¡Tintorera!
szerző: Orosdy Dániel | megjelent: 2008-03-03 00:00:00 | címkék: film, kritika, trash | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcornersSpielberg világsikere ideig-óráig megfelelõ ürügy lehetett a producereknek egy-egy halacskás forgatókönyv támogatására, ám ez a jó szokásuk valami miatt a trend leültével is megmaradt, ami igencsak furcsa. A ¡Tintorera! már a címével is füllent, ez a szó ugyanis tigriscápát jelent, márpedig ha nem egy érzékeny mûvészfilmrõl beszélünk, amely szimbolikus címével utal a fõszereplõ magányosságára és vadságára, akkor a logikus következtetés csak az lehet, hogy a mû egy cápáról szól.
| hirdetés |
Szerény, visszafogott a film plakátja. Halkan, szinte súgva mondja: „Kispajtás, itten akkora tengeri vérengzés lesz, hogy Spielberg cápás mozija ehhez képest szerény elõzetes a National Geographic Channel pontyhorgászós sorozatához. A nagy fehér egyébként is csak idõnként veti magát emberre, a tigriscápa viszont direkt szereti a búvárhúst, és még a feje is csúnyább. Nagymellû, meztelen nõk fognak sikítani az életükért, de a kiáltás néma buborékait vér színezi majd vörösre. A küzdelem csak akkor érhet véget, ha a túlméretezett szörnyet megállítják a férfias, határozott hõsök. Ezt fogod te kapni, ha megnézed ezt a filmet. Ellenõrizd a pulzusod, végy egy nagy levegõt, aztán fizesd ki a mozijegyet…”
„…
de késõbb vissza ne akard kérni a pénzed, mert esélyed sincs! Ha annyi eszed van, hogy egy B-film plakátjának hiszel, jogosan húztunk le arra a kis összegre. További szép napot!” Ezt a plakát természetesen már nem teszi hozzá, pedig valahogy utalhatna a valóságra.
de késõbb vissza ne akard kérni a pénzed, mert esélyed sincs! Ha annyi eszed van, hogy egy B-film plakátjának hiszel, jogosan húztunk le arra a kis összegre. További szép napot!” Ezt a plakát természetesen már nem teszi hozzá, pedig valahogy utalhatna a valóságra.Eleve nem világos, miért készül(t) viszonylag sok cápás – azaz cápatámadásokra építõ – film. Persze, érdekes téma, de önmagában még nem garantálja a kasszasikert, márpedig a pénztárcák a tuti ötletekre nyílnak. Idáig másfél sikeres és egyben elfogadható minõségû film készült ebben az almûfajban: a Cápa és a Cápa 2. Minden más csak határeset, részeredmény, önbecsapás. (Háborog a mélység? Háborogjon csak, annyian nem látták Harlin filmjét, hogy különösebben feltûnne a nagy idegeskedés. Nyílt tengeren? Nem rossz, nem rossz, de annyira nem is jó, valószínûleg a konyhára sem hozott vagyonokat.)
Szóval Spielberg világsikere ideig-óráig megfelelõ ürügy lehetett a producereknek egy-egy halacskás forgatókönyv támogatására (korábban a cápák ritkán, legfeljebb érdekes mellékszereplõként tûntek fel a vásznon, lásd Sam Fuller Cápa! címû kincskeresõs filmjét), ám ez a jó szokásuk valami miatt a trend leültével is megmaradt, ami furcsa. A sztárparádés katasztrófafilmek („Nézd, a kiöregedett westernsztárt vérszomjas cserebogarak támadták meg a kitörni készülõ vulkán mellett!”) példának okáért viszonylag hamar jólétre szenderültek, csak mostanában kezdtek el újra kísérteni (lásd: A Poseidon-katasztrófa remake-jét). A nem túl meggyõzõ visszajelzés a közönség részérõl azonban nem hangolta le cápáékat, csak jönnek és jönnek a vásznon, tévében, játékokban, dokumentumfilmekben.
