Bret Easton Ellis - Amerikai Pszicho
szerző: Horváth János | megjelent: 2006-11-26 16:57:49 | címkék: | kommentek száma: 0 | tulajdonos: Johnny_Joker
Naponta nehezül az emberre a kérdés: miért is élek? Mi célból vagyok itt? A rohanó, néhol monoton napokat átlépve egyre erõsödik, bonyolódik a kérdés: Szeretnek-e, vagy csak azért ülnek itt velem, mert épp nincs más elfoglaltságuk? A barátnõm mit szeret bennem?
Bret Easton Ellis 1991-ben nagy botrányt kavart regényével az Amerikai pszichoval, ami maga után vonzott néhány tüntetést is, például a feministákét. A történet felkavaró és brutális, de nem csak a durva részekre kell gondolni, hanem arra a még gyomorzsibbasztóbb dologra, miszerint az olvasó egy pillanat alatt azonosul a fõhõssel, s néhol, titkon kezd egyetérteni –szerencsére csak - a lightosabb (nem gyilkolós) kirohanásokkal. A történet ereje igazából nem a fõhõs által elkövetett gyilkosságokon van, hanem a yuppie (gazdag ifjú) életfelfogáson. Az író maga is gyûlölte ezt a könyvet, ahogy ezt a Holdpark címû 2005-ben megjelent memoárjában is többször említi. Állítása szerint nem volt magánál, amikor ezt mûvet írta, meg akart szabadulni ettõl az írástól, amiben az eddigi legerõsebb társadalomkritikáját alkotta meg. A könyvért hatalmas árat fizettek neki, de õ is ráfizetett, mivel állandó támadásnak van kitéve azóta is.
A történet fõhõse Patrick Bateman, egy huszonhat éves fiatalember, aki a Pierce & Pierce nevû cég vezetõje, amit gazdag apja ruházott rá. A fiatal Pat jóképû, elegáns, fõúri ember, a legdrágább öltönyöket viseli, s lakása a korszerû technikákkal felszerelt örökké tiszta birodalom. A történet elején még egy kedves, egy kicsit még szimpatikus embert ismerhetünk meg, aki súlyos beilleszkedési problémákkal küszködik, de ennek ellenére világmegváltó politikai elképzelései vannak. Ezt a történet elején, egy feszült és kínos baráti vacsorán ki is fejti elég hosszasan.
De aztán fordul a kocka. A barátnõje, Evelyn minden bizonnyal csalja õt a legjobb barátjával, ráadásul még levegõnek is nézi. S ekkor szembesülünk a magányos, beteg ember tragédiájával. Hazamegy éjjel a kis lakásába, ahol semmi se várja. Reggel pedig megismerhetjük több oldalon keresztül a tisztálkodását. Itt már bárki megérti, hogy az ember nem komplett, a beilleszkedési problémája miatt betegesen ad a külsejére, hogy legalább ezért szeressék.
Vagy ha nem szeretik, akkor õ legyen a legjobb. Ez már annyira beléivódott, hogy akár több oldalon keresztül is arról tud beszélni a barátaival a reggeli találkozókon, hogy milyen színû nyakkendõ illik a kék Armani öltönyhöz.
Hõsünk ekkor már kezd debil lenni. Az olvasónak májbetegsége lesz a sok ruházat analizálásból, ugyanis Mr. Bateman beszámol mindenki viseletérõl. Nem beszélve a hajléktalanok cukkolásáról, amitõl még egy hideg embernek is felfordulna a gyomra. Itt kezdõdnek meg a gyilkolások. És hamarosan felbukkan egy nyomozó is. A történet ezek után mértéktelenül durvul…
Ennyi elég is, nem akarom lelõni a számtalan poént, ha lehet annak nevezni, amivel találkozhat az olvasó. De még egy valami: aki nem bírja a gyûrõdést, az messze kerülje el az Amerikai pszichót. Aki mondjuk szereti a South Park-ot, odavan a társadalomkritikákért, s nem szereti a yuppiekat, akkor annak ez a könyv nem kottyan meg. A történet ugyanis szórakoztató, poénos, olykor komédiába illõ thriller, ami megunhatatlan, s valahol még azt is megmutatja az embernek, hogy szeretett nélkül tényleg minden hideg.
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!