Clive Barker - Az öröklét tolvaja
szerző: Bolváry Gábor | megjelent: 2006-11-18 16:16:57 | címkék: regény, mese, kritika, irodalom, horror, gyerekkönyv | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners
Az öröklét tolvaja különös elegye a gyerekmeséknek és a regényes horrornak. Igazi tanító jellegû történet, melybõl nem hiányoznak a barkeri világ abszurd kreálmányai, szörnyûségei, miközben a történet mégis megmarad gyerekeknek szóló esti mesének.
Az irodalom határterületén idõrõl idõre feltûnnek olyan alkotók, akik mûveikkel megbotránkoztatják olvasóikat, s az írásaikban ábrázolt brutalitás, vértenger és szörnytömeg túllépi az emberi képzelet határait. Clive Barker is ilyen alkotó. Mûvei tobzódnak az erõszakban, az abszurd lényekben, szexualitásban és szado-mazoisztikus kivetülésekben. Viszont kétségtelen az, hogy a barkeri képzeletvilág rendkívüli helyet foglal el az irodalom határterületein belül, és paralel azt is be kell látnunk, hogy Barker nem egy egysíkú mûvész. Ezt hivatott bizonyítani könyve: Az öröklét tolvaja.
A kis Harvey Swick magányosan és unalmasan tölti el minden percét otthon, biztonságban a családjával. Arra vágyik, hogy egyszer eljöjjön érte valaki, vagy valami, és elvigye egy olyan világba, ahol minden csak a boldogságról szól. Egy ilyen ábrándos februári nap tûnik fel Harvey ablaka elõtt Rictus, a bohóc külsejû csodalény, aki felajánlja neki, hogy elviszi abba a világba, ahol örökre jól fogja érezni magát. Pár nappal késõbb Rictussal együtt a kisfiú kiröpül az ablakon, átlépnek a város határában lévõ ködoszlopon és megérkeznek arra a helyre, mely minden kisgyermek álma, a Vakációházba. Ahol reggel tavasz van, délben nyár, délután õsz és este, éjszaka tél. Minden nap Halloween van és Karácsony, reggelente friss ételek és gyümölcsök várják a gyerekeket, nincsen tanítás, szülõi fegyelem, csak a boldogságnak és a játéknak szentelhetnek minden pillanatot. A ház tulajdonosa, Mr. Hood mindezért csak annyit kér cserébe, hogy a gyerekek nem kérdezõsködjenek. A kis Harvey Swick viszont kérdez; és felszínre kerül mindaz, amit megpróbáltak eltitkolni elõttük: a ház tulajdonosa komoly árat kér a felhõtlen boldogságért cserébe. A kisfiú barátaival felkerekedik és szembeszáll Mr. Hood-dal.
A regény a hagyományos mesei alapokra épít, melyeket Barker egyéni világával kombinál. A mese-vonal mindvégig megmarad a gyerekeknek szóló élménynél: az egyszerû, könnyen érthetõ mondatoknál, és a kisfiúból avanzsálódott hõs meseikonjánál; a felnõttek számára pedig megelevenednek a horror és a fantasy legfélelmetesebb lényei. Miközben az olvasó minden gondolata arra összpontosul, hogy felelevenítse magában gyermekkorának meséit, a történetbe lassacskán beépülnek a barkeri világ kreálmányai. Bár a mûben szereplõ lények mindegyike kényszerûen illeszkedik be a gyerekmesék világába, tehát Barker mellõzte szado-mazoisztikus elképzeléseit, közben ezek az abszurdumok szörnyi voltukat sem hazudtolják meg - a lények mindegyike egyben félelmetes és egyben groteszk kivetülése Barker humorának, és persze mindegyik szörnyszülött egyszerre bájos és nevetséges is. Érdekes módon Barker effajta keveréke egyáltalán nem tûnik erõltetettnek a mû olvasásakor.
A mû vége felé több kérdést is megválaszol a szerzõ, amire eddig nem volt példa regényeiben - ennek legfõbb oka a mû mese volta. Mi a boldogság? Mennyibe kerül a boldogság? Ezek azok a tanító jellegû felvetések, melyek a mû végén megválaszolásra kerülnek. Végül pedig minden szál elvarrásra kerül. Hogy van-e jellemfejlõdés? Teljességgel kijelenthetõ, hogy igen. A karakterek a történet befejeztével levetkõzik mesei rendeltetettségüket, és hús-vér jellemekké formálódnak.
Pár szót még a kiadvány minõségérõl. Már a regény elsõ kézbevételekor érezhetõ, hogy a Szukits Kiadó remekelni szeretett volna. És sikerült is nekik! A keményfedeles könyv borítója és hátlapja gyönyörû, igazi unikum a magyar könyvkiadásban. És ez még semmi! 1995-ben a mûvet Stephen Player grafikáival egészítették ki, melyek ebben a magyar kiadásban is megtalálhatóak. Bár nem mindegyik rajz tükrözi kellõen a barkeri világot, kétségtelen, hogy egy mesekönyv elengedhetetlen része a kellõ mennyiségû illusztráció. És hogy miért? Mert kérem szépen: mindez csak mese. Méghozzá gyerekeknek! Viszont még mi, felnõttek is jól szórakozhatunk, mert visszaröpít az idõben. Gyerekkorunk hajnalára.
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!