Ifjabb René Cardona hamar reagált a piac kihívására, bár maga a reakció elég érdekesen sikerült. Jaws-klónja alapjául Ramón Bravo óceánkutató regényét választotta, aki életét – a jelek szerint – a mozi, a cápák és a nõk köré építette. Bravo filmesként elsõsorban víz alatti felvételek operatõreként mûködött 1992-ben bekövetkezett haláláig, de mindennapi munkája a cápaidomárkodást is magába foglalta – Lucio Fulci Zombie-jában (amelynek ugyancsak spec. operatõre volt) is õ birkózik élõhalottnak öltözve egy félmeztelen nõre támadó tigriscápával. Maradék idejében regényeket írhatott és nõk körül legyeskedhetett, legalábbis utóbbira utal az, hogy a mûvébõl készült film – a cápák becserkészésére és megölésére vonatkozó szakismeretek mellett – elsõsorban a csajozásról és az érzelmekrõl szól.
Sõt, tulajdonképpen ezekrõl szól igazán. És persze minden máshogy van, mint amit a plakát ígér: szó sincs bálnányi tigriscápáról, amely következetesen ritkítja a fürdõzõket. Az idõnként fel-feltûnõ kisebb példányok mind ártatlan áldozatként végzik, köszönhetõen a magukat macsónak lát(tat)ni akaró fõszereplõk szadizmusának. Az a nagyobbacska (pontosabban annak titulált, de valójában nem túl méretes) tigriscápa pedig, amely a mû igazi fõszereplõje lehetne (és kéne lennie), csak akkor tûnik fel, amikor már igazán elmentek a dolgok a szappanopera irányába.
Szóval ez a plakát éppen akkora pofátlan hazugság, mint bármi más, amit egy dörzsölt B-kategóriás producer kitalálhat. A ¡Tintorera! már a címével (és a benne lévõ, tündéri felkiáltójelekkel) is füllent, ez a szó ugyanis tigriscápát jelent, márpedig ha nem egy érzékeny mûvészfilmrõl beszélünk, amely szimbolikus címével utal a fõszereplõ magányosságára és vadságára (határozottan nem errõl van szó), akkor a logikus következtetés csak az lehet, hogy a mû egy cápáról szól. Vagy legalább fontos szerephez jut benne a cápa. Vagy több köze van a cápához, mint mondjuk a meztelen nõkhöz, hidroplánokhoz, fehérített fogsorokhoz.
Nem ez a helyzet.
Ha kivágjuk az enyhén szólva hosszúra sikerült filmbõl a cápás részeket, egy szinte koherens erotikus drámát kapunk, amely valahol félúton van a hedonista életmód komolytalan kritikája és nevetséges magasztalása között. Érdekesen hangzik? Többnyire egyáltalán nem az.
