Éjszakai sikolyok

Már a borító látványától is megrémülünk - Alienek, koponyák és csontvázak hada díszíti azt a kaput, melynek homlokzatára azt is írhatták volna: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”, mert ez a Giger-stílusú boltozat a Pokolba vezet, méghozzá több oldalon és több szerzõn keresztül.

Már a fedél is sejteti, hogy felcsapva azt ne holmi könnyed esti olvasmányra, holmi lányregényre és romantikára számítsunk, hanem vérbeli horrortörténetekre - neves szerzõk tollából.

Elsõként rögtön Bram Stoker, a Drakula szerzõje rémisztget minket, A bíró háza címû munkájával, mely korábban már megjelent egyszer hazánkban. Bár Stoker igazi mû a Drakula és élete folyamán több mûve nem is került be a köztudatba, A bíró háza mégis klasszikusnak nevezhetõ. A történet eredetileg a Drakula’s Guest posztumusz kötét egyik darabja és Bram Stoker honfitársának, Joseph Sheridan Le Fanu klasszikus regényének, a Mr. Justice Harbottle hatását tükrözi. Egy diák, akinek a vizsgái közelednek, magányra vágyik – távol a barátaitól és mindenkitõl, hogy csak a tanulásra tudjon összpontosítani. Meg is találja a megfelelõen eldugott, mindentõl távol esõ házát, melyet korábban egy bíróé volt. Amikor leszáll az éj, valaki vagy valami nem hagyja tanulni a diákot.

A következõ mese Robert Bloch-tól származik és A Poe-gyûjtõ címet viseli. Bloch-ra jellemzõen a történetre nagy hatással volt Lovecraft stílusa, s mint a cím is mutatja, Bloch Poe mûvészete elõtt tiszteleg. A történet kacér játék azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha valaki pontosan olyan hatású és stílusú mûveket tudna írni ma, a jelenkorban, melyek kísértetesen hasonlítanak Poe írásaira. Nem véletlen, hogy a mû olvasása közben rendre azon gondolkozunk, hogy ezt akár Poe is írhatta volna.

Ray Bradbury-nek A tömeg címû mûve egy olyan férfiról szól, aki balesetet szenved. Miközben a földön fekszik, és megpróbálnak neki segíteni a körülötte lévõk, egy hatalmas bámészkodó tömeg gyûlik köri. Amikor férfi felgyógyul sérüléseibõl, nyomozásba kezd, és hamarosan rádöbben, hogy a tömeg, melyet balesetekor látott nem véletlenül volt ott, abban pillanatban. Bradbury története mindvégig magával ragad, azonban kilóg a szerzõ többi mûve közül – gondoljunk csak Fahrenheit 451-re, mely a tudományos-fantasztikum egyik remek mûve ‑, mivel a mûben a szerzõ a gyerekkori félelmeket hatásosan ötvözi a hétköznapi élet prózai elemei a megfoghatatlan rettegéssel.

Peter Straub mûve, A kísértetfalu nem egy önálló novella – eredetileg a Torok címû regény egy részlete. Bár Straub életének egy igen jelentõs hányadát a kísértettörténeteknek szentelte, már több mûve is a vietnami háborúról, a katonákról és a háború nyomorságáról szól. A mûben a katonák látomások és szellemek által igyekeznek értelmet adni a háború okozta gyilkosságoknak, a bûntudatnak és a szégyen kísértõ erejének.

Clive Barkert senkinek sem kell bemutatni. Az Egy halotti lepel vallomásai még Barker kezdeti korszakából származik, és még anno a Books of Blood egyik kötetében jelent meg. A szerzõ hozza a színvonalat, remekbe szabott története legalább olyan groteszk, mint más hasonszõrû abszurd lényei. A megfelelõ mértékben adagolt a pornógráfia és horror könnyedén eléri, hogy egy szuszra végigolvassuk novellát. Miután Ronnie-t megölik, a hullaházban megnemnyugvó lelke halotti leplébe költözik, hogy bosszút álljon gyilkosain.

Az utolsó elõtti történet a Rambo szerzõjének, David Morrell-nek a Mindig hallani fogom címû mûve, mely 1983-ban keletkezett. Egy viszonzatlan szerelem meséje ez, mely a mû végén szélsõségekbe csap át. Pszichohorror, mely bár nem túl eredeti, mégis tökéletes rémmese egy esõs, magányos éjszakára.

A kötet utolsó története Fritz Leiber mûve, A füstkísértet. Ez az 1941-bõl származó mese olyan nagyvárosi horrorok elõfutára, mint az 1950-es keletkezésû You’re All Alone vagy éppen a 1977-es Our Lady of Darkness.

KOMMENTEK