A dolog

Carpenter filmjének mondanivalója Romero filmjeivel vetekszik, alapjuk az a rendszeresen visszatérõ probléma, hogy az ember embernek farkasa. Carpenter remekül mutatja be, hogy válnak a barátokból ellenségek, az ellenségekbõl még nagyobb ellenségek, majd azt, hogy a félelem és a közös cél (jelen esetben a túlélés), hogy teremt új barátságokat, még akkor is, ha ezek csupán idõlegesek.

A világhírû társadalomkritikus zeneszerzõ és rendezõ John Carpenter (Menekülés New Yorkból, Csillagember, Christine, A 13-as rendõrõrs ostroma, Vámpírok) 1982-es celludoid-csodája jelentõs háttérrel rendelkezik. Alapja egyrészt az eredetileg John W. Campbell, Jr. által megalkotott sci-fi horror alapmû, a Ki van odakint? (eredeti cím: Who Goes there?) címû novella (a történetet eredetileg Don A. Stuart néven publikálta elõször Campbell, de a mûvet ma már a szerzõ eredeti nevén tartjuk számon – a szerk.), másrészt az 1951-ben, ugyanezen novella alapján készült Christian Nyby és Howard Hawks rendezte The Thing From Another World címû film. Carpenter filmjéhez képest az 1951-es adaptáció azonban még nem olyan nyomasztó és sötét, mint utódja. A Nyby-Hawks jegyezte filmben még többségben van a humor, a szatíra és a tudományos fantasztikum, és Carpenter filmjével ellentétben itt az ismeretlen ellenség kitûnõ, rémálomszerû ábrázolása kelti az igazi  borzongást. A John Carpenter által készített változat szerkezete és mondanivalója azonban már egy más problémát feszeget.

A helyszín az Antarktisz, 1982 telén. A már jó ideje egy kutatóállomáson összezárt, az idegösszeomlás határán álló tudóscsoport egy reggel furcsa jelenségre lesz figyelmes. Egy norvég felségjelû helikopter egy huskyt üldöz, miközben a gép fedélzetérõl folyamatosan tûz alatt tartják a menekülõ ebet. A csapat elsõ gondolata az, hogy a pilóta és a társa megõrült, azonban a helyzet rendkívül veszélyessé válik: a pilóta meghal és a fegyveres férfit, aki eddig a kutyát üldözte, az amerikai csapat kénytelen lesz lelõni. Az eb megmenekül, azonban nem kell sokat várnunk, és a huskyról is kiderül, hogy nincs valami rendben vele. Hogy a csapat kiderítse, mi történt a norvég bázison, McReady (Kurt Russel) és az orvos, Dr. Copper (Richard Dysart) ellátogat a másik bázisra, ahol egy égõ romhalmazt találnak, mindezek mellett egy összeégett lényre és egy jégtömbre bukkannak, amibõl kivájtak valamit. A bázisra visszaérve nem kell sokat várniuk az újabb meglepetésre: az eb felfedi magát, majd megpróbálja leimitálni és megfertõzni a többi kutyát is. A lényt nem sikerül teljesen elpusztítani, már minden bizonnyal megfertõzött néhány embert. Innentõl kezdve megindul a hajsza a sötétben tapogatózva, egymásra mutogatva. A kiút embertelen, nehéz, az ajtók bezárulnak, a hóviharban pedig elvész minden sikoly.

Carpenter filmje az ’51-es adaptációval szemben inkább a bezártságra és az egymásra utaltságra fókuszál, miközben az embereknek nem csak magukkal, hanem még az ismeretlennel is meg kell küzdeniük. Carpenter filmjének mondanivalója Romero filmjeivel vetekszik, alapjuk az a rendszeresen visszatérõ probléma, hogy az ember embernek farkasa. Carpenter remekül mutatja be, hogy válnak a barátokból ellenségek, az ellenségekbõl még nagyobb ellenségek, majd azt, hogy a félelem és a közös cél (jelen esetben a túlélés), hogy teremt új barátságokat, még akkor is, ha ezek csupán idõlegesek. Érdékes, hogy Romeróhoz hasonlóan, Carpenter is milyen elõszeretettel nyúl a gore jelenetekhez a szokásos suspense-en kívül, és esetünkben remekül példázva azt, hogy a kellõ igényességgel felvezetett és bemutatott „megmutatás” akár hozzá is tehet a filmek értékéhez ‑ bár Carpenter filmjében ez a fajta sokkelem alkalmazása néha már túlzottan is a tetõfokra hág. A maszkok és a fényképezés terén a mesteremberek olyan remek munkát végeztek, hogy a látvány még mai szemmel nézve is egy jó idõre a retinába ég – ezt persze valamelyest enyhíti a kellemes és intelligens humor.

A fentieken kívül a film egyedi hangulatához Morricone komponált egyszerre bravúros, hátborzongató és fület gyönyörködtetõ (bár Carpenter zenemûveihez rendkívül hasonló) minimálzenét. Már a The Thing logó - ami az ’51-es változatból lett átemelve ‑ felvillanásakor képesek magukkal ragadni Morricone minimál dallamfutamai, mi több, még ihletadók is.

Korában azonban a film, az akkor bemutatott Steven Spielberg rendezte E.T. - A földönkívüli miatt, nem érte el a kívánt sikert, s nagyot bukott a mozikban. Késõbb azonban megkapta a neki kijáró elismerést. Bemutatása után húsz évvel, 2002-ben pedig PC-játék is készült a film alapján. 

Aki még nem látta, az mindenképp nézze meg, mert eme mû örök nyomot hagyott, amit csak úgy nem felejt el az ember. Szinte érinteni lehet a feszültséget a filmben. Kellemes borzongás, némi humorral és olyan hatással és légkörrel, amit a mai mozifilmek között már nem nagyon találni.

A film címe: A dolog   Eredeti cím: The Thing   Rendezõ: John Carpenter   Producer: Lawrence Turman és David Foster   Forgatókönyv: John W. Campbell, Jr.  „Ki van odakint?” címû novellája alapján Bill Lancester írta   Zene: Ennio Morricone   Vágó: Todd C. Ramsay   Fényképezte: Dean Cundey   Fõszereplõk: Kurt Russel, Keith David, David Clennon, T. K. Carter, Richard Masur, Wilford Brimley, Peter Maloney, Richard Dysart, Donald Moffat

KOMMENTEK