George P. Cosmatos: Kobra

szerző: Orosdy Dániel | megjelent: 2008-06-20 15:24:12 | címkék: akció, cikk, film | kommentek száma: 0 | tulajdonos: darkcorners

Marion Cobretti, azaz Kobra nem más, mint Dirty Harry 'ahogy Stallone elképzeli'. Szinte látom magam elõtt, ahogy az ötletgazda (az elõbbi esetben minden bizonnyal Sylvester Stallone) beront a producer irodájába: 'Gonoszok a szép modell életére, de megvédi kemény zsaru!'. A producer hátradõl, elmélázik, rápillant a Bosszúvágy 3. (avagy az Országúti diszkó) plakátjára, és nagyot sóhajtva elõveszi a csekkfüzetét.

hirdetés

Kobra – ezt az érzékeny, komoly mûvészi értékeket felvonultató zenés komédiát Paula Gosling Pulitzer-díjas regényébõl forgatták, amely késõbb megért egy másik megfilmesítést is: ez a Meryl Streep-i képességekkel megáldott Cindy Crawford és a drámaian hiteles (hitelesen drámai) William Baldwin fõszereplésével bemutatott történelmi eposz, a Tiszta játszma.

Szinte látom magam elõtt, ahogy az ötletgazda (az elõbbi esetben minden bizonnyal Sylvester Stallone) beront a producer irodájába: „Gonoszok a szép modell életére, de megvédi kemény zsaru!”. A producer hátradõl, elmélázik, rápillant a Bosszúvágy 3. (avagy az Országúti diszkó) plakátjára, és nagyot sóhajtva elõveszi a csekkfüzetét.

Cindy Crawford és Brigitte Nielsen ide, Billy Baldwin és Sly oda, a Kobra címen ismert csoda elsõsorban nem Paula Gosling méltán ismeretlen regényének köszönheti legendás voltát, hanem Clint Eastwoodnak és Don Siegelnek. Elõbbi a fõszereplõje, utóbbi a rendezõje volt az akciófilmek modern klasszikusának, a Piszkos Harry-nek. Siegelnek ugyan már nincs köze a folytatásokhoz, de Clint végig kitartott Harry Callahan karaktere mellett, összesen öt (!) részen át (nem számítva a nyilvánvalóan Callahan személyiségére épülõ Eastwood-projecteket, pl. a Véres munkát).

Marion Cobretti, azaz Kobra nem más, mint Dirty Harry „ahogy Stallone elképzeli”. Pauline Kael ugyan annak idején kinevezte Siegel filmjét a fasizmus mozgóképes popularizálásának (magyarán Harry fasiszta, a film pedig a kispolgárok rendpártiságának jobboldali, elfogult és buta kifejezõdése), ami máig hat a sorozat megítélésére, csakhogy nem volt igaza. Harry Callahannek ugyanis a figura ellentmondásossága ellenére van személyisége, múltja, tud gyûlölni és szeretni – hibákkal teli, de nem feltétlenül selejtes emberi lény. Igaz, a viszonylag cizelláltnak nevezhetõ elsõ rész után a rendõrhadnagy nagy utat tett meg a Jim Carrey-t és Guns ’n’ Roses-t szerepeltetõ utolsó epizódig, ám még akkor is volt benne valami szerethetõ. Ha más nem, hát a fõszereplõ finom ironizálása élete legnépszerûbb szerepén. (Az önbíráskodás dicsõítésének vádját Eastwood rögtön a második részben el akarta utasítani azzal, hogy valóban szélsõséges, önbíráskodó rendõröket tett meg ellenfélnek.)

Stallone minden lehetõséget megragadott, hogy hangsúlyozza szellemi gyermekének (a forgatókönyvet is õ írta!) rokonságát nagy elõdje sikeres sorozatával: az intróban a kamera felé forduló fegyver és a monológ a harmadik Piszkos Harry-filmbõl származik, a seggfej felettest alakító Andrew Robinson az elsõ részben játszotta a nagy ellenfelet, Skorpiót, a Kobra haverjaként feltûnõ Reni Santoni ugyanebben a filmben volt Harry új partnere stb. Elvileg tehát ha Piszok Callahant megfejeljük egy érdekes kocsival, up-to-date napszemüveggel és fegyverekkel, valamint egy folyton rágott gyufaszállal, megkapjuk Kobrát, Stallone karakterét.

Hát nem.