Hõsünk, a Nightmare City feledhetetlen Hugo Stiglitze túlpörgette magát a melóban, ezért elutazik kikapcsolódni a tengerpartra, ahol a hamar vetélytársává váló Andrés García (minden bizonnyal a mexikói testépítõk Elliott Gould–hasonmásversenyének gyõztese) piheni ki a munkás hétköznapok fáradalmait. Õ tulajdonképpen hivatásos dzsigolóként szokott mûködni a gazdagabb részeken, de a vakáción már csak saját örömére ûzi az ipart. Így is hamar összeakasztja a bajszát Stiglitz-cel, aki egy lenge öltözetû, szemrevaló amerikai turistával, Fiona Lewisszal romantikázik. García elhalássza a nõt a szakállas elõl. A latin szeretõ okozta intenzív szexuális élmény hatására a nõ (természetesen meztelenül) úszni indul a reggeli órákban, mire a jó ízlésû tigriscápa elkapja. Az esetet senki sem látja, García pedig azt hiszi, Lewis otthagyta õt és hazautazott.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Mikor is van minden idõk legjobb (és „legbecsületesebb”) cápás filmjében, a Cápában az elsõ támadás? Néhány perccel az Universal logót követõen, a stáblista után. A ¡Tintorera!-ban mutatnak ugyan felvételeket cápákról (a stáblista alatt kedvenc tigriscápánkat követi a kamera), de az elsõ támadásig nagyjából 40 percet kell várni. És a dolognak akkor sincsen különösebb jelentõ
sége: Fiona Lewis eltûnik, a riválisok összehaverkodnak, csajozni kezdenek, széles nagy jókedvükben cápákat ölnek. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy megszigonyoznak egy barrakudát, majd a vergõdésére odagyûlõ cápákat szépen kivégzik. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekhez a jelenetekhez semmiféle speciális effektust nem használtak (vagyis tényleg kinyírták szegény állatokat a kamera elõtt és a film kedvéért), meglepõ következtetésre juthatunk: valószínûleg ez az elsõ és egyetlen cápás film, amelyben a több „támadó” válik áldozattá, mint fordítva, illetve a készítõknek sikerül azt a kevés rokonszenvet is sztornózniuk, amelyet addig kellett volna éreznünk a fõszereplõk (egy karót nyelt üzletember és egy simlisképû hímringyó) iránt. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki teljes erejébõl a cápának szurkolt a mû megtekintése közben.
sége: Fiona Lewis eltûnik, a riválisok összehaverkodnak, csajozni kezdenek, széles nagy jókedvükben cápákat ölnek. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy megszigonyoznak egy barrakudát, majd a vergõdésére odagyûlõ cápákat szépen kivégzik. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekhez a jelenetekhez semmiféle speciális effektust nem használtak (vagyis tényleg kinyírták szegény állatokat a kamera elõtt és a film kedvéért), meglepõ következtetésre juthatunk: valószínûleg ez az elsõ és egyetlen cápás film, amelyben a több „támadó” válik áldozattá, mint fordítva, illetve a készítõknek sikerül azt a kevés rokonszenvet is sztornózniuk, amelyet addig kellett volna éreznünk a fõszereplõk (egy karót nyelt üzletember és egy simlisképû hímringyó) iránt. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki teljes erejébõl a cápának szurkolt a mû megtekintése közben.Megpróbáltatásaink még nem értek véget: jön az újabb nõ, Anglia üdvöskéje, Susan George. A cápákat eddig is csak módjával szerepeltetõ opus tempója Susan döbbenetének hatására (nem tetszik neki a férfiak kegyetlen állatgyilkolós sportja) visszakapcsol egyesbe, és lassan kibontakozik egy szép szerelmi háromszög. Mi lehet érdekesebb annál, mint hogy három jó megjelenésû ember paradicsomi környezetben testi és érzelmi viszonyokba bonyolódik egymással? Bármi. Élõ ember még nem vágyott annyira vérengzõ cápák látványára, mint a naiv nézõ ebben a vontatott félórában. Talán ha a cím nem „Tigriscápa!”, hanem „Mexikó tengerpartjai Önre várnak!” vagy „Látens homokosok a homokon”, én is megértõbb vagyok.
Éppen amint az említett látencia megmutatná magát a nyers valóságban (avagy „Andrés, szívesen gondolok rád, ahogy szeretkezel a közös nõnkkel…”), hõseink ismét cápaölni mennek. Megjelenik régi barátunk, a nagynak gondolt tigriscápa, és – ismét jó ízlésrõl téve tanúbizonyságot – a hullámok közé ugró Susan nyomába ered. Mielõtt beteljesedhetne a cápanász a zavaron (elnézést!), hímringyó barátunk a támadó hal elé veti magát, ami súlyos következményekkel jár vastagon olajozott testének folytonosságára nézve. Susan szomorú lesz: pakol és lelép, Stiglitz pedig barátja gyilkosa után indul, szerény szerencsével. Egy újabb kellemetlen incidens után (Stiglitz régi nõi bukkannak fel újra, hogy a film „mell + fenék / perc” állandója ne csökkenjen jelentõsen, illetve ismét el lehessen veszejteni valakit a sós habokban) a szakállas hérosz logikus lépésre szánja el magát: éjjel merül a víz alá speciális felszereléssel, hogy végre leszámoljon nyári boldogságának esküdt ellenségével, a jónõkre specializálódott tintorerával.
