World Press Photo 2006, avagy Egy kiállítás rémei
szerző: Szitás Attila | megjelent: 2006-11-28 00:10:00 | címkék: 2006, beszámoló, galéria, tudósítás, kiállítás | kommentek száma: 2 | tulajdonos: voorheesAz arcom centiméterekre van a kiállított képtõl. Keresem a hibát, de egyszerûen nem lelem. Minden bizonnyal a valósággal állok szemben. Legalábbis annak egy elkapott pillanatával, amely beleordítja az ember arcába, hogy nem éppen egyenlõ feltételekkel vágunk neki az életnek a világ különbözõ pontjain.
| hirdetés |
Sötét van. Ezen az áldatlan állapoton persze rögtön segít, hogy kinyitom a szemem, de bárcsak ne tettem volna. A képek még mindig ugyanott vannak és néznek rám. Azt lesik, hogy megfelelõ érdeklõdéssel figyelek-e rájuk, nem veszett-e ki az együttérzés belõlem a tizenharmadik amputált embert látva. Azt figyelik, tanúsítok-e megbánást irántuk, érzem-e úgy, hogy egy kicsit kiveszem a részem a fájdalmukból. Hogy én is ott vagyok velük a lebombázott városban, az árvíz sújtotta falucskában vagy az ideges neonfénnyel bevilágított szürke kórteremben, ahol még mindig reménykedve néznek a kamerába, arra számítva, hogy az orvos nem megint a „Rossz híreket hoztam.” mondattal kezdi el rövidke, de annál rémisztõbb monológját. Egy pillanatra megint lecsukom a szemem...
Sötét van. A televízió képernyõjén egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, de nem látom, csak a hangokból következtetem ki, hogy valakinek nagyon fáj. Nekem nem. Akkor sem, amikor már premier plánban mutatják, ahogy a balta kettészeli az ártatlan kiránduló koponyáját. Persze, mert eltakarom a szemem. De egyszer muszáj lesz elvenni a kezem és szembesülni a trükkökkel. A kegyetlen, véres és majdnem valósághû képekkel, amelyek hitegetni akarnak. Azt hiszem, sikerülni fog és nem okoz majd különösebb lelki törést. Nem fog fájni. Nagy levegõt veszek, és...
...közelebbrõl is megnézem. Az arcom centiméterekre van a kiállított képtõl. Keresem a hibát, de egyszerûen nem lelem. Minden bizonnyal a valósággal állok szemben. Legalábbis annak egy elkapott pillanatával, amely beleordítja az ember arcába, hogy nem éppen egyenlõ feltételekkel vágunk neki az életnek a világ különbözõ pontjain. Rendben, ezt tudomásul vettem, de mi még a tanulság? Ahogy a szelektív hulladékgyûjtõkbe dobáljuk a szemetet, úgy itt is csak nullázzuk a lelkiismeretünket? Ezzel meglennénk, gyerünk tovább! Nem kellenek a boldog, kiegyensúlyozott emberekrõl készített felvételek, úgyis teli van velük a padlás. És hát még mindig nagyobb a kontraszt egy levágott fej tökéletes kompozícióba helyezésénél, mint a börtönigazgató esküvõjének 
megörökítésénél. Talán, ha egy bizonyos sorozatgyilkos beoson a szertartásra, és beleállítja a baltáját a võlegénybe. Mondjuk a koponyájába. Akkor egy fotót megér. Vagy kettõt...
megörökítésénél. Talán, ha egy bizonyos sorozatgyilkos beoson a szertartásra, és beleállítja a baltáját a võlegénybe. Mondjuk a koponyájába. Akkor egy fotót megér. Vagy kettõt......de több részt nem nézek meg ebbõl. Mindig ugyanaz a séma. Jön a hokimaszkos ürge, lemészárolja a fél világot, majd végül a nõi emancipáció jegyében egy lányka kivégzi. Persze csak a következõ epizódig, amikor is kezdõdik minden elõlrõl. Újabb áldozatok, újabb fõhõs, de a szörnyeteg mindig ugyanaz. Mindig ugyanattól félünk.
