Laurell K. Hamilton - Az árnyak csókja

Laurell K. Hamilton Anita Blake-sorozatában a vámpírtörténetek alapköveit egészítette ki és írta felül, történeteibe beleszõve a szingli életvitel erõs és önálló nõi karaktereit és kellõ mennyiségû explicit erotikát. Miután Anita Blake történetei már a maguk útján haladtak elõre, a szerzõnõ sikert sikerre halmozva, nekilátott új karakterének, Meredith Gentry történetének.

A legtöbb nõ szereti a romantikát, így nem is csoda, hogy a nõi szerzõk legtöbbje elõszeretettel kacsingat a vámpírtörténetek romantikája és az ódon, omladozó kastélyok sötét, de izgató világa felé, miközben rendre igyekeznek felülírni Stoker regényének és maguknak az alapelemeknek a megkövesedését. Ennek egyik legjobb példája volt Anne Rice Interjú a vámpírral címû meséje, melyben a vámpírok emberibb oldalait, magának a vámpírlétnek a keserûséget és az örökélet átkát ismerhettük meg. Hamilton azonban mindezt Anita Blake-sorozatában kiegészítette a szingli életvitellel, erõs és önálló karaktereivel, és explicit erotikával. Miután Anita Blake történetei már a maguk útján haladtak elõre, a szerzõnõ sikert sikerre halmozva, nekilátott új karakterének, Meredith Gentry történetének.

Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnõ. Jelenleg azonban természetfeletti ügyekre specializálódott magánnyomozóként dolgozik Los Angelesben, inkognitóban. Az egyik nap új ügyfél érkezik a nyomozóirodába, egy nõ, akit úgy erõszakoltak meg, hogy õ is kívánta. Miután rájönnek, hogy Alistair Norton ellopott a Branwyn Könnyeibõl egy üvegcsével, mely felfokozza a szexuális vágyat, Merry-t csaliként odadobják Nortonnak, hogy bizonyíthassák az igazukat. Merry bajba kerül, de egy ismeretlen idegen megmenti õt a bûbájtól. Ekkor derül ki mindenki számára, hogy Merry Los Angelesben van, és nagynénje, a Levegõ és Sötétség Királynõje érte küldet. Mint kiderül, Merry-nek élveznie kell a leggyönyörûbb halhatatlan férfiak társaságát, miközben meg kell erõsítenie befolyását az udvarban, és meg kell találnia az árulót.

A regény egyik legnagyobb problémája, hogy a szerzõnõ túl sok szereplõt mozgat egyszerre, s ezáltal a történetet alig-alig lehet nyomon követni. Míg a regény elején még csak pár szereplõt alkalmazva mutatja be Merry-t cselekvésein és a többi szereplõhöz való viszonyán keresztül, addig a történetben lassanként elõrehaladva a szerzõnõ olyan mennyiségben vezet be újabb karaktereket, hogy a regény végére már azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda ‑ Merry-t leszámítva mindenki elnagyolttá válik. Legalább ugyanekkora probléma a cselekmény sebessége, az udvari intrikák követésének lehetetlensége. Bár kétségtelen, hogy Hamilton mindent jó elõre eltervezett, az összes felbukkanó szereplõ indítékát, tulajdonságait és kinézetét aprólékosan kidolgozta, azonban elsõ olvasásra lehetetlen megérteni és felfogni a teljes cselekményt és világot. Bár a regény hosszúnak mondható, mégsem elég aprólékosak ahhoz a leírások, hogy mindent megértsünk elsõ olvasásra. Gondoljunk csak bele: mi lett volna az eredménye annak, ha Tolkien A gyûrûk ura címû könyve 500 oldalas lenne. Sajnálatosan Az árnyak csókjának végére érve olyan információmennyiség halmozódik fel az olvasóban, hogy fogalma sincs mi a különbség a sidhe, a sluagh és a faerie között, az Unseelie és a Seelie Udvartartás között, hogy csak egy-egy darabot ragadjak ki a könyv lényeibõl és világaiból. Ahhoz, hogy mindent ténylegesen megértsünk, jegyzetelni kellene, vagy másodszorra is el kellene olvasnunk. Ehhez azonban nem lesz kedvünk a könyv másik nagy problémája miatt.

Már az Anita Blake könyvekben megfigyelhetõ volt az a tendencia, hogy az írónõ hõsei egyre szívesebben élnek bájaikkal és testi adottságaikkal. Az árnyak csókja ebbõl a szempontból egyáltalán nem képez kivételt a szerzõnõ többi mûve alól ‑ a történet végig csak a szexbõl és az élvezetbõl építkezik. Ez azonban kevés a jó történethez, mert az olvasó már a kötet közepén elveszti érdeklõdését emiatt - Merry-vel minden egyes szereplõ ágyba akar bújni, Merry pedig nagyrészt mindenkivel le is fekszik ‑, és inkább nyúl egy pornófüzethez, mint Hamilton kisasszony regényéhez újra. Bár a nõi olvasók szívét biztosan meg fogja dobogtatni az izmos férfitestekkel való közösülés olvasása ‑ Hamilton ebben az esetben majdnem minden apró részletet felfed, sõt még abszurd is hajtja (néhány karakter különleges adottságába a többszörös hímvesszõket is bele lehet érteni) ‑, egy jó történethez azonban ez még mindig kevés. Talán nem véletlen, hogy a szerzõnõ a második Meredith Gentry kötet megjelenése után 3 év pihenõre küldte hõsnõjét.

KOMMENTEK