Sikerrel jár, de õ is ottmarad. Vége.
A ¡Tintorérá!ból kétféleképpen lehetne nézhetõ és becsületes filmet faragni: a nyál, párbeszéd és karakterépítés kivágásával (ez az elsõ film, amelyben negatívumként kell értékelnem a szereplõk személyiségének átlagnál gondosabb megvilágítását) egy közepes – vagy gyengébb – cápás film, a cápás részek kivágásával egy közepes – vagy gyengébb – erotikus dráma lenne a végeredmény. (Utóbbi esetben a címet sem ártana megváltoztatni.) Ám a helyzet mégsem ennyire egyszerû. A film vontatott ugyan, és nem felel meg az elõzetes reményeknek, elvárásoknak, ígéreteknek (lásd a plakát), de ettõl eltekintve nem annyira borzalmas.
Hugo Stiglitz-nek és Andrés Garcíának ugyan nem sikerül szimpatikussá tenni a két fõszereplõt, de nem lenne korrekt könnyed kézlegyintéssel leírni a munkájukat. Van náluk rosszabb színész, és sokan nyújtottak már a filmben láthatónál sokkal-sokkal 
gyengébb alakítást. Nem rossz az operatõri munka és többnyire hangulatosak a víz alatti felvételek is (persze figyelembe kell vennünk, hogy a napsütéses turistaparadicsomban nem nehéz szép plánokat befogni). A Stiglitz életét különösebb ok nélkül megnehezítõ cápát nehéz többnek tartani annál, ami, azaz a Sors furcsa játékszerénél (a rendezõben valószínûleg fel sem merült, hogy nagyobb jelentõséget tulajdonítson neki egy néha feltûnõ vadállatnál), és a nõk meghódítása sem okoz senkinek nagyobb problémát a „szeva, cica, iszol bambit?”-szerû fordulatok alkalmazásánál, mégis… Utóbbi területen érezhetõek a nyomai annak, hogy az alkotók valami halovány kísérletet tettek a szereplõk emberként való bemutatására. Ez persze nem a nõkre vonatkozik (még az egyetlen sztárnak nevezhetõ elõadó, Susan George is alig több egy szép, szõke ürügynél), csak a férfiakra, akik – mint említettem – eljutnak a rázósabb témának számító homoerotikus vonzalom peremére. Két világnézet ütközhetne egymással általuk, ha Cardona kicsit ambiciózusabb és ügyesebb lenne. Mindenesetre García karakterének, a hedonista selyemfiúnak már-már élõ, lélegzõ emberként való bemutatása így sem szerény teljesítmény.
gyengébb alakítást. Nem rossz az operatõri munka és többnyire hangulatosak a víz alatti felvételek is (persze figyelembe kell vennünk, hogy a napsütéses turistaparadicsomban nem nehéz szép plánokat befogni). A Stiglitz életét különösebb ok nélkül megnehezítõ cápát nehéz többnek tartani annál, ami, azaz a Sors furcsa játékszerénél (a rendezõben valószínûleg fel sem merült, hogy nagyobb jelentõséget tulajdonítson neki egy néha feltûnõ vadállatnál), és a nõk meghódítása sem okoz senkinek nagyobb problémát a „szeva, cica, iszol bambit?”-szerû fordulatok alkalmazásánál, mégis… Utóbbi területen érezhetõek a nyomai annak, hogy az alkotók valami halovány kísérletet tettek a szereplõk emberként való bemutatására. Ez persze nem a nõkre vonatkozik (még az egyetlen sztárnak nevezhetõ elõadó, Susan George is alig több egy szép, szõke ürügynél), csak a férfiakra, akik – mint említettem – eljutnak a rázósabb témának számító homoerotikus vonzalom peremére. Két világnézet ütközhetne egymással általuk, ha Cardona kicsit ambiciózusabb és ügyesebb lenne. Mindenesetre García karakterének, a hedonista selyemfiúnak már-már élõ, lélegzõ emberként való bemutatása így sem szerény teljesítmény.Megfelelõ óvintézkedések (kávé, szemhéjpecek) mellett a ¡Tintorera! végül is nézhetõ valami. Persze, ha a Tisztelt Olvasó nem akkora elkötelezettje a cápás moziknak, mint e sorok írója, már a film beszerzése is felesleges lépés. A megtekintésérõl nem is beszélve.
