Bemutatkozik Tarczi Roland festõ

A Dark Corners új oldalának elindulásakor célul tûztük ki magunk elé, hogy a Galéria rovatunkban ne csak ismert és klasszikus festõket mutassunk be, hanem a kezdõk is lehetõséget kaphassanak képeik megjelentetésére. Ennek a kezdeményezésnek az elsõ képviselõje Tarczi Roland, aki most saját magát mutatja be Nektek.

1984. június 2-án születtem Pápán. A Jókai Mór Általános Iskolába, majd a Petõfi Sándor Gimnáziumba jártam Angol szakra szintén Pápán. Általános iskola alsótól gimnázium elsõ évéig atletizáltam ‑ rövidtávfutó voltam. Itt két évet töltöttem, majd átmentem az Acsády Ignác Szakképzõ Iskolába elektrotechnika technikumra, de érettségi után nem maradtam ott ötöd évre.

2004. óta Gyõrön tanulok a Széchenyi István Egyetemen. Településmérnök szakon kezdtem, majd a Bsc képzés elindulásával átkerültem Építõmérnök (Bsc) szakra. Itt újabb két évet töltöttem el, majd úgy láttam jónak, ha váltok és átkértem magam Környezetmérnök (Bsc) képzésre. Jelenleg ezt tanulom, és mellette dolgozom. 2009 februárjától a Wing Tsun Kung Fu harcművészetét is gyakorlom.

Sok minden érdekel. Elsõsorban a filmek és a zene. Szeretem a minõségi és mély mondanivalójú alkotásokat. Kedvenc rendezõim: David Lynch, David Cronenberg, Peter Greenaway, és Miike Takashi. Kedvenc ázsiai alkotásom máig az Oldboy. Néha persze a kikapcsolódáshoz szükségem van egyszerûbb mûvekre is. Zenében a melankolikus, depresszív, disszonáns hangokat szeretem (például: My Dying Bride, Aghast) mióta csak létezem.

Festészetben Goya sötét korszaka hatott rám a legjobban, és néha próbáltam is beleélni magam a helyzetébe, hogy milyen lehet süketen alkotni és élni, miközben néha egy-egy mély moraj feltör a fejembõl. Könnyen átsuhanhatsz egy másik világba, észrevétlenül, és ott is ragadhatsz egy életre.

Saját képeim megalkotásainál sok minden „befolyásolt”. A filmek, zenék hangulata, a belsõ világom és az élet, ami körülvesz. Néha úgy érzem, hogy egy Lynch-filmben élek, vagy álmodok, csak nem vagyok képes felébredni ebbõl a negatív, groteszk világból.

Festésnél és rajzolásnál sosem tervezek elõre. Improvizáció az egész. Mondhatni a tudatalatti dolgozik helyettem. A zenémmel (End Of Journey) is ugyanez a helyzet. Improvizálok, felveszem és összerakom egy számmá a dallamokat.

A képeket nem nézni, hanem érezni kell. Mindenki a saját életének egy-egy képéhez társítsa azt, amit lát…

Tarczi Roland festményei a Galériánkban megtekinthetõk!

TARCZI ROLAND HONLAPJA

http://sirius-sparrow.blogja.net

KOMMENTEK