Angyalszív

„A Mûvészet birtokba vétel, s egyszersmind a birtok okozta kétségbeesés.” Günter Brus

Ez a film egy archetípus. A restaurált filmnoir találkozik az európai gótikkal. Az Angyalszív után máshogy készítettek thrillert, hiszen legalább olyan megkerülhetetlenné vált a saját stílusában, mint a Basic Instinct pár évvel késõbb. Az enigma megpecsételi a film szövetét, mely megfelelõ mesterséges megvilágítás hatására: sugárzik. De pont ezt a titkot nem volt képes átadni Alan Parker alkotása a követõknek. Az aura nem öröklõdik az utánzással. Ezért megkerülhetetlen, és közben mégis kifürkészhetetlen alapmû ez a film.

A történet cselekményfonalát nem nehéz felgöngyölíteni. Egy lerobbant magándetektívet (Mickey Rourke zseniálisan szétesett) megbíz egy tehetõs idegen, hogy találja meg rég eltûnt üzletfelét Johny Favorite-ot. A nyomozás során egyre több lesz a hulla, és egyre több személyes szálon kötözõdik bele a történetbe maga a Detektív is. A deja vu válik a valóságérzékelés alapjává. Ez mégis ismerõssé, de alapvetõen Idegenné teszi a szereplõket, hiszen Mickey Rourke mindig járt már ott, ahová a film cselekménye elvezérli. A detektív rezignált és esendõ, de áttetszõvé válik, mire megérti velünk együtt a filmet, amiben Játszik.

A múltkutató film az önmaga „jelenidejétõl” elidegenedett ember alapélménye. Henry Angel magánnyomozó úgy ássa bele magát egy múltbeli eseménybe, hogy teljesen azonosul vele. A múlt tökéletes megértése csak így hajtható végre. Hiszen minden történet, amivel találkozom rólam szól. Régi közhely. De itt van a lélekevõ, nõies Robert de Niro is. Õ mindig csak minket keres. Ránk vetette ki a hálóját a sátáni Disznó. Vele nehezebb elszámolni. Õt nem lehet kikerülni, mert minden ilyen Kör középpontjában, ott áll ez a Valaki. A filmben gyakran megpillanthatunk Egy egyre lassuló ütemben forgó ventillátort. A misztikus irodalomban az angyalokhoz gyakran társítanak tüzes kereket, ugyanis ez a kerék Visszafordulást és Kinyilatkozást szimbolizál. Visszafordulást, mert az angyal mindig egy örök erõ körül kering és Kinyilatkozást, mert titkot közöl az arra érdemessel.

Alan Parker filmjét ez a Körmozgás dramaturgiailag és szellemileg is jellemzi. Henry Angel egy negatív körben mozog, hiszen csak elherdált lelke és folytathatatlan múltja körül bolyong. A kör közepén Louise Cypher áll torkában a lélektojással. Az õ kinyilatkoztatását halljuk, a fõszereplõ számára csak ez az üzenet az igazán jelenvaló. Mögöttünk csak a saját kényelmünk alkotta látszat van, igazi személyiségünk fölfalhat minket, ha rosszkor találkozunk vele. A visszafordulás mindig új Irányt is jelent. Ha merünk minden illúzió nélkül visszanézni, akkor már elõttünk sem lesz minden Ugyanaz.

A film atmoszférája füstös és Déli. A jazz-barlangok és voodoo szertertások helyszínei koherens hangulati egységet alkotva váltogatják egymást. A kakasvér mindenhol ott van, és emlékeztet arra, hogy büntetést érdemel, aki megszegi a hallgatás törvényét. A memória és a hallgatás örvénylõ filmje ez. Csak úgy juthatunk el személyes memóriánkhoz, ha megszegjük a hallgatást. Gondoljunk csak Kiyoshi Kurosawa Cure címû filmjére. Az enigmát hordozó szereplõ nem mondhatja el a Titkot. Saját kiléte a titok. Ebbõl a helyzetbõl csak visszakérdezni tud: Te, ki vagy? Ha megértem ezt, akkor kitörlöm magam. Amikor a keresõ eljut a lényegig, belehalhat, ha nem vállalja az igazságot. Henry Angel nem vállalja a memóriáját. Nem vállalja azt, aki nem õ, de nem is idegen. Nincsen már személyisége, semmilyen értelemben. Csak a negatív Kör van és a rítus. A lefelé induló lift a film végén. Lemerülés a tökéletesen Idegen, de mégis ismerõs, abszolút magányba, ahol csak a Sátán, az örök Iker vár.

Film címe: Angyalszív   Eredeti cím: Angelheart   Készült: 1987   Rendezõ: Alan Parker   Producer: Mario Kassar, Andrew G. Vajna   Forgatókönyv: William Hjörtsberg   Operatõr: Michael Seresin   Zene: Trevor Jones   Vágó: Gerry Hambling   Szereplõk: Mickey Rourke, Robert De Niro, Lisa Bonet

KOMMENTEK