Kobra egy humortalan, nagyképû seggfej, Harry pedig nem az. Harry lelõtte ugyan a bankrablókat, de kegyetlensége és megszállottsága mellett azért volt karizmája. Kobra a munka végeztével („Te vagy a betegség – én vagyok a gyógyszer.”) hazamegy, belehajt egy másik kocsiba, és amikor a nyilvánvalóan szemét – mellesleg bevándorlónak tûnõ – tulajdonos kinyilvánítja az ellenérzését, letépi róla a trikót. Aztán bedobja az újságját a grillsütõbe, elõveszi a hideg pizzát a hûtõbõl, ollóval felvágja, és elkezdi tisztítani a fegyverét.

Marion Cobrettihez képest Harry Callahan egy alanyi költõ, szabadelvû fûzfapoéta, bûnözõk rehabilitációjával önkéntes munka keretében foglalkozó kedvesnõvér.

És akkor a nõi fõszereplõrõl még egy szót sem ejtettem. A Gosling-adaptációk – úgy látszik – vonzzák az antitálentumokat: se Cindy, se Brigitte nem váltotta eddig Oscar-díjra színészi adottságait, viszont korábban mindketten jól teljesítettek modellként. A különbség mindössze annyi, hogy Crawfordnak volt önkritikája, és azóta nem terrorizálja nagyobb szerepben a mozinézõket, Nielsen viszont nyomul, mint a metrófúró gépvakond – idõközben dolgozott producerként és íróként (!) is.

Pedig itt aztán lett volna lehetõség a method actingre: modellt alakít a modell, nyúlj magadhoz Sztanyiszlavszkij! A végeredmény – végül is, ahhoz képest stb. – nem is olyan szörnyû, mindenesetre tény: se a szerep, se a megformálója nem rengette meg alapjaiban az Álomgyárat. (Pontosítok: Nielsen azért lehetett némi hatással Hollywood felszínrajzára, egyrészt Godzillával vetekedõ mérete, másrészt a menõ akciószínészek – Schwarzi, Stallone – elcsábítása révén. Persze akkor még a „minimum szilikon, maximum báj”-összetétel volt rá jellemzõ, szemben mai formájával, a kõbõl faragott transzvesztitával.)

Az egyébként leginkább városi Rambóként funkcionáló Kobra ellenfelei szintén figyelemreméltóak: elmebeteg vallási fanatikusok, akik legszívesebben szerszámokat ütögetnek egymáshoz, ok nélkül gyilkolnak, és manökenekre vadásznak. Ezekkel nem szabad kesztyûs kézzel bánni!... (Ebben a bekezdésben az alaphelyzetet és a motivációs hálót bontottam ki meglehetõs részletességgel.)

Érdemes megtekinteni ezt a bugyuta, kriminek álcázott akciófilmet?

Semmiképpen. (A mûvelt francia csak „no-brainer”-nek hívja az ilyet.)

És ha mégis megtekinti a Kedves Olvasó, vajon jól szórakozik-e?

Mindenképpen! (George P. Cosmatos nem egy Don Siegel, de ügyesen rendezi az akciójeleneteket és a Sly imázsát meghatározó „felkészül a katona”-montázsokat.)

A stabil közbiztonságra (sõt, pisszenésmentes estékre és agorafóbiás állampolgárokra) vágyó nézõ lelkesen drukkolhat az Igazság tükrözõdõ szemüvegû bajnokának. A liberális gondolat pacifista élharcosai egy joint elszívása mellett kacaghatnak önfeledten Stallone megszállottságán és korlátlan fantáziáján (nem mellékes talán, hogy a vietnámi háborút utólag többször is megnyerõ és késõbb afgánokkal cimboráló Rambo „civilben” svájci ösztöndíjasként vészelte át az általános sorozás nehéz éveit).

A munkában megfáradt átlagemberek pedig kikapcsolódhatnak az agyatlan durrogtatást és erõszakot figyelve. Ez is valami. A Kobra tulajdonképpen tökéletes péntek esti szórakozás, ha nincsenek nagy igényeink. És kinek vannak nagy igényei egy keményen végigdolgozott hét után?!

(A filmben egyébként feltûnik maga Sledge Hammer is, ami külön poén, de errõl majd máskor…)

A film címe: Kobra Eredeti cím: Cobra Gyártási év: 1986 Rendezõ: George P. Cosmatos Forgatókönyvíró: Sylvester Stallone Paula Gosling regényébõl Producer: Yoram Globus és Menahem Golan Fényképezte: Ric Waite Zene: Sylvester Levay Vágó: Don Zimmerman és James R. Symons Fõszereplõk: Sylvester Stallone, Brigitte Nielsen, Reni Santoni, Andrew Robinson, Brian Thompson

Megosztás |

KOMMENTEK

Még nem érkezett hozzászólás. Légy Te az elsõ kommentelõ!
Új hozzászólás küldéséhez elôbb be kell jelentkezned!

