman: Book of Dreams címû rajzolt regényét jelölték a British Fantasy Awardra ‑ az eredeti gyûjteményben történetekkel és hozzászólásokkal közremûködött többek között Tori Amos, Clive Barker, Ed Kramer, Tad Williams és Gene Wolfe.
A képregények mellett dalokat, verseket, novellákat és regényeket is ír. Õ írta például a BBC 1996-os dark fantasy sorozatát, a Neverwhere-t, amit késõbb regénnyé dolgozott át. Régi barátjával, Dave McKeannel közösen írta a Tükörálarc forgatókönyvét, amit McKean rendezett. Továbbá õ a felelõs az anime klasszikus Princess Mononoke (magyarul: A vadon hercegnõje) angol szövegkönyvéért, amit a japán szövegkönyv fordítása alapján írt. Számos munkáját megfilmesítették, vagy szerették volna megfilmesíteni. Legjelentõsebb eddig a Csillagpor, Robert De Niróval, Michelle Pfeifferrel és Claire Danesszel a fõbb szerepekben. Hamarosan (2009-ben) elkészül a Coraline is, amely a Karácsonyi lidércnyomáshoz hasonlóan stop-motion technikával készített bábfilm lesz. A fõszereplõk hangjai olyan színészek lesznek, mint Dakota Fanning és Teri Hatcher, a rendezõ pedig az a Henry Selick, akinek a Karácsonyi lidércnyomást is köszönhetjük.
2001 februárjában, amikor befejezte az American Gods (Amerikai istenek) írását, kiadói létrehoztak egy honlapot, mellette pedig egy blogot, amelyen Gaiman leírta az átdolgozás, kiadás, reklámozás napi folyamatait. Miután a regényt kiadták, a honlap átalakult egy átfogóbb, hivatalos Neil Gaiman honlappá, amelyen keresztül Gaiman rendszeresen beszámol, leírja a „Neil Gaiman lét” napi folyamatait, és az írását, az átdolgozását, a kiadását vagy épp’ a reklámozását az aktuális mûveinek. Legalább három forgatókönyv-tervezetet írt Robert Zemeckis rendezõnek Nicholson Baker The Fermata címû regénye alapján. A tervet pihentették, amíg Zemeckis leforgatta a Polar Express és a Beowulf címû filmjeit. Gaiman Hófehérke-újragondolása, a Snow, Glass, Apples (Hó, tükör, almák) 1998-ban a Smoke and Mirrors (magyarul: Tükör és füst) címû gyûjteményben jelent meg (magyarul még a Maleficium Hermeticum címû novelláskötetben is), és a Seeing Ear Theatre tolmácsolta hangjátékként.
Erõs barátságot alakított ki Tori Amosszal, még a ’90-es évek elején. Még ismertté válása elõtt küldött egy kazettát a Little Earthquakes címû albumának demo változatával. A kazettát „Néhány dalban meg vagy említve, kérlek, ne perelj!” üzenettel együtt kapta meg Gaiman. Ezután hamar összebarátkoztak, a mûvésznõ albumonként legalább egy dalban utalást (ezek gyakran eléggé rejtettek) tesz Gaimanre. Viszonzásul több turnéjához írt felkonferáló szövegeket, valamint kísérõnek novellákat a Strange Little Girls és a Scarlet’s Walk címû albumaihoz.
2006-ban tribute album jelent meg az író tiszteletére „Where’s Neil When You Need Him” címmel. Tori és tizenhat másik elõadó írta a dalokat, ki-ki a kedvenc történetérõl vagy karakterérõl. Az illusztráció Dave McKean munkája.
Gaiman barátja a sci-fi és képregényíró J. Michael Straczynski, a Babylon 5 televíziós sorozat alkotója. Az egyik faj, a Gaimek feje közeli hasonlóságot mutat a sisakhoz, amit Gaiman Sandman karaktere viselt. Habár Straczynski állítása szerint a faj megjelenése inkább a gázálarcokon alapult, mint azon a sisakon, és a név azután jött, hogy a hasonlóságot megfigyelték. Gaiman az egyedüli író, aki Straczynskin kívül közremûködött a sorozat utolsó három évadjában. Õ írta a „Day of the Dead” címû epizódot. Továbbá õ írta az elõszót a Straczynski által írt Rising Stars elsõ kötetéhez. A képregényrajzoló Mark Buckinghammel is közeli barátok, õ a Fables címû sorozat egyik részében rajzolt egy Gaimanhez rejtélyesen hasonló gonosz varázslót. Barátja az illuzionista Penn Jillette is, aki gyakran megemlíti Gaimant a Free FM rádiós mûsorában, a Penn Radio-ban. Jelenleg egy filmen dolgoznak. 2005-ben összehozta a sors a humorista és dalszerzõ Mitch Benn-nel. Nem kellett sok idõ hozzá, hogy kiderüljön, kölcsönös rajongói egymásnak. Azt híresztelik, hogy elkezdtek közösen dolgozni.
1993-ban Gaiman megegyezett Todd McFarlane-nel, hogy megírja a népszerû Spawn egy epizódját az újonnan alakult Image Comics vállalat számára. McFarlane vendégszerzõkkel támogatta az új sorozatot, így Gaiman, Alan Moore, Frank Miller és Dave Sim írt egy-egy részt. Gaiman megalkotott 3 karaktert (Angela, Cogliostro, Medieval Spawn), amiket a késõbbiekben McFarlane többször is szerepeltetett a Spawn-ban. Gaiman szerint a karakterek a megalkotójuk tulajdonát képezik, nem pedig a sorozat alkotójáét. Azzal, hogy a beleegyezése és a jogdíjak megfizetése nélkül használták õket, Gaiman szerint McFarlane felrúgta az eredeti megállapodásukat. 2002-ben polgári pert indított Todd McFarlane és az Image Comics ellen, és igen figyelemreméltó összeget nyert. A karaktereket most 50-50%-ban birtokolják.
2005-ben megjelent Anansi Boys címû regénye Anansi (az American Gods-ban is szereplõ karakter) két fiának kapcsolatát írja le, valamint azt, ahogy felkutatják közös származásukat. Az egyikük félig isten, a másik egy amerikai eredetû angol, akirõl Anansi nem tud. A könyv felkerülta New York Times bestseller listájának élére.
Terry Pratchetthez hasonlóan Gaiman is gyakran igénybe veszi Shakespeare-t, mint irodalmi forrást. Az Anansi Boys-ban számos sor elõkerül a Hamletbõl, és a fõhõs helyzete is egynél többször hasonlítható Macbethéhez. A The Sandmanben maga Shakespeare is szerepel a sorozat három történetében.
Neil Gaiman feleségével, Mary T. McGrathszel, két lányával, Hollyval és Maddyvel, és fiával, Michaellel 2005 óta Minneapolis (Minnesota, USA) közelében él.
FORRÁS
AJÁNLOTT OLDALAK
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!