Benedek Elek (1859-1929)
szerző: | megjelent: 2006-09-17 17:19:45 | címkék: életrajz, irodalom, klasszikus, mese | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners
Benedek Elek hazánk legnagyobb mesegyûjtõje és meseírója volt. Emellett mindig kiállt az ifjúság irodalmi, népnyelvi mûvelése mellett. Több neves irodalmi folyóirat szerkesztõje volt, miközben egész életében a mesékért élt.
Benedek Elek 1859-ben született Székelyföldön, Erdõvidék egy kicsi falujában, Kisbaconban.
A falu lakói melegszívû, becsületes emberek voltak, akik meséket, legendákat, történeteket mesélgettek egymásnak munka közben, vagy éppen esténként a gyerekeknek. Ebben a természetben és szellemben nõtt fel Benedek Elek. A legnagyobb ajándék mégis az volt, hogy meg tudta õrizni ezeknek a meséknek a varázsát, és ezt tovább is tudta adni.
Elsõ iskoláit Kisbaconban végzi, késõbb Székelyudvarhelyen készül egyetemi tanulmányokat folytatni. A kollégiumban kezd el foglalkozni a kultúrával, nyelveket tanul és részt vesz az önképzõkörben is. Érettségi után Budapestre költözik, egyetemre jár - bölcsész szakon tanárnak tanul. Ekkor mutatja be székelyudvari barátjával, Sebesi Jóbbal, összegyûjtött népköltészeti gyûjteményûket Gyulai Pálnak. A neves kritikusnak azonnal elnyerte tetszését a gyûjtemény, s ezután Benedek Elek félbehagyja tanulmányait és újságírónak áll. A Budapesti Hírlap újságírója lesz.
1885-ben jelenik meg a Székely Tündérország címû kötete, amely már önállóan megírt népmeséket tartalmazott. Hat évvel késõbb jelent meg a Székely mesemondó. Az igazi vállalkozás azonban az 1894 és 1896 között megjelent, öt kötetbõl álló Magyar mese- és mondavilág, ami a millenium ünnepére készült. Jelentõsek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek.
1887-tõl 1892-ig országgyûlési képviselõ, egy ideig szabadelvû párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselõi beszédeiben mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Több napilap és folyóirat is fûzõdik a nevéhez, köztül: a Magyarság, a Magyar Világ, a Magyar Kritika, a Nemzeti Iskola és a Néptanítók lapjának is volt a fõszerkesztõje. Pósa Jánossal, 1889-ben megindította az elsõ valóban irodalmi értékeket felmutató gyermeklapot, Az én újságomat.
Ifjúsági könyvsorozatot indított a Kis Könyvtár címmel, amely késõbb Benedek Elek kis könyvtára címmel jelent meg. A Kisfaludy Társaság 1900-ben választotta tagjává, s mûveket, az ifjúság számára mese-átdolgozásokat (Grimm, Ezeregyéjszaka), verseket, színdarabokat írt.
1921-tõl haláláig Kisbaconban élt, miközben szerkesztõje volt a Cimbora címû ifjúsági lapnak. 1929. augusztus 17-én halt meg munka közben. Az utolsó három szó, amelyet kért, írói végrendelete: - „… fõ, hogy dolgozzanak.”
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK
FORRÁS
Sulinet.hu
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!