Caleb Carr - A halál angyala

Egy kor, amikor még nem volt oly ismert a sorozatgyilkos fogalma. Egy kor, amelyben nem volt elég néhány ember igazságért vívott harca. Egy kor, amelyben a rendõrség életét és nevét kockáztatva megküzdött a modernizációért, amivel a mai bûnüldözés módszereinek alapjait fektette le.

Caleb Carr 1994-ben megjelent regénye világsikert aratott és hat hónapig szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján. Az író a nagy sikeren felbuzdulva folytatta is regényét, A sötétség angyala címmel, mely ismételten sikert aratott, így már a harmadik történet, Az Armageddon angyala nemsokára a boltokba is kerül külföldön. Azonban míg erre itthon még várnunk kell egy ideig, addig is itt van az elsõ kötet.

1896-ot írunk, New York. Egy kiskorú fiúprostituált holttestére bukkannak egy világítótoronyban. Mindezen esemény hallásra átlagosnak tûnik ebben a korban, de a holttestet megcsonkították és sebészi pontossággal eltávolították egyes belsõ szerveit. Azonban a korrupt hatóságok ennek ellenére sem óhajtnak nyomozást indítani az ügyben, mivel a fiú bevándorló és a bevándorlók csak "hadd szokják". Az ismerõsen csengõ nevû Theodore Roosevelt titokban nyomozást indít az ügyben, erre két közeli barátját, a magyar származású (!) Dr. Laszlo Kreizler pszichiátert és John Schuyler Moore-t, a New York Times bûnügyi tudósítóját kéri fel. A nyomozásba csatlakozik az elsõ nõi rendõrtiszt is, Sara Howard, aki még az elõbb említett férfikollegáknál is elszántabb. Valamint, az akkor még majdhogynem boszorkányságnak tartott ujjlenyomat-vizsgálat és íráselemzés szakértõi, az Isaacson testvérpár is csatlakozik melléjük. A csapat nekilát a nyomozásnak, de hamar rá kell ébredniük, hogy a bûnszervezetek, a rendõrség és az egyház is valamilyen oknál fogva meg akarja akadályozni, hogy a gyilkost elkapják.

A halál angyala mûfaját nézve nem tekinthetõ thrillernek, mivel a gyilkos kiléte a történet folyamán ismeretlen. Inkább a horrorisztikus krimi mûfajába sorolhatjuk. A történetet az újságíró, Moore szemszögébõl követjük végig, aki a többiekkel egyformán módfelett szimpatikus és könnyû azonosulni vele.  A mû fogalmazása indokoltan szóról szóra a századfordulós nyelvezetet követi, aminek elvileg kellemetlennek és zavarónak kéne lennie, de ennek ellenére élvezetes, szókincsgazdagító. Viszont nagyon sokat ad a pszichológiai elemzésekre és elméletekre, ami miatt sokszor ütközünk alig érthetõ megfogalmazásokba. Aggodalomra viszont nincs ok, mivel fõhõsünk érthetõen lefordítja ezt nekünk. A regény olvasása közben gyorstalpalón olyan dolgokat is megtanulhatunk különösebb erõfeszítés nélkül, amit az orvosin évekig tanulnak a hallgatók. Tanúi lehetünk a bûnüldözés modernizációjának, amikor is elõször alkalmazzák az ujjlenyomat-vizsgálatot és az íráselemzést. Feszültség szikrázik a levegõben, amikor a fõhõsöknek bujkálniuk kell a hatóság elõl, hogy elkapják a gyilkost. Talán emiatt sem tekinthetõ a történet egy klasszikus kriminek, ahol csak a rejtély kulcsa a lényeg. A mû elejétõl a végéig olyan, mint a helyszínelõs sorozatok századfordulóba helyezett változata. Akár egy sorozatot is megérne Caleb Carr regénye.

A mûvet tekinthetjük szimulációs regénynek is ‑ aki valaha is nyomozó akart lenni, csak az élet másfelé sodorta, annak az embernek itt a ragyogó alkalom. Az Olvasó észre sem veszi és máris a történetben találja magát a többi nyomozó mellett. A történet végéig gyártja az elméleteket, s néha akarva-akaratlanul, de beszélni akar a nyomozókkal, hogy rájött valamire...

Caleb Carr több mint ötszáz oldalon biztosítja ezt az felettébb emlékezetes élményt az Olvasó számára.

KOMMENTEK