Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter

szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2008-04-17 17:50:17 | címkék: | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Lehet akármilyen és akármennyire is bomlott az elménk, azt mégsem gondoltuk korábban, hogy egyszer még egy hivatásos sorozatgyilkosnak fogunk drukkolni. Mert, bár voltak már Dexteren kívül más mészárosok is egy-egy történet középpontjába állítva (gondoljunk csak Hannibal Lecterre vagy Patrick Batemanre), azonban egyikükkel sem tudtunk és nem is akartunk úgy azonosulni a szó legabnormálisabb és legfélelmetesebb értelmében véve, mint a megalomániás, antiszociális Dexterrel.

hirdetés

Ha nem is akarjuk pontosan megfogalmazni, mit is adott a világnak Dexter, Lindsay számlájára annyit mindenképpen felírathatunk, hogy: - De most komolyan (!), ezek után valakinek még eszébe jut ölni?!

Valószínûleg nem leszek egyedül a véleményemmel, és néhányan a végén még a sarokba is parancsolnak, mint komisz és szemtelen kisiskolást, hogy Dexter legnagyobb sikerét nem Lindsay könyveinek, hanem inkább a Showtime által készített sorozatnak köszönheti. Bár Lindsayé az érdem, hogy megalkotta nekünk Dextert, elsõ regényével mégsem sikerült olyan hatalmas erejû csapást mérnie, mint azt a sorozat tette. Nem állítom, hogy Dexter karaktere eredeti volna, azonban az tény, hogy Lindsay több lehetõséget is elszalasztott a könyvsorozat elsõ részében, melyet egy kis utánaolvasással vagy esetlegesen egy jobb szerkesztõvel könnyen korrigálni lehetett volna. Természetesen itt azt is le kell szögeznünk, hogy mi, itthon leginkább a sorozathoz mérünk, mivel hozzánk jóval elõbb jutott el ‑ az internet áldásának köszönhetõen ‑ a dexteri igazságszolgáltatás, mint a könyv. Most azonban kissé változtatnunk kell a viszonyrendszerünkön, ugyanis az elsõ könyv után a regény és a sorozat két „teljesen különbözõ” úton halad tovább - ami teljesen igaz, de ezt még látni fogjuk.

Laguerta meghalt, Dexter testvére él és virul - írja a könyv, míg a sorozatban teljesen fordított a helyzet. Kézenfekvõ, hogy Lindsaynek és a sorozat íróinak más-más szálon kellene folytatnia a történetet. Azonban most egy újabb sorozatgyilkos tûnik fel Miami Beachen, aki Dexterhez hasonlóan az igazságszolgáltatás megszállottja, azonban Jeff Lindsay - Drága, dolgos Dexter

munkáját jóval kegyetlenebb módon végzi, mint Dexter. Ahol az új sorozatgyilkos feltûnik, ott az ember, ha egyáltalán életben marad, élete végéig egy roncs lesz. Azonban kedves, új játszótársunk öncélúan kezdi levadászni Doakes piszkos múltjának csapatát, és ezt már Dexter sem hagyhatja annyiban. Így Dexter és Doakes, a két régi ellenség kénytelen összefogni, hogy elkapják a gyilkost, azonban Dexter Doakestól is szeretne megszabadulni örökre.

Lindsay mintha maga is megérezte volna, hogy elsõ regényében több lehetõséget is elszalasztott, melyre késõbb a sorozat is felhívhatta a figyelmét. Éppen emiatt nem meglepõ, hogy a regény elsõ oldalain mintha Dexter újrakonstruálásának lennénk szemtanúi: ismét megtudjuk, ki is Dexter mostohahúga, ki Dexter valódi testvére, hogy hívják Dexter barátnõjét, ki is az a Sötét Utas, meg úgy egyébként is, ki is Dexter. Ezzel nem volna semmi baj, hiszen így még az is be tudna kapcsolódni a történet folyamába, aki netán nem olvasta volna az elsõ, a nyitóregényt, azonban mindenki más számára szájbarágásnak és teljesen felesleges oldalkitöltésnek tûnhet ez a fajta megoldás.