Eredeti Cím: ¡Tintorera! Rendezõ: René Cardona jr. Író: Ramón Bravo Forgatókönyv: René Cardona jr. Operatõr: Ramón Bravo, León Sánchez Vágó: Earle Herdan, Peter Zinner Zene: Basil Poledouris A víz alatt felvételeket Ramón Bravo fényképezte Szereplõk: Hugo Stiglitz, Andrés García, Susan George, Fiona Lewis és még sokan mások
AKTÍV FÓRUMTÉMÁK
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1060)Mit olvasol jelenleg? (605)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)
Stephen King - A coloradói kölyök
Stephen King most egy rendkívül különös rejtéllyel ajándékozott meg minket. Hogy van-e megoldása, azt csak a végén tudhatjuk meg - feltéve, ha van. Egy halott férfi eme titokzatos ügy alanya. Megölték? Vajon ki lehet ő? Mindezt megtudhatjuk a szerző A coloradói kölyök című regényéből. | tovább...
Stephen King - Carrie
Stephen King regénye egy teljesen ismerõs világot mutat be az olvasónak. A középiskola farkastörvényei, büntetlenül maradt megaláztatások és a szülõi szeszély elleni küzdelem pokoli világát. Carrie White jelképezi a kiátkozott kamaszlelkek egyikét, aki bár teljes, nyugodt és emberi életet akar élni, mégis csak küzdelem és megaláztatás jut neki. | tovább...
After Dark, My Sweet
Az After Dark, My Sweet a ’90-es évek neo-noir dömpingjének egyik elsõ, alig ismert darabjában sok tehetség egyesült, hogy méltó emléket állítson a bûnregények egyik legkiválóbb mesterének – az eredmény pedig egy felkavaróan keserû és cinikus remekmû, mely talán egyszer a történet gazdájához hasonlóan az õt megilletõ helyre kerül. | tovább...Fetter György: Egy gazember gyermekkora
Fetter György első könyve közvetlenül Karácsony előtt került a boltokba Egy gazember gyermekkora címmel. Most, a szerző jóvoltából jópár részletet közzétehettünk oldalunkon, melyet fogadjatok szeretettel. | tovább...
Rém rom
Horrorisztikus elemeket tartalmazó animációs filmek nem voltak eddig túl nagy számban, de egyes készítõk úgy gondolták, éppen ideje megalkotni egy olyan mesét, mely a horror ingoványos határán mozog. Hiszen milyen mesék is mennek manapság a tévében? | tovább...
Benedek Elek (1859-1929)
Benedek Elek hazánk legnagyobb mesegyûjtõje és meseírója volt. Emellett mindig kiállt az ifjúság irodalmi, népnyelvi mûvelése mellett. Több neves irodalmi folyóirat szerkesztõje volt, miközben egész életében a mesékért élt. | tovább...CÍMKEFELHŐ
2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)Copyright © 2006. - 2010. - horror.film.hu. Minden oldal szerzői jogvédelem alatt áll!
kontakt: info@horror.film.hu
kontakt: info@horror.film.hu
KOMMENTEK
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!