Saját magunktól be sem tennénk a lábunkat ide, hacsak nem hajtana annyira a kíváncsiság. Meg a mûanyag-kiállítás a másik teremben. Az jó. Ott nincsenek levágott kezû férfiak, akiket a gyermekük öltöztet. De vannak szatyrok. És nincsenek kemoterápiára várakozó betegek, akiknek valamely testrészét majdnem biztos amputálni kell. De van Legoból megépített A38. Még olyan feketék sincsenek, akiket fegyveres férfiak kényszerítenek munkára. De számítógép monitorból és gépekbõl van egy egész teremnyi. Sõt még mûanyag székek is vannak, amelyet a derekam hálásan megköszön a tárlat vezetõinek. De azt hiszem, valamirõl elfeledkeztem. A szemem megint kezd lecsukódni...
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Mit olvasol jelenleg? (605)Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1059)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Strapping Young Lad
Az extrém metál kegyetlen hangzásvilágában minden ütem úgy szól, mintha az ember egy légkalapács mellett ébredne fel. Devin Townsend és bandája, a Strapping Young Lad olyan zenét játszik, melyben a lassabb vagy éppen középtempós számok is megfeküdnék a gyomrát egy egyszerû földi halandónak. | tovább...
Lawrence Block (1938- )
Lawrence Block jelenleg a kortárs amerikai krimi legnagyobb alakja. Hírnevét fõleg az egyedülálló Matt Scudder-regényeknek köszönheti, amelyekért minden létezõ elismerést elnyert már. 1993-ban a Mystery Writers of America neki ítélte oda a Mystery Grand Master kitüntetést. | tovább...
Ambient Rúlz! (2. rész)
Az ambient sok eltérõ zenei stílus keveredésének eredménye. Tehát megtalálhatóak a jazz, a klasszikus zene, a new age irányzatok és az elektronikus zene elemei is akár. Az ambient zene leginkább zajokból áll. Madárcsicsergés, vészjósló, depresszív dallamok, ipari, gyári hangok, elgondolkodtató dallamfoszlányok. | tovább...
Kondor Vilmos: Budapest noir
Kondor Vilmos fordulatos története a fasizálódó Magyarország feszültségtõl vibráló korszakában játszódik. Az olvasó betekinthet a harmincas évek fényûzéseibe, ahol a zûrös politikai ügyek mellett még valami nem stimmel. Szembesülhet a nyomorral, ahol pár pengõért bármire képesek az emberek. És megismerhet egy férfit, aki dacolva a bürokráciával, a kétes bûnszervezetekkel, igyekszik megoldani egy zsidó lány halálának rejtélyét. Ám ez a tragédia egyedül csak õt izgatja. | tovább...
EFOTT 4. nap
Véget ért az Egyetemisták és Fõiskolások Országos Turisztikai Találkozója, az EFOTT, melyet immár 32. alkalommal rendeztek meg, idén Debrecenben. | tovább...
Bret Easton Ellis - Amerikai Pszicho
Naponta nehezül az emberre a kérdés: miért is élek? Mi célból vagyok itt? A rohanó, néhol monoton napokat átlépve egyre erõsödik, bonyolódik a kérdés: Szeretnek-e, vagy csak azért ülnek itt velem, mert épp nincs más elfoglaltságuk? A barátnõm mit szeret bennem? | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Regisztráció ideje:
2006-11-14 22:13:15
Hozzászólások száma:
677
Elmondottad alapján, nem csodálkozom, hogy nem akarsz menni többet.
Osztrigat pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
Regisztráció ideje:
2006-11-20 10:18:38
Hozzászólások száma:
1057
De én többet ilyenre el nem megyek, az biztos. Elég volt ez.
Az optimista a fényt látja az alagút végén, a pesszimista a sötétet az alagútban, a realista a közeledő vonatot, a mozdonyvezető pedig a három idiótát a síneken...