BEJELENTKEZÉS
Elfelejtett jelszó
Regisztráció

AKTÍV FÓRUMTÉMÁK

Mit olvasol jelenleg? (605)
Kötetlen beszélgetés egy tea mel ... (1059)
Darren Shan (89)
A filmekrõl (292)
Tolkien (1)
Üzenet a moderátoroknak (79)
Clive Barker (145)
Stephen King (369)
Keresem ... (36)
Hibajelentés (27)

FEED CSATORNÁINK

Tartalom RSS | Alkotás RSS

Lawrence Block: A betörõ, aki eladta Ted Willamst (részlet)

Hamarosan megjelenik itthon is Lawrence Block Bernie Rhodenbarr-sorozatának hatodik kötete, mely A betörõ, aki eladta Ted Williamst címet fogja viselni. Ebbõl az alkalomból, a kiadó jóvoltából oldalunkon elolvashatjátok a könyv elsõ fejezetét. | tovább...

Pókember III.

A képregény-adaptációk egy részének sikerült eltalálnia a megfelelõ kvalitású megvalósítást: ilyen volt a Pókember-széria is. A múlt idõ használata, bármilyen szomorú is, indokolt, ugyanis az elõzõ rész óta eltelt két év, és az ez idõ alatt zsebbe gyömöszölt dollármilliók kellõen elvették az alkotógárda eszét. | tovább...

Thomas Harris - A vörös sárkány

És itt kezdõdött a legenda, ami a borzongás szerelmeseinek oly sok kellemesen megrázkódtatást okozott. A legendát azonban nem csak Hannibal Lecter személyében ismerhetjük meg, hanem van itt még valaki, aki a thriller mûfajában maradandót hozott, az ember, akit Francis Dolarhyde-nak hívnak. | tovább...

Neil Richard Gaiman (1960 - )

Az 1960. november 10-én, az angliai Portchesterben született Neil Gaiman számos sci-fi és fantasy mû írója, beleértve több rajzolt regényt (graphic novel) is. Gaiman lengyel zsidó családból származik, édesanyja, Sheila Gaiman gyógyszerész, apja, David Bernard Gaiman a család élelmiszerbolt-hálózatában dolgozott. | tovább...

Õrült Stone - 2008. A Patkány éve

2008. A Patkány éve. A Rutger Hauer fõszereplésével készült film idõszaka eljött. Ám a történet víziója remélhetõleg csak vízió marad. Döbbenetes árvíz, járni alig lehet az utcákon, mindenhol hemzsegnek a patkányok - bár ez mind még csak a kezdet. Egy kegyetlen sorozatgyilkos is felbukkan, aki talán nem is ember. | tovább...

Lawrence Block - Bérgyilkos

Engem speciel elég váratlanul ért a tárgyalt könyv. Nem tagadom, eleinte meg sem akartam venni: bár elolvastam a tartalmát, egyáltalán nem fogott meg. Egy bérgyilkos története? Ugyan, hiszen õ csak pénzért öl - nem egy nagy etvasz, mondtam én. Aztán, befizettem rá. | tovább...

CÍMKEFELHŐ

2006 (2) 2008 (3) 2009 (288) 2010 (6) a38 (21) adaptáció (14) akció (17) album (34) alexandra (39) animáció (0) ázsia (5) beszámoló (9) beszélgetés (0) blues (1) cannes (3) cikk (34) díj (3) dráma (5) életrajz (9) előzetes (52) esszé (7) fantasy (17) fesztivál (53) film (172) filmmegjelenés (3) franchise (4) francia (1) galéria (9) giallo (1) gondolat (2) gondolatok (5) gore (7) gótika (2) gyerekkönyv (1) hard-boiled (5) hírek (364) horror (160) humor (2) interjú (6) irodalom (160) japán (2) jazz (1) jelenet (16) kaland (5) képregény (2) kiállítás (1) klasszikus (32) komolyzene (1) koncert (27) könyv (60) könyvhét (12) könyvmegjelenés (52) korea (1) krimi (55) kritika (47) mese (11) metál (51) noir (5) novella (7) oscar (2) pályázat (4) plakát (9) poszter (10) programajánló (139) regény (84) remake (19) rémirodalom (4) részlet (44) rock (28) romantika (7) sci-fi (30) slasher (12) sorozat (23) sorozatgyilkos (13) sundance (1) szatíra (2) szépirodalom (3) sziget (5) szinopszis (6) televízió (4) thriller (30) titanic (5) trash (4) tudósítás (9) vámpír (15) videóklip (2) vígjáték (10) zene (134) zombi (9)