Titanic Filmfesztivál (3. rész)
szerző: Szitás Attila | megjelent: 2009-04-09 15:17:00 | címkék: 2009, film, horror, thriller, titanic, tudósítás | kommentek száma: 0 | tulajdonos: voorhees
A 16. Titanic Filmfesztiválnak idén az Uránia, a Toldi, az Örökmozgó és a Kino mozi adott helyett. Azonban van még pár olyan alkotás, melyről szólni szeretnénk. Ezúttal a Csontdarálóról, Az üldözőről és a Szaunáról.
A címével ellentétben a Csontdaráló című osztrák film leginkább azoknak ajánlott, akiket nem taszít a nyolcvanas évek krimisorozat hangulata, mely egészében átlengi Wolfgang Murnberger művét. A film az egykori nyomozó, Brenner kalandjait követi, aki korábban már kétszer is eljárt hasonló bűnügyekben a vásznon. Útja ezúttal azonban egy hegyvidéki vendéglőbe viszi, ahol egy bizonyos Mr. Horvathot kellene felkutatnia, de ennél egy sokkal szövevényesebb ügybe keveredik.

Ezúttal valóban igaz a rendező megállapítása: alkotásának műfaját nehéz meghatározni. A film elején az ablakból kizuhanó személyből azonnal krimire következtetnénk, de a történet hamar átcsap thrillerbe, köszönhetően a címbeli eszköznek, nem sokkal később pedig félóra romantikába - és már el is érkeztünk a katasztrófához; sajnos az érzelmi szál(ak) kibontásával töltött jelenetek elveszik a helyet az amúgy remek fekete humortól és morbid megoldásoktól. Bár a sztori harmatgyenge lábakon áll, ezen mégis segít a színészek odaadó játéka és az a hangulat, amit legegyszerűbben úgy tudnék csak jellemezni: bájos.
Az üldöző című dél-koreai alkotás olyan orbitális pofont ad a mostanában vergődő thriller műfajnak, hogy David Fincher adhatná a másikat, miután kisírta magát Brad Pitt vállán. Ahogy az előzőleg említett osztrák alkotás is, Az üldöző hőse is egy volt rendőr, ő azonban korábbi hívatásához még csak közelít sem választott: jelenleg lányokat futtat – a lányok azonban rendre eltűnnek. Hamar rájön, hogy a lányok eltűnéséhez csak egyetlen személy kapcsolható, hamarosan pedig bele is botlik a gyanúsítottjába a véletlen folytán. Némi kergetőzést, humort, vért és verekedést követően hamar kiderül, hogy a férfi nem elorozni akarja a lányokat, hanem feldarabolni. Korrupt rendőrség, feszített tempó, morbid humor, és persze a távol-keleti népek alkotásaiban már megszokott negatív/pozitív karakterek megkülönböztethetetlensége jellemzi a filmet. A fesztivál egyik legjobb darabja.

Antti-Jussi Annila második nagyjátékfilmje sem egyszerű eset. A Szauna című finn alkotásnak, mely egyik kedvencem lett, aránylag kis költségvetésből sikerül bámulatra méltó atmoszférát teremtenie. E film esetében nem a pénz/minőség egyenlet igen ügyes használata dominál, hanem csak maga a nagybetűs HANGULAT, amit megteremtenek – melyről mi is igazán példát vehetnénk. Az 1595-ben játszódó film szkriptje még ha kicsit hatásvadász is, remekül teljesít.

Épphogy véget ért a svéd-orosz háború, követség indul annak meghatározására, hogy hol húzódjon az új határ. E bizottság két tagja, egy testvérpár, magára hagy meghalni egy fiatal lányt egy pincében – persze, ez csak az utolsó csepp a férfiak amúgy sem makulátlan tisztaságú lelkiismeret-poharában. Csapatuk később egy ismeretlen mocsárvidéken halad keresztül, aminek köszönhetően egy furcsa kis faluba jutnak, melynek szélen egy még a falunál is furcsább szauna húzódik. A történet szép lassan építkezik, hasonló ütemben a hangulattal, hogy a végén egy igazán felemelő/lelombozó pár percben legyen részünk. Csak élvezzük ezt a morbid szépséget, ami ebből az alkotásból árad.
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!