A másik hatalmas probléma maga a történet. Teljesen érdektelen. Míg az elsõ rész vége egyáltalán nem volt meglepõ, vagyis bármennyire is nem volt eredeti, mégiscsak okozott néhány izgalmas pillanatot a krimin edzett olvasóknak. Azonban most, a lineárisan haladó történetben egyetlen csavarintás sincsen, Poirot meg sem pödörné bajszát egy ilyen ügy közben (Lindsaynak összesen egyetlen húzás erejéig sikerül felkelteni figyelmünket, méghozzá Rita gyermekeivel kapcsolatban, azonban ez annyira erõltetett lesz, hogy szinte már könyörgünk, ne legyen igaza Komisz Utasunk sejtésének). A végjáték pedig versenybe szállhatna a „Legrosszabb befejezés” címért. Nem értem, ezt hogy gondolhatta az író! A hangulat a tetõpontra hág, az olvasó a mennyekben érzi magát, Lindsay pedig nem tudván megoldást az általa alakított szorult helyzetre, agyonvágja a könyvet egy fél oldallal, a következõ oldalon pedig azt olvassuk: VÉGE! Tán másnap le kellett adni a kiadónak a teljes kéziratot? Sajnos rejtély marad, hogy miért ilyen a befejezés, de ez ebben a formában katasztrofális.

Amit leginkább dicsérni lehet a kötetben, az egyrészt Lindsay könnyed és szórakoztató stílusa, és ezzel egyetemben pedig a fordító munkája. Sajnos ennél nincs több.

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1055)
Darren Shan (89)
Mit olvasol jelenleg? (604)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Lawrence Block: A penge élén (részlet)

Az Agave Könyvek február 5-én jelenteti meg Lawrence Block A penge élén című regényét. Ebből az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok el most a regény elsõ fejezetét. | tovább...

Nyárbúcsúztató interjú a Tinta-Klubbal

A Tinta-Klubos mûvészek elsõ közös munkája, a Pirkadatra várva címû novelláskötet, mely 2007. áprilisában jelent meg. Azóta eltelt öt hosszú hónap, elmúlt egy nyár. Joggal lehettünk kíváncsiak, vajon mi történt velük azóta, hogy legutóbb beszélgettünk velük. | tovább...

Lawrence Block (1938- )

Lawrence Block jelenleg a kortárs amerikai krimi legnagyobb alakja. Hírnevét fõleg az egyedülálló Matt Scudder-regényeknek köszönheti, amelyekért minden létezõ elismerést elnyert már. 1993-ban a Mystery Writers of America neki ítélte oda a Mystery Grand Master kitüntetést. | tovább...

Rém rom

Horrorisztikus elemeket tartalmazó animációs filmek nem voltak eddig túl nagy számban, de egyes készítõk úgy gondolták, éppen ideje megalkotni egy olyan mesét, mely a horror ingoványos határán mozog. Hiszen milyen mesék is mennek manapság a tévében? | tovább...

Titanic Filmfesztivál (3. rész)

A 16. Titanic Filmfesztiválnak idén az Uránia, a Toldi, az Örökmozgó és a Kino mozi adott helyett. Azonban van még pár olyan alkotás, melyről szólni szeretnénk. Ezúttal a Csontdarálóról, Az üldözőről és a Szaunáról. | tovább...

Pszicho. A könyv és a film tükrében (3. rész)

Kevés olyan mû van, melyet mindenki ismerne. A Pszicho e mûvek sorának egyik legrémisztõbb és legkegyetlenebb darabja. Történet arról, hogy hol kezdõdik és hol ér véget a valóság. Történet arról, hogy az emberi elme meddig is képes eltorzulni azért, hogy életünket biztonságban tudhassuk. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)