Texasi láncfûrészes mészárlás: A kezdet

Még a sorozatgyilkosoknak is volt gyerekszobájuk. Azonban az, aki azt reméli, hogy Jonathan Liebesman filmjébõl kiderül, hogy milyen volt Thomas Hewitt mielõtt Bõrpofa becenéven a '70-es évek generációjának a megtizedelésére adta a fejét, annak be kell érnie egy hétköznapi tini-horrorral.

Nem mintha különösebb eredetiséget várhatnánk egy újrafeldolgozás nulladik részétõl, mely a pletykák szerint csupán azért készült el, mert így kevesebb jogdíjat kellett kipengetniük a producereknek.

A történet Bõrpofa megszületésével kezdõdik, méghozzá a szó szoros értelmében. Egy darabolós gyilkos hol máshol jönne a világra, mint egy mészárszéken, és mivel már babának is rémisztõen ocsmány, egybõl a kukában landol, ahonnan a Hewitt-família egy guberáló tagja szedi ki és viszi haza. A bevezetés után rátérhetnünk, hogy miképp lesz a fiú magányos és deviáns, ám a legtöbb, amit errõl megtudunk - azt is csupán elejtett mondatokból -, hogy szegénykét a kinézete miatt csúfolták az iskolában és a nevelése sem egészen szakszerûen zajlott.

Mire a fõcím véget ér, már a felnõtt férfi áll elõttünk, aki egyelõre csupán egy maszkkal rejti el torz arcát, és azon a mészárszéken dolgozik, ahol megszületett. Csakhogy a texasi kisváros elnéptelenedett, ami az üzemnek se tett jót, ezért Thomas Hewitt hiába ragaszkodik makacsul a daraboláshoz, neki is felmondanak. Miután a fõnöke többször olyan hangnemet üt meg vele szemben, amit egy, az ölésre kevésbé hajlamos illetõ is zokon venne, gyanítható, hogy nem kell sokat várni az elsõ gyilkosságra és arra, hogy ráleljen elmaradhatatlan társára, a láncfûrészre. Ezt a folyamatot az alkotók képregénybe illõen ábrázolják, ami egy, a hitelesség látszatára törekvõ filmnek nem feltétlenül válik a hasznára.

Mivel nehéz lett volna másfél órát kizárólag egy néma sorozatgyilkosnak szentelni, ezért a Hewitt-család perverz szokásainak a kialakulását is beledolgozták a filmbe, némileg nagyobb teret adva nekik, mint magának a láncfûrészesnek. Megtudhatjuk, hogy az elsõ részben megismert sheriff (R. Lee Ermey) se szolgálta mindig a törvényt, a tolószékes öreg hogyan vesztette el a lábait, és legfõképpen, hogy a família miképp szokott rá az emberhúsra. Sheldon Turner forgatókönyvíró nem bonyolítja túl a magyarázatot, a család szerinte azért eszik embert, mert elfogyott a marhahús. Ennél a pontnál azok, akik nem ismerik az eredeti változatot, esetleg zavarba jöhetnek, ugyanis a kannibalizmust az újrafeldolgozás óvatosan mellõzte, de ezt most, ha szemérmesen is, a hírhedt vacsorajelenettel együtt pótolják. Az igyekezet ellenére a film, mint eredettörténet erõsen röhejességbe hajlik. A csúcs az, amikor a család egyik tagjának a lábát azzal az indokkal metszik le, hogy ne bicegjen. Morbid poénként ez a momentum emlékezetes marad, de végsõ soron ezek miatt a blõdségek miatt nem lehet a filmet komolyan venni.

Ugyan még a kezdeteknél járunk, mégsem maradunk áldozatok nélkül. Elsõsorban (természetesen) az amerikai tiniállomány ritkul meg, melyet két fiú és két lány képvisel, akikrõl ránézésre meg lehet állapítani, hogy csupán ágyútölteléknek szõtték bele õket a filmbe. Az egyik pár örök hûséget esküszik egymásnak, a másik orgiára készül, szóval egybõl kihívják maguk ellen a sorsot. Egyedül Az inváziumban már látott Jordana Brewsternek van hangyányi esélye, hogy megélje a vége-fõcímet, de neki is csak azért, mert túl dögös ahhoz, hogy idejekorán meghaljon. Az alkotók nem erõlködtek azzal, hogy szimpatikusra hangolják az egysíkú karaktereket, akiket csak annyi különböztet meg az 1980-as évek horrorfilmjeinek tinédzsereitõl, hogy nem egy gyanús zaj miatt futnak bele a gyilkos karjaiba, hanem elfogott társaik reménytelen megmentési szándéka okozza a vesztüket. A mindig szórakoztató R. Lee Ermey tulajdonképpen az egyedüli a gárdában, aki színészi teljesítményt nyújt.

Mivel Bõrpofa múltja csak egy mézesmadzag a háttérben, elvárható lenne, hogy a film legalább slasherként helyt álljon, ám a Marcus Nispel és Scott Kosar helyére beugró Jonathan Liebesman és Sheldon Turner képtelenek mind a feszültség, mind a fülledt déli atmoszféra megteremtésére, így jobb híján dilettáns módon ismétlik azt, amit elõdeiktõl ellestek. A horrorrajongók számára egy okból nem lehet teljesen kidobott pénz alkotásuk megtekintése, és az a trancsír, amire ugyan sokat kell várni, ám mikor az beindul, a film is viszonylag nézhetõvé válik. Ugyan hazánkban csak a vágott változat jelent meg, de a látványos mennyiségû brutalitás ebbõl sem hiányzik.

A Texasi láncfûrészes mészárlás: A kezdet csupán mocskos szórakozásként tud érvényesülni, amire morbid humorával kontráz rá. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a film gyakran akaratlanul is vicces, és - akár egy B-kategóriás alkotásnál - a legtöbb mulatság a bénaságából és az ostobaságából származik. Jonathan Liebesman munkája egy felejthetõ és minden hangulatot nélkülözõ slasher.

Filmcím: Texasi láncfûrészes mészárlás: A kezdet; Eredeti cím: The Texas Chainsaw Massacre: The Beginning; Rendezõ: Jonathan Liebesman;  Készült: 2006;  Producer: Michael Bay,Mike Fleiss, Kim Henkel, Tobe Hooper, Andrew Form, Brad Fuller; Forgatókönyvíró: Sheldon Turner; Operatõr: Lukas Ettlin;  Zeneszerzõ: Steve Jablonsky; Vágó: Jonathan Chibnall, Jim May, Joel Negron;  Játékidõ: 87 perc;  Szereplõk: R. Lee Ermey, Jordana Brewster, Taylor Handley, Matt Bomer, Andrew Bryniarski, Diora Baird

A FILM ÉRTÉKELÉSE: 40%

KOMMENTEK