Sam Firstenberg: Amerikai nindzsa

szerző: Orosdy Dániel | megjelent: 2008-04-26 00:00:00 | címkék: akció, film, kritika | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Ahogy az embernek egyre több unokaöccse/unokahúga lesz, egyre gyakrabban kell szembesülnie a ténnyel, hogy ami gyermekkorában olyan nagyon jónak és izgalmasnak tûnt, felnõttfejjel már... hát... vitatható minõségû. Eleve az sokkoló, hogy a közvetlen szülõi gondoskodás (azaz korlátlan befolyás) alól kikerülve nem az elsõ dolgunk egész nap csokit enni kólával és chipsszel - hát még ha esélyt adunk egy-egy régi kedvencnek!

hirdetés

Ugyanis mindaz a kendõzetlen bugyutaság, ami hétévesen, a nyolcvanas évek derekán oly’ szórak Az Amerikai Ninja egyik említett jelenete

oztatónak tûnt, felnõttként szinte már elviselhetetlen. Annak idején ugyanis mindenki felváltva akart nínnya és jedi lenni, meg persze Rambo, Cobra és Terminátor (pedig a T2-ig Schwarzi robotkaraktere kifejezetten gonosz volt), továbbá kommandós. A közönség igényeire fokozottan érzékeny B-filmesek rá is vetették magukat a témá(k)ra: feltûntek a robotnindzsák, kommandós jedik, rendõrrambók, a kicsit idõsebbek pedig már készülhettek a fentiek szexszel és/vagy zombikkal kombinált változataira.

Sam Firstenberg mûve sem pusztán kommandós akciófilm vagy nindzsás harcmûvészeti film: mindkettõ egyszerre, sõt, az egyik fõszereplõ – a kiváló, de azóta sajnos elhunyt Steve James – révén még egy kicsit blaxploitation, azaz fekete közönséget célzó kommerszmozi is. Apropó, Steve James! Ez az eredetileg Chuck Norrisnak szánt, American Warrior munkacímen futó opus csinált sztárt minden idõk legkifejezéstelenebb arcú akcióhõsébõl, Michael „Dudi” Dudikoffból, pedig a másodhegedûs szerepére rendelt James nagyjából százszor karizmatikusabb és tehetségesebb nála (amit többek között Robert Altman is sejtett, hiszen A játékosba nem Dudit hívta meg cameózni Julia Roberts és Bruce Willis mellé, hanem a fekete színész-harcmûvészt).

Az amerikai nindzsa bizonyos Joe Armstronggal (nagyon eredeti, beszélõ név!) azonos, akirõl ugyan senki nem tudja, mikor született, mégis meg tudták állapítani, hogy mit csinált éppen 16 évesen. Joe magányos, hallgatag, bunkó és nagyon buta, ami tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy lelkesedjenek érte a kisgyerekek.

A mû elején – miután Joe teljesen feleslegesen elõadja az öntörvényû machót, aki még a lasztit se dobja vissza a bajtársaknak – rögtön egy akciójelenetbe csöppenünk, ami az elsõ komoly trauma a gyermekkori élményekhez visszavágyó mozistának: ez bizony rossz. Nem, nem maga a film (azzal kapcsolatban eleve nem ápoltam komoly illúziókat), hanem az akciójelenet. Pl. Stallone Cobrája is egy mérhetetlen os Michael Dudikoff - Amerikai nindzsa

tobaság, mégis korrekt lövöldözésekkel és verekedésekkel van tele, ami fogyaszthatóvá teszi (valószínûleg sok más szempontból is lefõzi Firstenberg mûvét).

Az Amerikai Nindzsa viszont ebbõl a szempontból is gyenge, legalábbis többnyire. Elég talán két példa.

Az egyetlen olyan epizódnál, ami korábbról mélyebb nyomokat hagyott bennem (vagyis amikor Joe vödörrel a fején veri meg a fekete kollégát), az „akció” nagyjából abban merül ki, hogy Dudikoff – esetleg némi karatés bûvészmutatványt mellékelve – óvatosan megfogja ellenfele valamelyik testrészét, mire Steve James össze-vissza dobálja magát. Talán nem nagy meglepetés a Kedves Olvasónak, hogy a kigyúrt szépfiú a film forgatása elõtt nem került közvetlen kapcsolatba a harcmûvészetekkel.

Késõbb Joe elszökik a laktanyából, amit motoros ugratással old meg. Nem lenne ezzel különösebb gond (minden valamirevaló filmben akad 1-2 motoros ugratás), csak szegény kaszkadõrt sajnálom: a lassított felvételen még jobban látszik, hogy irgalmatlanul beverte a fejét a kormányba.

Ha ilyenek a technikai megoldások, milyen lehet a sztori?

