Fantasztikumra pirkadva

Miközben feltett szándékunk annak a bizonyítása, hogy a misztikum jelen van a világunkban, és a mûvészetek mindegyike valamilyen formában ebbõl táplálkozik, úgy tûnik, a Tinta-klub bemutatkozó novelláskötete, és ennek a nyolc fiatal szerzõnek a mûve kiindulási alapnak könyvelhetõ el.

Mennyi idõt kellett várnunk arra, hogy Magyarországon egy lelkes fiatal csapat bebizonyítsa, hogy a fantasztikummal átitatott elbeszélések íróinak fenn kell tartani a helyet az irodalom kanonizált alakjai között? Sokat, és még annál is többet, lévén, hogy a misztikus irodalmat sohasem tartottak olyan elfogadottnak az irodalom és más mûvészetek berkein belül sem. Mennyivel könnyebb is tudomást sem vennünk az emberi ösztönlény gyarlóságáról és kegyetlenségérõl; mennyivel könnyebb félelmeinket semmisnek tudnunk, miközben belül mégiscsak rettegünk mindentõl, ami bekövetkezhet és elmúlhat. Akár a szerelem törik széjjel, akár a halál közeleg, a félelmeinkkel együtt kell élnünk, és tudomást kell vennünk róluk. Ahogyan tudták ezt azok a mesélõk is, akik papírra vetett meséiket fantasztikummal és rémálmokból táplálkozó víziókkal szõtték át. Legyen szó akár Poe Hollójáról vagy A kút és az ingájáról, akár Lovecraft Chtulhu-mítoszáról, akár King életre kelt hétköznapi tárgyairól vagy gyermekkori félelmekrõl, illene most már észrevennünk, hogy e rémségek mögött tartalom és érték rejtõzik.

És miközben feltett szándékunk annak a bizonyítsa, hogy a misztikum jelen van a világunkban, és a mûvészetek mindegyike valamilyen formában táplálkozik ebbõl, addig a Tinta-klub idézõjelesen vett nyolc fiatal írójának bemutatkozó novelláskötete egy az egyben kézzel is foghatóvá teszi mindezt. És valljuk meg õszintén, nem kevés bátorság és elszántság szükségeltetett ahhoz, hogy ezek a fiatalok kilépjenek a sötétségbõl a közönség elé remekbe szabott történeteikkel. Írásaikat áthatja az irodalom és a fantasztikum iránti szeretetük, hangozzon ez bármilyen szabványszövegnek, esetünkben ez ténylegesen így van. Már az elsõ sorok szerzõje, Vass Sándor „Hematith” bebizonyítja, hogy Eilene tragédiája mennyire is lehet magával ragadó és egyben félelmetes, akárcsak az õ mítoszát kutató hõsök kalandjai az elmúlt templom romjai között. A kötetet Honfy Ágnes Ilona viszi tovább, akinek mitikus története, Az elsõ szülöttek a kötet legkiemelkedõbb darabja. A szerzõnõ nem csak hogy a mitikus pár, Ádám és Éva történetét helyezi új megvilágításba, hanem pofátlanul (ez most dicséret) át is írja a kanonizált mesét. A történet narratívája, a szerzõnõ stilisztikai eszközei mind-mind minõségi profizmusra utalnak, melyet még a nagy írók is megirigyelhetnének.

Kovács Péter írása, az Árnyék az õrtoronyban kissé visszarepít minket a jelen világba, a Magyar Honvédség egy baljós éjszakájához, hogy aztán ismét egy szerzõtárs segítségével (Szõts László) a XIII. századi Angliában találjuk magunkat.

Szlobodnik Gábor Lovecraftot idézõ rémmeséi hatásosan idézik meg nagy elõdjének világát a történetek szubjektív elbeszélési módjával és stilisztikai eszközeivel; hanyagolva az állandó Lovecraft hibát: a terjengõsséget ‑ ebbõl a szempontból elõdjének mûveinél direktebbek az írásai. John Cure, a Hontalan lelkek szerzõjének története a mindennapok félelmeit veszi alapul: megmutatja a vámpírlét és az öröklét szenvedéseit, majd felvázol egy paranoid elmét. Sidi Schwimmer írása, a Hajtûkanyar egy kissé kilóg a többi mû közül. Míg szerzõtársai mûvei direktebb elbeszélésûek, addig Schwimmer pillanatokat és érzéseket közvetít, írása álomszerû és nehezen értelmezhetõ. Micheal Mansfield története, a Szimbiózis pedig Stephen King korai mûveit idézi meg, jól elkeverve Robert Bloch Pszicho-t idézõ torz kapcsolatával. Jól felépített és átgondolt cselekmény, igényes történetmeséléssel egy lányról és annak anyjának kapcsolatáról.

Nem akarok rosszat mondani a kötetrõl, és nem is tudok. A kötet egyáltalán nem egységes, és épp ezt fordítja elõnyére. A misztikus irodalomnak szinte az összes nagy szerzõjét megidézi, kezdve Poe-tól egészen Kingig, így aki csak most ismerkedik a mûfajjal, annak egy elég széles spektrumú anyagot kell végigolvasnia. De ez egyáltalán nem baj! Amit egyedül sajnálok a kötetbõl, és ez már tényleg csak kukacoskodás: az életrajzok néhol hiányoznak, és egységesebbé is lehetett volna tenni õket. A kötet ettõl függetlenül persze kincs, az elejétõl a végéig magával ragadja az olvasót mindegyik szerzõnek delejes fantasztikuma, melyet már csak tovább kell feszegetni, hogy még több borzalmas perccel lopják el az idõnket.

KOMMENTEK