Kicsit rosszabb. A legnagyobb gondot a hitelesség okozza. Egy ilyen film megtekintésekor eleve el kell fogadnunk néhány apróbb következetlenséget a „belsõ univerzumban”, de a Cannon Group agytrösztjei által teremtett világ legfeljebb távoli hasonlóságokat mutat a valósággal. Elég talán a legidegesítõbb momentumot megemlítenem: miután Hõsünk megmenti a fõtiszt lányát a kettejük kreálta teljesen felesleges életveszélytõl (aminek négy immár halott katona látja kárát), a nõ amiatt kezd el sipákolni, hogy nem közlekedhet az õse Michael Dudikoff

rdõben magassarkúban.

És ennek természetesen nem az a következménye, hogy Joe leteker neki két nagy tockost, esetleg otthagyja a dzsungelben a rájuk vadászó nindzsáknak, neeeem…

A „Maga még kifizeti nekem ezt az olasz cipõt!” kijelentés bizony egy szép szerelem ígéretét hordozza magában. Bíró úr, a vádnak nincs több kérdése!

Mégis, azért adjunk szót a védelemnek is. Itt van a már említett Steve James, ugye: minden õt szerepeltetõ jelenet nézhetõ, ami azért valami. Aztán nem teljesített nagyon rosszul az operatõr és a zeneszerzõ sem. A film közepére már elfogadható minõségû akciójelenet is akad, és Sam Firstenberg rendezõrõl sem merném azt állítani, hogy mindig következetesen rossz helyre rakja a kamerát. Feltûnik a színészek között a Kincs, ami nincs veteránja, John Fujioka (alias Kamaszuka!), ami már önmagában kellemes meglepetés. Nem nagyon csúnya a love interest, Judie Aronson sem (kár, hogy a szerepe szimpátia helyett múlhatatlan gyûlöletet ébreszt az egyszeri ítészben).

És persze nem feledkezhetünk meg a kisiskolás-faktorról sem: akárhány kéjvágyó közelit is kap Dudikoff beolajozott, izmos hasa, akárhány ellennindzsát is mészárolnak le géppisztollyal vagy karddal, a 8 éves korosztály zabálni fogja az összes – többnyire vértelen – hülyeséget. Nem zavarja õket, hogy a gonoszok mindig udvariasan megvárják, amíg Joe végez valamelyikükkel, nem kérdõjelezik meg tettei mozgatórugóit, nem sajnálják az önfeledten ugrándozó túlkoros óvódás vétlen áldozatait.

Az Amerikai Nindzsa legnagyobb érdeme paradox módon mégis az, hogy egy korszak emblematikus filmjévé vált. Mutogathatunk rá, hogy „Igen, gyerekek, ez ilyen volt. Akkor így nézett ki az, amit szerettünk.”

Mi meg úgy nézünk ki, ahogy.

A film címe: Amerikai nindzsa Eredeti cím: American Ninja Készült: 1985 A film hossza: 95 perc Rendezõ: Sam Firstenberg Forgatókönyv: Paul De Mielche Producer: Yoram Globus, Menaham Golan Zene: Michael Linn Vágó: Michael J. Duthie, Andy Horvitch, Peter Lee-Thompson, Marcus Manton, Marcel Mindin Fényképezte: Hanania Baer Fõszereplõk: Michael Dudikoff, Steve James, Judie Aronson, John Fujioka

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1055)
Darren Shan (89)
Mit olvasol jelenleg? (604)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Titanic Filmfesztivál (1. rész)

Már javában dübörög a 16. Titanic Filmfesztivál, melynek idén az Uránia, a Toldi, az Örökmozgó és a Kino mozi ad helyett. | tovább...

Fish! - Csinálj egy lemezt

A már tíz éve létező budapesti illetőségű Fish!-nek nemcsak az első, hanem a második nagylemezére is sokat kellett várnia a rajongóknak, ami igencsak meglepő, mivel a zenekar a Budapest Rock&Roll;összes megjelent kiadványán szerepelt már korábban. | tovább...

Jeff Lindsay: Dexter darabokban (részlet)

Az Agave Könyvek április 16-án jelenteti meg Jeff Lindsay Dexter darabokban című regényét. Ebből az alkalomból és a kiadó jóvoltából olvashatjátok most a regény első fejezetét. | tovább...

Kondor Vilmos: Bűnös Budapest (részlet)

A Könyvhét napján jelenteti meg az Agave Könyvek Kondor Vilmos Bűnös Budapest nyomában című könyvét. A kiadó jóvoltából olvashatjátok el most a regény első fejezetét. | tovább...

Nemere Istvánnal beszélgettünk

Az írás szeretetérõl és az irodalomról Micheal Mansfield beszélgetett Nemere Istvánnal. | tovább...

Pusztíts és rombolj!

A technofób témák köztudottan nem csak az A-kategóriás filmekben bukkannak fel. Viszont annál is gyakrabban fogalmazódnak meg a B-filmek világában. Charles Band videofilmje annak ellenére, hogy bevált sémákat követ, hagy némi nyomot az emberben. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)